Fleetwood Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert… (tovább)
Fleetwood Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.
Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert aratott a történelmi fantasy olvasóinak körében: csak az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban kelt el, keménytáblás és puhakötéses kiadása egyaránt a Sunday Times Bestseller listáján szerepelt. Több mint tizenkét nyelvre fordították le, és készül a tévés adaptáció.
”Egy leánygyermek élete ugyanaz, mint egy feleségé – épp csak egy másik férfi mondja meg, mit csinálj.”
A Familiárisok lenyűgöző kiadása vásárlásra csábító, de szerencsére mindez nemcsak mézesmadzag, hiszen egy érdekes, beszippantó, igaz történeten alapuló fiktív regényt rejt, amelynek minden kulcsmotívuma megtalálható a borítóján. Az 1612-ben játszódó történet a pendle-dombi boszorkányok bíróság elé állítását dolgozza fel, több szereplője pedig valóban létező személy volt.
A főszereplő, Fleetwood várandós, azonban félelemben telik számára ez az egyébként örömteli időszak, hiszen eddig már három benne növekvő gyereket vesztett el. Ráadásul rábukkan az orvos levelére, amely várható halálára hívja fel a figyelmet egy újabb terhesség esetén. A kétségbeesett, gyengélkedő nő a sorsnak köszönhetően találkozik Alice Grayjel, akit bábájául fogad. Alice-t azonban boszorkánysággal vádolják, miközben úrnője számos csalódást él át. A hangulatos énregényben a boszorkányüldözés mellett a nők alávetett helyzete kap kiemelt szerepet. Érzelmekben telített írás, amely teljesen lekötött, noha a zárás számomra túlságosan meseszerű lett.
Szerettem a könyvet. Az írónő nagy általánosságban bemutatta az akkori életet, nem mélyedt el a különböző témákban, nem történelmileg ragadta meg a kort, csak hagyta, hogy az olvasó elmerüljön a regény hangulatában. Egy lány sorsa a fő vonala a történetnek, akinek megvannak a maga gyermekkori sérülései, de próbál a legjobb tudása szerint megfelelő életet élni. A háttérben zajlik a korabeli élet, melyhez szorosan kapcsolódott a boszorkányság ügye, a kereszténység kérdése és valami különös misztikum. Egy apró fénykép a múltból, melynek ismeretlen történetét megtölti a fantázia. Ez volt nekem a Familiárisok.
Nekem nagyon tetszett ez a könyv.
Amilyen gyönyörű, annyira féltem, hogy csalódást fog okozni, de végül nem így történt. Bár engem mindig elvarázsolnak a régi korban játszódó történetek, ha pedig történelmileg meg is vannak alapozva, akkor rögtön megvesznek maguknak. Ez a történet is ilyen volt, az írónő régen élt valós emberek alternatív életét írta meg ebben a könyvben.
Nagyon érdekelt a boszorkányüldözés témája, izgultam Fleetwoodért, aki próbálta a legjobbat kihozni érdekházasságából és nehéz egészségügyi állapotából. Tetszett a történetvezetés, pont jókor adagolt információkat és fordulatokat, izgalmas és érdekes volt az egész.
Ez egy könnyed olvasmány, kikapcsolódásnak ajánlom, engem kirángatott a mondhatni olvasási válságomból. Nem kell nagyon komolyan venni, egyszerűen csak élveztem a korabeli feelinget, a párbeszédeket, a különleges karaktereket, és elborzadtam a házasság akkori intézményén, a nők szerepén, az embereken, akik rögtön elítélik azt, amit nem ismernek, és így a boszorkányok helyzetén is.
Ha történelmi regényre vágytok, akkor nem biztos, hogy elégedettek lesztek, de ha egy kis időutazásra és szórakozásra, akkor ez a ti könyvetek.
https://youtu.be/i58u-CQkHi0
Nem tudom, hol is kezdjem!
Tetszett, a kor, 17. század. Tetszett a környezet, a Lancaster grófság és környéke.
Az erdő, így ősszel nagyon át tudtam érezni a hangulatát a könyvnek.
Viszont! Számomra érthetetlen, akárhanyadik század is, hogy egy kismama, aki elvesztette már három babáját, miért is lovagol folyamatosan? Teszi ki magát és gyermekét ennek a felelőtlen utazgatásoknak lóháton?
A legjobb barátnője lett Alice? Mégis mikor lettek olyan nagyon jóba, hogy a gyereke életét kockáztatva nem eszik rendesen, folyamatosan úton van??!!
Nem szerettem meg a szereplőket! Nem is igazán tudtam elfogadni őket!
Nem bántam meg, hogy olvastam, de nem újra olvasós! Nagyon kíváncsi vagyok a Lelencre ezek után!
A regény egy különleges mese, mely valós történelmi eseményeken és embereken alapszik, egy történelmi újragondolása a híres pendle-dombi boszorkánypernek, melyre 1612-ben került sor, I. Jakab király uralkodása alatt. A tizenhetedik századi Angliában a meg nem értett dolgokat és eseményeket gyakran boszorkányoknak tulajdonították, amelyek kivégzésekhez vezetek. Stacey Halls egy fiatal nő, Fleetwood Shuttleworth és szülésznője, Alice Gray történetén keresztül kelti életre a történelem sötét időszakát és bonyolultságát. A gyönyörű borítón kívül elvarázsolt az a légkör, ahogyan a szerzőnek sikerült megteremtenie a rejtélyes sötét hangulatot, ahogy a két nő küzd koruk elvárásai, babonái ellen. Bár a boszorkányok nyilvánvalóan fontos elemei a regénynek, nem látunk belőlük annyit, mint amire számítottam, mivel a történet teljes egészében Fleetwood szemszögéből íródott, a boszorkányok letartóztatása és a tárgyalások másutt zajlanak, nem volt szemtanúja az eseményeknek.
Elég régóta halogattam a Familiárisok olvasását, de így ősszel teljesen megjött a hangulatom hozzá. Nem is bántam meg, hogy most olvastam, teljesen passzol ez a misztikus, ködös, kissé sötét világa a mostani időhöz. Tipikusan egy őszi bekuckózós könyvnek tudnám mondani.
Az írónő a könyvet egy igaz történetre építette fel, ami még jobban hozzátesz ehhez a misztikus hangulathoz. Az elején picit döcögősen indult az olvasásom, de a 2. felét már egyben tudtam csak elolvasni, egyszerűen képtelen voltam letenni.
Fleetwood és Alice kapcsolatát nagyon szerettem, ahogy Fleetwood ragaszkodott hozzá és kitartott mellette. Kissé feminista énem Richardot nem igazán kedvelte, de abban a korban még ez volt a „természetes”.
Betekintést ad a boszorkányság és a familiárisok világába, én még személy szerint olvastam volna többet, picit berántott a téma most :) Aki szereti ezt a világot annak mindenképpen ajánlom, hogy olvassa el.
Teljesen meghozta a kedvemet további boszorkányos történetekhez, illetve a Lelenc című könyvét sem fogom kihagyni az írónőnek.
A borító pedig csodálatos, zseniálisan el lett találva a történethez.
Nagyon megküzdöttem az első ötven oldallal. Annyira untam, hogy már félre is akartam tenni, amit nem szoktam, de aztán egyszercsak beindultak a dolgok és egy éjszaka alatt ki is olvastam. Onnantól pörögtek fel az események,hogy Fleetwood másodszor találkozott Alice-szel.
A szereplők nagyon megosztóak voltak. Igazából senki se lett kedvenc. Szinte mindenkiben csalódtam. Talán egyedül Alice az, aki végig megmaradt szerethető karakternek. Fleetwood-dal az elején nem voltam kibékülve, hogy annyira naív és hiszékeny.
És a vége megint csalódás volt. Úgy éreztem, hogy az írónő már unta és gyorsan be akarta fejezni. Szívesen olvastam volna még arról bővebben, hogy a tárgyalás hogy zajlott, hogy sikerült Alice kiszabadítani, hogyan értek oda időben a szülésre.
Viszont a borító gyönyörű, ez maximálisan megérdemli az öt csillagot.
„Nagyon jó érzéssel töltött el elmerülni a múlt egy szeletében, még akkor is, ha ez messzi tájon történt. A boszorkányok híre a teljes világot bejárta, a mai napig rengeteg mű épül a jelenségükre, de véleményem szerint még mindig azok a legérdekesebbek, amelyek bemutatják, honnan indult az egész üldözési folyamat. Mik voltak azok a tettek, amelyek miatt már egy nőt boszorkánynak kiáltottak ki, milyen elbánásban volt ezek után részük, a társadalomban elfoglalt rangjuk ezt milyen mértéken befolyásolta és milyen végső következményekkel járt, hogy zajlott az igazságszolgáltatás az ő esetükben. Bár az engem foglalkoztató témakörökre úgy érzem, csak szűkszavú választ kaptunk, mégis az elégedettség érzésével tettem le a könyvet. Ez Fleetwoodnak köszönhető, aki nagyon fiatal és merően más életet él, mint amit én valaha is el tudnék képzelni, de még a különbségek ellenére is sikerült egy kapcsolati hidat kialakítanunk. Mélyen megérintett a helyzete. Az áldott állapotának kétséges kimenetele iránt érzett aggodalmam folyamatosan keveredett a leírt szituációk fölött érzett borzalommal. Itt arra gondolok, hogy még nagy pocakkal is lovagol, napi szinten sört iszik és hogy alapvetően a táplálkozással is mennyire hadilábon áll. Furcsa volt ezt olvasni, hiszen a mai világban az ő mindennapos tettei tiltólistán szerepelnek várandósság alatt. Alice jelenléte így sokkal elfogadhatóbb volt, mivel ő volt az egyetlen, aki valóban próbálta a maga módján elősegíteni az életét. Pedig bevallom, én magam is furcsa szemmel néztem erre a fiatal lányra, aki a semmiből jött és oda is tartott.
A regény olvasásával eltöltött idő kellemes kikapcsolódást nyújtott. Okozott némi meglepetést, kicsit megmozgatta elfáradt gondolataimat, így igencsak jó élménnyel zártam végül az oldalakon végigfutó, misztikus, de mégis reális történetet.”
Szeretem az igaz történeten alapuló történeteket, ebben az esettben is ebből táplálkozott a szerző, mégpedig az 1612 augusztusában zajló pendle-i boszorkányper , ami igen nagy port kavart fel. Valós személyek felsorakoztatásával és valós események ötvözete a fikcióval nagyon hatásos lett számomra. Minden oldalát élveztem.
A valóságban is felmentik Alice-t, ám ennek oka ismeretlen, de ebben a regényben nagyon szépen “kitalálta” a szerző.
Fleetwood és Alice személye nagyon szimpatikus volt számomra, Richard a férj viszont különösebb jelentőséggel nem bírt. Fleetwood és az édesanyja kapcsolata az elején igen rideg volt, ám a végére megtört a jég, kérdések és feleletek során mindenre választ kaphattunk.
Judith „ eltüntetése ” a könyv végén nagyon tetszett, hisz Fleetwood elégedett és boldog életét nem tehette tönkre, hisz számára a gyermekei és a családja volt a legfontosabb.
A könyv végig izgalmas volt, fordulatos, több sejtelmes jelenet ejtett rabul.
Ajánlom a téma iránt érdeklődőknek.
Azzal kezdem, amivel csak nagyon-nagyon ritkán. Mégpedig, hogy mennyire szép már ez a könyv! Gyönyörű a külső borítója és a könyvet kinyitva a belső borító is csodálatos, rókás-növényes, mindkettő a gyengém, úgyhogy ennek a könyvnek a kinézete teljesen lenyűgözött.
Mivel azonban egy könyvnek mégiscsak a tartalma, a mondanivalója a lényeg, arról elmondhatom, hogy egy nagyon hatásos, ígéretes kezdés, ugyanis ez egy sorozat első része, amelyben két erős nőt ismerhetünk meg.
Remek első rész, és bár sokszor gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne egy régi korban élni, az már biztos, hogy nem ez a kor lenne az. Amikor a nőknek ennyire jelentéktelen szerepük van, és itt nem arra gondolok, hogy a gyerekszülés jelentéktelen, de amikor csak és kizárólag az a dolguk, és nem társak egy házasságban, nem lehet véleményük, nincs semmiben jelentős szerepük, mindössze annyi a jövőjük, amit elvárnak tőlük, hogy jól menjenek férjhez, hogy mások – férjek, szülők – gazdasági és anyagi helyzete megmaradjon, és mindenki jól járjon, na abban a korban biztos nem szeretnék élni.
A könyv a női bátorságról, a kitartásról, az elszántságról, a reményről szól, egy olyan korban, amikor nemhogy a nők jogait nem ismerik el, a nőknek sincs sok jelentőségük, könnyen pótolhatók. Egy hangulatos olvasmány egy sötét kor árnyékában, ahol remélem a kitartás, az erő és az értelem utat tör magának.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/09/stacey-halls-fami…
– Hány gyereket akar?
Átkaroltam magam.
– Kettőt – feleltem. – Hogy ne legyenek olyan magányosak, amilyen én voltam.
– Egy fiút és egy lányt? – kérdezősködött tovább.
– Két fiút. Senkinek nem kívánnám egy lány életét.
Anyám szerint mindig túl sokat törődöm azzal, hogy mit gondolnak az emberek, de valójában inkább az szokott izgatni, hogy mit mondanak, kiváltképp a hátam mögött. A gondolat magánügy, a szóbeszéd azonban nem.
A kandallópárkány fölött, a Suttleworth-címer két oldalán két gipszszobor állt őrt, két nőalak, feleakkorák, mint én: Prudentia és Justitia, vagyis Megfontoltság és Igazságosság. Néha azt képzeltem, ők a barátaim. Ahogy anyám az egyenes hátával és testtartásával megállt a kandalló előtt, épp kettőjük közé került, és ettől úgy festett, mint a harmadik nővérük, Szenvedés.