A ​gesztenyeember 91% 569 csillagozás

Az idei termés egyik legjobbja – szerintem.
Olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lettem, torkom a jeges félelem markolászta. Mindenképpen a keményebb krimik közé sorolnám.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/10/a-gesztenyeember.html

„Az élet néha nem úgy alakul, ahogyan az ember reméli.”

Egy ideje terveztem már olvasni ezt a könyvet, de valamiért mindig elsiklottam felette, pedig csupa jót hallottam róla. Nagyon vágytam egy izgalmas thrillerre és szerencsére nem nyúltam mellé, mert sokkal jobban tetszett a könyv, mint amire először számítottam. A történet egy múltbéli eseménnyel indít, amiről sejteni lehet, hogy a későbbiekben fontos szerepe lesz. Ezután a cselekmény a jelenben folytatódik egy brutális gyilkossággal, amit az tesz igazán furcsává, hogy a tettes egy gesztenyeembert hagy a holttest mellett. Ahogy a két nyomozó elkezd dolgozni az ügyön, egyre jobban bonyolódnak a szálak, a gyilkos pedig folytatja az ámokfutását. Folyamatosan gyártottam az elméleteket a gyilkosról, és mire a könyv végére értem két kezemen se tudtam megszámolni, hány személyre gondoltam, de még így se jött be a tippem. Végül, igazán meglepőre és sokkolóra sikerült az ügy megoldása. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen jól felépített, több tabutémát is feszegető sztorit kapok, amit biztos, hogy jó darabig nem fogok elfelejteni.
A történetet három szereplő szemszögén keresztül ismerhetjük meg. Naia Thulin és Mark Hess, a két nyomozó, akik az elvetemült sorozatgyilkos után nyomoznak. Mindketten elég érdekes karakterek, de nekem csak Mark volt az, aki igazán szimpatikussá vált. Naia párszor elég idegesítő módon tudott viselkedni… A harmadik főszereplő pedig Rosa Hartung politikusnő. Ő volt talán az egyetlen, akinek nem valami furcsa és szokatlan neve volt, bár, én viszonylag hamar meg tudtam barátkozni a többivel is. :D
Nagyon szívesen olvasnék még a jövőben az írótól, plusz simán el tudnám képzelni ezt a könyvet egy minisorozatként. :)

„Művésznek lenni annyi, mint soha félre nem fordítani a tekintetünket” (Akira Kuroszava) Ez pedig akkor is igaz, ha az egyik legszörnyűbb dologról van szó, amelyet ember elkövethet: spoiler A skandináv íróknak sikerült behatolniuk hazájuk hó lepte hideg közegébe, jóléti társadalmának sötét fejezeteibe, hogy olyan bűncselekményeket meséljenek el, amelyek gyakran tabunak számítanak. A dán forgatókönyvíró, Soren Sveistrup debütáló regénye tökéletesen beleilleszkedik ezen történetek sorába, mikor rámutat hazája szociális igazságtalanságaira, az állami működés visszásságaira, a margóra sodródott életek nyomorúságaira. Azonban nemcsak felveti a súlyos problémát, hanem igyekszik leásni a gyökeréig, és megmutatni azokat az okokat, melyek ennek az állapotnak a kialakulásához vezetnek. Teljes pszichés jellemrajzokat kapunk az érintettekről, amik bármelyik pszichológusnak a becsületére válnának. A két nyomozó Thulin és Hess remek ellenpontjai egymásnak ezáltal a köztük folyamatosan vibráló szexuális feszültség külön pikantériát ad a történetnek. Érdekes, hogy a jelen és a múlt közeli kapcsolata nem egy dekoratív nosztalgia, hanem itt és most az idő egyedi része, amely a pillanat idejévé válik. Mindvégig kizökkenthetetlen pesszimizmusban zajlanak az események, és ez a szélsőséges, de ugyanakkor őszinte realizmus adja meg a könyv igazságát is.

Bevallom őszintén mikor elkezdtem olvasni kétségeim támadtak a könyvvel kapcsolatban, de aztán, ahogy elkezdett bedarálni és több mindenre derült fény illetve egyre több szálon mozgott a cselekmény már alig tudtam letenni. Este fejeztem be, de még most is a hatása alatt vagyok. Zseniálisan kitalált és felépített pszichothrillert kaptam.
Két ponton voltam bajban a könyvvel, egyik a nevek. Nekem ez feladta a leckét, mert amúgy sem erősségem a sok nevet könnyedén megjegyezni és, hogy ki kinek a kije. A másik problémám, hogy volt a könyv első felében 1-2 rész, ami nekem picit lapos volt, de szerencsére jött utánuk egy olyan esemény ami teljesen beszippantott. De mindezek ellenére is csak fél csillagot tudok levonni.
Totálisan hátborzongató történet, ha újra olvasnám nem este kezdeném el, mert félve aludtam el pár napig :D A végkifejlet teljesen lesokkolt annyira jól van felépítve és kidolgozva a karakterek története. Nagyon sok résznél a hideg rázott, mert teljesen olyan eseményeket hoz fel, mintha felütnék egy híroldalt és azt olvasnám, ami épp a valóságban is zajlik sajnos… :/
Nyomozópárosunk közül én Hess-t kedveltem meg, Thulin néha nekem idegesítő volt és nem tartottam annyira rátermettnek erre a feladatra.
Ez a könyv most meghozta a kedvem további borzongatós könyvekhez :)

„A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát. Az embernek meg kell tanulnia együtt élni vele, és muszáj továbblépnie.”

A dán író, aki eddig a filmek és a sorozatok világából volt ismert, regénye rendkívül olvasmányosra, lebilincselőre és izgalmasra sikerült. Női áldozatait úgy tűnik a gyilkosság módján kívül csak a helyszínen talált gesztenyeember figura és a rajta található rejtélyes ujjlenyomat köti össze. Thulin és új kollégája, Hess ered a sajtó által Gesztenyeembernek elnevezett gyilkos nyomába, a szálak pedig egy korábban lezárt ügyhöz is elvezetnek. Bár a két nyomozó kevéssé motivált időszakában kapja meg az esetet, mégis elkezdi mozgatni őket a brutális gyilkos és annak indítékai. Több gyanúsított is felmerül, ám mindegyik csak egy mellékvágány, Hess, aki szerintem a legjobban eltalált karaktere a könyvnek, pedig akkor sem adja fel, amikor úgy tűnik, már megtalálták a sorozatgyilkost. Az izgalmak és a brutalitás pont kellő mértékben adagolódik, végig fenntartva az érdeklődést, és annyira borzasztva el, ami még gyomorral valahogy bevehető. Az októberben játszódó regény rendkívül hangulatos is, szinte végig láttam a színpompás őszi leveleket és hallottam a ropogásukat. Ráadásul A gesztenyeember egy fontos társadalmi problémára spoiler is felhívja a figyelmet, hiszen gyilkosa nem csupán egy öncélú pszichopata. Nagyon örülök, hogy a figyelemfelkeltő borító és a regény körül levő hype kimozgatott a komfortzónámból.

Nagyon sok pszicho-thrillert, krimit olvasok, de ez a könyv még engem is felkavart.Nem pusztán gyilkosságokról olvashatunk, de a családon belüli erőszakon, a pedofilián, a gyermekbántalmazáson, gyermekrabláson kívül a kínzások válagatott fajtáiról is, amit az elkövető szadista módon csinál az áldozataival. Az író olyan zseniálisan mozgatja a szálakat, hogy egészen a végéig fogalmam se volt róla, hogy ki a gyilkos. Váltott szemszögből ismerjük meg a történetet, egy fiatal nyomozónő, egy életunt zsaru és egy politikusnő a főbb szereplői a regénynek. Rosa Hartung az, aki a középpontban van, aki nélkül ez az egész el sem kezdődött volna, ő a gyilkos végső célpontja. Elgondolkodtam a végén, hogy egy gyerekkori botlás, egy hazugság milyen lavinát képes elindítani, hány ember életét képes tönkretenni. Bízom bent, hogy nem ez lesz az egyetlen könyve az írónak, mert szívesen olvasnék még tőle. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, mert ez egy igazi gyöngyszem.

Nagyon szeretem a skandináv krimiket, de ez nekem nem volt az igazi. A kegyetlen tartalom ellenére vontatott volt sokáig, annyira nem hogy félbehagyjam, de már a végére sem tudta meghozni a kedvem. A cselekmény elsőrangú, a kivitelezéssel voltak problémáim.

Nem túlzok, ha azt mondom: az utóbbi időben erre a krimire voltam a legjobban kíváncsi. Hátborzongató pszichothriller. Pont ezt vártam tőle!
Ha maradnátok még egy könyv erejéig az őszben, ez a biztos választás a krimi palettán.

Nem láttam a könyv alapján készült sorozatot még(de az is biztos, ez most egy olyan élmény volt, ami után kell a megfelelő eltelt idő ahhoz, hogy elkezdjem.)
Feszültségkeltésből nincs hiány, a könyv végig feszített tempót diktál, ráadásul letehetetlen. Pláne, hogy a fejezetek legtöbbje igen rövid, így azonnali folytatásra késztet.
Hátborzongatóan részletes (na jó, azért nem, csak kellően aprólékos) gyilkosságok, ahol a holttestek mellett fura, kis gesztenyeemberek lógnak.

A messzi északon játszódó történetekben alapból van már egy titokzatosság, a skandináv krimik szerzői pedig rendkívüli módon értenek a szálak összekuszálásához, alaposan keverik a lapokat, végül visszahoznak régi, felejthetetlen, mégis lezártnak tűnő ügyeket. Ilyenkor újra felnyitják a régi aktákat, eljön az a pont az olvasóban, amikor már nem ért semmit sem; majd egyszerre megérkezik, eljön a végkifejlet, így amikor becsukja majd a regényt egy biztos: hiányérzete nem marad!
Horrorisztikus volt és elérte azt a hatást , hogy ne akarjam este olvasni. Nagyon tetszett a felépítése, az eddig olvasott skandináv krimik közül itt tetszett legjobban a nyomozópáros. Mark Hess és Naia Thulin próbálják az ügyet megoldani, ami korántsem egyszerű, pláne, hogy meg kell tanulniuk maguk mögött hagyni saját, magánéleti nehézségeiket. Versenyfutás kezdődik az idővel, ugyanis úgy néz ki: sorozatgyilkos kezdett ámokfutásba. Így nem csak arra kell figyelniük, hogy minden részletet észrevegyenek a már megtörtént ügyekben, hanem arra is, ki lehet majd a következő áldozat.
Rosa Hartung, a szociális ügyekért felelős miniszter is részese lesz a „játéknak”, akinek lánya egy évvel korábban tűnt el…De ennek mi köze lehet mindezekhez?
Ha egy lendületes könyvvel szeretnél kikapcsolódni, amiben erős a jellemfejlődés , a múlt árnyéka is, a legjobb választás lehet ! Nem beszélve az elképesztő tájleírásokról! Krimi rajongóknak kötelező. Örülök, hogy én is olvastam, köszönöm a kiadónak és Evelynnek innen is! ♥

Megdönthetetlen vélelem

Ahogy bekövetkezik az ősz és lehullanak a levelek napvilágot lát egy olyan bűneset, aminek egyetlen szemtanúja maga a tettes és egy apró gesztenyeember, ami megannyi titkot és üzenetet rejt magában. Egy összetett bűncselekmény sorozat veszi kezdetét, ami görbe tükröt mutat a rendszer hibáira, a visszaélésékre, az emberek nem törődömségére és legfőképpen üzenet azoknak, akik az elsődleges és legfontosabb feladatukban elbuktak.

A történet több mint egy nyomozással teli krimi, hiszen olyan társadalmi problémát mutat fel, ahol a körülmények nem jobbá, csak kevésbé rosszá fordulhatnak. A mindvégig komor és feszült hangulat, valamint a figyelemfelkeltő tartalom egy vérfagyasztó és komoly bűnügyi regényt valósít meg.

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/12/sren-sveistru…

Számomra erről szól egy jó thriller, vagy krimi. Végig izgalmas, feszültségben tart. Hátborzongató, apró pillanatok, amelyek szerintem gyakran súrolják a horror határvonalát. Izgalmas cselekményszállal és érdekes karakterekkel. Valahányszor azt éreztem, jöhetnek végre a válaszok, kaptam egy újabb csavart. Én pedig végig azt tippelgettem, hogy ki is lehet a Gesztenyeember?!
A történet dióhéjban… (Bocsánat, gesztenyehéjban!) arról szól, hogy egy sorozatgyilkos tartja rettegésben Koppenhága női lakosságát. Minden egyes áldozatnak hiányoznak a végtagjai és az áldozatok közelében egy kis gesztenyeemberkét helyez ez a gyilkos. Jogos a kérdés, hogy mi a fenéért csinál ilyet bárki is?! Mi ezzel a célja? De a történet nem itt ér véget, hiszen még el sem kezdődött. Vissza kell menni 1989-be, amikor minden elkezdődött. Nagyon jó könyv volt ez egy elsőkönyves szerzőtől.