Srí ​Rámakrisna evangéliuma 2 csillagozás

Végezd minden kötelességedet úgy, hogy közben állandóan Istenre rögzíted az elmédet. Úgy szolgáld a szüleidet, a feleségedet és a gyermekeidet, mintha a sajátjaid lennének, de soha ne feledd: nem hozzád tartoznak, hanem Isten gyermekei. Te is Isten gyermeke vagy, a rokonaid pedig azok, akik szeretik Istent. A teknősbéka a vízben úszkál táplálékot keresve, de mit gondolsz, hol járnak a gondolatai? A parton, ahová a tojásait rakta. Úgyanígy járj-kelj te is a világban, de ügyelj rá, hogy az elméd örökké az Úr szent lábánál nyugodjon!

55. oldal, III. fejezet (Filosz, 2021)

Először ismerd fel Istent a szíved templomában! Ezt szem előtt tartva meg kell tisztítanod minden tisztátalanságtól, bűntől és romlottságtól, a világhoz való minden kötődéstől, amit az érzékek uralma idéz elő. Ekkor jön el az ideje annak, hogy megfújd a kagylókürtöt, ha kell. Hogy a társadalmi reformokról beszélj. Megteheted, miután felismerted Istent. Egyedül ez szükséges. Minden más megadatik majd.

111-112. oldal, V. fejezet (Filosz, 2021)

„Egyedül Isten létezik, és minden más valótlan. Az Istenianya mindenkit káprázatban tart a māyājával. Figyeljétek csak meg az embereket! A legtöbbjük belebonyolódott a világiasságba. Rengeteget szenvednek, mégis ugyanúgy kötődnek a »kéj- és bírvágy«-hoz. A teve tövises bokrokat eszik, és bár a szájából vér ömlik, akkor is töviseket fog enni. Mikor szülési fájdalmak gyötrik, a nő azt mondja: »Áh! Soha többé nem hálok együtt a férjemmel!« De később ezt elfelejti. Az igazság az, hogy senki nem keresi Istent. Vannak, akik az ananász szúrós leveleit eszik meg, nem pedig a gyümölcsöt.”

178. oldal, 8. fejezet - A mester születésnapi ünnepsége Dakshineswarban (Magánkiadás, 2021. febr.)

„A világiasság feladása nélkül az ember nem tudja felébreszteni a spirituális tudatosságát, és Istent sem ismerheti fel. Amíg a világi vágynak akár egyetlen nyoma is megvan benne, addig csak álszent lehet. Isten nem ismerhető fel ártatlanság nélkül.
Dédelgess szeretetet a szívedben; a ravaszságot és a csalfaságot hagyd el:
Rāma áldott látomása szolgálat, imádat és önzetlenség révén jön el.
Még azoknak is ki kellene tartani az igazság mellett, akik világi tevékenységekkel foglalkoznak, mint a hivatali munka vagy az üzleti vállalkozás. Egyedül az igazmondás a spirituális fegyelmezés a Kaliyugában.”

170. oldal, 7. fejezet - A Mester és Vijay Gosvāmī (Magánkiadás, 2021. febr.)

    „Hívő: „Uram, Isten miért tart bennünket a világban?”
    Mester: „A világ a tettek mezeje. Tettek által az ember tudást szerez. A guru útbaigazítja a tanítványt, hogy mely tevékenységeket végezze és melyektől tartózkodjon. Illetve, azt tanácsolja a tanulónak, hogy az eredmény vágya nélkül munkálkodjon. Az elme tisztátalansága a teendő elvégzésével semmisül meg. Olyan ez, mint gyógyszerrel szabadulni meg a betegségtől egy hozzáértő orvos felügyelete alatt.
    Miért nem szabadít ki minket Isten a világból? Áh, ki fog szabadítani, ha a betegség elmúlt. Majd akkor szabadít meg minket a világból, ha elegünk lett a »kéj- és bírvágy« élvezetéből. Ha egyszer valakit felvesznek a kórházba, már nem menekülhet onnan. Az orvos nem fogja elengedni, csak ha már teljesen meggyógyult.”

178 - 179. oldal, 8. fejezet - A mester születésnapi ünnepsége Dakshineswarban (Magánkiadás, 2021. febr.)

    „A ṛṣik a jñāna útját követték. Ezért ők Brahman, az Oszthatatlan Abszolút Létezés-Tudomás-Üdv felismerésére törekedtek. De, akik az odaadás útját követik, azok Isten egy Inkarnációját keresik, hogy élvezzék a bhakti édességét. Isten felismerésekor az elme sötétsége szertefoszlik. A Purāṇában az áll, hogy amikor Rāma az udvarba lépett, mintha száz nap ragyogott volna fel. Akkor miért nem égett hamuvá az udvar népe? Azért, mert Rāma ragyogása nem olyan volt, mint egy fizikai tárgyé. Ahogy a lótusz kinyílik, amikor felkel a nap, úgy az udvarban egybegyűltek szívének lótuszai is kivirágoztak.”
    Ahogy a hívek előtt állva a Mester kiejtette e szavakat, hirtelen eksztatikus állapotba került. Az elméje visszahúzódott a külső tárgyakról. Amint az mondta, „a szív lótuszai kivirágoztak”, azonnal mély samādhiba merült. Mozdulatlanul állt, a tekintete sugárzott, és az ajkai mosolyra húzódtak.
    Hosszú idő múlva visszatért a világ normál tudatosságához. Mély lélegzetet vett, majd újra és újra Rāma nevét kántálta; minden egyes kiejtett szó nektárral árasztotta el a hívek szívét. A Mester leült, a többiek pedig körülötte foglaltak helyet.”

182-183. oldal, 8. fejezet - A mester születésnapi ünnepsége Dakshineswarban (Magánkiadás, 2021. febr.)

„Egy mārvāri hívő: „Uram, mi az út?”
Mester: „Két út van. Az egyik a megkülönböztetés, és a másik pedig a szeretet útja. A megkülönböztetés a Valós és a valótlan közötti különbség ismeretét jelenti. Egyedül Isten a valós és állandó Szubsztancia; minden más illuzórikus és átmeneti. Csak a bűvész valós; a mutatványa káprázatszerű. Ez a megkülönböztetés.
    Megkülönböztetés és lemondás. A megkülönböztetés azt jelenti, hogy az ember tudja, mi a különbség a Valós és a valótlan között. A lemondás pedig azt, hogy szenvtelenséggel bír a világ dolgai iránt. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Minden nap gyakorolni kell őket. Először mentálisan kellene lemondania »kéj- és bírvágy«-ról. Azután, Isten akarata szerint, mentálisan és külsőleg is lemondhat róluk. A kalkuttaiaktól lehetetlen azt kérni, hogy mondjanak le mindenről Isten kedvéért. Nekik azt kell mondani, hogy gyakorolják a mentális lemondást.
    Az állandó gyakorlás fegyelme által, az ember képes feladni a kötődést a »kéj- és bírvágy«-hoz. Ez az, amit a Gītā mond. Az elme rendkívüli erőre tesz szert a gyakorlással. Ezután már nem találja nehéznek az érzékszervek megfékezését, illetve a harag, a kéjvágy és a hasonlók leigázását. Az ilyen ember úgy viselkedik, mint egy teknős, ami ha egyszer behúzta a végtagjait, soha többé nem dugja ki őket. Nem tudod rábírni a teknőst, hogy újra kidugja a lábait, még akkor sem, ha feldarabolod egy baltával.”

173. oldal, 7. fejezet - A Mester és Vijay Gosvāmī (Magánkiadás, 2021. febr.)

„Brahman Tudásának elérése után minden olyan, mint a világhoz való ragaszkodás, valamint a »kéj- és bírvágy« iránti lelkesedés eltűnik. Ezt az összes szenvedély megszűnése követi. Amikor a fatuskó ég, ropogó hangot ad ki, és látni a lángot. De, ha a fa elégett és csak hamu maradt, már nincs több zaj. A kötődés megszűntével eltűnik a szomj. Végül elérkezik a béke.
Minél közelebb kerülsz Istenhez, annál nagyobb békét érzel. Béke, béke, béke – legfőbb béke! Minél közelebb mész a Gangeszhez, annál inkább érzed a nyugodtságát. És még jobban megnyugszol, ha bele is merülsz a folyóba.”

171. oldal, 7. fejezet - A Mester és Vijay Gosvāmī (Magánkiadás, 2021. febr.)

„Korábban ezzel a két szememmel, közvetlenül láttam Istent, éppen úgy, ahogy most téged látlak. Mostanában bhāvában vannak isteni látomásaim. Aki felismerte Istent, az gyermekhez hasonlóvá válik. Az ember annak a természetét veszi fel, amin meditál. Isten természete olyan, mint a gyermeké. Ahogy a gyerek előbb felépíti a játékkuckóját, majd lerombolja azt, Isten is épp így tesz, miközben megteremti, fenntartja és elpusztítja az univerzumot. Továbbá, ahogy a gyerek nem áll egyetlen guṇa irányítása alatt sem, úgy Isten is túl van a három guṇán: sattva, rajas és tamas. Ezért tartanak a paramahaṃsák öt-tíz gyereket maguk mellett, hogy felölthessék a természetüket.”

170. oldal, 7. fejezet - A Mester és Vijay Gosvāmī (Magánkiadás, 2021. febr.)

    „Akik a családfők életét élik, azoknak spirituális fegyelmet kellene gyakorolni és buzgón Istenhez imádkozni elvonultságban.
    (Choudhurynak) Isten nem ismerhető fel tanultsággal. Ki értheti meg Istent gondolkodás folytán? Nem, mindenkinek odaadásra kellene törekedni Isten Lótuszlábai iránt.
    Isten dicsőségei végtelenek! Milyen kevéssé tudod kifürkészni őket! Meg tudod fejteni Isten útjainak jelentését?
    Bhīṣma nem más volt, mint a nyolc Vasu egyike; de még ő is könnyeket ontott a nyílvesszőágyán. Azt mondta: »Mily elképesztő! Maga Isten a Pāṇḍava fivérek társa, még sincs vége a gondjaik és csapásaik sorának.« Ki képes valaha is megérteni Isten útjait?”

176-177. oldal, 8. fejezet - A mester születésnapi ünnepsége Dakshineswarban (Magánkiadás, 2021. febr.)