Álarcban 1 csillagozás

Nácivilág Magyarországon
Soros Tivadar: Álarcban

Kalandos ​sorsú könyvet tart kezében az olvasó. Szerzője 1956-ban távozott Magyarországról az USA-ba, s a hatvanas évek elején ott írta meg könyvét – eszperantó nyelven. A kötet 1965-ben Spanyolországban, egy kanári-szigeteki eszperantó kiadónál látott először napvilágot. Harmincöt esztendővel később, 2000-ben a Soros fivérek – Soros Pál és a világhírt szerzett Soros György – angol nyelvű kiadásban is megjelentették édesapjuk munkáját.
A szerző – Soros Tivadar budapesti ügyvéd – életének legszorongatóbb tíz hónapját idézi fel az események után bő másfél évtizeddel: az 1944 márciusa és 1945 januárja közötti időszakot. Azt a kort, amikor bujkálnia kellett saját hazájában, csupáncsak azért, mert zsidónak született.
Soros Tivadar könyvének mégsem a háttérben folyton ott settenkedő iszonyat, hanem a mély humanizmus, a bölcsesség és – bármennyire hihetetlen – a halál árnyékában is az életet pusztán önmagáért szépnek érzékelő derű a jellemzője.
Az Álarcban arról tudósít… (tovább)

Eredeti cím: Maskerado cirkau la morto. Nazimondo en Hungarujo

>!
Trezor, Budapest, 2002
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639088730 · Fordította: Ertl István

Enciklopédia 10


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
schummyka
Soros Tivadar: Álarcban

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Első értékelés leszek…ilyenkor szinte kötelezőnek érzem h írjak pár sort
Tetszett. A könyv 10 hónapnyi időtartamot mutat be (1944. március – 1945. január), de nem igazán naplószerűen, hanem inkább csak fejezetekre bontva. Ezt úgy értem, hogy nem napra bontva van formázva, mint pl. Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11 – ami egyébként szintén nagyon jó könyv..!

A könyv felépítése:
Soros Pál előszava (2 oldal)
Soros György előszava (3 oldal)
A kiadó előszava (4 o.)
Soros Tivadar – Álarcban (198 o. terjedelemben + a hozzá tartozó közel 30 oldalnyi jegyzet/magyarázat a szócikkekhez!) – a könyv közepén 8 oldalnyi fekete-fehér „fotóalbum található”
Az angol nyelvű kiadás szerkesztőjének utószava (18 o.)
Jegyzetek (26 o.)
Köszönetnyilvánítás (2 o.)
Idézett művek (6 o.)
és a tartalomjegyzék..

Nekem egyedül az nem tetszett a könyvben, hogy a sok hivatkozás (szám szerint
217 db jegyzet a 23 fejezethez) a könyv végén szerepelt, így 2 könyvjelző kellett és szinte minden egyes nap elolvasása közben/után hátra kellett lapozni – szerintem szerencsésebb lett volna, ha ezt az adott oldal alján szerepel (bár az biztos nagyobb szerkesztői munkát igényelt volna). Bár hozzá kell tenni, hogy annak ellenére h ez csak egy ragasztott könyv, teljesen jól bírta a ezt a sok lapogatást, szinte nem is látszik rajta, hogy már „1x olvasott” ill. az is nagyon tetszett, hogy szerepeltek benne családi fotók (14 db)!
Összefoglalva: ajánlom annak, akit érdekel a magyarországi 44-45 közötti időszak története. (A korszak történelme iránt érdeklődőknek még a BBC-s History magazin különszámait is javaslom elolvasásra!)


Népszerű idézetek

>!
schummyka

Úgy szép az élet, ha változatos és kalandos, de nem árt, ha szerencséje is van az embernek.

(első mondat)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: élet · szerencse
>!
schummyka

Az értelmiségi nagyon nehezen szakad el megszokott életformájától, az embert ezer szál köti szokásos életmódjához. A lakás, a bútorok, a képek a falon: potomság mindegyik, de a legtöbb ember képtelen elszakadni az ilyen kacattól. […]
Csak most értettem meg igazán a latin mondást: navigare necesse est, vivere non est necesse. A lakás szükséges, az élet nem szükséges.
Négyéves katonaságom és hosszú hadifogságom fontos iskolának bizonyult, ott megtanulhattam, hogy a legfőbb érték a puszta élet. Nekem ezért könnyű volt a szakítás a polgári életformával.

31. oldal, 3. fejezet - A Zsidó Tanács (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

1 hozzászólás
>!
schummyka

Egy óvóhelyen egyszer elmeséltem a körülöttem állóknak, hogyan „találkoztam” én Hitlerrel.
– 1936-ban Németországban, Garmisch-Partenkirchenben tartották a téli olimpiát. Hitler nyitotta meg. Szakadt a hó. Hitler egy emelvényen, esőköpenyben szónokolt. Talán 150 méterre állhattam tőle. A beszéd alatt elindultam felé, nem néztem se jobbra, se balra. Kíváncsi voltam, milyen közel juthatok hozzá. Az emelvény magas volt, ezért Hitler alakját tűztem ki célpontul. Pár perc múlva élő emberfalba ütköztem. Valaki rám dörrent: „Hová megy”? Kart karba öltve Hitler fekete ruhás tagbaszakadt SS-testőrsége állt előttem. Megszeppenve válaszoltam: Ich habe mich verirrt, „eltévedtem”. Azzal visszafordultam. Nem vertek, nem is motoztak meg.
Ennyi volt az egész anekdota. Alig fejeztem be, egy negyedóra múlva nagy jövés-menés kezdődött az óvóhelyen. Kiderült, hogy engem keresnek. Néhány katonatiszt társaságában az óvóhely parancsnoka lépett elém. Összecsapta a bokáját és bemutatta a tiszteket. Bemutatkoztam én is. Kiderült, hogy a lelkes légóparancsnok betelefonált a főparancsnokságra, hogy van itt valaki, aki látta Hitlert. Jelentése úgy felvillanyozta a főparancsnokságot, hogy tüstént kijöttek az óvóhelyre, nehogy elszalasszák az embert, aki saját szemével látta Hitlert. Ismét el kellett mondanom a jelentéktelen históriát.

119. oldal, 13. fejezet - Vásár utca 2. (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · olimpiai játékok
>!
schummyka

Volt egy rejtélyes tartalmú konzervdobozunk, amelyről az idők folyamán levált a papírcímke, s így nem tudhattuk, hogy mit tartalmaz. A csillogó, ám jeltelen doboz állandóan izgatta a fantáziánkat. Minduntalan azt találgattuk: vajon paprikás gulyás van benne, vagy inkább hasé?
Elhatároztuk, hogy most, az ünnepekre felbontjuk ezt a konzervet. Nyitónk nem volt hozzá, ezért kalapáccsal és vésővel vájtuk körbe a doboz fedelét, majd nagy izgalmak közepette fölnyitottuk. Legnagyobb meglepetésünkre az egykilós dobozban ananász-szeletek rejlettek. Az ananász még békeidőben is rendkívüli finomságnak számítottak: évek óta nem ettünk, de nem is láttunk ananászt. Úgy döntöttünk, hogy naponta és fejenként megeszünk egy szeletet, s mivel öten voltunk, az ananász négy teljes napig tehette szebbé az életünket.
Egész életemben mindig rosszul jártam, ha spórolni próbáltam. Most is az történt, hogy a finom ananászkonzerv harmadnapra ránk romlott, és az utolsó napra szánt szeleteket ki kellett dobnunk.

192. oldal, 21. fejezet - Az idő eltöltésének művészete (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: ananász
>!
schummyka

Ha nagyon régóta várunk valamire, akkor már alig tudunk igazán örülni, amikor végre bekövetkezik. Annyi energiánkat fölemészti a várakozás maga, hogy a maradékból már csak szimpla megkönnyebbülésre futja.
Így történt akkor is, amikor egymás után rohantak be hozzám az emberek:
– Itt vannak az oroszok!
1945. január 12. délután kettő mutatott az óra.
Túléltük hát életünk legveszélyesebb kalandját!
Kirohantam. Ajtónk előtt három orosz állt. Rongyos uniformisuk ellenére látszott, hogy tisztek. Oroszul szóltam hozzájuk:
Pozsalujszta, prihogyitye, csaj pity!
Ez a szíves invitálás szó szerint anynit tesz: „Kérem, fáradjanak be egy teára.” De mögöttes jelentése annyi: „Érezzék magukat otthon”.
Hát, otthon is érezték magukat.

210. oldal, 23. fejezet - Január 12. (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: orosz
>!
schummyka

Akkor kell segítenünk, ha az eredmény felülmúlja a befektetett energiát vagy egyéb áldozatot. Ne sajnáljunk semmit, ha a megsegített többet nyer, mit amennyit mi veszítünk.

74. oldal, 8. fejezet - Vidéki gettók (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: segítség
>!
schummyka

A háború legsúlyosabb terhét az oroszok viselték. Ők is úgy gondolhatták, hogy nem elég gyors az előrenyomulás, és hogy ideje volna második frontot nyitni a kontinensen. Egy akkori vicc így világította meg a helyzetet:
Angol-amerikai katonai küldöttség érkezik Oroszországba. A repülőtéren orosz katonai delegáció fogadja a vendégeket. Mindnyájan beülnek egy hatalmas autóba, és nekivágnak a szteppének.
Kis idő múlva a sofőr hátrakiált:
– Farkasok!
Azonnal fölpattan egy orosz tiszt:
– Engedelmükkel!
Kiugrik a kocsiból, és élete árán föltartóztatja a farkasokat, miközben az autó továbbmegy. Kis idő múlva a sofőr megint hátrakiált:
– Farkasok!
Újabb orosz tiszt pattan föl, ugrik ki, tartóztatja föl élete árán a farkasokat. A sofőr megint hátrakiált:
– Farkasok!
Halálos csönd, senki se pattan föl. Az angol altábornagy körülnéz. Sehol egy orosz tiszt. Az altábornagy megköszörüli a torkát:
Gentlemen, it is high time to take our rifles! (Uraim, ideje, hogy puskáért nyúljunk!)

87. oldal, 9. fejezet - Exodus (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: vicc
>!
schummyka

Október 15.
Korán reggel elterjedt a híre, hogy a németek lelőtték Horthy fiát. Néhány órával később a rádió bemondta, hogy Horthy rövidesen fontos bejelentést tesz. A kiáltványt délelőtt többször is beolvasták. Szó szerint így hangzott:
Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb célkitűzése volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak legalább részbeni megszüntetése a békés úton elérni kívánt revízió által. A Népszövetség működéséhez fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg. Az újabb világkrízis beálltakor sem idegen területek megszerzésének vágya vezette Magyarországot. A Csehszlovák Köztársasággal szemben sem voltak támadó szándékai, és nem háború útján kívánta a tőle előzőleg elvett területek egy részét visszaszerezni. A bácskai területre is csak az akkori jugoszláv kormányzat bekövetkezett összeomlása után vonultunk be saját véreink védelmére. A Románia részéről tőlünk 1918-ban elvett területekre nézve is az általa a tengelyhatalmaktól kért békés döntést fogadtuk el. Magyarország a szövetséges államok elleni háborúban a geográfiai helyzetünk következtében reánk nehezedő német nyomás folytán sodródott bele, de ennek kertében sem voltak hatalmi céljaink, és senkitől sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi területet sem.

149. oldal, 17. fejezet - Csalóka hajnal (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós · Trianoni békeszerződés
>!
schummyka

Október 15.
Korán reggel elterjedt a híre, hogy a németek lelőtték Horthy fiát. Néhány órával később a rádió bemondta, hogy Horthy rövidesen fontos bejelentést tesz. A kiáltványt délelőtt többször is beolvasták. Szó szerint így hangzott:
[…]
Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte. Már hosszabb idő óta a magyar haderőnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére, éppen a magyar haderő visszahozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint visszatartottak. Egyidejűleg az országba benyomult a német politikai rendőrség is, és letartóztatott számos magyar állampolgárt(2), közöttük a törvényhozó testület több tagját, valamint akkori kormányom belügyminiszterét(3), és a miniszterelnök(4) is csupán úgy tudta a letartóztatást elkerülni, hogy egy semleges követségre menekült. A Német Birodalom vezérétől kapott arra a határozott ígéretre, hogy ha olyan kormányt nevezek ki, amely a németek bizalmát bírja, megszünteti a magyar szuverenitást ért sérelmeket és korlátozásokat, kineveztem a Sztójay-kormányt. A németek azonban nem tartották meg ígéretüket. A német megszállás védelme alatt a Gestapo az általa e téren másutt is követett módszerek alkalmazásával kezébe vette a zsidókérdésnek az emberiesség követelményeivel ellenkező, ismert módon való intézését. Amidőn a háború az ország határához közeledett, sőt azt át is lépte, ismételten megfelelő segítséget ígértek a németek, de ezt az ígéretüket sem tartották meg az ígért módon és mértékben. Az ország területét visszavonulásaik alkalmával fosztogatások és rombolások színterévé tették. A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belső rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása előtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták. Ezt követően német repülőgépekről a mai kormányzat ellen lázító röpcédulákat dobáltak. Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetű csapatok erőszakos felfordulás útján az általam időközben kinevezett törvényes magyar kormány megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni. Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden elleségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni. Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.
HORTHY

149. oldal, 17. fejezet - Csalóka hajnal (Trezor, 2002)

Soros Tivadar: Álarcban Nácivilág Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós

Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Kunt Gergely: Kamasztükrök
Hábel János: „Elköltözött” szomszédaink
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Anne Frank: Anne Frank naplója
Jan Thomasz Gross: Félelem
Závada Pál: Egy piaci nap
Lévai Jenő: A pesti gettó története
Braun György: Hatan voltunk…
Martin János: Sorsvállalás