Sólyomszem 80% 31 csillagozás

Hát ez nem kimondottan tetszett, mindhárom sztori elég retro volt, a rajzolás ennél fogva mondjuk élvezhetetlen számomra. Egy kis retro jó, de itt gyakorlatilag az egész az volt. Ami számomra megmentette mégis, hogy választ kaptunk azokra az alapvető kérdésekre, ami az embernek van Sólyomszemmel kapcsolatban:
– ki ez és honnan jött? Igen, tényleg dolgozott cirkuszban. És az meg külön vicces, hogy jót akart, a rendőrök meg benézték, és hopp, pont arra járt Fekete Özvegy és megmentette.
– hogy lett Bosszúangyal? Bekopogott és jelentkezett. De ami itt igazából érdekes volt, hogy ugyanekkor csatlakozott Pietro és Wanda is – erról a sztoriról már tök sokat olvastam, de a sztorit magát még nem.
– hogyan lett hallókája? Az elején gondolkoztam, hogy van-e neki, vagy mi a helyzet, aztán a vége felé kezdtem megvilágosodni, hogy ez lesz itt a végkimenetel.
Egyébként szegény Sólyomszem nem csoda, hogy elnyomva érzi magát a sok szuperképességű ember között, pedig ő is alapvetően egy szerethető karakter. Tudom, sokszor nem az, de ebben a kötetben például az volt. (Az MCU meg kap külön vállveregetést, pláne azért a Laura jelenetért, amikor Laura megmondta, hogy a csapatnak szüksége van Clintre.)

A sorozat eddigi részei közül eddig ez volt a legretróbb. A borító ilyen szempontból egy kicsit megtévesztő, mert nem ilyen rajzstílus vár minket.
A kötet felépítése még mindig jó, a végén én nagyon szeretem a karakter történetének összefoglalóját.
Most három történetet kapunk, az egyik a Sólyomszem eredetsztori. Itt megjelenik Vasember is, mai fejjel nem tudok nem kuncogni azon, amikor kijelenti, hogy a gyenge pontja a rozsda. :)
A következő rész már a Bosszú angyalai képregény egyik száma, itt sok más karakter is megjelenik, de Sólyomszem azért nem tűnik el teljesen. Jó volt látni az eredeti Bosszú angyalai csapatot.
A harmadik történetszálban már teljesen Sólyomszem van a középpontban, megvívja saját harcait „egyedül”, ami úgy éreztem kellett a karakter fejlődése szempontjából. Végül is a többiekhez képest ő csak egy fickó egy íjjal, nem csoda, hogy van pár komplexusa.
Összességében egy érdekes válogatás, bár nem ez lesz a kedvencem a sorozatból.

Ezúttal nem csak egy, hanem két darab mára már gagyivá nemesedett retro történetet kapunk, és bár a „fő” sztori sem mai darab már, de ez legfeljebb csak a lezáráson látszik, a történet kifejezetten izgalmas, és a rajzok sem öregedtek rosszul. Mivel nem vagyok különösebben művelt Hawkeye témában, azt nem tudom megítélni, hogy a karakter történetében ez a sztori mennyire jelentős állomás, de egynek kifejezetten szórakoztató olvasmány.