10 ​nap képernyők nélkül 9 csillagozás

Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

Vajon túl lehet élni a napokat kütyük nélkül?

Ma reggel az oszifőnk azzal állt elő,
mi lenne, ha megpróbálnánk tíz napot képernyők nélkül eltölteni.
Semmi konzol, számítógép, tablet, okostelefon…
Haha! A hét vicce! Nem estünk a fejünk lágyára!
Amúgy se bírná ki senki…

Persze lelkes buzgómócsingok mindig akadnak.
De a Kihívásellenes Osztag úgyis elsöprő győzelmet arat!
Jelszavunk: A kihívás egy nagy szívás!

Vagy mégis van élet a kütyükön túl?
Vesd bele magad te is a nagy kalandba!
Próbáld ki, milyen

TÍZ NAP
KÉPERNYŐK
NÉLKÜL

Eredeti cím: Dix jours sans écrans

Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Narancs pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634575788 · Fordította: Réti Blanka · Illusztrálta: Frédérique Vayssiéres

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Gordon · Paloma · Simon


Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ap358 P
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

150 oldalas kis olvasmány, mégis napokig lehetne vitatkozni róla.
Ez egy eléggé megosztó könyv, miközben a mondandója egyenes, már a fülszövegből is kiderül. Ami ott nincs benne, az pont a részletek, amik a megvalósításra vonatkoznak.
Főszereplőink diákok, akiknek 10 napot kéne képernyők nélkül kibírniuk, amiben a család segítségét is kérik a tanárok. Ez azt jelenti, hogy a családtagok nincsenek eltiltva semmitől, csak ügyelniük kell rá, hogy pl. vacsora alatt ne menjen a tv, a gyerek ne lássa, stb. Ha belegondolunk, ez kísérletnek tényleg ötletes, és érdemes lenne minden gyereknek egyszer átélnie ezt. De! Itt nem csak a gyereken, hanem a felnőtteken is ugyanakkora felelősség van. Miért is? Mert a tanárnak nem az osztály közösségi csoportjában kell megosztani a híreket, tananyagokat, hiszen nem is olyan régen még ezek nélkül is meg tudták szerezni a diákok a leckét, a szülők meg értesültek az eredményekről, programokról. A szülőknek meg ugyancsak vissza kell fogniuk magukat, és csak reménykedni lehet, hogy ez a munkájukat nem akadályozza.
A felnőtteken túl ott vannak a nem közvetlen ismerősök is, akik felháborodásukat fejezhetik ki, ha 10 napig semmilyen hírt nem kapnak, semmilyen hírükre nem reagálnak a kísérleti alanyok. (Habár ez lemorzsolódásnak tökéletes lenne, de egy tinédzser ezt biztos nem így élné meg.)
Ami számomra még különös volt, hogy a könyvben a diákokat különböző programokkal próbálták meg lekötni, spoiler. Elsősorban a sport került előtérbe. Ezt részben hiteltelennek találtam. Sok iskolában igencsak nagy a kínálat, és sok diáknak az órák utáni elfoglaltságot követően a leckékre is alig marad ideje. A kisiskolások legtöbb esetben még pörögnek, igénylik a mozgást, a sportot, csak vagy ingerszegény a környezetük (társak, hely hiánya), vagy a szülők nem tudják megoldani a foglalkozást. Ennek eredményeként a gyerekek leragadnak a képernyők előtt. Nem feltétlen oda vágynak, de oda szoknak. Biztos jó az, ha a probléma gyökerének őket jelöljük meg?
Érdekesebbnek találtam volna, ha a kísérlet kitér arra is, miként lehet harmóniába hozni a képernyők használatát a mindennapokban, de sajna pont ott ért véget a könyv.
Az írásmód gördülékeny, gyorsan lehet vele haladni. Több szemszögből mesél, és néhol zavart, hogy csak pár mondattal később tudtam meg, melyik karakter fejében vagyok éppen, mert erre külön semmilyen megjelölés nem volt. Az illusztrációkkal nem lett volna gondom, ha a képek nem ismétlődtek volna, hanem újakat találnak ki.
Összességében nem hagyott bennem mély nyomot a könyv, de mindenképp vita tárgyát képezi, és érdemes már csak emiatt is kézbe venni, megmozgatja az embert.

2 hozzászólás
>!
Molymacska P
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

Az ilyen „képernyő nélküli” leszoktatós könyveket én mindig felhívásnak veszem, és ebben az esetben is így történet. A könyv alapvetően tetszett, de rengeteg dolgot kihagyott, úgy éreztem, egy búra alatti steril világot leshetünk meg, amelyben semmilyen komoly konfliktus nincs jelen túl sokáig.
A történet ugye arról szól, hogyan készülnek fel, és zajlik le ez a tíz képernyő nélküli nap. Nagyon nagy pozitívum volt, hogy nem teljes tiltást alkalmaznak, hanem önbevallás alapján próbálnak leszokni kicsit, és nem baj, ha vétenek. Ez számomra egy nagyon nagy pozitívum volt, ahogyan a szülőkkel való kooperáció is. Nem csak azért, hogy otthon segítsék a gyereket (egy ellenpéldát láttunk csak) de a szakkörök tartása miatt is.
Az hogy két nézőpontból követhetjük végig, szerintem sokat adott hozzá a történethez. A lányszemszög tipikus jó tanuló, akinek „átlagos” élete van (a válással együtt is spoiler). Emiatt nagyon jó volt hallani a folyamatos kételyt nem csak azért, hogy kibírja, hanem azért is, hogy mi lesz utána. Bár a történet beindított egy barátságot spoiler de ettől még sok kérdés nyitott maradt: mi lesz a kütyükkel, mit fog csinálni az apukánál, mi lesz a spoiler?
A fiú lázadó természete is tetszett, ahogyan ez szépen lassan csillapodott, és a végén ő is kipróbálja magát más dolgok között. Nagyon jellegzetes volt ebből a szemszögből, hogy a fiúkat elsődlegesen a sporttal kötötték le, több is megjelenik, mint a foci is, amiben kiélhetik magukat.
Az is nagyon pozitív volt, hogy megpróbálta a fő karaktereket árnyalni, és nem csak általánosan kezelni, így bejöttek más problémák is. Nem csak a váló szülők, de a siket testvér is nagy nyomatékot adott a könyvnek, ahogyan a lánykarakter, akiről senki nem gondolta volna, hogy játszik.
A könyv ezzel szemben nagyon sok ziccert kihagyott és/vagy nem tisztázott rendesen. Ebből bár elég sok van, és negatívnak tűnik, hogy felhozom, de mégis inkább azért írom le, mert enélkül sokszor élettelen volt a történet, de enélkül is működött. Problémák amik felnőtt olvasó fejében megjelenhetnek, de a célközönség fejében nem.
Az első furcsaság az volt, hogy nem tisztázták rendesen, mit jelent a képernyő. Van egy jelent, amikor a lány szereplő apukájának híre először csapja meg a csapatot, és akkor mondják, hogy ha TV-s lenne, nem is szabadna nézniük. Na de mivel jobb a rádió? Mármint azt is lehet (sőt sokan csak annak) zajként használni, mint a TV-t. Mitől jobb, ha valaki TV helyett folyamatosan rádiózik?
A képernyőnél leragadva a legtöbb problémát úgy vezették fel, hogy az adott ember vagy TV-t néz vagy játszik (Mario Karttal) miközben baromi nagy ziccer volt kihagyni azokat a játékokat, amik napi szintű figyelmet kérnek. Ilyenek a napi bónuszos játékok (mindenkinek van egy ilyen játék a telóján. Biztos vagyok benne) vagy a tamagochiszerű neveldék (harmincas korosztálynál nagyon menő a sárkánynevelede). Egyetlen ellenálló hang se volt eszel kapcsolatban, pedig ha nekem tíz napig kellene telót leraknom, ez jutna először eszembe.
Az is nagyon cuki volt, hogy délutánonként szakkörök indultak, meg hogy múzeumba is ingyen mehettek be, de valljuk be, a valóságban ezekért súlyos pénzeket is kérnek el. Ki szokott edzésre járni? Én röplabdáztam sulisként, és elég sok pénzbe került (hogy nőttem fel?) de ma is megnézünk akár egy szimpla edzést, nem olcsó, ugyanúgy, ahogyan a legtöbb foglalkozás sem. A sütikészítés alapanyagok miatt sem olcsó (még ha csak muffinokról van szó is) ahogyan a rádiózás is nagyon cuki, de a valóságban az is egy-két havi fizetésbe kerülne… A legtöbb példa azért volt furcsa számomra, mert alapvetően nálam se jött volna fel, hogy ezeket kipróbáljam, hiszen drágák. Ehhez képest egy iskola-könyvtár kooperációt nem láttunk, miközben az olvasás TÉNYLEG nem kerül semmibe (ahogyan egy olvasóklub vagy egy slamest se nagyon…).
Azt is kicsit nehezteltem, hogy mint hobbit, nem mutatta meg a jótékonyságot. A Stand up!-ban lévő főszereplőnő is megy kutyát sétáltatni jótékonyságból, és ez egy baromi jó lehetőség, hogy a gyerekeket is behúzzuk az ilyen dolgokhoz. (Amerikába és itthon is egyre nagyobb divat a cserkészség például).
Illetve a végén hiányoltam, hogy a mértékletes képernyőzést nem fejtették ki, mit is jelent. Csak ne játszunk rajta? vagy játszhatunk is? mivel és mennyit? A női főszereplő ezzel problémában is van, de feloldást ugye nem kapunk rá. (érdekes volt az is, hogy a szülők még nem enaplót használtak… akkor ugye még nehezebb lett volna a gyerek.szülő kapcsolat is).
Nem volt rossz a könyv, de bura alól nézni egy steril történetet még mindig nem jó szerintem (pedig egyre nagyobb divat. Jaj!) Ha kicsit élhetőbb lett volna, kicsit problémásabb, kicsit földhöz ragadtabb, biztosan jobban tetszett volna. Ellenben az is igaz, hogy ezzel a könyvvel nagyon sok akár iskolai (vagy olvasás táboros) feladatot lehetne csinálni. Szóval oktatási szempontból van benne potenciál.

>!
Caledonia_Valley P
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

„Ma a tudomány, a technika és a kütyük világát éljük, és akármerre is megyünk, mindenhol azt látjuk, hogy az emberek arca elveszik telefonjuk, laptopjuk, tabletjük mögött… Duval tanárnő pontosan erre a problémára próbálja felhívni az osztály figyelmét, az írónő pedig az olvasó figyelmét… A kütyük valóban teljes mértékig felemésztenek bennünket? Társas kapcsolataink valóban kihalófélben vannak? Valóban nem tudjuk kütyük nélkül hasznosan és minőségben eltölteni a szabadidőnket? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Sophie Rigal-Goulard könyve, aki művében számtalan olyan elfoglaltság ötletét veti fel észrevétlenül a számunkra, amiket mi magunk is kipróbálhatnánk ahelyett, hogy a munka után a kütyüinkkel babrálnánk…”

Bővebben:
https://sadaboga.blogspot.com/2019/06/sophie-rigal-goul…

>!
Vörös_Brigitta
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

Szigorú voltam a csillagozással, de ez most nekem csak ennyi. Alapvetően nagyon fontos témáról szól, és az ötlet jó, de valamiért nem érzem eléggé kidolgozottnak. (Ebben a témában inkább Igaz Dóra könyve, a Nyár, nagyi, net eddig a legjobb)
Szóval jó a felvetés, az ötlet, mert sajnos ilyen világ a mostani. De szerintem főként a szülőnek a felelőssége, hogy az eszközhasználatban korlátokat, határokat szabjon, és megtanítsa a gyereket, hogy oké, hogy a másiknak van és lehet, de nem attól lesz értékes, illetve ő nem lesz nélküle kevesebb. Illetve ha használja, akkor az a hasznára váljon. Nagyon nehéz.
A könyv naplószerű, a szereplők leírásából ismerjük meg a történetet, bár nem jelölik a fejezeteknél, hogy éppen ki is beszél épp. Ez engem zavart.
A leginkább pedig az illusztráción rökönyödtem meg: kb. 10 rajzocska váltogatta egymást. Rettentő unalmas volt.

(7 és 4 éves fiaim vannak, a szobájukban nincs tévé (néznek mesét reggelente általában, viszont a tévé nem háttérzaj egész nap), nekünk pedig nincs okostelefonunk, csak hagyományos. A számítógépen max. heti egyszer játszhatnak. Illetve van tabletjük, amit nagyon ritkán veszünk elő, kb. kéthetente, most pl. a nyári szünetben egyszer sem volt náluk. Sokat olvasunk, az esti mese csakis könyv, szeretnek kisautózni és legózni, meg persze az udvaron lenni, sokszor biciklizünk. Szerintem a szülőnek energiát és időt kell fektetnie a gyerekébe elsősorban, nem pedig pénzt.)

>!
Francesca
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

Nálunk mindkét – a képernyőktől gyorsan függővé váló – gyereket megragadta, pedig hozzállást tekintve az egyik tipikus Paloma, a másik meg egy klasszikus Simon. Felnőttként tudnék pár dolgot kritizálni a könyvben, de fontosabb, hogy nálunk célba ért a könyv, mindkét gyereket megragadta (10 és 12 évesek), és hogy gyorsabban haladjanak, egymásnak olvastak fel belőle, utána pedig egész jókat lehetett beszélgetni róla. A téma iránti érzékenyítésre szerintem szuper regény!

>!
Egri_Kriszta
Sophie Rigal-Goulard: 10 nap képernyők nélkül

A könyvben lévő lehetőség miatt tetszett nagyon. Lelkesítőn hatott. Bízom benne, hogy a gyerekekre is tud így hatni. Talán ki is próbálják 10 napig képernyő nélkül. :-)


Népszerű idézetek

>!
ap358 P

– Ha azt mondom nektek: „tíz nap képernyők nélkül”, mit feleltek?

(első mondat)

>!
Caledonia_Valley P

Néha, mielőtt belevágnánk, nagyon félünk egy-egy dologtól. Az a lényeg, hogy összeszedjük a bátorságunkat, és vessük bele magunkat! A többi jön magától.

Kapcsolódó szócikkek: Paloma
>!
Caledonia_Valley P

– Gordon Blue egy nagyon híres színész volt, amikor a szüleim fiatalok voltak. Egy rakás amerikai sorozatban játszott, a szüleim meg imádnak tévézni! Ez egyfajta viccelgés előtte!
Gordonra néztem.
– Úgy érted, „tisztelgés”, nem?
– Ja, igen! Simon is mindig mondja, hogy háborús lábon állok a szavakkal, vagy mi. Amikor túl bonyik, összekeverem őket.

Kapcsolódó szócikkek: Gordon · Paloma · Simon
5 hozzászólás
>!
Caledonia_Valley P

Gordon számára egy tévét kikapcsolni olyan, mint egy dobogó szívet megállítani. Nem tud mit kezdeni a dologgal.

Kapcsolódó szócikkek: Gordon · Simon
>!
Caledonia_Valley P

A K.O.-sok annyira az árnyékba húzódtak, hogy a végén el fognak tűnni.

Kapcsolódó szócikkek: Simon
>!
Caledonia_Valley P

Ez az ő döntése volt, és nemem tiszteletben kellett tartanom.

Kapcsolódó szócikkek: Gordon · Simon
>!
Caledonia_Valley P

– Tíz nap képernyők nélkül: ez kezdetben lehetetlennek tűnt. Én egyébként meg sem akartam próbálni. De ez alatt a hét alatt sokat gondolkodtam.

Kapcsolódó szócikkek: Gordon

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Terri Libenson: Láthatatlan Emmie
Kertész Erzsi: Lássatok csodát!
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Rachel Renée Russell: A szekrény hőse
Barbara Robinson: Legeslegjobb tanévem
Jean-Philippe Arrou-Vignod: A cukrozott omlett
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Jean Webster: Nyakigláb Apó