Északi ​szél 71% 15 csillagozás

Krimi kis limonádé beütéssel. Nem szabad sokat agyalni rajta, hagyni kell, hagy szórakoztasson. Leteszed, elfelejted, de mégis kicsit tartalmasan töltötted a rászánt időt.

Félelmetes, hideg, nyomasztó, borzongató… akar lenni, helyette körülményes, ósdi, poros és fárasztó; az ötelet nem rossz, és szépen bomlik ki, csak azt a stílust, azokat az alakokat tudnám feledni…
Spencer Walls = Havas Zsigmond

Spencer Walls történetei nagyon szépen követik a jó krimi hagyományait, és emiatt az ezt értékelők számára kellemes időtöltést szereznek. Ezúttal azonban finoman szólva sem maradéktalan az élvezet. Mint mindig, most is egy szuper rejtéllyel indítunk, amely a történet végén nagyon ügyesen le is zárul, ahogy a szerzőtől már megszokhattuk. A regény gyengeségét az adja, hogy a kettő között is történnek dolgok. Illetve, ez sem tökéletes jellemzés, mert nincs elszúrva az egész, csak sok dolog van benne, ami ebben a formában egész egyszerűen nem működik. Először is, a karakterek jók és ügyesen ki vannak dolgozva… a főszereplők, a többiek csak úgy vannak. Egyszerűen hiába szeretjük meg a nyomozókat és közvetlen segítőiket, ha a semmiből felbukkanó mellékszereplők jellegtelenek és unalmasak, de mégis tolják őket a képünkbe. Nem rosszak, de nem is kedveljük őket. Másrészt a párbeszédek: az elején kriptikusak, és emiatt sokat adnak hangulathoz, de ahogy megyünk a vége felé, a dialógus tisztul, és egyszer csak teljesen elszakad a cérna: az életszerűtlen, de érdekes párbeszédek simán életszerűtlenné válnak. A hangulat sem stimmel: az normális, ha egy félelmetes helyszínen nem annyira ijesztő a történet, vagy netán a félelem a háttérben marad, helyette a történet köznapi esetleg vicces, de azért mégse érezzük jól magunkat… De itt sajnos az van, hogy keményen erőlteti a szerző a nyomasztó hangulatot, ami visszaüt: önmagában nem működik, viszont néhány alkalom után idegesítővé válik. Ja, és van benne egy szerelmi szál is, ami hirtelen, kidolgozatlan, és csapnivaló. Látszik, hogy csak önmagáért van benne, és így nem némi reményt fejez ki a sötétben, ahogy feltételezésem szerint belekerült, hanem sokkal inkább amolyan „nemár” érzés jön ki belőlünk.
Szóval ebből is látszik, hogy ez finoman szólva sem Walls legjobb műve. Sőt, nagyon remélem, hogy a legrosszabb, de azért még van bőven, amit nem olvastam. A szidás ellenére mégis 3,5 csillag, mert a sok rettenet ellenére azért van itt egy főszál, amivel abszolút semmi baj nincs: izgalmas, érdekes, olvasmányos. Komolyan, amikor a főszál kerül előtérbe (amiben, megjegyzem, szintén vannak epizódok, amik tökéletesen passzolnak bele), na, akkor válik ez a könyv olvasmánnyá. Ha kivágnánk a mellékszálakat, és az Északi szél novella lenne, akkor hozná a formát. Így azt mondom, olvasható, ötletes, s ezért nagyon-nagyon kár érte.

Egy nyugalmazott detektívet, aki bűnügyekhez kapcsolódó tárgyakat gyűjt, meggyilkolják. Lábán piros papucs, az akváriumban minden hal elpusztult és lába kelt egy baltának, amellyel évekig rettegésbe tartotta az elkövető a lakossàgot. A bűntárgyak gyűjteménye csak Fekete Múzeumként híresül el. Az épület egy lápos vidéken helyezkedik el, egy fegyház közelében. A detektív meggyilkolása után egy pszichiáter veszi meg a házat és néhány páciensével beköltözik. Elindulnak az események. Újabb áldozatok, kapzsiság, remény járja át a lapokat és közben végig fúj az északi szél. A szerző magyar, ezt nem tudtam eddig. Érdemes lesz mêg olvasni tőle.

Kellemes kis krimi hangoskönyv volt, nem fog mély nyomot hagyni bennem, de elviselhetőbbé tett pár óra munkát. :)