A ​gesztenyeember 50 csillagozás

Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Hátborzongató ​pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől

Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a… (tovább)

>!
Partvonal, Budapest, 2019
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783807 · Fordította: Sulyok Viktória
>!
Partvonal, Budapest, 2019
456 oldal · ISBN: 9786156058027 · Fordította: Sulyok Viktória

Enciklopédia 4


Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 111


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Az idei termés egyik legjobbja – szerintem.
Olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lettem, torkom a jeges félelem markolászta. Mindenképpen a keményebb krimik közé sorolnám.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/10/a-gesztenyeember.html

11 hozzászólás
>!
smetalin
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Megkapja az ötöst, de igazából ez csak ötös alá, viszont ha azt nézem milyen a mai felhozatal e műfajban, akkor szárnyal, ha meg azt nézem J.D. Barker hogy ír ebben a műfajban, akkor simán leszorítja. Na de , jó szívű vagyok és pont.
Nem is tudom most soroljam e a hiányokat ami miatt egy aláhúzás jár, talán egyet csakhogy jobban értsetek: de csak azoknak szól, akik már olvasták. spoilerspoiler
Azért remélem írni fog még……könyvet is!:)

12 hozzászólás
>!
PRicsmond
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Ez a könyv az idei év nagy meglepetése, én hat csillagot is adtam volna rá ha tehettem volna. Már a fülszöveg is sejtettei az olvasóval, hogy igazi krimi ínyencséghez van szerencséje, ami pedig a szerzőt illeti, lehet, hogy ez az első könyve, de ő volt a forgatókönyvírója a The Killing sorozatnak, sőt nemcsak az amerikai verziónak hanem a dán alapsorozatnak is, ennyi információ nekem már elég is volt, hogy tűkön ülve várjam a megjelenést.

És mit is kapunk ebben a történetben, egy mesteri sorozatgyilkost, borzongást, feszültséget, rejtélyt, magánéleti problémákkal küzdő nyomozókat…, a teljes skandináv krimi palettát. Amikor elkezdtem valahogy picit döcögősnek tűnt a történet, aztán egy gyilkosság, két gyilkosság és rögtön olyan fordulatszámra pörgött a könyv, hogy csak az mentette meg, hogy ki ne olvassam egy-két nap alatt, mert hívott a munkahelyi kötelezettség. Nagyon bízom benne, hogy ez egy sorozat lesz, mert hosszú idő óta találkoztam végre egy olyan könyvvel ahol abszolút minden szereplő a helyén volt, Thulis és Hess pedig az egyik kedvenc nyomozó párosom lett, úgy tudunk meg az életükről újabb és újabb részleteket, hogy ez abszolút nem a megy a történet rovására, nem merülünk el az önutálat és önsajnálat tengerében, ezzel lassítva a történet sebességét.

Aki egy nagyon jó krimi-thrillert akar olvasni annak maximálisan ajánlom ezt a könyvet, bár aki nem gyakorlott skandináv krimi olvasó készítse lelkiekben magát, hogy ez nem lesz egy könnyed kis történet, megannyi emberi gonoszság és aljassággal találkozunk, sőt akad jó pár erős idegzetűeknek való rész, de megéri elolvasni, mert mesterien felépített történet, ahol minden mondat a helyén van, minden szál el lesz varrva. És bár a gyilkos kilétének leleplezésénél én éreztem némi párhuzam J.D. Barker Negyedik majom könyvével, abszolút nem csorbít a könyv érdemein.

Bízom benne, hogy lesz folytatás, vagy ha netán mégsem, de az író még sok-sok hasonló remekművel gazdagítja a skandináv krimi irodalmat.

10 hozzászólás
>!
Kabódi_Ella P
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

„De hát kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?”

Az igazság az, hogy a Partvonal Kiadó őszi újdonságát véve alapul, elég sokakat. A krimi, mint műfaj mindig is népszerű volt. Felderítésre váró rejtélyek, furfangos gyilkosok, és még furfangosabb, különc nyomozók, akik a lehető legnyakatekertebb, legfurmányosabb módszerekkel derítenek fényt a különböző bűntettekre. Pár éve a magyar piacon is megjelent, és egyre inkább elterjedt az új, rendkívül népszerű irányzat: a skandináv krimi. Ha valaki azt mondja, krimi, már nem is gondolsz másra; részeges, de legalább is lelki defektes, leharcolt, középkorú nyomozók veszik fel a harcot a leghátborzongatóbb, legförtelmesebb bűnök elkövetői ellen valami zord, északi városban, ahol leginkább sötét van, és hideg.

Valljuk be, manapság már mindenki skandináv krimit ír, még a nem skandinávok is, divattá vált, trenddé, jóformán önálló műfajjá. Mégis rajongunk érte, nem tudunk betelni vele. Egyszer talán majd jön valaki, akinek hangja van, és azt mondja, ő már unja ezt az egészet, és szép lassan elkezdünk hinni neki, de addig is, én azt mondom, olvassunk minél többet ebből a műfajból.

A klasszikus alapséma alól Søren Sveistrup : A gesztenyeember c. regénye sem kivétel: zűrös, de legalábbis problémás életű rendőrök, gyerekek, akikkel leírhatatlan borzalmak történnek, és emberek, akik nem azok, akiknek látszanak. Bár el kell ismerni, az ő főhősei kevésbé keserűek, lelki sérüléseik kezelhető szinten belül maradnak, ám nincs bennük igazán semmi kirívó, sem negatív, sem – és ez mondjuk sajnálatos azért – pozitív értelemben. Mégis azt mondom, nem éri meg ellenállni ennek a könyvnek. Csak azt hiszed, hogy olvastál már ilyet. Higgy nekem, nem olvastál! Már a borító is kísérteties, hidegleléles hangulatot kelt, ugyanakkor persze gyönyörű is az aranyszínű, dombornyomott betűivel. A történet maga vonultat fel kliséket, természetesen, ám egy pillanatra sem ül le, nem hagy unatkozni, és a száguldó tempó, a szédítő lendület sodor magával, oldalakon át. Éjszakákon át, akár. Letehetetlen, izgalmas, történésekben, és meglepetésekben bővelkedő könyv ez. Bárhol, bármelyik sorban megbújhat egy új, nem várt fordulat, amely megint más színben tűnteti fel az eseményeket. Ezért is annyira erős, mert sokszor visz a csalitosba. Azt hiszed, megvan a megfejtés, csalódsz is kissé, s mindezt azért, hogy néhány fejezettel később rádöbbenj, az író már megint csak játszott veled.

Durva, és brutális. Lendületes, éppen csak lélegzetvételnyi szünetekkel. Nincs időd pihenni, nincs időd aludni, nincs időd enni. Olvasni kell. Csak még egy oldalt. Csak a fejezet végéig még. Na, még egyet! Gazdag, bravúros történetvezetése, izgalmas, pörgő ritmusa szinte filmre kívánkozik, mi több, kissé talán olyan is, mint egy film. Popcornt eszel közben, vagy chipset, és nem szívesen hagyod félbe, amíg kimész egy pohár vízért. A szereplőket én ugyan nem szerettem meg különösebben, de azt gondolom, ebben a regényben nem is ők voltak a lényeg. Nekem úgy tűnik, hogy ez a remek dán író egyszerűen csak igyekezett olyan krimit írni, ami a székbe szögez, nem ereszt, libabőrössé tesz, és ez sikerült is neki. Azt a bizonyos halavány, zsenge, finom borzongást, ami a jó krimi ismérve, tökéletesen hozza. Igazi, hamisítatlan, klasszikus, rafinált cselekményrajzolata a szereplők milyenségétől függetlenül értékes, olvasmányos, felejthetetlen élménnyé teszi ezt a könyvet.

Søren Sveistrup : A gesztenyeember c. regénye az idei ősz legizalmasabb újdonsága, a műfajt tekintve, talán a legjobb is ebben az évben. Ha engem kérdeztek, én úgy jellemezném, hogy egy feszes tempójú, lenyűgözően eseménydús akciófilm és egy kíméletlen, lélekfacsaró, depresszív skandináv krimi csodálatos szerelemgyereke. A könyvet olvasván, szinte hallottam azt a bugyuta dalocskát, a pihék felmeredtek a tarkómon, és beleborzongtam, ahogy a kísérteties gyermekhang dúdolta egyre a fülembe: „Gesztenyeember, gyere be, gesztenyeember, gyere be! Van nálad gesztenye?” Úgy hatott, mint a Kampókéz: másnap elrohantam gesztenyét venni.

Az eredeti értékelést a blogomban találjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/10/sren…

>!
Euthümia_K P
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Az eleje nekem kicsit nyögvenyelősnek tűnt, túl sok volt a feleseges szál, emiatt eleinte a szereplők nevét se bírtam megjegyezni, időnként elveszítettem a fonalat, hogy most kiről is olvasok.
De aztán beindulnak az események, kezd egyre izgalmasabbá válni a történet, olyannyira, hogy időnként még libabőrös is voltam olvasás közben. Szeretem az olyan könyveket, amelyek nem előre kiszámíthatóak. A gesztenyeember nálam ilyen. Összességében tetszett a könyv, vérbeli skandináv krimi.

>!
Zanit
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Ugye, ebből lesz sorozat??? :)
Még szívesen olvasnám Thulin és Hess kalandjait, bár nem annyira lopták be magukat a szívembe. Inkább a történet volt érdekes, meg a hangulat.
Habár elég hosszú könyv, nem untam egy percét sem. Bevallom, az én gyanúsítottam szinte végig spoiler
A fülszövegnél ez a mondat elég félrevezető: spoiler

>!
Meso87 P
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Nagyon hosszú idő után végre egy könyv, ami kihozott a masszív olvasási válságomból. A szerzőjére lettem figyelmes, aki a The Killing című sorozat egyik forgatókönyv írója és imádom azt a sorozatot. Remek hangulatú izgalmas könyv volt, nagyon vitt magával a történet, fél csillag levonás a két főszereplő miatt akiket sehogy se sikerült megkedvelni.

>!
MiNiki P
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Aki sok krimit, thrillert olvas, mindig csak a hibákat keresi. És aki keres, talál is. :) Sok volt a felesleges szál, bő volt a lé, és a kép sem állt össze. Kár…

9 hozzászólás
>!
Barbár
Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Kicsi gesztenye (TNT, 2001) Ezt dúdolgattam, míg olvastam. Igazi thriller a skandinávoknál szokásos problémás nyomozóval és sorozatgyilkossal. Jó az öreg a háznál, főleg, ha nem nyugszik bele az egyszerű magyarázatokba, és szívósan keresi a megoldást. A végén főnixet játszik, ezért a mínusz fél csillag, különben tökéletes lenne.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Úgy érezte, a történelem ismétli önmagát, és arra gondolt, ilyen lehet a pokol. Amikor az embernek újra és újra át kell élnie ugyanazt a szörnyűséget.

338. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol · történelem
>!
robinson P

Sárga és vörös levelek szállingóztak lassan a napfényben a nedves aszfalt felé, amely sötét, tükörsima folyóként haladt keresztül az erdőn.

(első mondat)

>!
robinson P

A pince falára három polcot erősítettek. Mindegyiket ellepték az apró, gyerekes figurák. Gesztenyeemberek és gesztenyeállatok különböző méretekben.

350. oldal

>!
robinson P

De hát kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?

375. oldal

>!
robinson P

Ingerülten próbálta beállítani az autó rádióját, de nem találta, amit keresett. Mindenhol Gorbacsovról és Reaganről beszéltek, és a berlini fal leomlásáról találgattak.

Kapcsolódó szócikkek: Gorbacsov · Ronald Reagan
>!
robinson P

Már majdnem visszaért a kocsihoz, amikor észrevette, miért gyülekeznek a varjak a traktor mögött.

9. oldal

>!
robinson P

Az emberélet sokat jelentett Dániában, főleg, ha egy gyerek életéről volt szó, aki ráadásul egy jelentős parlamenti politikus lánya.

96. oldal

>!
PRicsmond 

– Egy ujjlenyomat akár véletlen is lehetne. Kettő már semmiképpen sem.

>!
PRicsmond 

De az ember soha nem az érdemei szerint részesül a világ javaiból.

2 hozzászólás
>!
PRicsmond 

A gyász olyan szeretet, amely elveszítette az otthonát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal
Helena Silence: Ezüsthíd
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jeffery Deaver: Ablak a halálra
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Nemere István: Ítélőmester