Idegen ​arcocska (Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 1.) 65% 104 csillagozás

Érdekes és izgalmas pszicho-thriller, melyben annyira pörögtek az események, hogy rendkívül olvastatta magát, és amikor esténként letettem a könyvet, alig vártam, hogy másnap folytathassam, és megtudjam, hogy egy-egy újabb szituációra melyik szereplő miként reagál.
Végig drukkoltam a főszereplőnek, hogy a terve sikerrel járjon, mivel a sors sajnos megverte egy ellentmondást nem tűrő, behízelgően álszent, és velejéig romlott anyóssal (aki a menyeit csak addig szerette, amíg meg nem szülték az áhított unokát), és egy olyan férjjel, aki rajongott a szadizmusért, de ezt a ferdeségét úgy élte ki a párjain, hogy az anyja ne szerezzen róla tudomást, hisz a szemében meg akart maradni a szófogadó jó „kisfiúnak”.
Amikor Alice elöször szerzett tudomást az anya és fia viselkedéséről, akkor még nem hitt benne, hisz a szerelem okozta lila köd mindent felülírt, de szép lassan ő is megtapasztalta a testi és lelki kényszerítés és megalázás mindennapi fájdalmait. Ezért kitalált egy sztorit, aminek kapcsán képbe került egy szimpatikus zsaru és a rá nyomuló dögös munkatársnője off, így szép lassan fény derült anya és fia beteges viselkedésére.
A regény története annyira csavaros, hogy szinte minden szereplő végig gyanús volt a számomra, mégha a bűnös személyét szinte a könyv elején sejteni lehet az ellentmondásos viselkedése alapján.

Tetszik, nem tetszik, manapság a vámpíros, szörnyes, vérben tocsogó könyveket kiszorította a következő divathullám, amelynek köszönhetően sosem látott változatosságban tálalják nekünk, a női krimi írók által futószalagon gyártott pszicho’s történeteket. Ez a Hanna-féle „baba mese”, egyike azoknak a könyveknek, amelyek jól kezdődnek, majd egy kanyargós úton keresztül, a bohózat kategóriájába esnek át. A cselekmény fokozatosan elkorcsosul a szánalmas szintjére, amit csak kínzásnak nevezhetek, amikor Alice és Dávid (férj) egyre perverzebb viszonya (nem tudom már hányadik ilyen, de már nagyon unom) csak arra szolgál, hogy a „húsunkba belemarjon”. Úgy éreztem, hogy Dávid viselkedése annyira extrém és megmagyarázhatatlan sok szempontból, mint egy karikatúra. A kegyetlen pszicho drámának titulált kriminek, minden egyes karaktere a mentális rendellenesség jeleit mutatta, majdnem olyan volt, mint egy szürreális furcsa rémálom. Története erősen hatásvadász csavarokkal operál, néhol a logikája is meg-megbicsaklik, a szereplői sem a legkövetkezetesebbek, viszont a legjobb ponyva-hagyományoknak megfelelően sodró lendületű. A mozgalmasság miatt a legtöbb logikai baki és bántóan életszerűtlen momentum felett szemet tudtam hunyni, azonban nem mindegyiket tudtam negligálni. A cselekmény két, egymást váltogató szálon fut, az egyik szálon Alice meséli a történetet, egyes szám első személyben, jelen időben, a körülbelül egy héttel később játszódó másik szálon pedig a rendőrségi nyomozást követhetjük Simon szemszögéből, viszont egyes szám harmadik személyben és múlt időben elmesélve. Az oda-vissza ugrálás az idősíkok, az E/1 és az E/3, illetve a jelen és múlt idejű szövegrészek között meglehetősen bosszantó volt. Maximum egyszer fogyasztható, a maga mérsékelt módján élvezhető kis thrillerrel van dolgunk, de úgy gondolom, aki szereti azokat a könyveket, ahol a rendőrségi nyomozásról pontos leírást kap, illetve, hogy milyen drámákat élhet meg a feleség egy rosszul sikerült házasság miatt, annak mindenképp tetszeni fog.

Bölcső amiben mást ringatnak.

A gondolat, hogy mégis mit tehet egy anya, ha úgy ér haza, hogy az a kisbaba, akit otthagyott az már nem az ő gyermeke, hihetetlen és egyben borzasztó. Senki nem akar átélni egy ilyen kínt, de ha mégis megtörténik mit tud tenni az ember ha nem kap megerősítést senkitől?

A kezdés és maga a gondolatmenet az kiváló, de a közepétől unalmassá, monotonná vált. Lassan folytak az események és maga a nyomozás is alig-alig haladt.

Igazából spoiler karaktere volt a legszimpatikusabb, mert természetesen viselkedett, ami egy hétköznapi embertől szokás, és ez sajnos a többi karakterről a legkevésbé sem volt elmondható.

Egyszer azért el lehet olvasni. :)
spoiler

Már amikor elkeztem a könyvet, azt volt az érzésem, hogy ebben a könyvben valami nem stimmel…. mindenki wierdo volt benne. Egytől egyig. Baromira nyűg volt az elején a történet no nem mintha a közepe vagy a vége jobb lett volna A váltott idősíknak és váltott szemszögnek illett volna kicsit feldobni a történetet, de nálam most ez nagyon nem ütött be.
Maga a fülszöveg és a történet cselekménye nálam ráadásul nem illett össze. Én személy szerint nem éreztem azt, hogy Simon annyira odalenne Aliceért. Nekem nem úgy tűnt, hogy elbűvölte….
Az pedig, hogy Alice így viselkedett és ezt tette, kiveri a biztosítékot az embernél. spoiler Egy szó, mint száz, a nő beteg, bárhogy is magyarázza a bizonyítványát. Ahogy a történet is, de a jó értelemben….

Háááát nem nagyon jött be ez a könyv. Se a történet, se a szereplők, se a stílus nem győzött meg. A leírások fárasztottak, olyannyira, hogy sok helyen inkább átlapoztam. Alice egy idióta volt, a többiek meg súlyosan retardáltak. A nyomozók magánéleti szarakodásai meg végképp nem érdekeltek… Még egy esélyt adok az írónőnek, talán egy későbbi könyve jobban tetszik majd.

az eleje a könyvnek lassan indul és zavarosak a dolgok benne. majd a közepe tájékán kezd izgalomba átmenni. hagyni kell neki időt hogy beinduljon. mivel ez az úgymond első része a Spilling Bűnügyi Osztálynak bele kell szokni a körítésekbe és a kicsapongásokba. Sophie Hannah lassan vezeti be az olvasót a könyv rejtelmeibe és így csigázza fel a kíváncsiságát is hogy olvassuk tovább. a vége nagyon nagyon tetszett. egyáltalán nem gondoltam volna hogy így fejezi be. őszintén szólva én utalást se találtam rá így nagyon meglepődtem. de pontosan ez a jó a pszichothriller/thriller könyvekben. sosem tudhatod mikor „ vág pofán ” az igazság benne.

Nehéz volt csillagozni. A második felétől gyakorlatilag képtelen voltam félretenni a könyvet. Ma délelőtt még főzés közben is olvastam. Az eleje azonban…. Volt egy pont, amikor azt hittem félreteszem és olvasatlanul visszaviszem a könyvtárba. Két okból nem tettem: része egy kihívásnak, amit pusztán e könyv miatt nem szeretnék elbukni, valamint hajtott a kíváncsiság, hogy mi is fog kisülni ebből csecsemő eltűnési ügyből.
Az eleje nehezen indult, habár belevág az írónő a közepébe. A két rendőr, Simon és Charlie magánéleti dolgai, merengései, visszatekintgetései a múltra stb. unalmasak voltak, és minduntalan elkanyarították a lényegről a sorokat. Azt hittem talán lesz valami jelentősége ennek is a nyomozás szempontjából. Kiderült, hogy tök fölösleges szószaporítás volt. Nyilván így akarta az írónő megismertetni a rendőröket az olvasókkal, de szerintem ez túlzó volt, és bizonyos dolgok ecsetelésétől eltekinthetett volna. Ha mindez kimarad, egy tényleg elejétől a végéig letehetetlen könyvet kapunk!
A két szálon zajló események nem zavartak, de az, hogy mindezek különböző időben is történnek, az már igen! Ráadásul így már az elején megtudtuk, hogy kik körül nem stimmelnek a dolgok!
Maga a sztori jónak bizonyult. Volt benne titok, gyilkosság, eltűnés, erőszak, szadizmus, gonoszság. Félelmetes, ha kiderül, hogy az ember a saját házastársát sem ismeri igazán, és az is félelmetes mit hozhat ki felnőtt korára egy gyermekből a szülői uralom, elnyomás.
A vége meglepő és ütős volt, bár egy ponttól sejthető.

Elég izgi, elég letehetetlen (jó, tegnap ott kellett hagynom, de a maradék 300 oldalt egyben olvastam ma el). Amin meglepődtem (magamat meg a mindenféle nem-hagyományos módon elmesélt történetek iránti beteges vonzalmamat ismerve): itt kissé zavaró, hogy az események két szálon futnak, asszem kb. egy hét időeltolódással, és az egyik szál E/1, a másik meg E/3 – ezt valahogy nem sikerült olyan húdejól megvalósítani, legalábbis engem gyakran eléggé kizökkentett.

(A többit majd valamikor.)

Akár jó is lehetett volna … Nem tudom, bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert voltak részei amelyek nagyon tetszettek, izgalmasak voltak, érdekesek, de voltak olyanok is, amiket kifejezetten untam, legszívesebben kihagytam volna őket, mert semmi értelmük nem volt, maximum az, hogy teljen a lap.

Először nagyon felháborított, hogy lehet ennyire akarat gyenge valaki ezen a földön. Aztán minden a helyére került. Ez az a könyv ami több napig fog az eszembe járni. Örülök, hogy a sok negatív értékelésnek nem hajoltam meg, én észre se vettem az E/1 és E/3 között az ugrásokat, nem hogy zavart, és akit ez zavar nos…