A ​hatalmas Thor: Ragnarök 75% 28 csillagozás

Újabb retró kötet, ám a kevésbé fájdalmas fajtából. A történetét alapvetően három részre lehet felosztani: a nyitó számban szokás szerint Lokival hadakozik Thor, hogy aztán rögtön a következő füzetben kiszabaduljon a hatalmas erejű Mangog, aki úgy akar bosszút állni Odinon, hogy az Odinkardot kihúzva hüvelyéből, elhozza a Ragnarököt. Talán mondanom sem kell, hogy négy füzeten keresztül olvashatjuk miként próbálják az asgardiak ill. Thor megállítani e rettenetes ellenfelet. Ahhoz képest, hogy a 60-as évek végének szülötte e sztori, egész élvezetes volt, nem rizsáltak annyit és mondták el a nyilvánvalót a szereplők, mint más, korabeli történetekben. A záró duplarészben megismerhetjük Thor első kalandját (ez lényegében újraközlése a legelső Thor-sztorinak egy másikba ágyazva – ezzel még adós volt az NMK), majd végre fény derül a Dr. Blake és Thor közötti kapcsolat titkára is. Ezt határozottan jó volt olvasni, helyretette a dolgokat Thor kapcsán. off
A grafika tipikus Kirby, mai szemmel nézve már kissé kopottas, de azért tartalmaz szép paneleket vagy egész oldalas rajzokat.

A hatalmas Thor újabb hőskori kalandját regéli el ez a(z eredetileg 1968-as képregényfüzeteket gyűjtő) kötet, közvetlenül az NMK sorozat 109. részeként jövő februárban megjelenő Nememberek után játszódik (a bevezetőben egy oldalban összefoglalják a lényeget, de e nélkül is érthetőek a további történések). Thor ebben összecsapott a Pusztítóval, akit Loki szabadított el, miután egyesítette erejét a norn boszorkánnyal, Karnillával. Thor győzedelmeskedett, és megmentette szerelmét is, a szépséges Sif úrnőt. Ám közben Loki ügyesen elcsente tőle a kalapácsát – ami nélkül a viharisten 60 másodperc alatt halandóvá változik off Gyorsan utánaerednek Siffel, és sikerül is visszaszerezni a pörölyt, de a csatájukat Odin vészjósló hangja szakítja félbe. Kiszabadult börtönéből egy szörnyeteg, a Mangog, aki bosszút esküdött Asgard (és minden élő) ellen, mert annak idején a Mindenek Atyja kiirtotta a népét.

Stan Lee szórakoztató, ám sokszor elég bugyuta meséjén sokat dob Jack Kirby képzeletgazdag ábrázolása, és ezúttal az eredeti színeket sem kavarták meg, csak feljavították, élénkítették. Noha néhány jelenet a Földön játszódik, ezek izgalmai és eposziassága eltörpül az asgardi harcokhoz képest. Piti bűnözők nem tehetnek kárt Thorban, az istenek világában viszont olyan fenyegetéssel néz szembe, amivel ő a tehetetlen – és ezáltal a világegyetem is súlyos veszélyben forog. Nem segíthet a Mindenható Odin sem, mert ő épp akkor szenderedett varázsálomba, amikor a rettegett rém elszabadult. Sorra maradnak alul a mennyei seregek, óriások és egyéb lények Mangog csapásaitól, amiket milliárdnyi lélek gyűlölete és bosszúja fűt, sőt, erőt merít legyőzöttjei félelméből is. Thor megkísérli bevetni ellene isteni erejét, pörölyét, a természet irányításának képességét, ám mindhiába. Ennek ellenére nem adja fel, küzd a végsőkig. Úgy vélem, Stan Lee – egyéb papolós gondolatok link mellett – ezt szánta a képregény fő üzenetének. Hogy amíg nem adjuk fel, addig győzhetünk. A reménytelennek tűnő körülményekkel dacoló küzdőszellem esszenciáját. link Noha az ekkoriban zajló vietnámi háborút valójában sötét célok mozgatták, sok veterán számolt be arról, hogy a harctéren a hősképregények élményei adtak nekik erőt a folytatáshoz.

A Mangog elleni küzdelem deus ex machina véget ért, ami sajnos számomra szétrombolta az egész mondanivalóját, illetve Thor szerepét az egészben. spoiler Ennek ellenére több, mint fél évszázaddal később, amikor már egy nő forgatja már Thor kalapácsát, Mangog visszatér és újra Asgardot fenyegeti. Ez az újragondolás talán ötletesebb lesz az alapoknál.

De ezzel a kötet még nem ért véget, a hátralévő 3 részben Donald Blake töpreng el saját létezésén: vajon Thor hol volt azelőtt, mielőtt rátalált volna a varázsbotra a barlangban, sőt, tovább megy: ki volt Dr. Blake, mielőtt Thorrá vált volna. Ez számomra mélyebb gondolatisággal bírt, mint az addigiak, egyúttal lehetőséget adott arra, hogy újra bemutassák az 1963-as eredettörténetet, amit még Stan testvére, Larry Lieber írt a szaturnuszi kőemberekkel. Avíttsága ellenére átgondolt történetnek tűnt. Emlékeiben utazgatva Blake/Thor előtt feltárul az igazság az istenek atyja, Odin segítségével.

Kiemelendő a magyar szöveg igényessége off Egyrészt roppant fárasztó lehetett a bugyuta 60-as évekbeli képregények nyelvezetét olvasmányosra javítani, aztán újabb kihívás még az istenek Shakespeare-i angolja is. Én nagyon élveztem a régies kifejezéseket, a választékosan fogalmazott mondatokat, úgy érzem, remekül megragadták a hangulatot, amit Stan Lee szeretett volna teremteni az olvasók számára. Örülök, hogy ilyen lelkiismeretes kezekben van(nak) a Hachette-sorozat(ok)!

A képregény valószínűleg, soha nem lesz a kedvencem. spoiler Mindenesetre érdekes információ morzsákat kaptam Thor-ról. A történet rendben volt. Úgy érzem nem bánthatom ezt a könyvet azért, mert hozta a műfajára jellemző vonásokat. Nem hinném, hogy gyakori visszaterő lesz számomra ez a műfaj.

Ok, zseniális, mérföldkő… de nekem kezd nagyon sok lenni ebből a retró Marvelből.