Kőbéka 12 csillagozás

Spiró György: Kőbéka

Legyen a címe „Kálmánka”? De ki ez a Kálmánka?
Legyen „Kálmán vitéz”? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte.
Legyen a címe „Lipót”? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben.
Mit szólnának ahhoz, hogy „Záp”? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat.
Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá – legyen tehát „Kőbéka” a címe. (Spiró György)

>!
Magvető, Budapest, 2017
248 oldal · ISBN: 9789631436464
>!
Magvető, Budapest, 2017
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435191

Kedvencelte 1

Most olvassa 11

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Csabi MP
Spiró György: Kőbéka

Jó, hogy pont nemrég dicsértem agyon Spirót, pont az első könyve kapcsán. Most, a legutóbbit elolvasva magamnak sem hiszek.

Egy szatíra lenne ez, Spiró a jól bevált módszert követi, egy debil szemén át nézzük a világot, úgy minden furcsább, erőlködni sem nagyon kell. Spiró nem is erőlködik, rakásra halmozza korunk minden visszásságát, szinte leltárt készít mindenről, amitől falnak megy a tisztelt polgár. Ennek érdekében főhősét, Kálmánkát oda veti mindig sorsa, ahol éppen mondanivaló akad, ha van értelme, ha nincs. Legtöbbször nincs. Hiába értek egyet Spiróval, mint felháborodott és elkeseredett magyarral, ez a könyv csak egyel több ok az elkeseredésre, nekem. Lásd még ezt az idézetet, úgy is, mint freudi elszólás: ”Ha egy pocsék színházi előadásról a kritikus nem írja meg, hogy pocsék, akkor a jelenleg élők és a következő nemzedékek lelki halálát okozza. Az elhallgatás éppen olyan káros, mintha feldicsérnék a selejtet.” Teljesítem a szerző óhaját, nem hallgatom el.
Az író a leltári felsorolásban olyan hamar végére ért az őt foglalkoztató bajoknak, hogy azon vette észre magát, nincs ki a könyv. Emiatt külföldre lökte Kálmánkát, hogy immár a világ bajainak taglalásába kezdjen. A világ tényleg olyan hülye, hogy senki sem veszi észre Kálmánka debilitását, adják kézről-kézre, még az ENSZ főtitkár is pártfogásába veszi (az is debil). Mikor az író a világ problémáira is rámutatott, még mindig nem volt ki a könyv. Ekkor jött a csodás fordulat (meg ötven oldal a fiókból), és visszalöki Kálmánkát a Rákosi korba, hogy azt is leleplezze, plusz a Lipótmező felszámolása. Ja, hogy az nem a Rákosi korban volt? Nem baj, van egy Történész, aki a jövőbe lát, így át van hidalva ez a probléma is.

Nagyon izzadságszagú ez könyv, méltatlan az eddigi életműhöz, azt hiszem én is időutazásba fogok, és inkább Spiró régebbi könyveit olvasom.

11 hozzászólás
>!
dacecc P
Spiró György: Kőbéka

Spiró szatírája (vagy inkább mesélye?) tartalmaz mindent, amitől egy szatíra jó szatíra lesz (vagy egy mesély jó mesély). Vicces, cinikus, merít a mai valóságból egy csomót, kritikus és a többi. Valami mégis hiányzik, ráadásul annyira hiányzik, hogy Spiró remek stílusa sem képes elpalástolni ezt a hiányt. Pedig Kálmánkában tényleg benne van minden, ami egy jó szatíra (mesély) hősében kell, hogy legyen. És mégsem tudtam szeretni.
Ebben biztosan szerepe van az egyik hosszabb epizódnak, ami szerintem úgy, ahogy van, nem kéne, hogy a könyvben legyen, olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha lett volna egy ígéretes anyaga, amit nem tudott máshol felhasználni, ezért berakta ide, hogy legyen valahol, a műfaj megengedi. Aki olvasta, tudja, hogy melyikre gondolok.
Vannak benne tényleg remek, sziporkázó epizódok is, de nagy egészében szerintem ez most kevésbé sikerült.

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Spiró György: Kőbéka

„Globális tőke, globális hülyeség.”

Elgondolkodtam, hogy ez akkor most disztópia-e? Az a baj, hogy Spiró esetében az élet néha másolja a művet, néha meg megelőzi. :-(
2017-ben két olyan kötet is megjelent, amelyek csalódást okoztak nekem, mert szerzőiktől korábban szívesen olvastam, de most nem sikerült egy jó szintet meglépniük. Száraz Miklós György: Az álomvadász volt a másik. Szerencse, hogy újabb eddig ismeretlen szerzőket viszont sikerült felfedeznem.

Voltak jó részek benne, de összességében nagyon ráfért volna egy alapos átgondolás, esetleg az első rész kisregényként való közreadása. Nálam a 3 csillag nagyon ritka, mert ha ennél kevesebb, akkor már le is teszem a könyvet és nem is félbehagyottként jelölöm, hanem egyáltalán nem regisztrálom az olvasását. Ezt most végig spoiler olvastam.

>!
marcipáncica P
Spiró György: Kőbéka

Nehezemre esik nem összevetni a könyvet Spiró másik disztópikus szatírájával, a Feleségversennyel, és biztos a Kerengővel is sikerülne, csak azt meg nem olvastam még. Végig ott motoszkált az a gondolat, hogy volt már egy ilyen, egy párhuzamos testvértörténet, ami hangulatában, stílusában, szerkezetében sokban hasonlít, de a Kőbéka mégis hoz valami mást, egyéniséget és szerethetőséget is.
Ezek ellenére olyan nehezen szültem meg ezt az értékelést, mintha fogamat húznák, lehetőség szerint így is kell rá tekinteni. (=semmi értelme ennek az értékelésnek. Elnézést ezért.)
Nagy meglepetést szerintem nem árulok el vele, hogy ez egy okos, szórakoztató, kellően humoros, néhol ijesztően aktuális szatíra, amit jó olvasni. Viszont talán az sem túl meglepő, hogy ez egy idő után baromi fárasztó tud lenni. Amikor a regényt már teljesen elvadítja a szürrealitás, és nem csak téren száguld keresztül, hanem időn is, akkor nálam azért már beütött egy kicsit az az érzés, hogy ez most sok. Túl sok. Pedig – már csak terjedelme miatt is – a könyv nagyon feszes tempót diktál, üresjáratoknak helye nincs, sokkal inkább túlzsúfoltságnak. Pedig jó volt ez az idő…ugrálós? látogatós? rész is, kifejezetten erős része volt a kötetnek, és nem mondanám, hogy nem illet ide, csak valahogy nekem már nem működött.
A karakterek szellemes karikatúrák, és a társadalom minden szegmenséből igyekszik meríteni, ez bőven teret enged a különböző vélemények és végletek megjelenítésére. Az, hogy Spirónak mennyire fontos téma az emberi mérhetetlen sötétség elbutulás és befolyásolhatóság, nyilvánvaló, és hálás téma is ez, hiszen ki ne olvasna szívesen – távolból, kicsit megrökönyödve, de mégis baromi jót röhögve – olyan emberekről, akik agyi tevékenységüket tekintve nem sokban térnek el egy átlagos betonkeverőtől. Jó ezt olvasni, megnyugtató, igen, itt még nem tartunk, de azért van valami ebben, hogy még, mert némelyik gúnyos túlzás talán nem is áll olyan távol a nem túl távoli valóságtól, mint azt szeretnénk. A főszereplő, Kálmánka, aki jobbára sodródik csak az árral, ami az őt körülvevő világból zúdul rá, azonban meglepően kedvelhető karakter. Talán pont melák sutasága, egyszerű gondolkodása az, ami a legvalószínűbb ebben az őskáosznak tűnő regényi valóban.
Valószínűleg közel sem szerettem volna ennyire ezt a könyvet, hanem Spiró írja, mert az egészet az ő rendkívül intelligens, sziporkázó stílusa teszi olyanná, amilyen. Jóvá. Viszont kiemelkedővé nem, semmi különlegességet nem éreztem a könyv kapcsán, amire azt tudnám mondani, hogy igen, ez most egy mestermű.

>!
scaffale P
Spiró György: Kőbéka

Mi sem bizonyítja jobban napjaink és holnapjaink újkádárista jellegét, mint hogy Spiró írt egy kiköpött Moldova György-regényt. (Ez a hasonlat egyben rámutat a Spirótól, khm, nem megszokott színvonalra, ugyanakkor megfűszerezi az összevetést, hogy ezt mindketten kikérnék maguknak… Moldova joggal, mert pályája delén ő ennél sokkal jobbakat is írt. Spiró pedig egy szerkesztőt kérhetne ki a Magvetőtől, mert ennek a regénynek nevezett, humorosnak, szatírának szánt novellafüzérnek a zömét ki kellett volna húzni. Kőbéka felfújta magát és kipukkadt. Bár kétségtelen, hogy az a néhány maradék poén mar, mint a nyílméregbékák váladéka.)

>!
szikszai_2 P
Spiró György: Kőbéka

Spiró ezúttal is nagyot alkotott. Témája hasonló, mint a Feleségverseny, csak nem olyan hosszú. Szatirikus végig, különösen az eleje.
Kálmánka alakjában remekül megjelenik a valóságot képtelen felfogni magyarság. A szatirikus hangnem csak fokozza ezt az érzést.
Jobban sikerült mű, mint a Feleségverseny volt. Igazi remekmű!

>!
silja
Spiró György: Kőbéka

Messze nem Spiró legjobb könyve, kicsit toldozottnak és szervetlennek tűnik az utolsó negyede. Nekem a humora sem volt erős, egy jó szatírát vártam. Persze jó író, ez látszik, de az Ikszekben megva Fogságban is jobban láttam ezt.


Népszerű idézetek

>!
Ross P

Retorikán bemutatták, hogyan fejlődött az emberiség a római jogi érveléstől az artikulálatlan ordításig. Egykor a racionális meggyőzésben hittek az emberek, mondotta a lobogó hajú, égő szemű előadó, ami azonban nem demokratikus, hanem arisztokratikus és népellenes, és kimaradnak belőle a többségi hülyék. A népet ordítással lehet csak befolyásolni. Nem szabad két-három alapállításnál többet gyömöszölni a fejébe, nem bírja, és fellázad. Az alapállításokat csak tőmondatban szabad közölni, már a bővített mondat is rongálja az eredményességet. Többszörösen alá- és mellérendelt mondatot használni tilos. Ha nem értik, hogy ez micsoda, nem baj, a lényeg: röviden és tömören. És ordítani, ordítani, ordítani. A szórendet megváltoztatni tilos. Rokon értelmű szavakat alkalmazni tilos. Ahogyan először elordították, pontosan úgy ordítsák el másodszor és századszor, a kampány végéig egyetlen vessző sem változhat. Sulykolni, sulykolni, sulykolni.

75. oldal

8 hozzászólás
>!
Ross P

    A környékbéliek türelme magyartalan módon egyszer mégis elfogyott, kezdtek beadványokat fogalmazni a vasúthoz, és előbb-utóbb még választ is kaptak, amely szerint őket, a tiltakozókat a külföld pénzeli; egyébként a vonal nincs megszüntetve, csak a vonat nem jár.

37. oldal (Magvető, 2017)

6 hozzászólás
>!
dacecc P

    Bevezették a szegénységi bizonyítványt. A kérelmet az ispán ellenjegyezte és küldte tovább; két, már korábban igazolt szegénynek is támogatnia kellett a kérvényt, az ő aláírásukat általában hamisították. Szegénységi bizonyítvány hiányában nem volt adható segély, nem lehetett közmunkássá válni, és a honvédelmi sáncásásban sem lehetett részt venni. Szegénységi bizonyítvány hiányában nem járt lakhatási engedély, emiatt a gazdagoknak is ki kellett váltaniuk. A külföld a szokása szerint gúnyolódott, ám a király udvarnokai megmagyarázták a népnek: a dokumentált szegénységben jelenik meg az áhított nemzeti egység.

21. oldal (Magvető, 2017)

>!
Ross P

Eszébe jutott a Filozófus, akivel hét hónapig ült együtt. Nemigen lehetett vétke annak a szánalomra méltó, bánatos embernek, ha csak az nem, hogy nem értette, mitől léteznek olyan emberek, akik mindenáron meg akarják szabni másoknak, hogyan éljenek, mit tegyenek és mit gondoljanak. Ez foglalkoztatta szabadlábon, ezért került börtönbe, és kancsukakészítés közben a börtönben is ezen rágódott.

47. oldal

>!
dacecc P

A mese a mi egyetlen csápunk a valóság felé. A mese bevallja, hogy hazudik; ez az egyetlen becsületes álláspont. Az összes többi nézet, kitaláció, vallás, ideológia nem vallja be, tehát a legsötétebb, legaljasabb módon hazudik.

170. oldal

>!
Ross P

Médiagyakorlaton azt tanulták, hogyan kell a célszemélyt véglegesen lehetetlenné tenni. A legfontosabb: legyünk meggyőződve arról, hogy tetteinkkel a Magyar Királyságot védjük, óvjuk és ápoljuk; ha az a feladatunk, hogy az ártó hatalmak által bábként mozgatott kártevőt leleplezzük, szinte bármilyen eszköz meg van engedve. Ügyeljünk rá, hogy a rágalom legyen fülbemászó és nehezen feledhető. Az állításunk üsse át az ingerküszöböt, ami nálunk rendkívül magas. Nem baj, ha a becsületsértési pert évek múlva elveszítjük, sőt tiszta nyereség, ha a per elhúzódik. Amíg másodfok következik, majd az ügyet új elsőfokú tárgyalásra utalják, a rágalmat tovább lehet napirenden tartani, és az illető lejáratása eredményesebb lesz, mint ha a vád igaznak bizonyulna. Egyszeri rágalom nem rágalom! A felejtés ideje Nyugaton hat hónap, míg hazánkban két hónap alatt mindent elfelejtenek. Nálunk a rágalmat kéthavonta meg kell újítani. Ajánlott a hat éven át tartó rágalomhadjárat, ami harminchat sajtóhadjáratot jelent. Ügyelni kell, hogy a rágalom tárgya azonos maradjon. Bármennyire csábító is, ha időközben jobbnak tűnő rágalmat találtunk ki, fogjuk vissza magunkat, és maradjunk az első megfogalmazásnál. Bevésni, bevésni, bevésni! A rágalom első megfogalmazásán később változtatni tilos!

77-78. oldal

>!
Csabi MP

Az igénytelenség a végső rákfene, minden rossz kútfeje, komponense és okozója, az igénytelenség öli meg a tudást, az érzelmeket, a bármi jobbra való törekvést, és a legnagyobb mértékben közönyre nevel. Ha egy pocsék színházi előadásról a kritikus nem írja meg, hogy pocsék, akkor a jelenleg élők és a következő nemzedékek lelki halálát okozza. Az elhallgatás éppen olyan káros, mintha feldicsérnék a selejtet. Ha egy rossz köztéri szobor mellett némán mennek el a hozzáértők, főbenjáró bűnt követnek el. Ha egy romlott kefirt kihajítunk a szemétbe, ahelyett hogy visszamennénk a boltba, és reklamálnánk, és beírnánk a panaszkönyvbe akkor is, ha nem tartanak panaszkönyvet, akkor magunk ellen vétkezünk.

66. oldal

>!
Csabi MP

… az egyház itt [Afrika] rendkívül erős. Akkor sem engedélyezik az abortuszt, ha a nőt megerőszakolták, sőt az a módszerük, hogy a férfiak ondóját az egészségügyi központokban kifejik, a nőket pedig tizenhárom éves kortól hetvenkilenc éves korig az ondóval hetente beoltják, még a szüzességet fogadó apácákat is, hogy Istennek az öröme mindenképpen meglegyen.

104. oldal

2 hozzászólás
>!
latinta SP

    Sose tudta meg, hogy éjszaka többen is meg akarták gyilkolni, csak féltek, hogy közben felriad ez a marha nagy ember; amikorra pedig akadt végre egy ványadt gyilkos, aki már-már nekilátott, hogy elmetéli a nyakát, megzavarták. A satnya illető éppen lendítette a tőrt markoló kezét, amikor egy társa lefogta, és az iránt érdeklődött, hogyan is fognak osztozni a zsákmányon.A gyilkos abbahagyta a merényt, és a társát csúf szavakkal illette. A vitába mások is beavatkoztak, és addig vitatkoztak, mígnem az ölésről megfeledkeztek. Pirkadatig tartott a veszekedés, akkor szétszéledtek; így szoktak végződni Magyarországon a nagy nekibuzdulások.

45. oldal (Magvető, 2017)

>!
latinta SP

    Egy karcsú, borostás fiatalember következett, akinek a fellépését előre rajongással fogadták. Mondták Kálmánkának: Valér a társaság fénylő csillaga; nagyon megértik, ha féltékeny rá. Valér bejutott a nyuggerbizottságba! Közülünk végre valaki!, kiáltották; ez önmagában eredmény! Ott lesz a szavazáskor, és ő egyedül lesz ott ellenzéki. Le fogják szavazni, persze, az öthatod birtokában a királypárt azt tesz, amit akar, de Valér remek javaslatokat visz a tarsolyában, és azok el fognak hangzani az ülésen, amit a tévé, a rádió és a net ugyan nem közvetít, és nem is jegyzőkönyveznek, vagy ha igen, akkor szándékosan vagy tudatlanságból hibásan, de mégis el fognak hangzani! Két-három ülés múlva, ahogy szokták, valamelyik királypárti tag fogja javasolni ugyanazt, és akkor el is fogják fogadni; Valér akkor persze ellene fog szavazni. Ezzel a felszólalással is gyarapodik Valér; amikor majd a királypárt magától összedől, mert össze fog dőlni, hiszen minél zavartalanabb a hatalmuk, annál több hibát fognak elkövetni, és a hibák egyre végzetesebbek lesznek, végre lesz valaki, aki a parlamenti tapasztalata birtokában a helyükre álljon.

61. oldal (Magvető, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
A. O. Esther: Megbocsátás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Leiner Laura: Valahol
Raana Raas: Menekülők
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Hazatérők
Békés Pál: Csikágó