Kék ​sorsjegy 107 csillagozás

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.

Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra.
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút.
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet?
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.
A brit írónő, Sophie Mackintosh 1988-ban született. Első, a The Water Cure című regényét Man Booker-díjra jelölték 2018-ban.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430000 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
272 oldal · ISBN: 9789635430451 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Most olvassa 9

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

”Időnként tudatosult bennem, hogy valahová nem juthatok el. És vágytam oda. Hogy is ne, miután közölték, hogy lehetetlenség?”

A Kék sorsjegy egy nagyszerű ötleten alapuló, érdekfeszítő feminista disztópia. Adott egy társadalom, ahova nőként születni egyet jelent avval, hogy az első menstruáció után a sorslottó dönti el, hogy anya leszel vagy gyermektelen nő. Nincs választás, nincs szabad akarat, minden a szerencsén múlik; ha fehér sorsjegyet húzol, szülnöd kell, ha kék sorsjegyet, sosem lehet gyermeked. Calla kezébe a gép egy kék sorsjegyet ad, így megkezdheti életét független nőként a nagyvárosban. Azonban egy idő után égetni kezdi a vágy az után, amit nem kaphat meg, szeretne gyermeket és meghitt családi otthont.

A regény nem osztogat igazságokat, nem ad nyílt társadalomkritikát, egyszerűen egy ízig-vérig tökéletlenül emberi személy sorsán át mutatja be, hogyan is alakulhat, ha a társadalom kijelöl számunkra egy utat, amibe nincs beleszólásunk. Bár itt és most is szembe kell nézni az erős előítéletekkel és elvárásokkal e téren, boldog vagyok, hogy mi nők magunk hozhatjuk meg ezt a személyes, bensőséges döntést.

4 hozzászólás
Ottilia P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Tetszett a könyv borítója, és a sok lehetőséget rejtő, érdekes és mély tartalmú alapötlet.

Sajnos sokkal több dolog van, ami viszont nem tetszett. Úgy hiszen akkor lett volna ütős a történet, ha egy erős karaktert kapunk, aki tűzön-vízen át küzd egy gyermekért (nem csak lázadó!), vagy legalább egy ősanyát, aki a körülményei ellenére, ösztönösen és végtelenül vágyakozik utódra. A szerkesztés pedig botrányosan gyenge, és sejtésem szerint ehhez a fordítás is hozzájárul.

Hiányérzetem maradt, mert nincs megírva a könyv világa, az alapvetésen kívül alig tudunk meg róla valamit, csupán azt, hogy diktatórikus és torzul a társadalom tagjainak személyisége. Az, hogy a főszereplő nem szimpatikus, szerintem nem hiba (olvastam, sokan így élik meg), hiszen egyértelműen a körülmények áldozata, azok alakították; az anya korai halála, a fiatal, fásult apa, a rendszer működéséből adódóan már kiskamaszként önálló élet a nagyvárosban, a társadalom megvetése (gondviselőnek alkalmatlan = kék sorsjegyes), na meg unszimpatikus főhőssel is lehet remek könyvet írni. Azt pedig nem igazán értettem, hogy miért hangsúlyozódik annyira a sorsolás, a döntés lutri volta, hiszen az orvossal folytatott beszélgetésekből egyértelműen kiderül, hogy az ő (gyermekkortól készített) feljegyzései (biológiai, pszichológiai, stb.), egyértelműen az alapját képezik a döntésnek, hogy kiből lesz fehér és kiből kék sorsjegyes nő. Igaz ez a végén megdőlni látszik, de nem igazán hihető, főleg a doki szájából hallva.

Nem tetszett, hogy a könyv ilyen negatív képet festett az anyákról, nem jött le a történetből, hogy milyen érzelmi és pszichés vívódást él meg egy gyermekre vágyakozó nő, ha bármely okból nem adatik meg neki.

Megrázott az a rész, amikor a főszereplő betör egy fehér sorsjegyes anya házába, és itt taglózott le az is, hogy mennyire tudatlanságban tartották a kék sorsjegyeseket. Ettől kezdve pedig sajgott már a lelkem, kezdetben a megaláztatástól és fájdalomtól, amit hősünknek át kell élnie, majd az áradó érzelmektől, ami végig hiányzott, és végül még gyönyörű anyai érzések is megfogalmazódtak. Az utolsó 40 oldalnál, mintha egy másik könyvet olvastam volna, egy másik szerzőtől, egy másik főhőssel, és ez a rész meg is enyhített egy kicsit a regény megítélésében.

Bea_Könyvutca P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

A könyv felépítése, stílusa, elbeszélésmódja és a világ, amelyben játszódik, pontosabban a világ bemutatásának hiánya megmozgatja az olvasók fantáziáját. A főszereplő, Calla gondolatain keresztül nyerhetünk betekintést ebbe a világba, melynek nem ismerjük meg minden alaptételét és nem tudjuk, hogy működik, miért működik úgy, és hogyan jutott el odáig a világ. És ez lesz a legfőbb kifogásolható elem a könyv összetételében, elárulom, én is szívesen olvastam volna erről a világról jóval többet.

Rengeteg miért merül fel olvasás közben, amire nem kapunk választ. De ez nem is fontos. Fontosabb az, hogy megtudjuk, hová vezet az a világ, amelyben a nőket megfosztják a szabad akaratuktól és egy sorsjegyre bízzák az egész életüket. Ha fehér sorsjegyet húzol tizenkét-tizenhárom évesen, akkor anya lehetsz, ha kéket, akkor nem szabad szülnöd.
Azt szokták mondani, hogy a nők két dologért mindenre képesek. Az egyik, hogy lehessen gyerekük, a másik pedig, hogy ne legyen gyerekük. Ebben a történetben nincs döntési joguk, megkapták a sorsjegyet és mehetnek útjukra.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/07/sophie-mackintosh…

Linszyy P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Nagyon érdekes és furcsa volt ez a kötet, de én nagyon élveztem olvasni.

https://youtu.be/x9HcLGBXAvU

AniTiger P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Egy gyermekre vágyó nő ijesztő és kalandos menekülése az üldözői elől. Nagyon izgatta a fantáziámat ez a regény, és nem is véletlenül, hiszen akadnak hasonló témájú disztópiák, de ez mégis eltér tőlük.

Calla abból a szempontból fantasztikus főszereplő, hogy elhittem neki a gyermek utáni vágyat, a paranoiás gondolatait, a vonzódását másokhoz, a félelmeit, a bizalmatlanságát mindenki iránt – vagyis: mindent, ami azt jelenti, hogy nagyon is élőre sikeredett a karaktere. A körülötte lévők viszont – Marisolt leszámítva – egysíkúak maradtak, még Dr A is, aki Calla orvosa volt, és akiről azért összeszedegetünk pár morzsácskát a könyv végéig.

A könyv erőssége nem a karakteralkotás, hanem inkább a terhes nő menekülőútjának a leírása. Nagyon lassan vált számomra inkább ijesztővé, mint izgalmassá a könyv. Ahogy nőtt Calla pocakja, és ért távolabb a kiinduló városától, úgy jöttek mind gyakrabban az engem totálisan sokkoló események! Mivel a nő úgy tudja, hogy a „megbízottak” követik (vagyis inkább üldözik), mindenkivel bizalmatlan, soha nem tudhatjuk, hogy melyik ember akar neki segíteni az útja során, és ki az, aki szexuálisan akarja zaklatni vagy meg akarja támadni… (Pedig nincs is rajta pszicho-thriller címke.)

Sajnáltam, hogy nem tudtam meg többet a helyről, ahol játszódik, mert úgy érzem, elég sok kiaknázatlan lehetőség volt még benne.

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/07/sophie-ma…

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635430000 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Nagy bajban vagyok a könyv értékelését illetően. Röviden: nem tetszett, nagyon nem. Ráadásul éppen az volt a legkevesebb problémám, hogy a disztópia úgy általában távol áll tőlem, mivel az alapötlet igenis jó. Minden nő számára az élete egyik, ha nem a legfontosabb kérdése a gyermekvállalással kapcsolatos döntése. Nagyon fontos (lenne), hogy ezt a döntést szabadon, mindenféle befolyástól mentesen belső elhatározásából önállóan hozhassa meg mindenféle negatív következmény (vagy akárcsak annak kilátásba helyezése) nélkül. Ebben a regényben az írónő felvázol egy olyan utópisztikus társadalmat, ahol ezt a kérdést a vak véletlenre bízzák és egy 12 éves korban kihúzott sorsjegy színe alapján dől el minden nő jövője. De mi van akkor, ha valaki nem képes semmilyen mértékben azonosulni és éppen ezért megbékélni sem a rá osztott szereppel. Mi a helyes megoldás ekkor? Az írónő nem keres konkrét válaszokat, csupán egy – egy kitörési módot próbál meg bemutatni. Véleményem szerint azonban sajnos tényleg megmarad a próbálkozás szintjén, a karakterei nem túlságosan kidolgozottak, a történet több ponton meglehetősen elnagyolt, a szüléssel kapcsolatos részeknél pedig eléggé átjön az, hogy olyasvalaki írta, aki saját maga nem élte át, csak elképzelte azt. Pedig annyi potenciál lett volna ebben a történetben…A fordítás is néhol furcsára sikeredett, pedig N. Kiss Zsuzsa nevéhez rengeteg jó fordítás köthető. (Úgy látszik mostanában nincs szerencsém a fordításokkal.) Elég sok szokatlan, magyartalan mondat szerepelt a könyvben. (Vagy csak nekem tűnnek annak?) pl.: perzselt a szeme az arcában; a szupermarketben a liszttermékpolcoknál…; Marisol, amint valami sötét helyre sofírozza….Na meg elég sok helyen kimaradtak szavak – tudom ez nem fordítási hiba, inkább szerkesztési. Pl.: Gyereket szülni a észszerűbb, egyszersmind a legészszerűtlenebb lehetséges döntés ezen a világon. (170. oldal); Este már volt annyira, hogy leüljön közénk. (189. oldal) Összességében sajnos ez a regény sem hozta meg a kedvemet a disztópiák olvasásához, de azért még nem adom fel végleg a próbálkozást.

Kabódi_Ella P>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

„A vágyat kórossá, szimpla késztetéssé lefokozni a lehetőségei szűkítésével jelent egyet. Nem mintha tagadnám, hogy késztetést éreztem. De talán megtapasztaltam valahára, miben különbözik ez és a hit. Az, amire a végső kétségbeesés ragad, és az, amire a kíváncsiság. Egyfajta szerelem.”

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy c. regényét rendkívül egyedi elbeszélési mód, és valami furcsa, idegen szikárság jellemzi. Ez egyébként nem válik kárára, hiszen a téma, amihez nyúl, manapság hatalmas indulatokat képes kiváltani az emberekből.

Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén megjelent könyvújdonság témájának fókuszában az anyaság kérdése áll, a szabad akarat, valamint a szabad akarat totális semmibe vétele. Ebben a disztópiában a nőknek első havi vérzésüket követően részt kell venniük a sors lottón. A szabályok nagyon egyszerűek. Aki fehér sorsjegyet húz, arra kötelező érvényű a házasság és a gyermekvállalás, ha akarja, ha nem. Akinek pedig kék sorsjegy jut, az szabadon élheti világát. Egyetlen dolog tilos a kék sorsjegyes nőknek, és ha ellenszegülnek, az súlyos büntetést von maga után: soha nem lehet gyermekük, akkor sem, ha nagyon vágynak rá.

A regény érdekessége, hogy semmi közelebbit nem tudunk meg arról, hol játszódik a történet, sem pedig arról, miként alakult ki ez a fajta diktatórikus, elnyomó politikai rendszer. Nagyon sok információt elhallgat, csupán homályos utalásokat kapunk bizonyos részleteket illetően. A kortárs irodalomban tapasztalataim szerint ez már nem meglepő elbeszélési technika, bár mégsem annyira elterjedt, hogy teljesen megszokott legyen. A narrátorunk egy Calla nevű kék sorsjegyes nő. Az ő sorsát kísérhetjük figyelemmel, és úgy meséli el nekünk a történetét, mintha magától értetődőek lennének az események mindenki számára, tehát magyarázatokba egyáltalán nem bocsátkozik.

Annál inkább feszegeti azonban azokat a határokat, melyek közé akarata ellenére kényszerítették. Kérdéseket tesz fel. Kételkedik a rendszer igazságosságában, mely, bár indirekt módon, de végső soron társadalomból kivetett páriákká teszi a kék sorsjegyes nőket. A szabadságnak ára van, és az íze korántsem olyan mámorító. Calla eltökéltségében vágyainak engedelmeskedve törvényt is kész szegni. Minden oldalról körbejárja az anyává válás, illetve a nem anyává válás tudatos, önálló döntési jogát, az ezzel kapcsolatban felmerülő morális kérdéseket, de nem filozofál, és legfőképpen nem foglal állást. Tényeket közöl csupán, és nem minősít.

Őszintén megmondom, ebben a témában kevés ennyire jól megírt regényt olvastam mostanában. Gondolkodni enged, sőt, bizonyos szabadságot ad, mert nem érzed szégyenletesnek azt, ahogyan te magad vélekedsz erről, bármi legyen is az álláspontod. A nők két dologért képesek szó szerint bármit megtenni, akár a józan ész határain túl is: azért, hogy legyen gyerekük, és azért, hogy ne legyen gyerekük. Mindkét oldal pokla, ösztönös késztetése feltárul előttünk. Persze magyarázatot ezekre sem kapunk, minthogy női létünk legalapvetőbb eleme az, hogy valamiféle sejtelmes, zsigeri iránytű által vezérelve teszünk, vagy nem teszünk meg dolgokat. A legbelső hangra, a bennünk rejlő tudattalanra mi nők szívesen hallgatunk, és nem várunk tőle bizonyítékokat, vagy logikus érveléseket. Nekünk elég, hogy a belső hang azt súgja. Nekünk ennyi elég szinte bármihez, de a gyerekvállalás kérdését bizonyosan ez dönti el mindannyiunkban, és adunk a szavára, sugalljon bármit.

Sophie Mackintosh komor hangulatú, súlyos, nyomasztó disztópiája nem csak a csukott ablakon keresztül nyújt betekintést, de ajtókat nyitogat fel bennünk. A mélyben rejlő tanácsadónk hangját erősíti fel. Nem von le következetetéseket, és nem talál a végén helyes válaszokat sem. Nincs helyes válasz. Érzés van. Tudat. Döntés. Ami kell, az kell, bármi áron, és ami nem kell, az nem kell, akkor sem, ha hóhérhurokba dugjuk a fejünket azzal, hogy ellenállunk. Azt gondolom, ez a regény nem is igazán sci-fi, vagy thriller, hanem kőkemény társadalomkritika. Persze, a legtöbb irodalmi mű az valamilyen formában, ez kétségtelen, ám itt elemi erővel tör ránk a bizonyosság, hogy ez nekünk ismerős. Minden apró részlete tulajdonképpen vérfagyasztóan ismerős. Erős, remek írásnak tartom. Karakteres, markáns, ijesztő, és érzelmileg felkavaró írásnak. A nyelvezete tetszetős, igényes, gondolati világa nagyon megkapó, a végkicsengés pedig valamiféle egyetemes beletörődést sugall a nők mozgatórugóinak működését illetően. Az üzenet tulajdonképpen kristálytiszta. Bárhogy is volt, megérte, mert akartam. Én ezzel együtt legalább megpróbáltam.

Az eredeti bejegyzést a blogomban találhatjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/07/soph…

h_orsi>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Bővebben: https://konyvkoktel.blogspot.com/2020/11/a-szabadsag-es…

Ez a könyv arról szól, hogy az anyák mennyi áldozatot képesek hozni a születendő gyermekükért. Ráadásul ezt egy olyan környezetbe helyezi az író, ami szándékosan botránkoztatja meg az olvasót.
Nem mondom, hogy a könyv pozitív képet fest a benne szereplő anyákról. Azonban kellőképpen átadja azt az elkeseredett érzést, amit egy nő érez, akinek nem lehet gyereke. Pontos mintája annak a makacs küzdelemnek amit egy nő képes vívni egy babáért. Ha pedig a nagyobb képet nézzük, akkor bemutat még egy nagyon fontos dolgot a könyv: a félelem, az elszabaduló szorongás és az agresszió érdekes keverékét láthatjuk megjelenni ezekben a nőkben. Ezek kéz a kézben járnak és a mi világunkban is hatnak ránk, a kapcsolatainkra, a társadalomra és a közösségünkre; és ezek a hatások erősítik egymást.
A történet vége számomra felért egy pofoncsapással, ami miatt ismét el kellett gondolkoznom azon, hogy végeredményben mennyi pontot adjak a könyvnek. Úgy gondolom, hogy sajnos sokan nem fognak eddig eljutni.
A könyvnek botrányos a nyelvezete és a szerkesztése is. Azonban ebben a történetben ennek ellenére is rengeteg érzelem és felkavaró gondolat van, ami miatt érdemes végig olvasni, ha egyszer neki kezdett az ember.

K_A_Hikari>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

„Ha nincs hitünk, semmink sincs.”

Azt hittem kétszáz oldal kevés lesz ahhoz, hogy igazán átjöjjön a történet. Néha kevésnek éreztem, néhány oldallal később pedig pont elégnek.
Van egy olyan érzésem, hogy a magyar olvasók is vagy szeretni, vagy utálni fogják ezt a könyvet, de akárhogyan lesz, nem egykönnyen felejthető.
Ez a könyv a feminizmus rémálma.
Egyszerre furcsa és különleges, ijesztő és kiábrándító. De nem bántam meg, hogy elolvastam.

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2020/06/sophie-mack…

2 hozzászólás
Virág_Blogger>!
Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

"Ha valaki hiányosnak minősül, csakis én. Mást se sulykoltak nekem egész életemben, mint hogy csak akkor lehetek teljes értékű, ha növesztek valamit magamban, és világra hozom. Ti meg kerek egészek vagytok önmagatokban.”

Mindent összevetve azt mondanám, látom én a Kék sorsjegy értékét, ám látom mellette a további értékek kiaknázatlan lehetőségét is, ami hagy némi keserű szájízt maga után. A karakterek érdekessége, a felvetett gondolatok, az alapkoncepció mind-mind megragadják az embert, a körítés viszont nem mindig támogatja ezeknek a pozitív benyomásoknak a fenntartását: úgy írnám ezt le, mint egy csodaszép, összkomfortos lakást, frissen felújítva, állítható fűtéssel, bútorozva, gépesítve, kisállattartási lehetőséggel és erkéllyel – viszont egy omladozóban lévő paneltömb tizenkettedik emeletén, bűzös lépcsőházzal, ráadásul híresen rossz városrészben. Megvan a csábítása, mégis elrettent, s leginkább arra a gondolatra sarkall, hogy bárcsak átemelhetnéd azt a kis lakást egy szebb, belvárosi épületbe, és minden tökéletessé válna. Nos, részemről a Kék sorsjegynek is ennyire lenne szüksége csupán: valamivel emészthetőbb stílusra, és egy ennél sokkal körültekintőbben kidolgozott háttérre, melyek mellett a regény minden erénye – ilyen azért nem tagadnám le, hogy bőven van – jóval élvezhetőbbé válna egy szempillantás alatt. Ennek híján az én hiányérzetem még picit sajog, ennek ellenére bátran ajánlom a könyvet, mint gondolatébresztő olvasmányt arról, mi is számít értéknek egy nő életében, és kinek mit jelent a szabadság.

Teljes értékelésemet a könyvről a blogon olvashatjátok: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2020/07/soph…


Népszerű idézetek

Málnika>!

Senki nem ment meg. Nekünk kell mentenünk magunkat.

221. oldal (Athenaeum, 2020)

Málnika>!

Időnként tudatosult bennem, hogy valahová nem juthatok el. És vágytam oda. Hogy is ne, miután közölték, hogy lehetetlenség?

19. oldal (Athenaeum, 2020)

Málnika>!

A gyakorlatban az élet kisszerűbbnek bizonyult az ígért tágasságnál.

18. oldal (Athenaeum, 2020)

Virág_Blogger>!

Ha a vallomásoknak fenntartott helyet kitöltöm jelentéktelen megállapításokkal, talán időt nyerhetek.

64. oldal

2 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!

Vágyom. Volt ebben az érzésben valami tisztaság, amelyet más benyomások nélkülöztek, valami egyszerűség, noha egyszersmind ez maradt a világon a legnagyobb bonyodalom.

19. oldal - Lottó (2020, Athenaeum)

K_A_Hikari>!

Kék sorsjegy: ne becsüld alá, mekkora könnyebbség, hogy a döntést elvették tőled.
Kék sorsjegy: sosem anyáskodtam. Alkalmatlannak minősített rá valaki nálam hozzáértőbb.
Kék sorsjegy: hiányos az agyam, a testem, a lelkem, a tudom is én, mim. Fogyaték, nem szabad továbbszármaztatnom. Valami hőfok nincs meg bennem.
Kék sorsjegy: az életem épp elég becses önmagában. Kár rizikónak kitenni magam.
Kék sorsjegy: van, aki nemes önfeláldozásnak mondja, más kegyelemnek.

K_A_Hikari>!

Az önvédelem tanult viselkedés. Én elsajátítottam. Továbbadom ezennel.

Kabódi_Ella P>!

Néző akartam lenni, nem nézett. Alapvetése volt ez a vágyaimnak.

11. oldal (2020, Athenaeum)


Hasonló könyvek címkék alapján

Catherine Fisher: Incarceron
Naomi Alderman: A hatalom
Katharine McGee: Az ezredik emelet
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Marissa Meyer: Cinder
Cecelia Ahern: A Vétkes
John Marrs: The One – A tökéletes pár
R. J. Hendon: Korcsok
Stephenie Meyer: A burok