Hová ​lett Audrey? 167 csillagozás

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Audrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.

Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Eredeti mű: Sophie Kinsella: Finding Audrey

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Libri, Budapest, 2015
300 oldal · ISBN: 9789633107966 · Fordította: Pritz Péter
>!
Libri, Budapest, 2015
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633105917 · Fordította: Pritz Péter

Enciklopédia 3


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Sophie Kinsella írásai nagyon kedvesek számomra. Bármelyik könyvét olvastam eddig, mindegyik nagyon vicces és szórakoztató volt. A Hová lett Audrey? kifejezetten fiataloknak íródott, de a már régebb óta fiatalok is nyugodtan olvashatják.
A történet főszereplője egy tizenéves lány, Audrey, aki pánikbetegséggel küzd, pszichológushoz jár, és gyógyszert szed. Azt nem tudjuk meg, hogy konkrétan mik az előzmények, csak sejteni lehet, hogy miért alakult ki a lány betegsége. A könyv a gyógyulás folyamatát meséli el. Az írónő remekül ábrázolja a mai tizenéveseket, a szüleiket és a köztük feszülő ellentéteket.

>!
Zsófi_és_Bea MP
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Én csak szépen olvasom, olvasom a könyvet, és egyszer csak azt veszem észre, hogy hopp már vége is van…

Sophie Kinsellától még nem sok könyvet olvastam, azt hiszem, hogy csak kettőt, az egyik a Kétbalkezes istennő volt, ami azért maradt meg bennem, mert nagyon jól szórakoztam rajta, és tetszett is, de a másikra sajnos nem emlékszem…
A boltkóros sorozatot pedig csak Anya olvasta, és azt hiszem, hogy ő nálam sokkal többet olvasott az írónőtől.
Na szóval, amikor hirtelen arra eszméltem, hogy véletlenül vége lett a könyvemnek, az volt az első gondolatom, hogy ezt Anyának is el kell olvasnia, és azt hiszem ez sok mindent elárul arról, hogy tetszett a könyv.
(És azt is hiszem, ez nem fog bekerülni a Különvélemény rovatba, mert szerintem neki is nagyon fog tetszeni…remélem.)

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/02/sophie-kinsella-ho…

>!
Orsi999
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Ez volt az első könyvem az írónőtől és mivel eddig nagyon jókat halottam róla így nagyobb elvárással kezdtem neki ennek a könyvnek. Lehet, hogy pont ezért csalódtam egy kicsit az írónőben. Nem azt mondom, hogy rossz ez a könyv, csak valami jobbra számítottam.
Egy elég komoly témát dolgozz fel a könyv, de hiába olvastam végig még mindig nem jöttem rá, hogy Audrey mitől került ebbe az állapotba. Vagy, hogy mi történt vele, mert sehol se mondták ki csak utalgattak valamire, de semmi konkrétat nem tudtunk meg róla.
Audrey nagyon szeretett volna meggyógyulni, így amikor már kezdett jobban lenni ő már rögtön arra gondolt, hogy meggyógyult. Így egy kicsit naivnak tűnik, de ez mellett nagyon kedves és szeretetre méltó szereplő.
A családja mellet én szinte biztos, hogy kikészültem volna idegileg, spoiler
Tetszett, hogy hiába a depresszió van a középpontban, de még így is lehetett néha nevetni 1-2 beszóláson.

>!
meseanyu MP
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Nagyon cuki volt, főleg Linus. Tetszett, hogy újszerűen közelítette meg az iskolai zaklatás témáját, szépen elkerülte az unalmas, elcsépelt fordulatokat, végig izgalmas, roppant humoros, ugyanakkor végtelenül empatikus volt. Nagyon jó kis ifjúsági darab.

2 hozzászólás
>!
GytAnett
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Az éppen szabadságon lévő énemnek nagyon jól esett ez a könyv. Semmi életbevágó, csak olvasni kell és élvezni. Illetve a komoly témákat humorosan és könnyen emészthetően adta elő.
Attól, hogy a főszereplőnk depresszióban szenved, egyáltalán nem éreztem, hogy ebből bármi átragadna rám, mert egy eszméletlen idióta családja van, és ő is viccesen adta elő a dolgokat. A családi jeleneteken kifejezetten sokat nevettem. :D Igazából mindegyik tagját megkedveltem valamiért, mindenkiben van valami szerethető tulajdonság, még a négy éves Felixben is. :)
Lionel… Jajj, hát ő – nem túl meglepő módon – nagyon cuki volt. ^^ Nem mondom, hogy beleszerettem, mert ez nekem már sok volt a nyálból, de aranyos. Bár számomra nem volt teljesen világos, hogy mégis mi vonzotta őt egy lelkileg sérült lányhoz. De nem bánom, hogy így alakult. :)
Semmit nem olvastam még Sophie Kinsellától, elvárásaim sem voltak vele szemben, úgyhogy nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom. :)
Azoknak ajánlanám, akik valami könnyed nyári olvasmányt keresnek, amin nem nagyon kell agyalni, csak hűsölni és élvezni. :)

4 hozzászólás
>!
Evelena
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Olykor szükségünk van valakire, aki emlékeztet minket arra, milyen is a felhőtlen boldogság.

Sophie Kinsella az egyik legkedvesebb írónő a számomra. A könyveiben mindig megjelenik az a barátságos közeg, amiben kellemesen érzi magát az olvasó. Sok a a nevetés, a vicces szituáció, van bennük egyfajta 'bájosság'.
Ilyen hangulatra számítottam itt is, rengeteg vidámsággal. Nos, ez a történet nem éppen ilyen, a főszereplő lány betegséggel küzd, valami történt vele korábban és most fél az emberek közelségétől.
Mindig napszemüveget visel.
(Apró kitekintés: a héten olyan helyen is viseltem napszemüveget, ahol nem is sütött a nap… az emberek máris furán kezdenek el nézni ilyenkor.)
A könyv középpontjában tehát Audrey és a családja van, akik mind-mind különlegesek, megvannak a 'mániáik', amiken valóban lehet néhol kuncogni.
Természetesen itt van a testvére barátja, Linus is, aki igencsak édes…. :)
Az emberi kapcsolatokról szólt nekem igazán.
Szerettem olvasni, jó volt ez a sokszor megjelenő forgatókönyves stílus is. :)

>!
Pepe0810 P
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Kellemes kikapcsolódást nyújtott, most pont erre volt szükségem :) A szereplők szerethetőek voltak nagyon. Nagyon szeretem Sophie Kinsella stílusát, nem ez az első könyvem, amit olvastam tőle. Azt mondjuk jó lett volna megtudni, hogy milyen trauma érte Audrey-t, de így is nagyon tetszett a könyv. :)

>!
zsebibaba007
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Ebből a könyvből árad a cukiság. Komolyan. Imádtam minden egyes cuki pillanatát, és kikapcsolódásnak tökéletes volt :)

>!
budvigszandi P
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Számomra nem csupán hihetetlenül aranyos, hanem felettébb érdekes is volt ez a történet. Audrey gyógyulásának folyamata és gondolatai nagyon inspirálóan hatottak rám, sok mindent megértettem magammal kapcsolatban is Audrey szemszögéből olvasva. Szívesen olvasnék még róla, a betegség előtt és elején zajló dolgokról is bővebben.

>!
nagara
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Tetszett. Eddig is szerettem Sophie Kinsella könyveit, bár ez teljesen más stílusú, de nagyon jól megírt, könnyen olvasható, érdekes, a témája ellenére is. Audrey-t valamilyen trauma éri, de nem derül ki a könyvből, hogy mi, még az utolsó oldalakon sem, pedig végig ezt vártam, hogy mesélje már el…


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea MP

ANYA: Mennyit mozogsz egy héten?
FRANK: Sokat.
ANYA: Az nem elég. Holnap elmegyünk futni.

>!
nagara

Frankből előtör a Felbőszült Frank. Olyan hangot hallat, mint egy orrszarvúbőgés és egy frusztrált sikítás keveréke.
– A „rohadt” nem is káromkodás – mondja, és közben mélyeket lélegzik, mint aki türtőztetni próbálja magát.
– De az!
– A Harry Potter-filmekben is mondják. Érted? A Harry Potterben. Akkor hogy lehetne káromkodás?
– Tessék? – kérdezi anya elképedve.
– A Harry Potterben. Az ügyet lezártnak tekintem.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harry Potter · káromkodás
>!
nagara

Odamegyek a kocsihoz, türelmesen várok a soromra, majd megkérdezem: – Elnézést, kókuszfagyi van?
Tudom, mit fog mondani. Kábé nyolc éves korom óta kérek tőle kókuszfagyit, de soha nincs neki.
– Ma van – mondja a fagylaltos csillogó szemmel. Hülyén nézek rá, miközben kezébe veszi a kanalat.
– Hogy?
– Kókuszfagyi a kishölgynek – mondja, és közben egy széles mozdulatot tesz. – Mai különlegesség. Csak neked.
– Hogy? – pislogok hitetlenkedve, miközben beleteszi a fagyit egy hatalmas tölcsérbe. – Ez tényleg kókusz?
– Csak neked – ismétli meg, és átnyújtja a tölcsért. – És egy csoki a fiatalembernek – mondja, és odaad egy másikat. – A cég ajándéka.
– A kókuszfagyi a kedvencem – mondom szinte kábultan. – De itt soha nincs.
– Ezt mondta ő is. A fiatal barátod. És megkért, hogy egyszer hozzak.
Megfordulok. Linus figyel, és közben még szélesebben mosolyog, mint eddig.
– Köszönöm – mondom a fagylaltosnak. – Nagyon köszönöm.
Visszaérek Linushoz, átölelem úgy, hogy közben ne dobjam el egyik fagyit sem, és megcsókolom.
– Hihetetlen, hogy ezt elintézted! – Odaadom a fagyiját, és belenyalok a sajátomba. Ez nektár. Mennyei. A kókuszfagyi a legjobb a világon.

271. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fagylalt
1 hozzászólás
>!
zakkant

Sok mindenen gondolkodtam. Azt hiszem, anyának igaza volt a le-föl ugráló diagrammal kapcsolatban. Mindannyiunknak megvan a sajátja. Még Franknek is. Anyának is. De még Felixnek is. Anyának is. Azt hiszem rájöttem, hogy az élet arról szól, hogy felmászunk valahová, aztán lecsúszunk onnan, aztán újra összeszedjük magunkat, és elindulunk. És nem számít, ha visszacsúszunk, feltéve hogy nagyrészt azért felfelé tartunk. Mindössze ebben reménykedhetünk. Hogy nagyrészt felfelé tartunk.

321-322. oldal

>!
Roxa

(Gyakran megfigyeltem, hogy sok ember összetéveszti a humorérzéket azzal, hogy valaki igazából egy érzéketlen tuskó.)

11.

>!
kittenn

Annyi nevetéssel tartozik nekem az élet! Néha remélem, hogy az elmulasztott nevetések elraktározódnak bennem, és ha meggyógyulok, mind egyszerre törnek fel egy gigantikus, huszonnégy órás röhögőgörcsben.

121. oldal

>!
zakkant

– De Audrey, ilyen az élet! Mindenki diagramja ilyen. Az enyém biztosan. Fel egy kicsit, aztán le egy kicsit. Ilyen az élet.

300. oldal

>!
nagara

Sokan azt mondják, hogy anyára hasonlítok, pedig nem is vagyok olyan szép,mint ő. Anya szeme annyira kék. Olyan, mint a kék gyémánt. Az enyém meg olyan színtelen – bár jelen pillanatban ebből nem sok látszik.

18. oldal

>!
nagara

– Hát, jó szórakozást – mondom, és kiveszem a csomag Oreót

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe
Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
Rainbow Rowell: Fangirl
Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt
Gayle Forman: Csak egy nap
Cally Taylor: A mennyország várhat
J. L. Armentrout: Origin
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
Cassandra Clare: Üvegváros