Srí ​Ramana Maharsi összes művei 5 csillagozás

Srí Ramana Maharsi: Srí Ramana Maharsi összes művei Srí Ramana Maharsi: Srí Ramana Maharsi összes művei

„Felismerni az örökké jelen lévő Valóságot és Abban maradni: ez a valódi eredmény. Minden egyéb szerzeményünk olyan, mint az álomban élvezett különféle erők. Amikor felébredünk az alvásból, vajon léteznek-e még? Sohasem csalódnak azok, akik az Igazság állapotában időznek, miután elvetették a valótlant."

>!
Filosz, Budapest, 2019
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789367805938 · Fordította: Buji Ferenc, Alder Mónika
>!
Filosz, Budapest, 2006
362 oldal · ISBN: 9789637805936

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Srí Ramana Maharsi: Srí Ramana Maharsi összes művei

Ébredj fel és láss! Van-e hozzá merszed? Van-e erőd, türelmed, kitartásod egy olyan életet élni, mely lemondásokkal és magánnyal jár? Megéri-e?
Csodálatos életmű megfontolandó gondolatokkal. Mindenkinek ajánlom. Mert gondolkozni muszáj. És kell is. És jó is…

1 hozzászólás
somogyiréka>!
Srí Ramana Maharsi: Srí Ramana Maharsi összes művei

Ez a könyv nem is csak könyv..egy ÉLŐ MESTER testetöltése minden oldalon. Szerencsés, aki olvassa, szerencsés, aki ismeri, de a legszerencsésebb, aki realizálja, amiről és AHONNAN e szavak szólnak.
Nem is illik a többi olvasott könyvemmel egy lapon említeni, pontszámozni meg még annyira nem lehet! Na meg ezt nem lehet kiolvasni egyszer. Egy életen át olvasom az elejétől a végéig,majd a végétől az elejéig.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Mindazt,amit az ember másoknak ad,valójában önmagának adja. Ha az emberek megértenék ezt az igazságot,ki tarthatná vissza őket attól,hogy másoknak adjanak?

63. oldal

Lunemorte P>!

Igen, megtanultad mindazt, amit meg kellett tanulnod – de vajon megtanultad-e megismerni önnönmagadat?

72. oldal

Lunemorte P>!

Az embernek legalább születése napján gyászolnia kellene amiatt,hogy belépett e világba.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: születés
Cheril>!

Az életemben bekövetkező hatalmas változás mintegy hat héttel azelőtt történt, hogy örökre elhagytam Madurait. Egészen hirtelen jött, amint nagybátyám házának első emeleti szobájában ültem. Nagyon ritkán voltam beteg, és aznap sem volt semmi baj az egészségemmel, mégis hirtelen heves halálfélelem lett úrrá rajtam. Egészségi állapotom nem adott erre okot, és én nem is akartam felelőssé tenni érte, sőt azt sem próbáltam kitalálni, vajon van-e bármilyen alapja félelmemnek. Egyszerűen azt éreztem, »meg fogok halni«, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mi is lehet ilyenkor a teendő. Meg sem fordult a fejemben, hogy orvoshoz forduljak, vagy rokonaimtól, barátaimtól kérjek segítséget. Éreztem, hogy magamnak kell megoldanom a problémát, akkor és ott.
A halálfélelem sokkja nagy erővel befelé irányította az elmémet, és a következőket mondtam magamban, anélkül hogy szavakkal megfogalmaztam volna: »Hát eljött a halál. De mit jelent ez? Mi az, ami meghal? A test hal meg.« Azonnal eljátszottam a halál megtörténtét: mereven kinyújtott végtagokkal lefeküdtem, mintha a hullamerevség állapotában lennék, és halottnak tettettem magam, hogy nagyobb valóságot adjak a vizsgálódásnak. Visszatartottam a lélegzetemet, és összeszorítottam az ajkaimat, hogy egyetlen hang se hagyhassa el a számat, hogy se az »én« szót ne tudjam kiejteni, se mást. »Nos hát – mondtam magamban –, ez a test meghalt. A tetemet elszállítják majd, és elhamvasztják, ám a test halálával én is meghaltam-e? Vajon a test-e az én? A test mozdulatlan és érzéketlen, de én érzem a személyiségem teljes erejét, sőt még az »én« hangját is hallom magamban, a testtől függetlenül. Tehát én a Szellem vagyok, amely meghaladja a testet. A test meghal, de az azt meghaladó Szellemhez nem férkőzhet a halál. Ez azt jelenti, hogy én a halhatatlan Szellem vagyok.«
Ezek nem puszta gondolatok voltak, hanem az egész elevenen keresztülvillant rajtam, mint az élő igazság, amelyet közvetlenül felfogtam, szinte minden gondolkodás nélkül. »Én« valami nagyon valós voltam, az egyetlen valós dolog jelenlegi állapotomban, és a testemmel kapcsolatos minden tudatos aktivitás erre az »én«-re összpontosult. Ettől a pillanattól kezdve az »én« vagy az Önvaló hatalmas erővel önmagára irányította figyelmét. A halálfélelem egyszer s mindenkorra eltűnt, és a feloldódás az Önvalóban innentől fogva töretlenül folytatódott.

Lunemorte P>!

Eljön majd az idő,amikor az embernek mindazt el kell felejtenie,amit valaha is megtanult.

67. oldal

Lunemorte P>!

Egykedvűen viszonyulj minden dologhoz,ne válj elvakulttá semmi iránt,maradj kiegyensúlyozott szenvedés és boldogság közepette egyaránt,légy ugyanolyan a barátaiddal,mint az ellenségeiddel,és bánj ugyanúgy egy törött cserépdarabbal,mint egy aranyröggel!

221. oldal

Lunemorte P>!

Sajnos azonban nincs olyan öröm,amelyre ne vetülne a szenvedés árnya.

246. oldal

Lunemorte P>!

A ragaszkodástól való mentesség nem más,mint a felbukkanó gondolatok teljes és maradéktalan elpusztítása születésük pillanatában. Mint ahogy a gyöngyhalász egy derekára kötött kő segítségével merül le a tenger fenekére,hogy ott gyöngyöket kutasson fel,éppúgy kell az embernek is a ragaszkodásnélküliség segítségével alámerülnie önmagába,hogy hozzájuthasson az Önvaló igazgyöngyéhez.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bakos Attila: Ég a Szívben
Ganesh Saili: Káma-Szútra a női gyönyörről
A. C. Bhaktivedānta Swāmī Prabhupāda: A tanítások nektárja
Hari Prasad Shastri (szerk.): A halhatatlanság virágfüzére
Vekerdi József (szerk.): Titkos tanítások
A. C. Bhaktivedānta Swāmī Prabhupāda: Az önmegvalósítás tudománya
Szvámí Sivánanda: Utak a boldogsághoz
B. R. Srídhar: Kövesd az Angyalokat
Pál Dániel (szerk.): A klasszikus Upanisadok
Alan W. Watts: A zen útja