A ​háború jegyesei 83% 43 csillagozás

Nem gondoltam volna, hogy ennyi borzalommal, szenvedéssel teli olvasmányt kapok. Tudtam, hogy a háborúról szól a történet, és hogy ápoló nővérnek mennek a lányok, de szembesülni vele a lapokon… Egyik lány szerethetőbb volt mint a másik. Egymás segítése, akár a bajban, akár egy randi megszervezésében, számíthattak egymásra. Ellie összeroppanása, majd Lucy sebesülése, mind nem egyedi eset a háborúban. Scarlet mérhetetlen hite, hogy megtalálja a vőlegényét. Sokszor csorgott a könnyem, mire befejeztem az olvasást. Az utolsó oldalakon, már öröm könnyek potyogtak.

Nagy csalódás volt nekem ez a regény. Többet vártam a cselekménytől. Nem a háború borzalmaiból. Valahogy az egész „meseszövés” túl egyhangúra sikerült. A három nő sorsából újra és újra ugyanazokat a mozzanatokat járja körbe az írónő, és ezáltal folyton ismétli önmagát. Úgy éreztem, mintha 280 oldalon keresztül egy helyben toporognánk. Szövi, szövögeti a történetet, csordogálnak az események, de közben nem történik semmi új.
Nincs áttörési pont, nincs semmiféle kiszakadás a lehangoló történésekből. Nincs benne szín, erő. A háború utáni események kissé felpörgetik a regényt, itt már tapasztalható a változatosság, mintha valaki oldalba bökte volna a szerzőt, hogy „ugorgyunk”, mert elalszik az olvasó. Ezért az sem zavart, hogy ez a része kissé rózsaszínre sikerült. Viszont végig bosszantott a nők határtalan naivitása, döntésképtelensége. Mintha tinédzserek lettek volna. Nem hihető, hogy a háború poklában ne sejtették volna, mire vállalkoznak, amikor önkéntesnek jelentkeztek a seregbe.Azért ennél a résznél nagyon melléfogott az írónő.

Olvastatja magát, érdekes, kedvelhetőek a szereplők.
Nem annyira a háborús borzalmakon, inkább az érzelmeken van a hangsúly.

Nagyon szerettem ezt a könyvet.
Több okból is kedvenc lett:
– Anglia/Franciaország II. vh.
– Normális női karakterek (ez nagyon ritka).
– Végre egy könyv ami az ápolónőkről szól. Elképesztő, hogy ők is mit vittek véghez akkoriban. Sok fiatal nő mindent kockára tett, hogy segítsen másokon. Bele se merek gondolni, hogy miket láttak/éltek át.
Aranyosak voltak benne a pasik is, de ez a része kicsit „álomvilág” szagú volt.
Azért imádtam és alig bírtam letenni.

Mosolyogj, és olyannak fognak látni, amilyennek szeretnéd, nem, ahogy valójában érzed magad.

December óta megvolt ez a könyv, mégis egyik polcról a másikra raktam, mert nem éreztem úgy, hogy szeretnék olvasni a háború borzalmairól: gyomorforgató leírásokról, szívet tépő sorsokról és halálról. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy nekiálljak és mivel ezekre számítottam utána jött az arculcsapás, hogy ez egy nagyon romantikus és kicsit felvizezett világháborús regény.

Ha nem valami komolyabb tartalommal bíró történetre számítok, akkor max csillagot kapott volna. De egy fél csillag levonás jár, azért mert nagyon sokára értek a helyszínre, ahol ténylegesen ápolónői feladatokat kellett ellátniuk. A másik fél csillagot pedig azért vontam le, mert úgy érzem, nem lettem gazdagabb és okosabb sem azzal, hogy ápolónőkről olvashattam. Úgy értem, mellőzöttek voltak az akkori orvosi technikák, felszerelések, és gyógyszerek bemutatása vagy, akárcsak említése. Azt megtudhattam, hogy mit ettek és, hogy milyen borzalmas íze volt a kávénak és a teának, sőt azt is, hogy milyen kimerültek voltak, de úgy érzem az írónő nem ásott a mélyére ennek a témának. Persze, lehet neki ez volt a célja, hogy inkább a szereplők érzelmeit fejtse ki jobban, mintsem azt, amit láttak és tapasztaltak. Vagy én vártam túl sokat. Úgyhogy nyugodtan vegye kezébe ezt a könyvet az is, akit esetleg elbátortalanít az, hogy ápolónőkről szól, mert van benne romantika, szerethető karakterek és helyenként váratlan fordulatok is és nem kell tartani sokkoló és véres leírásoktól. :)

Sajnos nekem ez a könyv csalodás volt. Hiába háborús regény, és van is benne borzalom, valahogy súlytalan az egész. A három női főszereplő közül Scarlet egy bugyuta kis fruska, rettentően idegesítő. Hiába a későbbi változás, valahogy nem került hozzám közelebb. Ellie karakterét jobban kedveltem. Lucyval sem szimpatizáltam túlzottan, de őt jobban meg tudtam érteni, mint Scarletet.

Nagyon szeretem a történelmi romantikus regényeket és ez a könyv is nagyon jó olvasmánynak bizonyult. Mivel ebben a könyvben a történelem kicsit enyhébb változatát lehet olvasni, ezért elmaradnak a fájdalmas sorsokról írt elbeszélések, a szívet tépő leírások és a kegyetlen halálok. Itt inkább az emberi oldal kerül középpontba, fokozott érzelmi állapotok és romantikus szálak jellemzik ezt a regényt.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/soraya-m-lane-a-haboru-jegyesei/

…nem is tudom, mit írjak róla…
A háború borzalmairól szól az ápolónők szemével, de valami nekem hiányzott, és túl happyend lett a vége.

Szögezzük le, hogy nagyon szeretem a háborús regényeket. Amikor megvettem ezt a könyvet, őszintén szólva vártam a háborús könyvek szokásos izgalmát megspékelve egy szerelmi szállal. Na ehhez képest kaptam egy szerintem „túlromantikus” és kiszámítható regényt egy kis háborúval. Kiolvastam, de ez sose lesz a kedvenceim egyike.