Leceai ​játszma (Ammerúnia) 20 csillagozás

Soren Ward: Leceai játszma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Halcon hitében megrendült Folyóvölgy és az ördögökkel paktáló Feketepart határvidékén ősi kikötőváros falait ostromolja a tenger. Ez Lecea, észak és dél ütközéspontja, egy izzásig felhevített üst, melyben színes és vadul lüktető emberáradat kavarog. Az üstöt a Céh emberei vigyázzák, behálózva csakúgy az alvilágot mint a legfelsőbb lovagi köröket. Irányításuk alá tartozik a leceai íjászverseny is, amelyre a Királyság minden sarkából érkeznek jelentkezők…

Az idei évad eleinte kevés meglepetést tartogat: a döntőre esélyes öt versenyző közül négy a Céh saját embere. Valaki azonban egész vagyont tesz fel az ismeretlen ötödikre… Valaki nyíltan ujjat húz a Céh fejvadászaival… Az első gyilkosságot újabbak követik… A kikötőben eközben feltűnik a feketeparti máguskirályok egyik hadigályája…

A Céh besúgói egy bosszúra szomjazó kalandozóról és egy mindenre elszánt varázslónőről suttognak. Valóban ők lennének a vihar előidézői? Ha igen, vajon mi lapul még a tarsolyukban?… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion

>!
Cherubion, 2008
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639566750

Kedvencelte 9

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

fekiyeti79>!
Soren Ward: Leceai játszma

Kicsit félve kezdtem neki a regénynek, s ennek az az oka, hogy az alaptól, ami köré a történet épül, egyszerűen kivert a víz. Nagyon zanzásítva: egy férfi, aki a híres leceai íjászversenyen akar bosszút állni a szervezők által rajta ejtett sérelmeken.

Láttam néhány Robin Hood feldolgozást, egyet-kettőt többször is, és úgy éreztem, nem feltétlenül fog érdekelni egy „újabb átirat”. Szerencsére ilyen téren nagyot csalódtam! Ugyan az összképet nézve túlzottan nem lőttem mellé a hasonlóságot illetően, de ez ki is merült az íjászversenyben és az „aktuális hatalom megdöntésére” irányuló törekvésben. Ezek mellett ez a regény teljesen más, mint a sokak által ismert hőseposz.
Kezdve azzal, hogy itt a szereplők abszolút nem hősök. Mindenkinek van vaj a füle mögött, és a legtöbbjüket eleinte nem is érdekli más, csak a saját céljaik, a megvalósításukhoz szükséges eszközökre való tekintet nélkül.

Soren Ward mesélőkéjének köszönhetően elejétől végéig érdekes/érdekfeszítő ez a mindössze öt napot felölelő regény, annak ellenére is, hogy az egyharmadáig nem történik szinte semmi. Tehát az első két nap viszonylag eseménytelen; főszereplőink megérkeznek Leceába, megismerjük(?) őket, ők megismerkednek más (kulcs)szereplőkkel, „felfedezik” a várost, közben szövögetik a terveiket. Azonban egyre több rejtély és kérdés merül fel, szóval abszolút leköti a figyelmet.
Ezt a „felvezető” részt a verseny második (a történet harmadik) napja zárja. Az elsővel ellentétben, ahol a selejtező csak említés szintjén van jelen, itt már a döntőbe jutás küzdelméről, az érmelövészetről is részletes, szemléletes és izgalmas leírást kapunk.
A negyedik naptól aztán felpörögnek az események, amikről nem szeretnék részletesen írni, spoiler elkerülése végett. Legyen elég annyi, hogy az íjászverseny NEM a régény csúcspontja. ;)

Annyit azt hiszem elárulhatok, hogy a színen feltűnik három Bahrudzsából megismert szereplő is, és mivel róluk külön nem kapunk információt, szerintem érdemes ezt a regényt a Feketepart után olvasni. Csak, hogy képben legyünk vele, kik is ők. Egyébként attól függetlenül is olvasható.

Összegezve; kezdeti félelmem ellenére megint egy fantasztikusan jó történethez volt szerencsém Ammerúniából. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kard és boszorkányság-féle fantasyt.

3 hozzászólás
trombitang>!
Soren Ward: Leceai játszma

Ammerúnia világa bizony még egy SPORT REGÉNNYEL is büszkélkedhet, esetleg még új (al)zsánert is avatott, mivel itt kardok helyett inkább beszélhetünk ÍJAK ÉS BOSZORKÁNYSÁGRÓL. :-)
Számomra sokáig nagyon jóleső tempóban építkezett a regény, folyamatosan adagolva a rejtélyeket, és az ezekkel kapcsolatos információkat. Magát az íjászversenyt is sikerült élvezetesen tálalni. Ezután már felgyorsulnak az események, egyik fordulatot követi a másik, majd a végére mintha túl is csordulna a történet, picit csapongóvá vált, s emiatt a várt vagy váratlan csattanók nem hozták el számomra az előző részt (Feketepart) jellemző katarzist. Kicsit mintha improvizatív lett volna a vége. (Emiatt adtam csak négy, de nagyon combos csillagot.) Viszont ezzel együtt is azt gondolom, hogy ez egy minőségi, és kimondottan izgalmas fantasy történet, mely továbbra is fönt tudta tartani Ammerúnia világa iránti lelkesedésemet! Hajrá Srácok!

1 hozzászólás
Noro P>!
Soren Ward: Leceai játszma

A könyv valahol félúton áll a tipikus magus- és Káosz/Worluk-regény között :) Egyik típushibáival sem rendelkezik, ami jó, de igazi saját stílust sem érzek benne, mintha csak a fentiekből mazsolázta volna ki a tetszetősebb elemeket. Ettől függetlenül egész szórakoztató kis kalandregény.

chazyseth>!
Soren Ward: Leceai játszma

Hú, hát ez a könyv…egyszerűen letehetetlen volt! Első laptól az utolsóig végig tartogatott valami izgalmat, és még a csavarokon is csavar volt :)
Kb. a Pannónia Parancsnoknál voltam így, hogy fizikai fájdalom volt letenni. :D
Nagyon tetszett a szereplők sokszínűsége, a pörgős cselekmény, meg a kiszámíthatatlanság, szívesen olvasnék még hasonlókat ebben a témában is ;)

6 hozzászólás
FFG>!
Soren Ward: Leceai játszma

Nem mondanám, hogy rossz könyv. Nagyon érdekes volt, ahogy leírták a versenyt, és az is, hogy nem e körül forgott az egész világ. Oké, java részt igen, de amikor épp nem a versenyek zajlottak, akkor is némi izgalmat, titkot, rejtélyt vittek a dologba. Naná, hogy szokásomhoz híven megint az elf íjászt lőttem ki kedvencnek, de én már csak ilyen maradok… Ő volt az a karakter, aki olyan tipikusan elfes volt: higgadt, jó íjász, és még az eszét is használta stb…
Szerintem jó ki olvasmány!


Népszerű idézetek

fekiyeti79>!

[…]
– Sok nyelvet beszélsz.
– Huszonnégyet – jelentette ki a nő. Hiányzott a dicsekvés a hangjából, teljesen tárgyilagos maradt. Vernis elismerően füttyentett. Még soha nem hallott olyasmit, hogy valaki ennyi nyelven értesse meg magát. Igazság szerint azt sem tudta, hogy létezik huszonnégy beszélhető nyelv az ismert világban.

59. oldal, Első nap

fekiyeti79>!

– Dicsekedj csak nyugodtan – […]. A legtöbb ember nem különb az ártalmatlan birkánál, aki kitűnik közülük valamivel, nem kell szégyellnie, éppen ellenkezőleg.

112. oldal, Második nap

trombitang>!

ha valaki elrejtené mások elől, miféle ember, az indulatai, a céljai hamar leleplezik.

fekiyeti79>!

A leceai zsoldos mellett a leceai kurtizán is fogalom.

104. oldal, Második nap

trombitang>!

A tavernát egy évtizeddel korábban alapították az Üvöltő Pusztáról elszármazott barbárok, és már akkoriban mozgalmas helynek számított. A legenda szerint tüstént a megnyitás alkalmával fűbe harapott valaki, a hátsó udvarban vívott kardpárbajban. Ez idővel ha nem is szép, de legalább gondosan ápolt hagyománnyá vált.

trombitang>!

A nap már alászállóban volt, amikor a három kalandor elérte a fogadót. A taverna berendezése rusztikus egyszerűségű volt, hatalmas asztalok, lócák és söntéspult alkotta, minden a legkeményebb tölgyből készült. A vastag tölgy számtalan előnnyel bírt, nehezen tört, csak lassan kapott lángra, s bármikor barikádot lehetett emelni belőle.

fekiyeti79>!

[…] Ahogy hallgatta a kalandor történetét, a félnótás nemesnek lassan visszatért a szín az arcára. A vége felé már a szeme is lelkesen csillogott.
    – Négy kalandor sötét titkok birtokában – magyarázta ünnepélyesen, amikor végre megszerezte a szót: – Indítványozom, hogy kössünk szövetséget! Leplezzük le együtt a tolvajcéh alantas üzelmeit, és szolgáltassunk igazságot a becsapottaknak!
    Vernis a markába nevetett, Alren úgy beszélt, mintha a bárdok tekercseire illő történetben élnének.

118. oldal, Második nap


Hasonló könyvek címkék alapján

John Caldwell: Káosz
Stian Skald: A lelkek kútja
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Vivien Holloway: A vihar ígérete
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Gabriel Wolf: War of the Sungod
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Ian Russel: Egyezség
Ian Russel: A császár és a mágus
Wayne Chapman: Észak lángjai