Szeretem ha egy szerző újdonságot tud teremteni a szokásos topikokon kívül, és ebben a regényben Stacey egy ritka témához nyúlt, legalábbis young adult viszonylatban: az illatokhoz, aromákhoz. A szerző óriási szeretettel írta le a különféle növényi csodákat, egy-egy illat összetettségét. Egészen fantasztikus leírásokat kaptam az illatokkal kapcsolatban, ugyanis a főhősünk Mimosa és az anyukája különleges képességgel rendelkezik, rendkívül fejlett a szaglásuk. Vitatkozni lehetne arról, hogy most akkor fantasy könyvről beszélünk, vagy realistáról, de nekem inkább az utóbbi felé hajlik a mérleg, ugyanis „valódi” varázslatra nem kerül sor, igazából az illatok esszenciája hat az érzelmekre, a bájitalok, elixírek hatása nem tudományosan bizonyított, viszont a hölgyek nem szoktak tévedni, a hatás garantált. Ez a tudás és tehetség évezredek óta anyáról lányára száll, de sajnos mindig egyre kevesebben lettek a szerelemboszorkányok, míg mára már csak ők ketten maradtak. Az emberek pedig igénylik a munkájukat, mindig akad olyan, aki szeretne rásegíteni az alakulófélben lévő párkapcsolatára, vagy csak tudni szeretné, hogy van-e esélye a kiszemelt partnernél. Minden jól is alakul, míg meg nem történik a baj, valaki más issza meg a matektanár rendelését, a könyvtáros helyett az egyik tanuló anyukája. Pontosan Court (istenem, ezt a nevet adni egy gyereknek) anyja az áldozat, az a srácé, aki felkeltette Mim érdeklődését. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, meg kell szerezni a semlegesítéshez szükséges növényeket, ami garantáltan lehetetlennek tűnő feladat.
Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire levett a lábamról a szerző stílusa. Mimosa egy remekül felépített karakter, csodás fejlődésen megy keresztül. Szerettem benne a természetességét, a megoldóképességét, ha hibázott, akkor mindenképp helyre akarta hozni. Mindig is félt, hogy nem felel meg az anyjának, pedig mindig ezen jár az agya, hogy rendben menjenek a dolgok.
Annyi aspektus van jelen a történetben, mindegyikbe külön-külön el lehetne merülni. Nekem fontos volt az anya-lánya kapcsolat, a tudás kissé erőltetett átadása, az állandó felügyelet és ellenőrizgetés rémisztően hatott az én szememben. Tudni kell, hogy az érzéseknek is van illata, tehát pl. az anyja rögtön tudta, ha Mim nem mond igazat, vagy történt vele valami, amit nem akar elmondani.
Másik izgalmas cselekményszál a barátságról szól, Mim fekete barátnőjéről, aki évek óta segít náluk némi zsebpénzért, most végre együtt járhatnak a suliba is, van pár közös órájuk. Egy kényes dolog miatt összevesznek, és nem könnyű a kibékülés, ha mindkét fél a saját igazában hisz.
A szerző elég komolyan beleszövi a történetbe az iskolai bántalmazást, szerencsére nem tettlegesség szintjén, hanem a zsarolás, féltékenység, menő lányok vonatkozásában. Mimről tudják, hogy boszi, tartanak tőle, de még így is van, aki bántani próbálja. El is gondolkodhat az olvasó, vajon meddig mehet el Mim a tehetsége alkalmazásával, mi az, ami már átlép egy bizonyos határt.
És ott van Mim útkeresése, ugyanis számára nem kizárólag az aromatőrség létezik, ő nyitott a világra, szeretne többet látni, mint a hatalmas kertjük. Sok gyönyörű gondolat hangzik el a témához kapcsolódva.
Még egy aspektus, ami emlékezetes, ez a szerelmi szál. Az aromatőrök nem lehetnek szerelmesek, ez szabály, legalábbis így tudják. Tehát a szerző egy bombát akart bevetni, akinek Mim sem tud ellenállni. Court a legnépszerűbb a suliban, jóképű, focista, és a méhkirálynő volt pasija. A srácot sajnos nem ismertem meg eléggé, bár sok minden kiderül a családjáról, még több is lehetett volna belőle. Imádtam ezt a lassan égő, tiltott szerelmet, mert valami csodás kis jeleneteket olvashattam kettejükről, amik cukik és érzelmesek voltak, pont a korosztálynak megfelelő. Mim megérezte a srác minden apró rezdülését az illatai alapján, és a srác természetesen tudta ezt, de mégsem volt zavarban, szerintem sokan elmenekülnének egy ilyen helyzetben.
Ez az utóbbi dolog sok vicces pillanatot eredményez, Mim mindig megjegyzi magában az illatokat, és érzésekkel köti össze őket, egy élmény olvasni még akkor is, ha az illatok nagy részét el sem tudom képzelni városiként.
A lezárás szerintem spoiler.