Északi ​szél 8 csillagozás

Spencer Walls: Északi szél

„- ​Pierce Gimblett útja Broadmoorban van… de mi van a gyilkossal? – Túlságosan bonyolult az egész, de most már újra határozott irányban folyik a nyomozás. Ira Chipman apja a gyilkosság napján eljött ebbe a házba, mert beszélni akart Jervasszel. Eljött Hollowaybe és azóta nyoma veszett. – Meg fogják találni. – Remélem, de ha megkerül, kérdés, hogy fény derül-e erre a borzalmas gyilkosságra. Túl sok itt a rejtély.. Mi köze hozzá Gimblettnek, a kalapácsának, a fekete múzeumnak? Mit jelent, hogy a kalapács eltűnt, miért pusztultak el a halak, és az áldozaton miért volt vadonatúj piros, női papucs? Ezek mind megzavarnak…. Abbot bólintott és kíváncsian vizsgálta a felügyelő töprengő arcát. – Csak beszéljen tovább- biztatta Oliphan-t. – Ne felejtse, hogy pszichológus vagyok és segítségére lehetek… – Nincs tovább! Azt hiszem rövidesen megtudjuk, hogy Gimblett szökésében milyen szerepet játszott Matthew Layard, a broadmoori elmegyógyintézet őre, de a piros papucs..” A szeles-mocsaras… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 963153619X

Most olvassa 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
chhaya
Spencer Walls: Északi szél

Egyedüli értékelhető dolog benne maga a sztori alapgondolata, az ötlet. spoiler

A kivitelezés, hát… Hiteltelen és nem életszerű párbeszédek (néha monológok) jellemzik, valamint kevés cselekményleírás, ami mégis túl sokat építkezik a szerencsére, a szereplők megérzéseire. A karakterek amúgy sem túl árnyaltak, egysíkú és felejthető alakok, akik általában csak ugyanazt hajtogatják.

Átgondoltabb, érzékletesebb (és kevésbé körülményes) fogalmazással egészen jó kis krimi lehetne, mert igazság szerint a gyilkos kiléte végig foglalkoztatott. Ebben a formában viszont nem nagyon tudom ajánlani.

>!
TeveLaci
Spencer Walls: Északi szél

A könyvben Gordon Oliphant nyomoz, aki annak ellenére, hogy mekkora nyomozónak tartják számon a történet szerint, engem nem győzött meg a képességeiről. Szerepel még benne Sylvester Brandy közrendőr is. spoiler
Az Északi szél finoman fogalmazva is az életmű kevésbé sikerült darabja. Az egyetlen értékelhető része a megoldás. A 2 említett szereplő a szerző másik könyvében, a Fekete gyertyák-ban is szerepel. (Az a könyv szintén az életmű kevésbé sikerült darabjai közt van.) A többit amit írnék már @chhaya is leírta, na és @ChEebor a zseniális értékelésében! :-)

>!
Mileva
Spencer Walls: Északi szél

Félelmetes, hideg, nyomasztó, borzongató… akar lenni, helyette körülményes, ósdi, poros és fárasztó; az ötelet nem rossz, és szépen bomlik ki, csak azt a stílust, azokat az alakokat tudnám feledni…
Spencer Walls = Havas Zsigmond

>!
ChEebor
Spencer Walls: Északi szél

Spencer Walls történetei nagyon szépen követik a jó krimi hagyományait, és emiatt az ezt értékelők számára kellemes időtöltést szereznek. Ezúttal azonban finoman szólva sem maradéktalan az élvezet. Mint mindig, most is egy szuper rejtéllyel indítunk, amely a történet végén nagyon ügyesen le is zárul, ahogy a szerzőtől már megszokhattuk. A regény gyengeségét az adja, hogy a kettő között is történnek dolgok. Illetve, ez sem tökéletes jellemzés, mert nincs elszúrva az egész, csak sok dolog van benne, ami ebben a formában egész egyszerűen nem működik. Először is, a karakterek jók és ügyesen ki vannak dolgozva… a főszereplők, a többiek csak úgy vannak. Egyszerűen hiába szeretjük meg a nyomozókat és közvetlen segítőiket, ha a semmiből felbukkanó mellékszereplők jellegtelenek és unalmasak, de mégis tolják őket a képünkbe. Nem rosszak, de nem is kedveljük őket. Másrészt a párbeszédek: az elején kriptikusak, és emiatt sokat adnak hangulathoz, de ahogy megyünk a vége felé, a dialógus tisztul, és egyszer csak teljesen elszakad a cérna: az életszerűtlen, de érdekes párbeszédek simán életszerűtlenné válnak. A hangulat sem stimmel: az normális, ha egy félelmetes helyszínen nem annyira ijesztő a történet, vagy netán a félelem a háttérben marad, helyette a történet köznapi esetleg vicces, de azért mégse érezzük jól magunkat… De itt sajnos az van, hogy keményen erőlteti a szerző a nyomasztó hangulatot, ami visszaüt: önmagában nem működik, viszont néhány alkalom után idegesítővé válik. Ja, és van benne egy szerelmi szál is, ami hirtelen, kidolgozatlan, és csapnivaló. Látszik, hogy csak önmagáért van benne, és így nem némi reményt fejez ki a sötétben, ahogy feltételezésem szerint belekerült, hanem sokkal inkább amolyan „nemár” érzés jön ki belőlünk.
Szóval ebből is látszik, hogy ez finoman szólva sem Walls legjobb műve. Sőt, nagyon remélem, hogy a legrosszabb, de azért még van bőven, amit nem olvastam. A szidás ellenére mégis 3,5 csillag, mert a sok rettenet ellenére azért van itt egy főszál, amivel abszolút semmi baj nincs: izgalmas, érdekes, olvasmányos. Komolyan, amikor a főszál kerül előtérbe (amiben, megjegyzem, szintén vannak epizódok, amik tökéletesen passzolnak bele), na, akkor válik ez a könyv olvasmánnyá. Ha kivágnánk a mellékszálakat, és az Északi szél novella lenne, akkor hozná a formát. Így azt mondom, olvasható, ötletes, s ezért nagyon-nagyon kár érte.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Holden Rose: A harmadik
Gerda Green: Fenevadak Erdélyben
Szabó Tünde: A hacker
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Vavyan Fable: Szamurájszív
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Kondor Vilmos: Budapest noir
Pill Pillgrin: Halálvirág