A ​gesztenyeember 92% 206 csillagozás

Az idei termés egyik legjobbja – szerintem.
Olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lettem, torkom a jeges félelem markolászta. Mindenképpen a keményebb krimik közé sorolnám.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/10/a-gesztenyeember.html

„A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni vele, és muszáj továbblépnie.”

A dán író, aki eddig a filmek és a sorozatok világából volt ismert, regénye rendkívül olvasmányosra, lebilincselőre és izgalmasra sikerült. Női áldozatait úgy tűnik a gyilkosság módján kívül csak a helyszínen talált gesztenyeember figura és a rajta található rejtélyes ujjlenyomat köti össze. Thulin és új kollégája, Hess ered a sajtó által Gesztenyeembernek elnevezett gyilkos nyomába, a szálak pedig egy korábban lezárt ügyhöz is elvezetnek. Bár a két nyomozó kevéssé motivált időszakában kapja meg az esetet, mégis elkezdi mozgatni őket a brutális gyilkos és annak indítékai. Több gyanúsított is felmerül, ám mindegyik csak egy mellékvágány, Hess, aki szerintem a legjobban eltalált karaktere a könyvnek, pedig akkor sem adja fel, amikor úgy tűnik, már megtalálták a sorozatgyilkost. Az izgalmak és a brutalitás pont kellő mértékben adagolódik, végig fenntartva az érdeklődést, és annyira borzasztva el, ami még gyomorral valahogy bevehető. Az októberben játszódó regény rendkívül hangulatos is, szinte végig láttam a színpompás őszi leveleket és hallottam a ropogásukat. Ráadásul A gesztenyeember egy fontos társadalmi problémára spoiler is felhívja a figyelmet, hiszen gyilkosa nem csupán egy öncélú pszichopata. Nagyon örülök, hogy a figyelemfelkeltő borító és a regény körül levő hype kimozgatott a komfortzónámból.

„Művésznek lenni annyi, mint soha félre nem fordítani a tekintetünket” (Akira Kuroszava) Ez pedig akkor is igaz, ha az egyik legszörnyűbb dologról van szó, amelyet ember elkövethet: spoiler A skandináv íróknak sikerült behatolniuk hazájuk hó lepte hideg közegébe, jóléti társadalmának sötét fejezeteibe, hogy olyan bűncselekményeket meséljenek el, amelyek gyakran tabunak számítanak. A dán forgatókönyvíró, Soren Sveistrup debütáló regénye tökéletesen beleilleszkedik ezen történetek sorába, mikor rámutat hazája szociális igazságtalanságaira, az állami működés visszásságaira, a margóra sodródott életek nyomorúságaira. Azonban nemcsak felveti a súlyos problémát, hanem igyekszik leásni a gyökeréig, és megmutatni azokat az okokat, melyek ennek az állapotnak a kialakulásához vezetnek. Teljes pszichés jellemrajzokat kapunk az érintettekről, amik bármelyik pszichológusnak a becsületére válnának. A két nyomozó Thulin és Hess remek ellenpontjai egymásnak ezáltal a köztük folyamatosan vibráló szexuális feszültség külön pikantériát ad a történetnek. Érdekes, hogy a jelen és a múlt közeli kapcsolata nem egy dekoratív nosztalgia, hanem itt és most az idő egyedi része, amely a pillanat idejévé válik. Mindvégig kizökkenthetetlen pesszimizmusban zajlanak az események, és ez a szélsőséges, de ugyanakkor őszinte realizmus adja meg a könyv igazságát is.

Nagyon szeretem a skandináv krimiket, de ez nekem nem volt az igazi. A kegyetlen tartalom ellenére vontatott volt sokáig, annyira nem hogy félbehagyjam, de már a végére sem tudta meghozni a kedvem. A cselekmény elsőrangú, a kivitelezéssel voltak problémáim.

Thulin és Hess párosát az író nem igazán akarta megkedveltetni az olvasókkal szerény véleményem szerint. Teljesen úgy tűnt, hogy ímmel ámmal koncentrálnak csak az ügyre, de mindkettejük figyelmét elvonja az, hogy igazából már máshol dolgoznának nem itt és ezen az ügyön. Később azért jobb lett a helyzet és maga a történet elég jóra sikeredett, tényleg volt min agyalni, izgulni és nem találtam el ki a gyilkos :/ Pedig annyira igyekeztem, de a szimatom nem vitt jó nyomra XD Elég sokáig rejtély volt, hogy mit is akar a Gesztenyeember, illetve a legelső fejezetben leírtak alapján adott volt a gyilkos is de a képet összerakni nem volt olyan egyszerű, viszont tényleg letehetetlen volt, nekem az időhiány miatt tartott majd egy hétig elolvasni, de amúgy akinek van ideje szerintem egy két nap alatt ki tudja végezni mert a végére azért lesznek izgalmak dögivel :D
Viszont a könyv fülszövege érdekes … o.O Illetve egy része ami nem is értem honnan jött , mert spoiler
A skandináv krimi szerelmeseinek kötelező olvasmány. :)

Thulin és Hess nyomozópáros kapja a megcsonkított női holtestek és a melléjük helyezett gesztenyeembereken talált, régebbi ügyből származó ujjlenyomat felderítését. A dán hygge helyett egy sokkoló, több szálon futó sötét és brutális történetet kapunk, amely rámutat a társadalmi visszásságokra. Egy beteg elme büntetés sorozata, mely az ellátó szociális rendszer hiányosságaira vezethető vissza. Több tabutémát is érint, mint a családon belüli erőszak és az átvilágító rendszer hiánya. Sodró lendületű, jól megrajzolt karakterek, olyan érzetet kelt, mintha az olvasó is részt venne a nyomozásban.

4,25 csillag felfelé kerekítve. Na de az elejéről: ismételten egy újabb eddig számomra ismeretlen skandináv író, újabb lenyűgözően ágas-bogas skandináv krimi, újabb jó tapasztalatok. Dánia egyre színesebb lesz számomra az utóbbi fél évben. A könyvről: nagyon komplex, nagyon beteg, és nagyon-nagyon-nagyon-… sok szereplő, nekem túl sok. A könyv harmada nekem a lapozgatásról szólt, hogy ki kicsoda, ki kinek a kicsodája stb. Főhőseink két egymással egyáltalán nem kompatibilis nyomozópáros, akik közül most, hogy az átlagom meglegyen, mind a kettő kissé elcseszett, de nem is lenne baj ezzel. És jön a nyomozás maga: spoiler Igaz, nekem a végére kissé a „miért?” hiányos marad, de legalább lehet gondolkodni. Pörgős, sokszor elég undorítóan részletes krimi, hozza amit elvárunk tőle. Folytatás szagú, na meg filmre vele.
Ui. a fülszöveg baromság!!

Ez a könyv az idei év nagy meglepetése, én hat csillagot is adtam volna rá ha tehettem volna. Már a fülszöveg is sejtettei az olvasóval, hogy igazi krimi ínyencséghez van szerencséje, ami pedig a szerzőt illeti, lehet, hogy ez az első könyve, de ő volt a forgatókönyvírója a The Killing sorozatnak, sőt nemcsak az amerikai verziónak hanem a dán alapsorozatnak is, ennyi információ nekem már elég is volt, hogy tűkön ülve várjam a megjelenést.

És mit is kapunk ebben a történetben, egy mesteri sorozatgyilkost, borzongást, feszültséget, rejtélyt, magánéleti problémákkal küzdő nyomozókat…, a teljes skandináv krimi palettát. Amikor elkezdtem valahogy picit döcögősnek tűnt a történet, aztán egy gyilkosság, két gyilkosság és rögtön olyan fordulatszámra pörgött a könyv, hogy csak az mentette meg, hogy ki ne olvassam egy-két nap alatt, mert hívott a munkahelyi kötelezettség. Nagyon bízom benne, hogy ez egy sorozat lesz, mert hosszú idő óta találkoztam végre egy olyan könyvvel ahol abszolút minden szereplő a helyén volt, Thulis és Hess pedig az egyik kedvenc nyomozó párosom lett, úgy tudunk meg az életükről újabb és újabb részleteket, hogy ez abszolút nem a megy a történet rovására, nem merülünk el az önutálat és önsajnálat tengerében, ezzel lassítva a történet sebességét.

Aki egy nagyon jó krimi-thrillert akar olvasni annak maximálisan ajánlom ezt a könyvet, bár aki nem gyakorlott skandináv krimi olvasó készítse lelkiekben magát, hogy ez nem lesz egy könnyed kis történet, megannyi emberi gonoszság és aljassággal találkozunk, sőt akad jó pár erős idegzetűeknek való rész, de megéri elolvasni, mert mesterien felépített történet, ahol minden mondat a helyén van, minden szál el lesz varrva. És bár a gyilkos kilétének leleplezésénél én éreztem némi párhuzam J.D. Barker Negyedik majom könyvével, abszolút nem csorbít a könyv érdemein.

Bízom benne, hogy lesz folytatás, vagy ha netán mégsem, de az író még sok-sok hasonló remekművel gazdagítja a skandináv krimi irodalmat.

Izgalmas könyv volt, nem vitás, csak kár, hogy az elején elvesztem a nevek erdejében. Igazából nem is tudom, mikor indult be úgy igazán, de szerintem úgy a háromnegyedétől, addig tanulgattam a neveket, a két főszereplőn kívül a többiekre mindig rácsodálkoztam, hogy ez most ki a fene. Na jó, meg a politikusnőt is tudtam mindig.
A legnagyobb bajom az volt vele, hogy tele van (számomra) elvarratlan szálakkal. Ettől függetlenül megvolt benne minden, ami egy jó skandihoz kell: szomorú rendőr, brutális gyilkosságok, kimondhatatlan nevek… Apropó, a Bekkert hogy kell mondani, mert állandóan így volt írva, hogy Bekker-nak, Bekker-hoz, ez rohadtul idegesített.
Szóval olvassátok, olvassátok, skandikrimi-kedvelőknek kötelező olvasmány, másoknak csak ajánlott.

Megkapja az ötöst, de igazából ez csak ötös alá, viszont ha azt nézem milyen a mai felhozatal e műfajban, akkor szárnyal, ha meg azt nézem J.D. Barker hogy ír ebben a műfajban, akkor simán leszorítja. Na de , jó szívű vagyok és pont.
Nem is tudom most soroljam e a hiányokat ami miatt egy aláhúzás jár, talán egyet csakhogy jobban értsetek: de csak azoknak szól, akik már olvasták. spoilerspoiler
Azért remélem írni fog még……könyvet is!:)