Az ​Ikszek 55 csillagozás

Spiró György: Az Ikszek Spiró György: Az Ikszek Spiró György: Az Ikszek

„ ​Mélyen tisztelt Professzor Úr! Kétszer találkoztam Önnel Varsóban 1975. áprilisában, s bár – talán az Ön számára is kellemes meglepetésként – leomlott közöttünk a több nemzedéknyi, nyelvi és egyéb gát, nem mertem megemlíteni, hogy regényt írok nagyszerű monográfiájának hőséről, Wojciech Boguslawskiról, mert mégiscsak szokatlan, hogy egy fiatalnak mondott magyar a lengyel történelem egyik furcsa, lengyel írók által is feldolgozatlan korszakáról írjon regényt. Mégis megírtam, mert a két nép történelme hasonló ugyan, de nem annyira, hogy a kívülállót megbénítanák a tabuk és az előítéletek. Ön Professzor Úr, pontosan tudni fogja, hol tartottam magam szinte kínos pontossággal a megtörtént eseményekhez, és hol tértem el tőlük, kijavítandó a történelem esetlegességeit. Ön tudja, hogy Boguslawski 1799 után már nem próbálkozott Lvovban; hogy csak 1829-ben halt meg; hogy palotáját saját maga építette; hogy Pierozynska nem ápolhatta; hogy Grudzinska nem játszott a Mesternél és csak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Magvető, Budapest, 2018
570 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424294
>!
Magvető, Budapest, 2005
572 oldal · ISBN: 9631424294
>!
Helikon, Budapest, 1994
658 oldal · ISBN: 9632083199

2 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Johann Sebastian Bach


Kedvencelte 13

Most olvassa 14

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Spiró György: Az Ikszek

Ha valami zseniálisra vágysz, akkor ne is menj tovább (mármint nem az értékelésemre gondolok, hanem a könyvre). Spiró regénye nem csak magas szintű irodalmi alkotás az első betűtől az utolsóig, de még szórakoztató is, ami a ma divatos depresszohungarista időkben felüdülést jelentő időutazás.
Idő- és térbeli utazás egyben, hiszen a napóleoni háborúk után vagyunk, Varsóban. Lengyelország újradefiniálása folyik éppen, Sándor cár az új hatalom, neki illik gazsulálni. Az ő érkezését várják a Nemzeti Színházban is, ahol díszelőadással készülnek a nagy eseményre. Hogy mi hogyan alakul, nem is annyira érdekes, szorosan vett cselekménye nincs a regénynek, Varsó hétköznapjai elevenednek meg, a hatalmi játszmák, besúgások, árulások, senki sem tudhatja, hogy aki ma még a mecénása, az nem lesz-e holnap a halálos ellensége (vagy most is az, csak nem látni az álarc mögé).
Ebbe a helyzetbe érkezik vissza Varsóba Boguslawski, a nemzet színésze, legnagyobb színházi zsenije, aki azonban egy éve adósságai elől Vilnába menekült, most meg onnan menekül vissza ottani adósságai elől. Boguslawski a magyar regényirodalom egyik legjobban megrajzolt főhőse. Egyik pillanatban imádjuk, amiért bolondot csinál a hatalomból, a másikban meg utáljuk, amiért úgy bánik szeretteivel, mint a ronggyal. Boguslawski egy szörnyeteg, a színjátszás szörnyetege, csak etetni kellene szerepekkel, hogy jóllakjék, és elégedetten doromboljon, de pont ezt nem kaphatja meg (hatalmi játszmák, mint említettem), így aztán pótcselekvésként mindig valami disznóságon töri a fejét, vagy csak éppen mások életerejét szívja el.
No persze miért is akarna Spiró egy ízig-vérig lengyel történetet megírni, amikor meríthetett volna éppen a magyar történelemből is? Egyrészt, mert Boguslawski története tényleg érdekes, másrészt lengyel nevekkel sokkal könnyebb írni a magyar valóságról, a magyar olvasó akkoriban meg különösen érzékeny volt az áthallásokra. Nincs semmilyen direkt utalás, amitől kilógna a lóláb, de az olvasó könnyen értelmezhette a könyvbeli besúgástól, orosz hatalomtól, pitiáner ügyeskedéstől terhes történetet a maga magyar valóságára. Ezért is nem avul el ez a regény, mert még mindig felismerhetjük benne a saját korunkat. Pitiánerből, törtetőből, zsarnokból, tehetségtelen pojácából mindig megvan az utánpótlás.
Az Ikszek nem olvasható történelmi regényként, habár nem néztem utána a könyvben szereplő események valóságos voltának, de pl. Boguslawski jóval tovább élt a valóságban, mint a regényben, de mindenképpen olvasható a történelem regényeként, mert olyan általános, minden korra vonatkoztatható jellemzőket figuráz ki, amik aktuálissá teszik bárhol és bármikor.
Egy praktikus jó tanács: nem árt már az elejétől egy névmutatót írni, mert rengeteg a lengyel nevű szereplő, könnyű elfelejteni, ki kicsoda.

14 hozzászólás
Peónia>!
Spiró György: Az Ikszek

(Vétek szétszálazni ezt a mai is ütős, remek regényt, önző módon mégis megteszem, és pusztán azért, hogy gyors nekifutással végül kiemelhessem belőle azt a vonulatot, ami most, az újraolvasásánál leginkább hatott rám.)

Szól ez a regény Boguslawskiról, a híres lengyel színészről, aki öregedő félben (58 éves!) még őriz valamit a korábbi nagy művészből, de megfakult benne a tehetség, fogyóban a művészi érzékenysége, sok a játékában a klisé, a rutin, ami korszerűtlenné teszi a játékát a színpadon. Mégis felvillanhat egyszer-egyszer, mert a színész mestersége, múltja, megkopott tehetsége még alkalmassá teszi, hogy belevetíthető legyen egy éppen aktuális politikai hangulat. Szól tehát ez a regény a szétdarabolt Lengyelországban a szebb múlt ikonjaként felfogható színészről is.
Szól ez a regény arról a Boguslawskiról, aki amellett, hogy hivatását gyakorolva játszik, a játék mellett politikai játszmák elszenvedőjévé is válik, miközben azt hiszi szegény, hogy a hatalmi harcok résztvevője lehet.
És szól az öregedő emberről, aki nem akarja tudomásul venni, hogy színészként, igazgatóként lejárt az ideje, aki nem képes felfogni, hogy ő, a játékos játékszerré vált, és minél inkább részese akar maradni az eseményeknek, annál inkább szánalmassá válik. Nem száll ki a játszmákból, míg el nem veszít mindent. A makacssága már nem a harc, nem az élet eszköze, hanem a kudarc egy-egy foltja. No, ez a szál szólt nekem (és remélem, nem rólam) most a legmélyebben. Le-letettem a könyvet, és példák sora rajzott körülöttem. Tele a világ szánalmassá váló Boguslawkikkal.
Persze másoknak tán beszédesebb a regény most is aktuális politikai vetülete. Életkor, érdeklődés kérdése kinek, melyik hang szól szebben ebben a regényben.
A kisszerű hatalmi játszmák éppen úgy forognak a történelem kerekében, mint az öregedés szánalmas vagy bölcs forgatókönyvei. Az ember csak abban bízhat, ha tisztán látja a Boguslawskikat, akkor talán van esély kevésbé szánalmasan megöregedni. És ebben a körforgásban jó, hogy vannak Spirók, van művészet, amely időről időre tisztítja az ember látást.

3 hozzászólás
Mezei_Dávid>!
Spiró György: Az Ikszek

Épp most tettem fejeztem be a könyvet, felálltam az asztaltól, de Spiró, akárcsak „Az Eredet” cím filmben, már elültette bennem a gondolatát: újra kell olvasnom. Hiszen a könyv utolsó lapjain, az epilógusban ott a figyelmeztetés: a szereplő „úgy futotta át a levelet, ahogy az olvasók a regényeket: felületesen”. És valóban, a regény annyira meg annyira át lett szőve utalásokkal, játékkal, rengeteg eredeti és egyéni alakkal (akiknek ráadásul sokszor megjegyezhetetlen, kiejthetetlen lengyel nevük van), hogy az olvasóban óhatatlanul is az az érzés alakul ki, hogy elsőre – de talán másodjára, harmadjára is – felületesen olvasta el.
Nehezen dönthető el az is, hogy miről szól tulajdonképpen ez a könyv. Jó, a színházról. És a színészről, a színészekről, akiknek semmilyen más célja nincs, mint játszani, színpadon maradni. A másik oldalon pedig a hatalomról, a politikáról, a cenzúráról, amely cinikus, legtöbbször ostoba, de néha annyira okos, hogy már-már a saját eszén is túljár.
És szól az egyénről, amely végül elbukik a közösséggel, a hatalommal szemben. De előtte, szemben a XIX. századi irodalom inviduum-kultuszában születet művek hőseivel, egyfajta fordított, negatív Ádámként, vagy Faustként, egyre mélyebbre kerül, egyre inkább összezsugorodik, egyre nagyobb kompromisszumokat küzd. Boguslawskit nem eszmék és olyan fennkölt elvont morális parancsok vezetik, mint az igazságkeresés. Ő már ízig-vérig XX. század végi ember: leszámolt az illúzióival, nem hisz semmiben. Az igazán tragikus, hogy még így is elbukik. Esélye sincs azzal a gyávaságon, középszerűségen, süket csöndön alapuló látszólagos békét teremtő hatalommal szemben, aminek hajlandó részesévé válni annak érdekében, hogy életben hagyják, játszani hagyják.
Nincs más hátra, újra kell olvasni az egészet…

Eszter01>!
Spiró György: Az Ikszek

Ugy ereztem, hosszabb, mint a Jozsef es testverei. Nagyon kuzdottem ezzel a konyvvel. Tul sok volt a szereplo, koncentralnom kellett, hogy ki-kicsoda, igy nem tudtam felvenni a ritmust. Sajnalom, mert eddigi olvasmanyaim alapjan odavoltam Spiroert. Most mar felve nyulok a muveiert.

Adriatico>!
Spiró György: Az Ikszek

Nem nehéz rájönni, hogy Spiró a 80-as évek Magyaroszágáról írt, ami sajnos ma is aktuális. Megjelenése idején valszeg bomba volt az állóvízben, ma már nekem nehézkesnek hat. Persze ez Spiró „hibája”, időközben elkényeztetett bennünket a drámái lényegretörésével, keménységével, hogy a Tavaszi tárlat magasságairól ezúttal ne is szóljak.

szikszai_2 P>!
Spiró György: Az Ikszek

Spiró ezúttal is remekművet alkotott. Aki kíváncsi a színházi világ kulisszatitkaira, annak kötelező olvasmány ez a könyv. Egyszerre tekint betekintést a színház működésébe és Lengyelország történelmébe.
Hosszú, az elején még nem tiszta, hogy ki kicsoda, de aztán nem lehet letenni a könyvet.

Geri99>!
Spiró György: Az Ikszek

Hát ennek le kellett bennem ülepedni. Amikor elmentem érte a könyvtárba, nem számítottam rá, hogy 650 oldalas lesz… Spiró korai regényéről beszélünk, kicsit más még, mint a „húdeaktuális” (valójában örökérvényű), tömör könyvei és darabjai, de ezzel együtt is a legjobb művei között van. A főszereplő színészóriás Spiró Imposztor című darabjából lehet ismerős, Major Tamás játszotta (bár az a történet nincs benne a regényben). Ám nem csak Boguslawski, hanem a történet összes szereplője (Spiró szerint) a legutolsó ügyelőig valóságos személy. Az alapszituáción kívül – Boguslawski sok év után hazatér Varsóba, és megpróbálja visszaszerezni a Nemzeti Színházat, amelyet anyagi okok miatt annak idején ő adott el – nem is lehet túl sokat mondani a történetről, hiszen annyi pici apró eseményből áll össze. Ám pont ettől lesz életszerű, a nyelvezetével együtt: bár 1815-ben játszódik, a szereplők úgy beszélnek, mintha ma látnánk őket az Oktogonon. Egyetlen dolgot rónék fel: a rengeteg megjegyezhetetlen lengyel név között elég könnyű elveszni, igaz, a könyv egyharmadára már kialakul a „fontossági sorrend”.
Leginkább színházőrülteknek tudnám ajánlani, hiszen olyan mélyen belemegy egy színházban zajló kavarásokba, ami talán már nem mindenkit izgat fel – engem mindenesetre felizgatott és bár az első 200 oldalon tényleg nem könnyű átrágni magát az embernek, ha aztán megszokjuk ezt a hétköznapi stílust, nagyon élvezhető lesz!

G_Ódri>!
Spiró György: Az Ikszek

Régebben is olvastam ezt a regényt. Most, karanténolvasmányként, újra. Zseniális!

nikipszilon>!
Spiró György: Az Ikszek

Nem nagyon tudom hova tenni ezt a regényt. Ez volt a második Spiró, amit olvastam, a Fogságot élveztem, a korszak teljesen megfelelt érdeklődésemnek és élvezettel fedeztem fel benne ismerős dolgokat, ez ennek a szöges ellentéte volt. Nem értettem. És nem nagyon tudtam élvezni, számomra zavaros volt. Majdnem 300 oldalon rágtam át magam lassacskán, mire elkezdett érdekelni, és valamennyire „vinni” a történet. De még most sem tudom, mi a véleményem. Vagy hogy miről szólt. Valószínűleg kevés hozzá a tudásom, a műveltségem. Meg a politika is hihetetlenül távol áll tőlem. Nem fogott meg, de a hiba nem a műben van.

Szuszusz>!
Spiró György: Az Ikszek

Három idősíkot véltem felfedezni: 1. az 1800-as évek eleje, 2. a megírás ideje, 3. a jelen…


Népszerű idézetek

>!

Istenkém – mondta Bogusławski –, nagyhatalom lettünk a mellébeszélésben.

3 hozzászólás
Csabi P>!

Ahol mindenki gyáva, bármit meg lehet csinálni.

111. oldal

Csabi P>!

… vékony kis kötet, én szeretem az ilyeneket, ha valaki röviden el tudja mondani, amit akar, az választékos elme. Az nem a pénz miatt ír.

274. oldal

s_l_m>!

Mondom neki: én énekeltem először Varsóban Mozartot, de Mozartról se hallott! Megkérdeztem, volt-e színházban valaha. Egyszer volt, tetszett neki a dolog, de a darab címére nem emlékezett, valami négus gyilkolászta a feleségét.

1 hozzászólás
forElle>!

Semmi emberismeret, semmi rafináltság nem volt benne, csak rajongó, eszelős, ártatlan, gyermeteg, éretlen, bűntudat nélküli szeretet.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
forElle>!

Vinnyogva, szűkölve óvja az élet látszatát, fenntart egy elviselhetetlen állapotot évek óta, mert fél. Attól fél, ami az élet. Hogy magára marad, hogy nem lesz kitől szenvednie nemesen és szótlanul.

Kapcsolódó szócikkek: félelem
Csabi P>!

Kicsit később arról filozofált, milyen csodálatos dolog nyelvet tanulni. Az ember mintha titokzatos, csodálatos, új világba lépne, amely telis-tele van ígérettel és izgató gyönyörűséggel. Nagy, hasonlíthatatlan érzés, amely csak akkor szűnik meg, amikor kiderül, hogy minden nyelven egyformán hülyék az emberek.

277. oldal

>!

– Rossz közönség nincs, csak rossz színház. Magának magyarázzam, Trusia? Mindig a közönségnek van igaza.

58. oldal

>!

Az emberek elemi, primitív gondokkal vannak elfoglalva, azon tűnődnek, hol szerezhetnének húst megfizethető áron, kitől kell cukrot, dohányt és vodkát csencselniük; azt tervelgetik, hogyan haladjanak előbbre a hivatali szamárlétrán, hogyan űzzék el a szomszéd boltost, a riválist, hogyan kell egy följelentést helyesen megfogalmazni; imádkoznak, hogy az Úristen szólítsa végre magához vénséges anyjukat, apjukat, anyósukat, aki fölös teher a nyakukon; biztosan vannak még, akik visszavárják elesett férjüket vagy gyereküket; ezekben a sötét házikókban nyomorultak a nagy álmok is, minden törekvésnek az a célja, hogy valahogyan mégiscsak leéljék az életüket, azt az ötven-hatvan évet, amit, úgy látszik, valamiért muszáj leélni. Ezek mögött a sötét ablakok mögött csak veszekedni, ordítozni és sírni lehet, és imádkozni sokáig, sokszor, és inni, inni, az elhülyülésig, az álomba zuhanásig.
Lehet, hogy már soha többé nem lehet színházat csinálni.

190-191. oldal

forElle>!

– Ha megenged még egy kérdést – mondta Ledóchowska –, mikor szokott ön ember lenni?


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dobai Péter: Vadon
Závada Pál: Jadviga párnája
Kertész Imre: Sorstalanság
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
Lilian Nattel: A stetl lánya
Wieslaw Pawel Szymanski: Órák helyett percek
Martha Hall Kelly: Orgonalányok