Édeskevés 68 csillagozás

Spiegelmann Laura: Édeskevés

„Egy szexuálisan túlfűtött nő pokoljárása egy reménytelen szerelem romjain.” Nem tudható, kit rejt a név, a regény alapjául szolgáló szövegek blogbejegyzésként jelentek meg. Az írás itt nem önművelés, passzió, becsvágy, pénzkereset, hanem utolsó tét… Felkúszott a földi poklok egyik kies tornácára, megformálni a megformálhatatlant. Az egymás után jelentkező fiatal író(nő)k között, messze túl a pöttyös könyves szépelgésen, divatzilált szingli-sirámon, akarnok feminizmuson egy elemi tehetséget üdvözölhetünk.

>!
Magvető, Budapest, 2008
160 oldal · ISBN: 9789631426595

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Dün P>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

úgy akartam olvasni, hogy nem gondolok arra, hogy most Lauráról olvasok, vagy valakiről, aki belebújt egy Laura-bőrbe, mert egészen másképp hat, ha tényleg egy nő szenvedéseiként gondolok rá, és egészen másként, ha valaki beleadja egy nő fejébe, lelkébe, szívébe ezeket a sorokat; mesterkéltség nélkül akartam olvasni, pokoljárásként a ködben, reménytelenségben, elhagyatottságban, vodkák, nők, pasik, Holdak, vér és szex közepette…
az a baj, hogy én is ilyen $@!% voltam vagyok, még ha nem is ilyen hardcore-verzióban és ott van a krumpli a szívem helyén, hát csoda, ha faltam a sorokat és fájt közben a saját krumplim a saját emlékeimtől, csalódásaimtól, kreténségeimtől…?

4 hozzászólás
Deziréé>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

A könyvet kölcsönbe kaptam az egyik tanáromtól vizsga után… Nem ezt a könyvet akarta ideadni, de mivel nem találta azt a könyvet, amit ide akart adni, így végül ezt választotta, hogy olvassam el.
Soha nem hallottam még eddig erről a könyvről.
Soha nem olvastam még hasonló művet.
És soha nem olvastam még ilyen hosszú és összetett mondatokat.
Hihetetlenül őszintén és szókimondóan írja le az írónő a történetet.
Sokat gondolkoztam, hogy hány csillagot adjak a könyvnek, de egyszerűen nem tudtam miért levonni egy csillagot sem. A sorok olvastatták magukat én pedig izgatottan lapoztam minden egyes oldalt.
A könyvet nem mindenkinek tudnám ajánlani, vannak benne nagyon erotikus tartalmak, amelyek még engem is zavarba hoztak, sőt megbotránkoztattak.
Összegezve örülök, hogy elolvastam, szeretek új műfajokkal megismerkedni.

Timosz>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

$@!%! Fogalmam sincs létezik-e Laura vagy tényleg csak egy férfi agyszüleménye az egész, mindenesetre beleszerettem. Néhol már fojtogatott a véget nem érő mondatkupac.

Anne_Elliot>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Ez most komoly? Erre van szüksége az amúgy is befolyásolható fiataloknak? Nem értem… semmi irdalom nincs benn. Össze-vissza szedett-vetett gondolatok összessége, amit józanon még olvasni sem lehet nem hogy értékelni. Szomorú, hogy az olvasóközönség meggyőzése érdekében eddig kell lesüllyedni, akkor is ha ez a saját gondolatai. Az értékes gondolatokat úgy lehetett csak fellelni, hogy órákig kellett kotorásznom a szemétben… Nem tudom, elfogadom hogy ha tetszik valakinek, de ennek irodalmi értéke nincs.

szanita>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Nehezen felépített szerkezet, egymásra fölöslegesen halmozott mondatrészek. Candide-ot és a Harcosok klubját együtt emlegetni kavalkád. Bizonyos részeknél tényleg jól megfogta a szakítás kegyetlen érzését, de ez még nem elég egy műhöz. Laura szenvedését erőltetettnek, mesterkéltnek éreztem, befejezésként odadobva egyetlen pozitív mondatot, miután nehezen végigszenvedtem a könyvet, nevetséges. Az egész regény igénytelen, obszcén és durván sértő. Nem mondhatom realisztikusnak vagy szókimondónak, hanem egyszerűen trágár. Ez a mű valóban Édeskevés.

sheni IP>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Egyetlenegy helyen tűnt ki számomra, hogy nem nő a szerző, egyébként Kabai Lóránt értő ismerője a női lelkeknek, a szöveg pedig zseniális. A korábban itt-ott olvasott részek mindig a vulgárisan erotikus, sőt, hard pornó részeket emelték ki, holott az egész regényben csak a megfelelő helyen, a szükséges mennyiségben adagolja a szexet. Tetszett, nagyon.

Nulltündér>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Feltett szándékom, hogy megfejtem Laurát. Ha Garaczi László, ha nem! Minden párkapcsolatilag éppen válságban lévő lánykának el kellene olvasnia. Na nem példavétel ürügyén, hanem, hogy fejbe üsse őket is az a szél, ami engem ütött a legelső olvasáskor. Már negyedszer kezdtem el, és nem unom.

1 hozzászólás
szöszmösz I>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

olyan jó volna azt írni értékelésnek, hogy édeskevés volt. de sajnos nem volt az (sőt!)

tasiorsi>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Nagyon tetszett a stílusa. A forma tökéletesen érzékelteti a gondolatok folyását, a túl sok, túl zavart, sokszor szédült agyalást.
Azért a mínusz fél csillag, mert egy-két fejezet talán túlságosan is nyers volt, és nem tudtam a többi mellé érdemben odakapcsolni.
De újra lesz ez még olvasva szerintem…

3 hozzászólás
reka_lendvai>!
Spiegelmann Laura: Édeskevés

Szókimondó, valóságos, néha megdöbbentő, mindenképp elgondolkodtató.


Népszerű idézetek

tasiorsi>!

(…) de tényleg, az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele, és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen, csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége.

154. oldal, Valcer

tasiorsi>!

Ha nem gondolkodnék, biztosan sokkal boldogabb volnék…

63. oldal, téli időszámítás

2 hozzászólás
Limbus>!

te vagy a macska, én a gombolyag, letekertél, szétszedtél és otthagytál

55. oldal

Timosz>!

Reggelre reggel lett, és még mindig életben vagyok, a tény érzékelése nem tölt el különösebb meglepetéssel, ám nem bántam volna ha nem megint erre kell felkeljek, de hát minden reggel szorongva ébredek, félek attól, hogy élni kell.

126. oldal

Timosz>!

Vegyük például a pamutgombolyagot meg a macskát: a macska nem érti, de izgatja a dolog, lökdösi, érdeklődik, próbálja felfogni, s mindezt addig folytatja, míg letekeredik az egész végül, így eltűnik az, ami után érdeklődött, csak a fonal marad, az pedig nem túl izgalmas már számára; akkor most nézzük, te vagy a macska, én a gombolyag, letekertél, szétszedtél, és otthagytál; vagy én vagyok a macska, te a gombolyag, érdeklődöm, igyekezlek megismerni a legapróbb részletedig, s mire a végére jutok, kiderül, hogy az egész mindössze egyetlen szál, az érdekes legfeljebb annyi, ahogy föl vagy tekerve

55. oldal

Limbus>!

a fekete lyuk pedig az a hely, ahol együtt van a soha és a mindig

26. oldal

Dün P>!

(…) merő üresség vagyok, szívem helyén egy krumpli van (…)

151. oldal

tasiorsi>!

…jó lett volna végre egyszer nem arra ébredni, hogy tehetetlenül konstatálom ebben a kriptányi lakásban, még mindig életben vagyok, reggelre reggel lett.

129. oldal, kávé és cigaretta

Dün P>!

(…) idegen vagyok mindenütt, ahová csak megyek, és voltaképp idegen vagyok a magam számára is, a fejem mindig önállósítja magát, megy mindig a maga feje után, meg sem kérdez, hogy helyes-e, amit épp tesz, így hát mindig néhány méterre állok magamtól, és onnan nézem, mit csinálok, mit mondok, mit érzek, rendre olyanokat, amilyeneket egyáltalán nem akarok érezni, mondani vagy megtenni, mégsem tudom abbahagyni; hogyan is rejtőzhetnék el az elől, aki soha nem távozik mellőlem (…)

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Kriszta: Fiókregény
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Háy János: A gyerek
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Dimitri Verhulst: Semmivégre
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Delphine de Vigan: No és Én
Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék
John Green: Alaska nyomában