Fantasztikus négyes és Hangyaember után Hulk robbant be az újságárusokhoz, és ugyan picit döcögősen kezdett, de folyamatosan törte magának az utat odáig, hogy egy sikeres sorozattá váljon. Ez a kötet eredetileg 2008-ban jelent meg, ’22-ig nem is volt reprint, és csak idén (’23) jelent meg a folytatása. Jelen kötet 1962 májusától 1968 áprilisáig gyűjti egybe a füzeteket. Először The Incredible Hulk-ként indult a sorozat, de csak hat számig jutott, állítólag Jack Kirby nem ért rá, aztán a Tales to Astonish #60-tól felezett füzeteket Ant-Mannel, majd #73-tól Namorral, majd ’68 áprilisában a 102. Tales to Astonish-t átnevezték The Incredible Hulk-ra.
Az első részben megtörténik a banális gammabaleset: Rick Jones kimegy autókázni egy katonai rakétatesztelős bázisra, kifut Bruce Banner, stb. – ami érdekes, hogy kezdetben csak éjszakánként változik át. Rick Jones állandóan fut utána, Betty Ross csak szerelmesen sopánkodik, Ross tábornok pedig mindent megtesz, hogy szitává lője – mármint Hulkot. Egy kis fogócskázás után egy szovjet torz fejű zseni akarja elkapni Hulkot, sikerül is, de Banner felajánlja, hogy meggyógyítja, a fickó pedig olyan boldog lesz, hogy felrobbantja magát az egész bázissal együtt; később (#2) Békaemberek (nem vicc: Toad Men) akarnak rosszat, először elrabolják Bannert, de az immár zöld Hulk kiszabadul, közben elindul az invázió, ám egy nagyon erős mágneses ágyúval visszarepítik őket ahonnét jöttek; Hulk viszont veszélyes, ezért Banner megpróbálja bezárni magát egy hegybe, de nem megy, ezért egy csellel Ross kilövi az űrbe (#3), ahol egy sugárzás által Rick irányítani tudja Hulkot, aztán összefutnak egy hipnotizőrrel (ez Stanéknél valami belsős poén lehetett, mert minden címben van legalább egy, aki mindig más karakter); majd egy szuper gép segítségével kontrollálni tudják Hulk transzformálásait, ráadásul ideiglenesen Banner is irányítani tudja, közben megint jönnek az oroszok (#4), meg valami mongolok (#5), de előtte Tyrannus beleszeret Betty-be, végül egy proto-Magneto el akarja foglalni a világot, de annyira megijed, hogy elmenekül, utolsó panelekben kiderül, hogy a transzformálós gép hatása folyamatosan csökken és rövidesen használhatatlanná válik (#6). Egy jó év kihagyás után Hulk a Tales to Astonish #59-ben a hagymafejű Human Top nevű ürgével és Giant-Mannel hadakozik, aztán single módban valami árulót kapcsol le, aki egy robottankba ragadt, ekkor jelenik meg egy állandó új karakter: Glen Talbot őrnagy, aki Betty-vel együtt állandó utánfutója lesz Rossnak (#60-61). A sorozat legérdekesebb jellegzetessége (innentől), hogy a többi sorozattal ellentétben nem egy-egy gonosztevőre építkezik, hanem hosszabb sztorik alakulhatnak, a #62-ben Kaméleon felvezeti a Leadert – Hulk ellentétét: ő a gammasugárzástól nem erős, hanem nagyon okos lett, de ugyanúgy zöld, csak a feje nagy –, aki tizenhárom számon keresztül küldi a mikró- és óriás gumirobotokat pofozózsáknak, de lesznek megint szovjetek, Ross is üldözi közben Hulkot, aki valahol megint Banner fejével tud létezni, sok minden után végül a Leader elfogja Hulkot és ráküldi a Watcherre, hogy vmi minden-tudás-sisakot lopjon el, amit végül kiérdemel egy másik lény kiütésével, fel is veszi a Leader ezt a sisakot, de annyi tudást szív magába, hogy eldől, aztán elolvadt vagy mi (#62-74). Ezután lazább, egyszerűbb részek: egy szuper ágyúval Hulkot kilövik vmi madmaxi dimenzióba (#76), Rick azt hiszi meghalt, ezért elmondja mindenkinek, hogy Banner Hulk, aki vissza is párolog a jelenbe (#77), ahol Ross megint nekimegy, plusz egy őrült tudós is (#78), Herculessel is bunyózik (#79), majd egy föld alatti háborúban Tyrannus próbálja megszerezni Vakondembertől a fiatalság medencéjét (#80-81), aztán bejön egy nagyon gagyi gonosz, a Bumeráng, aki elég sokáig van láb alatt (#81-88), mert az elején a Secret Empire-nek dolgozik aztán egymaga, elrabolja Betty-t, Hulk keresi az Avengers-t (#84), Rick követi egy bérautóval, amiről kiderül, hogy egy autóbot és egy halálos rakétát térít New Yorkra, közben Ross beindít egy Hulk-Killert, amit még Leader hagyott hátra (#86-87), majd Bumeráng belezuhan egy folyóba (#88). Hulkot most sokan nem szeretik, nagyon szomorú, meg is találja Stranger (#89), aki az X-Men #11-ből lehet ismerős, és irányítani akarja Hulkot, de nem nagyon tudja, közben egy újabb fickó kap gammasugárzást, ő lesz Abomination (#90), aki nagyon erős, ezért Stranger inkább őt választja és elrabolja (#91). Hulk még mindig nagyon szomorú, a csillagok közé vágyódik, felugrál az égbe és nekiütközik Silver Surfernek (#92-93), később pedig a High Evolutionary veszi magához egy másik bolygóra, mert elvesztette az irányítást a kreatúrái felett (#94-96); kicsit uncsibb részek következnek, a Legion of the Living Light nevű különítmény irányítani akarja Hulkot és nemtom, az USA-t vagy a világot (#97-99); de picit érdekesebbek az utolsó füzetek, ahol Loki Asgarba teleportálja Hulkot, hogy segítsen Enchantressnek és Executionernek – aki már megjelent a 77-ben –, mindez Thor nélkül, de Hulk és Odin föld alá söprik a trollokat.
Nagyon meglepődtem, mert a kötet első fele szörnyű-pocsék, a TtA #62-től változott meg a hangvétel: sokkal pörgősebb, akciódúsabb, több szálon futó részek születtek, amik minden gagyiságok ellenére nem fulladtak teljes unalomba, sőt, a gagyiságok itt extra szórakoztató faktorok. Abszolút élvezhető. Tök jó. Meglepődtem.