Mennydörgő ​némaság (Árnyékvilág 3.) 86% 68 csillagozás

Őszintén kijelenthetem, hogy méltó befejezése a sorozatnak. Végig pörgős, izgalmas, csavarokkal teli. Viszont ami egy kicsit zavart…
Életemben nem hallottam olyan kórházról ahol az emeleten van a hullaház. Vagy az alagsorban szokott lenni, vagy egy külön épületben.

Már több mint egy hete végeztem, de nem akartam azonnal értékelést írni. Tudom, hogy ha az ember a történet hatása alatt van sokkal jobban el tud siklani azok fölött az apróságok fölött, amiket a történet olvasása közben zavarónak érzett.

Az utolsó 50 oldal fantasztikus, nagyon izgalmas és pörgős, szinte láttam magam előtt a jeleneteket, a filmet beharangozó trailerként. :) De sok apróság zavart. Elsősorban Jossie karaktere volt számomra paradox. Néha nagyon okos volt és nagyon felnőtt fejjel szemlélte a világot, néha pedig olyan szinten gyerekes volt, hogy a falra másztam tőle. Igen, egy kamaszlányról van szó, de ez a személyiségbeli ellentét nagyon idegesített. Ugyanakkor Simon karakterét feleslegesnek éreztem, nélküle is kerek lett volna a történet.

Örültem a régi szereplőknek, jó volt látni mennyit fejlődtek, változtak a szereplők.:) A Főnök kiléte zseniális volt. Benne volt a TOP3 gyanúsítottamban, szóval büszke vagyok magamra. Az Árnyékvilág-trilógia méltó befejezése ez a könyv. :):):)

Nem is hiszem el, hogy az első könyvet, hogy lehetett „elrontani” mikor a második és harmadik rész csak úgy olvastatja magát.
Caspar és Jossie története. Érdekes.
Sajnáltam Susan nénit, mert igazából rajtuk múlt az élete. Ha Caspar nem egy civil házaspár házában rejti el egy maffiózó banda elől a fontos információt, ez az egész meg sem történt volna. Jossie pedig, ha nem akart volna fontoskodni és nem olvasta volna el a cetlit, nem keverte volna még nagyobb veszélybe az egész családját.
Örülök, hogy a korábbi szereplők is feltűnnek ismét a könyvben.
Imádtam Petert és Juliet, ahogy egymás elől próbálták titkolni, amit már barátaik a repülőn megosztottak velük. :D
Sajnáltam Brook ügynököt a végén. És meglepett a Főnök kiléte, abszolút nem volt gyanús.
Izgalmasra sikeredett a vége. Tetszett, ezért nem értem, hogy az első rész miért volt sokkalta gyengébb, mint a másik kettő. De már mindegy is, mert VÉGEEEEE! :D

Hát, hát, hát…
Először is: kb. 8 óra alatt olvastam el. Ebből 5 órát egyhuzamban alvás helyett olvastam, mert nem bírtam letenni. Szóval bármi negatívumot is mondok ezután, ez azért lebegjen a szemetek előtt. :)
Hát, meg kell mondjam, az előző könyvekben jobban szerettem Jossie-t. Tudom, rengeteg dolgon megy keresztül ebben a könyvben, tényleg sajnálom őt ezért, és tudom, 17 éves, de én meg még nem vagyok 20, és hiába értem meg egy csomó dologról, hogy mért teszi, ettől még idegesít. (Bár senki nem mondta, hogy én nem voltam idegesítő 3 éve, vagy hogy én nem ezeket csináltam volna az ő helyében… :D)

A Főnök-kérdés: én még egy csavart látni véltem a végén a dologban, nem tudtam eldönteni, hogy a családi kötelék mennyire zavart be a dologba. Aztán kiderült, hogy nagyon, csak nem úgy, ahogy gondoltam, úgyhogy a végén sírtam egy kicsit. („Nem az én hibám…” :'( )
Faunia: egy igazi beteg állatnak kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ekkora gyereket felhasználjon.
A más szemszögek nagyon tetszettek, Julie és Peter különösen. :) Adam és Camilla szemszöge érthető volt, hogy miért lettek megírva, Julie-n és Peterön viszont azt éreztem, hogy nem lehet tőlük elszakadni, nincs igazam? :)

A történtek alatt nekem az járt a fejemben, hogy ezek nem is annyira különleges dolgok. Mármint nagyon szép helyen vannak, ezt nem vitatom :) Úgy értem, hogy két kamasz lófrál (hehe, szó szerint), hisztizik, közben összevesznek egymással, Adamékkel, az egész világgal, aztán kibékülnének, majd megint összevesznek. Emberekkel ismerkednek, akikről menet közben kiderül ez-az. (Aztán persze van, akinél ez kicsit nagyobb horderejű…) Van benne jó pár sablonos elem, de valamiért mégsem tudtam letenni… Talán pont azért, mert Jossie és Simon olyan élethűek voltak.

A Mennydörgő némaság a végén nagyon tetszett, remélem, Jossie úgy dönt, hogy ezt folytatja és Adam nem áll az útjába.
Spirit, ugyan ez egy befejező rész, de azért a függővég-mániád befigyel… Majd megírod egyszer, akár egy rövid novellában, hogy mi lesz Jossie-val?

Mint már az első könyv értékelésénél írtam, félve álltam neki a sorozatnak. Ez a félelem ezzel a résszel be is igazolódott. Nem tudom most mit is írhatnék. Először is az írónő stílusa remek, olvastatja magát. Viszont ez a történet nekem egy nagy katyvasz volt és sehogy sem illett bele az eddigi történetbe. Az hogy több szemszögből (előzőekben kettőből) olvastam a történetet valahogy nem jött be. A szereplők végig idegesítettek, főleg Jossie. Na meg Adam. És Camilla. És… szóval az egész alatt csak fortyogtam. A történet számomra kúszaságokból és felesleges „csattanókból” állt, néha azt sem tudtam ki-kivel van. Sajnálom, hogy ez is ilyen volt számomra, mint a másik trilógiája. :(

Bármilyen meglepő, de nekem talán ez a rész tetszett a legjobban a sorozatból.
Jossie néha túlságosan tini volt ezzel a rengeteg hisztivel és lázadással.
Caspart imádtam. Egy kicsit örültem volna, ha több betekintést kapunk a párosból a végén.. Epilógus vagy ilyesmi. :)
Összességében izgalmas volt, végig lekötött. Sok csavar volt benne, meglepő (és kevésbé meglepő) dolgokkal.
Azért az nagyon érdekelt volna, hogy Simon mikor és miért használt pisztolyt?

A történet fokozatosan bontakozott ki a szemem előtt, izgalomban tartva. A nyomozót hamar megkedveltem, Jossie-t, Adam húgát pedig jobban megismerhettem, mint eleddig. Ez a kötet méltó lezárása a Swanson-Summers történetnek.
Ráadásul még intenzívebbnek éreztem, mint az előzőeket. Le a kalappal az írónő előtt,hogy fenn tudta tartani az érdeklődésemet feszültségkeltő történetvezetésével.

Az előző kötetekhez hasonlóan nyugodt szívvel ajánlom ezt a részt is a borzongani vágyóknak, rejtélyt szeretőknek.

Bővebben:

https://konyvkultura.blogspot.com/2021/03/spirit-bliss-…

Ez fogott meg a legjobban! Szurkoltam mindenkinek. :D
spoiler amúgy is a szívemben egy kedves hely.
A befejezés mindent vitt, imádtam. :) Igazán elvarázsolt. :))))

klaaaaassz :)
fogalmam sem volt, hogy ő a Főnök.. én azt hittem, hogy..
meg azt hittem, hogy ***** az embere
már alig vártam, hogy a 2 főhősünk összejöjjön, a vége szomorú is és klassz is volt
mondjuk nekem az előző rész jobban tetszett
Adam túlféltése kicsit visszavetette (szerintem)

Egy kicsit szomorú és csalódott vagyok. Szomorú mert vége egy nagyon jó sorozatnak ,csalódott mert én másképp képzeltem el az utolsó kötetet, persze ez nem azt jelenti hogy nem volt jó a történet . A sztori nem is igazán Casparról és Josie-ról,az egymásra találásukról szól hanem inkább egy búcsú, lezárása az előző köteteknek. Minden korábbi szereplő újra megjelenik és szerves részük van az eseményekben. Amúgy szerintem Joss és Caspar itt és most nem nyerő páros, nem igazán illenek össze és ezt szerintem az írónő is érezte és ezért nincsenek nagy szerelmi jelenetek,konkrétan még szerelemnek sem mondható ez az érzés a két szereplő között. Nekem nem a korkülönbséggel van bajom hanem azt érzem Joss még annyira gyerekes(nem rossz értelemben)fiatal,tapasztalatlan és kicsit hebehurgya 17 éves,Caspar pedig már „kiforrott személyiség”van rálátása az életre , és a két karakter teljesen más szemmel tekint a világra. Nem lenne ellenemre ha lenne még folytatás ahol ténylegesen Joss és Caspar a két főhős de Joss már fiatal nő lenne és nem tini,lenne egy kis „élettapasztalata”és „kiforrott karakter”lenne.