Az ​Ezüst Utazó: Példabeszéd 40 csillagozás

Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

EGY ​CSILLAG HULLIK ALÁ AZ ÉGBŐL.

A Földön kitör a pánik, az emberiség felkészül az elkerülhetetlen pusztulásra, ám kiderül, mégsem meteor, hanem egy óriási űrhajó érkezik. Az űrhajóból egy kolosszus lép elő, hatalmasabb mindennél és mindenkinél. Mindössze annyit kér, hogy imádják őt – az emberiség pedig megkönnyebbülten veti térdre magát újdonsült istene előtt, akinek önjelölt apostola máris nekilát, hogy buzgón terjessze új ura igéjét: tégy, amit akarsz, nincs jó és nincs rossz, csak az létezik, amit te akarsz, ezért senkitől ne tűrd, hogy vágyaid útjába álljon.

Világszerte teljes a zűrzavar, merőben újfajta káosz taszítja teljes pusztulásba a fennálló rendet.Egyetlen hang szólal csak fel, egyvalaki szegül szembe a betolakodóval. Az Ezüst Utazó az, egy ősi faj magányos leszármazottja, aki felismeri az istenségben korábbi urát, Galactust. De miért bátorítja a bolygófaló az emberiséget a rend megtagadására? Milyen sötét tervet szőtt a Föld ellen? És vajon hogyan… (tovább)

Eredeti mű: Stan Lee: Silver Surfer: Parable

>!
Fumax, Budapest, 2019
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700555 · Fordította: Markó István, Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Moebius

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

"- Miféle őrült céllal, milyen szörnyű okból teremtették Galactust?
– Talán nem léteznek ragadozók az idők kezdete óta? Talán nem ugyanaz a kéz formálta a sólymot és a galambot?"

Hogy lehetne nem szeretni egy olyan képregényt, mely William Blake örökbecsű versére is utal? Sehogy. Csak szeretni lehet.

Moebius varázslatos rajzaival újraálmodott szörfdeszkás Krisztus, a filozófia táptalajáról küzd meg a Galactusal, az általa felszított vallási fanatizmussal és az emberiség gyarlóságaival. A történetmesélés talán kicsit kapkodós, az üzenet talán kissé didaktikus, de szándéka éppoly nemes, mint a történet pozitív főhőse ezért ezek figyelmen kívül hagyható apróságok.

>!
makitra P
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Van, amikor a név kötelez.

A Példabeszéd különleges kiadvány, annyiban mindenképpen, hogy két, nagyformátumú alkotó közös munkája. Két eltérő stílus és, úgy gondolom, két eltérő felfogás találkozik a lapokon. Máshonnan jöttek és máshová is tartanak – lehet, ezért sem éreztem annyira erősnek a végeredményt (még akkor sem, ha az utószó egy remek tartalom – izgalmas betekinteni az egyik alkotó fejébe, mert magáról a képregényekre vonatkozó gondolatakról is rengeteget lehet megtudni – szívesen olvastam volna Stan Lee részletesebb gondolatait is a koncepcióról, nem csak annyit, amit az előszó tartalmaz).

De ha rátérünk a műre, a legnagyobb problémám vele a bőbeszédűsége – tudom, hogy a képregény más volt az 1980-as években és korábban, mint ma, de Lee meglepően keveset hagyott az olvasónak felfedezésre. Minden egyes gondolat és érzés megjelenik a lapokon, ami helyenként zavaró. És ettől a sok infomációtól vált számomra didaktikussá, valóban példabeszéddé ez a történet.

Az emberi lélek bemutatása ezzel együtt is hiteles: nem akarunk felelősséget vállalni és követjük azt, aki a leghangosabban beszél. Az pedig talán még inkább, hogy aki megmondja nekünk az igazat, azt vasvillával üldözzük. Az Ezüst utazó megváltó-figurája helytálló és nemes, csakúgy mint a képregény mögötti szándék; az a tükör, amiben élesebben látja magát az emberiség.

Ahogy írták már előttem, a mondanivaló tiszteletreméltó volta enyhíti a kötet hibáit, bár számomra nem szünteti meg teljesen. Moebius rajzait nézni pedig mindig öröm, saját formái jól mutatnak az amerikai képregény keretei között is. Csak azt sajnálom, hogy nem az 1988-asa, eredeti keménykötésű kiadás borítóját használták az itthoni kiadóás során…

>!
zamil
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Nem vagyok nagy képregény megszállott, de valamikor gyerekkoromba kezembe került egy Ezüst utazó (talán dánul), és amint megláttam, hogy megjelenik magyarul is tudtam, hogy nekem kell. Később mikor kézbe vettem tudatosult bennem, hogy ez a rész milyen kuriózum.
A tartalomról Stan Lee gondoskodott, míg a rajzokkal Moebius kápráztatott el (az Idő urai óta nagy rajongója vagyok a stílusának).
Szerintem jól muzsikált a két zseni egy oldalon, igazán jó darab lett ez a történet, amiben talán maga a történet ami egy kicsit gyengébb, de ez eltörpül a mondanivaló és a rajzok hátterében.

>!
LRn
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Bevallom, nem vagyok alapos ismerője (így nagy rajongója sem) Stan Lee életművének, Silver Surfer sztorit pedig még sosem olvastam – ha nem Moebius rajzolta volna ezt a kötetet, akkor sosem került volna a kezembe. Így azonban beszereztem, és nem bántam meg.

Igaz ugyan, hogy elég soványka a történet, és meglehetősen didaktikus is, sok klisével; mégis érdekes az összkép. Moebius rajzai hozzák a tőle megszokott, jellegzetes hangulatot (lelki szemeim előtt, ha olvasok, a régi sci-fik szinte mindig moebiusi látványként állnak össze), de most egy amerikai elbeszéléssel párosulnak. Stan Lee – az előszó tanúsága szerint – igyekezett újragondolni és az alkotótárshoz igazítani a történetet. Sajnálom, hogy csak egy ilyen nyúlfarknyi szösszenet lett belőle, hiszen ha nagyobb terjedelemben mondták volna el ugyanezt, sokkal mélyebb és komplexebb lehetett volna. Így is bőven meghaladja az átlagos szuperhősös történeteket, s rövidsége okán valóban egy vallási példázatra hajaz – ott is a könnyű és gyors befogadhatóság az egyik fő szempont, nomeg az, hogy a könnyűség mellett is legyen min gondolkodni utána. A Példabeszéd maximálisan megfelel ennek, s bár stílusa kicsit teátrális, mondanivalója ma is releváns. A vallási (és politikai – hiszen ez nem válik el élesen…) fanatizmus díszletei között bemutatott emberi természet kissé karikatúraszerű, de abszolút hiteles vázlata a valóságnak.

A kötet végén található extrák jelentették az igazi csemegét: érdekes volt olvasni Moebius gondolatait a képregény keletkezésének folyamatáról (bárcsak Stan Leetől is lenne benne hasonló!), és a plusz rajzok is sokat adnak az élményhez.

>!
A_S1M0N
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Őszintén szólva nem igazán érdekelt ez a kiadvány, de Stan Leere gondolva mégis megrendeltem.
Aztán elkezdtem olvasni, jöttek a jobbnál jobb filozófiai gondolatok, én meg nem győztem kigyűjteni ezeket. A nyelvisége eléggé színpadias, de ez nagyon illik hozzá, már csak a mondanivaló(k) miatt is.

Soha nem voltam oda az Ezüst Utazóért, de ebben a történetben egy remek karakterrel ismerkedhettem meg, aki az emberiséget próbálja rávenni arra, hogy gondolkodjon, győzze le a saját hülyeségeit, amikkel saját magát sodorja bajba (háborúk a vallás nevében, behódolás a félelem miatt, a hatalomvágy).

Maga a történet 53 oldalas, de sok olyan kérdést feszeget, amiken bőven el lehet gondolkodni, főleg, hogy olyan világban élünk mi is, ahol a tömegeket elég könnyen lehet befolyásolni, legyen az vallás, divat, hírességek vagy sok más általi.

A Példabeszéd tényleg egy elgondolkodtató alkotás, a mondanivalója mindenkinek szól, így én tényleg bárkinek tudom ajánlani!

A rajzok nagyon szépek, a színezés is remek, a papír minősége kiváló, de ez az egész kiadványról elmondható.

>!
Dávidmoly 
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

A tisztaság a lélek hozománya, nem a szülőföldé.
*
Mégis mivé lesz a világ, ha senki sem elég bátor ahhoz, hogy megkérdőjelezzen dolgokat?
*
Tiszta őrület! Úgy szomjazzák az irányítást, ahogy gyermek az anyatejet. Biztosan ezért kerülnek annyiszor zsarnokok és önkényurak hatalomra.

Stan Lee és Moebius közös munkája képregényes berkekben már csak definíció szerint is mestermű kell legyen, és a Példabeszéd képes felnőni az elvárásokhoz. Egyetlen hibájaként a terjedelmet említhetném, hiszen az egyes fordulatok előkészítésére nincs elég tér, de maga a csavar spoiler bőségesen feledteti a kisebb egyenetlenségeket. A képi világ a filozofikus történethez illő, letisztult és szép.
A rövid kötet végén olvasható egy igen érdekes és tanulságos összefoglaló Moebiustól a mű készítésének folyamatáról. Nagyon örültem neki, jó egy kicsit bepillantani a kulisszák mögé, és látni, hogy milyen megfontolások és döntések állnak egy-egy alkotói döntés mögött.
Öt deszka az ötből.

>!
MortuusEst
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Tényleg azt kaptam tőle, amit a címben ígér. A parabolákkal az a baj, hogy ha túl sokat olvas valaki, akkor nyilvánvaló a didaktikus szándékuk. Itt is ez a helyzet. Nyilván nincsen problémám az erkölcsi mondanivalójával, de kicsit túl direkt. Annyira hangsúlyos benne(ti. a nevelő szándék), hogy a történet valójában csak apropót szolgáltat a követendő erkölcsi mintázat kifejtésére. Nem is a történet miatt tetszett, sőt a nagyszerűsége éppen az egyszerűségben van. (Illetve az egyszerűnek tűnésben. Ehhez nyilván kell két ekkora zseni)
A vallásos réteg nem merül ki a műfajban, hiszen a történetben Galactus hatalma miatt eleve Istenszerű alak lenne, de a cselekmény szempontjából is fontos az ő „istensége”, hiszen tervében fontos szerephez jut az „istent játszani”. Az is fontos benne, hogy mi az ember viszonya az istenihez. A történet egyik fontos rétege éppen az a szükségszerű következtetés, hogy az egyszerű embereknek szükségük van valamilyen vezetőre, bármit takarjon is az „isteni”. (Illetve ha nincs ilyen, akkor csinálnak maguknak valamit, ami pótolja.) Az meg főleg nagyon emberi, hogy mi emberek ezeket az „isteni” vezetőket milyen könnyedén cseréljük, vagy az isteniből milyen könnyen csinálunk démonit.

>!
Doctor_Manhattan 
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Ezt megelőzően egyedül a Requiemhez volt szerencsém az Ezüst Utazó „önálló” képregényeiből, s ahogyan a címe sugallja, a Példabeszédhez hasonlóan a Marvel fősodrához viszonyítva elég atipikus történetet mesél el. Rajzstílust tekintve is egyedi mindkettő, hiszen míg Ribic képei már-már Ross-t idézően festői realizmusról tanúskodnak, addig Moebius megtartotta európaiságát.

Kétlem, hogy véletlen lenne az Utazónak szánt magasztosabb téma és hangvétel, lévén ahogyan az előszóban Lee is említi: sugárzik belőle valami költői, filozofikus. S valóban, mennyi világot és sorsot láthatott élete során, bejárhatta az univerzum olyan szegleteit is, amiről nekünk még csak tudomásunk sem lehet. Nem csoda, hogy Moebius is őt nevezte meg, mint a számára legizgalmasabb karaktert, de ez már csak ilyen, elvégre aki Druillet szürrealista rajzait csodálja és Jodorowsky totál elborult metafizikáját veti papírra, azt csak nem nyűgözhet le holmi Fenegyerek vagy Batman.

A Példabeszéd pedig nem vállalkozik kevesebbre, minthogy összehozza az AMERIKAI képregényest az EURÓPAI rajzolóval, s csodák csodája egy ilyen rövidke kollaboráció mellett is működik. Lee igazán kitett magáért, képes volt elszakadni a megszokott stílustól, még a Fantasztikus Négyest is elrejtette, hogy örökérvényű problémákra hívja fel az olvasó figyelmét, míg Moebius azóta már kultikussá váló ábrázolásaival tette igazán maradandóva a művet. Az eredmény valahol a két irányzat közé esik, de jó értelemben, mert valahogy megtartotta mindkét képregényes legjavát.

>!
GreggDoUrden
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Már külön–külön is nagy szónak számít az, amit Stan Lee vagy amit Moebius alkot, de az, hogy ők ketten közösen alkossanak valamit?! Na az már az igazán nagy durranás!

Ez a képregény teljes mértékben ellentmond a jól megszokott szuperhős kontextusnak, és egy teljesen új nézőpontból ismerteti meg velünk – olvasókkal – az Ezüst Utazó, valamint Galactus karaktereit. Itt egy sokkal mélyebb téma van központi szerepben, aminek szemléltetéséhez a főszereplők is csupán eszközként szolgálnak. A témakör esszenciája maga az emberiség. Maga a történet pedig abszolút eköré van felépítve. Galactus és az Ezüst Utazó között nem a fizikai összecsapás a mérvadó, hanem azok az eszmék, amik összeütközésbe kerülnek általuk. Galactus gondolatmenete lényegében ésszerűnek mondható, hiszen olyan általános hibákat soroltat fel, amelyek korokon át végigkísérték az egész emberi fajt. Emellett még persze tart is egyfajta görbe tükröt. A vallásfanatizmuson keresztül, eljutunk az ésszerűtlen viselkedésen át egészen a hatalom iránti sóvárgásig. Egyfajta szembesítésként is lehet szerintem Galactus szavaira tekinteni. Az Utazó azonban vissza tud vágni azokkal az érvekkel, amik igazán fontosak, és létszükségesek az emberi életben; és még a maga módján az is életszerűnek mondható, hogy – annak ellenére, hogy itt most feketék és fehérek a karakterek – pont a rossz nyeri el az emberek figyelmét, és a jó kerül egy méltatlannak mondható szituációba.

Ez a kötet rengeteg mondanivalóval bír, és ennek a filozofikus tartalomnak köszönhetően olyan dolgokról gondolkodtatja el az embert, amik már mindenkinek megfordultak a fejében, de ennyire nyílt módon talán még nem sok történet tálalta fel azt. Nem szokványos történet, de én úgy gondolom, hogy nem is kell mindennek annak lennie. Ez a képregény pontosan az ami a címe is. Példabeszéd.

>!
Chris
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Az Ezüst Utazó: Példabeszéd története kicsivel több, mint 30 évre nyúlik vissza, egészen pontosan 1988-ig, ekkor jelent meg ugyanis a Marvel-képregények atyjának számító Stan Lee (szinte az össze jelentős szuperhős megálmodója), valamint a francia Moebius (Az Idő Urai, Incal) közös alkotása. Ez akkoriban történelmi fordulópontot jelentett, hiszen két legendás alak fogott össze, mindketten hozták magukkal a saját stílusjegyeiket, így a végeredmény egy olyan, főként az amerikai piacra szánt képregény lett, amely egyben magán viselte az európai ízlésvilágot is.

Ahogyan többször kifejtettem már a képregényekről írt kritikáimban, nem mondanám magam igazán nagy rajongónak, nagyon sok mindent kell(ene) még tanulnom, hogy egyáltalán a laikus olvasó státusz fölé helyezhessem magam. Éppen ezért, bár értem, hogy ez az alkotás történelmi mérföldkő, meg páratlan a maga nemében, de tekintettel arra, hogy Moebius munkásságát egyáltalán nem ismerem, így önmagában ez a tény nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást. Pontosabban de, mert igen magasra tettem a lécet, valami egészen egyedi és különleges történetet vártam, amit végül nem kaptam meg.

Szégyenszemre, nem csak Moebius neve volt ismeretlen előttem, de Ezüst Utazót is újoncként üdvözöltem. Szerencsémre, a Kingpin Kiadó Marvel+ sorozatában már jelent meg egy négyrészes mini (Ezüst Utazó és Warlock), amely ugyan még mindig olvasásra vár, de az első történethez megjelent egy két oldalas ismertető a címszereplőről, így legalább nem teljesen a nulláról indultam. Utólag azt mondom, hogy kellett is az előzmény, mert bár a most megjelent Példabeszéd egy önálló történet, amely teljesen élvezhető mindenféle előzetes információ nélkül is, mégis találkozhatunk utalásokkal Galactus és Ezüst Utazó kapcsolatára vonatkozóan.

Már az általam írt ajánlóból is sejthető – de igaz ez a kiadvány fülszövegére is –, hogy nagyjából hová fog kifutni a sztori, illetve mi a mondanivalója. E tekintetben én kicsit szájbarágósnak éreztem a történetet, amely, hűen a címhez valóban egy példabeszéd. Olyan, mintha a régi öregek mesélnének a gyerekeknek, igazolva, hogy miért nem cselekedhetünk következmények nélkül. Maga a sztori túl egyszerű, mai szemmel nézve már-már sablonos, tele klisével, és a kötelezően használt, oktató célú tanulság-levonással. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mindezt harminc évvel korábban vetették papírra, amikor egészen más volt a világ (bár, ezt én csak gondolom, mert akkoriban még, ahogy mondani szokták, tervben sem voltam), így tulajdonképpen nem minden hibája róható fel hibaként.

A történet maga alig ötven oldal, a maradék harmincat a magyar kiadásban borítófotók, Moebius plakátjai – amelyeken különböző Marvel-hősöket (Pókember, Fenegyerek, Rozsomák/Farkas) láthatunk –, valamint egy egészen élvezetes írás teszi ki. Moebius gondolatain keresztül bepillantást nyerhetünk a képregény-alkotás folyamatába, az ötlettől kezdve, a vázlatokon, rajzoláson és színezéseken át, a beírásig bezárólag. Kicsit szomorú, hogy ezt a részt jobban élveztem, mint magát a végeredményt, de legalább kicsit a kulisszák mögé láthattam.

Mindentől függetlenül úgy gondolom, a történet gyengesége ellenére is ez egy olyan kötet, amelynek minden képregény-rajongó polcán ott kell lennie, különösen arra való tekintettel, hogy a Fumax Kiadó a szokásos minőségben jelentette meg a könyvet, így valóban egy különleges kiadásról beszélhetünk.


Népszerű idézetek

>!
Ligeia

Tiszta őrület! Úgy szomjazzák az irányítást, ahogy gyermek az anyatejet. Biztosan ezért kerülnek annyiszor zsarnokok és önkényurak hatalomra.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diktátor · diktatúra · zsarnokság
>!
A_S1M0N

Tiszta őrület! Úgy szomjazzák az irányítást, ahogy gyermek az anyatejet.

50. Oldal

>!
A_S1M0N

Mégis mivé lesz a világ, ha senki sem elég bátor ahhoz, hogy megkérdőjelezzen dolgokat?

33. Oldal

>!
A_S1M0N

Engem megóv a kozmikus erőm energiamezője.
De hogy védem meg őket a saját tébolyuktól?

24. Oldal

>!
A_S1M0N

– De… Pár perce még meg akartalak ölni!
– Az Istened nevében sújtottál le. Látod már, mire vezet a vakhit?

27. Oldal

>!
A_S1M0N

Az igazság puszta tévképzet. Csak a hatalom számít!

29. Oldal

>!
A_S1M0N

– Galactus nevében halál a hitetlenekre!
– Megőrült? Ez lenne maga szerint a vallás? Miféle vallás az, amely gyűlöletet és erőszakot hirdet?

34. Oldal

>!
A_S1M0N

– Te beszélsz tiszteletlenségről? Aki épp elpusztít egy bolygót?
– A következményekért sosem a hatalmasok fizetnek. Ahogyan én, Galactus sem.

36. Oldal

>!
A_S1M0N

Bár a feladat reménytelennek tűnik, a küldetés pedig lehetetlennek, senki nem tétovázik, senki nem futamodik meg.
Az ilyen pillanatokban azt gondolom, hogy az emberek által keresett isteni szikra mindenki szívében ott lapul, csak nem veszik észre.

43. Oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Brian Michael Bendis: Újvilág: X-Men – Új mutánsok
Grant Morrison: Új X-Men – E mint eltörölni
Nihei Cutomu: Rozsomák – SNIKT!
Mike Mignola: Hellboy 1.
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit
Jeremy Barlow: Star Wars: Darth Maul – A Dathomir fia
Greg Rucka – James Robinson: Star Wars: Széthasadt Birodalom
Brian K. Vaughan: Saga 1.