Álmodtam ​neked 103 csillagozás

Spiró György: Álmodtam neked Spiró György: Álmodtam neked Spiró György: Álmodtam neked Spiró György: Álmodtam neked Spiró György: Álmodtam neked

Spiró ​György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagy sikerű könyv bevallottan életrajzi jellegű novellákat tartalmazott. E most megjelenő, azonos című kötet kiegészült néhány azóta született, hasonló jellegű novellával. A szerzőtől megszokott éleslátás és fanyar humor az új írásokból sem hiányzik.

Ezekben a rövid, néhol borongós hangú, néhol ironikus novellákban nincs semmi fikció, semmi kitalálás, a szerző saját élete tapasztalatait írja meg őszintén, szépítés, önsajnálat és engedmények nélkül. A novellák kötetbe rendezésében az időrend játszik fő szerepet, aminek köszönhetően a kirajzolódó életrajz már-már regényre emlékeztet. Ráadásul nem csupán a szerző regénye ez, nemzedéki életrajz látszik kibontakozni belőle. A kortárs közönségnek ajánljuk e lírai szépségű, elgondolkodtató kötetet.

Spiró György 1946-ban született Budapesten. Magyar–orosz–szerbhorvát szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Sokoldalú szerző, számos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2017
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431353
>!
Magvető, Budapest, 2014
ISBN: 9789631431421
>!
Magvető, Budapest, 2013
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431353

6 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Szigligeti Alkotóház (szigligeti Esterházy-kastély)


Kedvencelte 10

Most olvassa 8

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Spiró György: Álmodtam neked

Jelenkor 30/30, novelláskötetek, 20.

1987-ben megjelent kötet, én ezt olvastam (pontosabban, ami fel van töltve a DIÁ-ra), mint az a molyos tartalomjegyzékből látszik, a későbbi kiadások több írással is kiegészültek (az eredetiben az Olvasóm az utolsó novella, na ezt mindenképp érdemes minden olvasónak elolvasnia, mert nagyon szépen ír az olvasók fontosságáról).

Spiró 1946-ban született, majd hibernációban töltött évek után 1965-ben beiratkozott az ELTÉ-re. Erre abból következtetek, hogy a köztes időszakról egyetlen neten fellelhető életrajza sem ír semmit. Tudtommal nem írt még életrajzi regényt. Viszont, hogy mégis volt valami, arról ezek a novellák tanúskodnak. Legalább is a kötet első fele, amiben gyermek- és ifjúkori életéből mesél el történeteket (már ha nem pusztán irodalom az egész, de nem hiszem, a svédekkel tényleg 3:3-at játszottunk, és nem jutottunk ki a ’74-es VB-re). Persze Spiró próbálja eltávolítani az írásokat a valóságtól, nem nevezi meg a helyszíneket, a népeket, sokszor a szereplőket sem, pl. végig nem tudtam egyértelműen beazonosítani az országot, ahol a Babilonban megdrágult a tej című novella játszódik. Ez persze nem is baj, ezek az írások valami általános képet festenek a kor szocialista érájáról, valami nyomasztó reménytelenség érződik ezekből az írásokból. És őszinte kegyetlenség, értsd, hogy az író magával, oppardon, az elbeszélő énnel nem ismer kegyelmet. Ki az, aki azon gondolkozik, mit fog megörökölni haldokló apjától? Pontosabban ki az, aki ezt be is vallja?

Aztán az apa halálával véget ér ez a rész, és a Hónom alatt dossziéval című írástól egy kicsit megváltozik a könyv hangneme, egy felnőtt ember veszi át a szót és visszaszorul a családtörténet, helyébe egy felnőtt férfi nyűgei lépnek. Sok utazás, találkozás mindenféle emberekkel (akiket zömében nem sikerült beazonosítanom), de néha azért marad az általánosság, mint pl. az orwelli hangulatú Ez és ez a hölgy című elbeszélés.

Spirónak van egy írása spoiler, ami az első novellájának megjelenését meséli el, azzal a konklúzióval, hogy soha többé nem ír novellát. Ezt 1986-ban írta meg, egy évvel a novelláskötet megjelenése előtt. Szerencsére nem gondolta komolyan. Így higgyél egy írónak, minden szavuk kitaláció.

FRISSÍTÉS

Közben a könyvtárban megtaláltam egy új kiadást (Scolar, évszám nélkül), így hozzáolvastam az újabb novellákat is. Ezek már valószínűleg ’90 után készültek (sajnos ez sincs jelezve, a Scolarnak abban az időben évszámfóbiája lehetett), bár a történetek szinte mindegyike a korábbi időkben gyökerezik. Zömük ugyanazt a témát járja körül, az egykori, elvált feleség halálát, a vele együtt töltött időt. Sötét, rossz hangulatú írások ezek, keserűség olvasható ki belőlük mind a saját, mind a világ állapotát illetően. Az egyikben pl. már folyik a 3. világháború. Ezeket néhány anekdotikus jellegű novella egészíti ki, mint pl. a Mátyás király Jajcéban spoiler, vagy a Diktatúra spoiler.
Azt hiszem Spiró nagyon pontosan látja a világot, és meg is vannak az eszközei ennek kifejezésére.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
264 oldal · ISBN: 963153359X
3 hozzászólás
dacecc P>!
Spiró György: Álmodtam neked

Spiró szerintem nagyon hiteles figura, mondom ezt úgy, hogy nem olvastam tőle túl sok mindent, talán összvissz 4 könyvet. Mégis, nagyon erősen átjön a karaktere, az a sztoikus nyugalmú megfigyelő, aki a történések felett áll, az életet külső szempontból ábrázolja, mint a harcmezőn a festő, akinek a kedvéért leáll a csata is. Ha valaki megkérdezné, hogy milyen szerintem a jó novella, akkor ezt a könyvet nyomnám a kezébe, annak ellenére, hogy talán nem is illik rá a novella, mint műfaji jelölés, többnyire csattanó nélküli írások ezek, inkább csak szeletek egy korszakból. Talán emiatt mesteri, amit csinál: nem történetek vannak, hanem életképek, gondolatok, ismeretlenül is ismerős karakterek, és a végtelen nyugalmú elbeszélő, aki gyakran csak passzív cselekvője az eseményeknek.
Különösen nagy benyomást tettek rám a gyermekkori írások, valamint az apa haláláról szóló novellák is, de az egész kötetről elmondható, hogy egyenletes a színvonal.

balagesh IP>!
Spiró György: Álmodtam neked

Nem szoktam, nem tudok éjszaka dolgozni. Olvasni is csak virrasztás, várakozás idején. Amikor éj a nappal összefolyik. A kötet apró írásai az összetöredezett órákban voltak társaim, s a helyzet megidézte az Avraham Bogatir hét napját – a dolgok természetéből adódóan valószínűsítem, akárcsak annál a könyvnél, ennél sem nagyon fogok emlékezni a részletekre. Meg aztán még van egy másik összetartozás, de ez már csak a felhőkben meglátott mintázat: Kardos G. György temetése kapcsán kialakult valami, amit nyugodtan lehet helyzetnek nevezni, és ebben a helyzetben lépett ki Spiró a Magyar Írószövetségből. link
A kötet népszerűsége és nagyszerűsége nem fojthatja belém annak kimondását, hogy azért ez itt egy élet mellékterméke (hogy mellesleg az irodalmi természetű életmű is létezik, csupán esetlegesség (az meg pláne, hogy az életmű irodalmi természetű: egy büfés életének is lehet elismert irodalmi mellékterméke)). Ebben a nagyon is jó mellékesben sok minden található. A gyerekkori sztorikban a történelem nagyléptékű és meglehetősen cinikus jellemzése. Mellérendelésektől rogyadozó álomleírások. Nagyon is személyes és őszinte élethelyzetek: talán az ezek között olvasható apatörténetek vesznek meg mindenkit kilóra. Az az utolsó meccslátogatás! Amiatt nincs olyan olvasó, aki aztán felróná, hogy a felnőttség széttartó erővonalai mentén már alig akad igazi érzelem. Érthetően nő a szkepszis szintje, ez adja meg a felnőtteknek a letisztult lényeglátás illúzióját – természetesen némi patetikus önsajnálattal megemelve. Értem én ezt, legbelül művelem is: A szent poézist emiatt olvastam el kétszer.

DaTa>!
Spiró György: Álmodtam neked

Sokszor vagyok bajban a novelláskötetekkel. Számomra az ideális írás nagyjából 150 és 380 oldal közötti. Ami ennél rövidebb, arra sok esetben képtelen vagyok ráhangolódni, ami ettől hosszabb, azt hajlamos vagyok elunni a végére. Nem egy novelláskötettel jártam már úgy, hogy mire belelendültem volna egy-egy történetbe, azonosulni tudtam volna valakivel vagy valakikkel, hirtelen vége is lett és a következő oldalon valami teljesen más kezdődött el, én meg csak néztem, hogy most ezt mégis így hogy? Nálam lehet a hiba, gondolom.

E felvezetés után röviden annyit mondanék, itt egészen más volt a helyzet. Itt szerettem minden történetet. Nem volt hiányérzet, nem volt kavarodás, nem volt semmi más csak az olvasás öröme. Spiró György zseniálisan ír, ilyennek kellene lenni minden novelláskötetnek. Szerettem. Imádtam. Rajongtam. Megvett engem. Megvett magának egy pillanat alatt.

1 hozzászólás
fióka P>!
Spiró György: Álmodtam neked

Pontosan olyan, mint egy jól summázott élet, tulajdonosának szemszögéből. Csak semmi felesleges duma, blabla, kizárólag a fontos dolgok. Technikailag novellafüzér (Esti Kornél?), szerintem regény az első 2/3. Hogy mennyiben utal vissza magára írója és mennyiben fikció, nem érdekel. Hadd maradjon meg a varázslat. Önnön valóságától 100%-osan elszakadni amúgy sem tud senki. S ha mégis? Az már más írás lenne. Talán. Az utolsó novellák már nem illeszkednek olyan szervesen a kötet többi részéhez, de azért kis fantáziával ők is a sorba állíthatók. A legmegdöbbentőbben, őszintén – és ezért polgárpukkasztóan – emberi írás Az apámmal a meccsen.

korkata>!
Spiró György: Álmodtam neked

A szerző most sem okozott csalódást. Nem egyformán érintettek meg ezek a novellák. Összességében tetszett.
Benne van az élet ebben a kötetben. Valóságos, hiteles, szomorú, elgondolkodtató.

Rushka>!
Spiró György: Álmodtam neked

Önéletrajz novellákból, egy a második világháború után született, a 70-es, 80-as években fiatal, magyar értelmiségi férfi (hangsúlyos, hogy férfi, nagyon erős a férfiszempont a novellákban) felnövéstörténete. (Belefér ebbe, hogy Spiró György életrajza, meg lehet találni az életrajzi egyezéseket, de ha akár ténylegesen is ez volt a kiindulópont, tágabb a kötet írásainak világa – Spiró életrajza is, mert ő is beleesik ebbe a kategóriába. Lehet, hogy a megjelenésekor erősebb volt az életrajzi jelleg, de nekem mostani olvasóként nem volt fontos ez az olvasat, sőt egy kicsit inkább zavaró volt, mintha leegyszerűsített volna motívumokat, nem engedett volna nekik mozgásteret az, ha úgy gondoltam rájuk, hogy valóban megtörténtek.)
A legszebb és legerősebb novellák a gyerekkorról és az apa elvesztéséről szólók, a fiatal férfiról írottakban pedig szinte zavarba ejtően őszinte a hang. Az elbeszélő húszas éveiről szóló novelláknak elhittem, hogy tényleg így gondolkozhat egy férfi, a szerencsétlenkedéstől a legaljasabb önzésig ott volt bennük mindaz, ami ebben a korban megtörténhet. (Nem mintha igazolni kellene a novellák erejét ezzel, de ezeknél éreztem azt, hogy nem lehet őket zavarba esés nélkül olvasni, és nem a témák (nők, szex, abortuszok, cserbenhagyások), hanem az őszinteség miatt.)
Ami viszont csalódást keltő volt, az a novellák kifutása, a felnövéstörténet vége, a felnőtt férfiról szóló írások, a beérkezett férfi hangja. Mintha a felnövés a megkeseredéssel lenne azonos, de egy olyannal, aminek nincsen oka. Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok, és a kötet keletkezési idején, a ’80-as években mindenki értette az okot, de nekem ez az ok nem él már. Nemcsak a kor, a rendszer elmúlása miatt, hanem mert mintha egyfajta irodalmi közmegegyezés lett volna, ami azóta megszűnt (végig A gyerek járt az eszemben Háy Jánostól, mint ennek az összefoglalója és egyben lerombolója). Mindennek ellenére (vagy éppen emiatt) szép és kerek kép a ’80-as években felnőtté váló, meg- és beérkező értelmiségi férfiakról.

robinson P>!
Spiró György: Álmodtam neked

Stílusa, mondanivalója nem gyerekeknek való. Nem beszél mellé, nem könyörül, erős novellák, jó novellák. Komolyak és meghatározóak. Jó volt olvasni, emlékezni is. Kertelés nélküli őszintesége már-már mellbevágó. Igazi felnőtt érzések, minden máz nélkül.
A megélt évek bölcsességével visszatekintve, a mai fiataloknak is sokat mondóan szép történetek ezek. Spiró György műfajának mestere, ez vitathatatlan.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/11/almodtam-neked.html

Esmeralda P>!
Spiró György: Álmodtam neked

Hiába minden elhatárolódás- én nem hiszem el, hogy az ilyen novellák ne valós élethelyzetekből íródnának. És ettől nekem nagyon szerethetőek. Felnőtt érzések, máz és képmutatás nélkül.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Esmeralda P>!

Ülök. A szemét látom magam előtt. A leggyönyörűbb szemek. Sem életben, sem filmvásznon ilyet nem láttam. Bámulatos mélység és tisztaság. A haja is gyönyörű, azokkal az ősz csíkokkal a feketében, de a szeme, az leírhatatlan. És ezek a szemek engem néznek. Úgy szeretnek, ahogy szeretni lehet, feltétel nélkül. Három éve. Ilyenben nem téved az ember. Három éven át, amíg nem mehettem hozzá, mert végig kellett csinálnom egy másik kapcsolatot, mindvégig tudtam, hogy ezek a szemek rám várnak, bármikor elmehetek hozzá, szerelemmel fog fogadni. És elmentem hozzá három év múlva, és szerelemmel fogadott. Ilyen egyszer adódik az életben. Mert úgy szeret, ahogy szeretni lehet.

Néz engem

balagesh IP>!

Hogy ki tud ürülni az ember egy döntetlentől.

122. oldal, Apámmal a meccsen

balagesh IP>!

(…) nagy és történelmi időt értem meg, s bár érdemem a romok létrehozásában nem volt, de tagadhatatlanul ebben a korban léteztem, s mindabból, ami valóban nagyszabású, valami azért majd csak háramlik rám is.

35. oldal, Nagymikulás

5 hozzászólás
balagesh IP>!

mindaddig, amíg kultúrát lehet alkotni, nem engedhetem meg magamnak, hogy belevesszek a kultúránál szűkebb és ideiglenesebb politikumba;

227. oldal, A szent poézis

Csabi P>!

MÁTYÁS KIRÁLY JAJCÉBAN

Jugoszlávia népeinek történetéből vizsgáztunk, akkor még hárman voltunk szerbhorvát szakosok az évfolyamon, később a másik kettő lemorzsolódott, és csak én végeztem el, mindegy, akkor még hárman voltunk. A jegyzet az ötvenes években készült, változatlanul nyomták utána a hatvanas évek közepéig, vékony volt és sztálinista, adat alig volt benne, annál több vulgármarxista közhely, a szerző óvakodott bármit is tényszerűen megírni abban a korban, amikor Tito volt még nálunk az imperializmus láncos kutyája; fél óra alatt átlapoztam. Mondták a felsős történészhallgatók, hogy a prof nem buta ember, aki a jegyzetet írta egykor; annál jobb, gondoltam önhitten, Jugoszlávia népeinek történelmében meglehetősen járatosnak vélvén magamat.
Perényi professzor kinyitotta az ajtaját, végignézett rajtunk szánakozva, és mind a hármunkat szívélyesen beinvitált. Hellyel kínált, majd közölte, mind a hármunkhoz egyetlen kérdést intéz: miért foglalta el Mátyás király Jajcét.
Nem volt könnyű kérdés, tépelődtünk és jegyzeteltünk a felkészülési időben szorgosan, majd egyik társam rákezdte. Aztán a másik. Utána én. Elemeztük a világpolitikai helyzetet, a gazdasági helyzetet, a katonai helyzetet, a geopolitikai vonatkozásokat, az égvilágon mindent. Elemeztük a dolgot a török birodalom szempontjából, Európa szempontjából, társadalmilag és kulturálisan. Egyikünknek se volt halvány sejtelme arról, miért is foglalta el Mátyás király Jajcét. A magam részéről addig azt se tudtam, hogy Mátyás király Jajcét egyáltalán elfoglalta. Gyanítottam, hogy a társaim se hallottak erről addig.
Perényi professzor kövérkés, pirospozsgás ember volt, kicsi, ravasz szeme belesüppedt húsos arcába, faarccal hallgatta végig a feleletünket, sejtettem, hogy jókat derül magában, majd elkérte az indexünket, mind a hármunknak beírta a jelest, elnézett a fejünk felett a messzeségbe, múltba és jövőbe egyszerre, és azt mondta:
– Kérem szépen, azért foglalta el Mátyás király Jajcét, mert se közel, se távol nem volt másik város arrafelé, amelyet elfoglalhatott volna.

228. oldal

Esmeralda P>!

Morgok, amiért későn indultunk. Visszamorog. Ezzel indul a játék, amit szeretünk. Gyűlölködés, szellemeskedésbe csomagolva. Fojtott feszültség. Kurta, bántó vakkantások. Én nem bírom tovább, rá nézek, és kitör belőlem a nevetés. Boldogan nevet ő is. Jól játszottunk. Jól tudjuk ezt csinálni. Értünk hozzá mind a ketten.

Idill

VERDI>!

Egyetlen titka van a csodának, egyetlenegy: nem szabad többé rosszat tudni az emberről. Bármi történt is, el kell törülni egyetlen megbocsátó, emberi mozdulattal. És legfőbb ideje, hogy ezt a gesztust végre ő is megtegye: pár nap múlva harminchét éves, nem olyan fiatal már, hogy vakon bízza rá magát a végzetére.

Utópia

jazmin>!

Én tudtam, hogy nekem van igazam, mert volt már ilyen: éjszakákon át nem tudtam aludni, mert valami belemászott a fülembe, és ott zajongott, fülbemászónak vélték, de nem az volt, hiába ráztam a fejemet, hogy kijöjjön, és erre azt állították, hogy nem is hallok semmit, pedig hallottam, és magamnak kellett rájönnöm helyettük, hogy a szívem dobogását hallom.

20. oldal, Perspektíva (Scolar, 2007)

7 hozzászólás
Esmeralda P>!

Mindenekelőtt az éggel gyűlt meg a bajom. Korábban egy-két vízszintes, kék vonallal is megelégedtem, de aztán beláttam, hogy az ég nagyon nagy valami, nem lehet elintézni egy-két henye vonallal. Komoly lelki tusák után otthon olyan eget rajzoltam, amely a papír vízszintes felezővonaláig ért, és már-már belelógott a házak tetejébe, a fák koronájába és az emberek meg a kutyák fejébe. Ez már jobb volt, de nem az igazi. Fehér csík maradt az ég és a föld között, és ez engem igen bosszantott. Amikor először mertem befesteni az egész lapot éggel, amikor az ég alsó határa a föld felső határával esett egybe, boldogan borzongva bámultam a papírra: megvan!

Perspektíva


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Moldova György: Aki átlépte az árnyékát / Akit szerettek a nők
Fehér József: Elveszett éden
Hajnal Mária: Cseppek és csillagok
Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit
Etgar Keret: Hét bő esztendő
Lénárd Sándor: Római történetek
Székely Éva: Jöttem, láttam… Vesztettem?
Benedek Szabolcs: Így élt John Lennon
Czigány Ildikó: A kék madár álma