„- Csak azt mondom, hogy én a magam részéről nem kedvelem azt a nőt – suttogta a pincérnő, akinek vékony szálú haja az arca körül repdesett.”
(1. mondat)
Én se.
Erősen túlírt: főleg terjedelemre (egy A.C. „folytatásnál” – pastiche-nál – legalább hagyománytiszteletből illene a szokásos terjedelmet betartani, olyan ez így, mintha Poirot kihízta volna egyébként sem szűk zsabóját), másrészt a krimiszál is rettenetesen túlkomplikált, már-már az olvashatatlanság határán billeg – megint csak mint Poirot a fájóan szűk cipellőiben, mikor a korzóról valami marhacsapásra tévedt.
A gyanúsítottak és az áldozatok (igen, ők is!) úgy térnek vissza az egyre fárasztóbb fejezetekben, mint a forgószínpadon az átmaszkírozott színészek, csak úgy kapkodjuk a fejünket és többet lapozunk vissza, mint előre.
„Én voltam az egyetlen a szobában, aki nem tudott és nem értett semmit. ”
(Edwars Catchpool , p479.)
Poirot segédje, Edward Catchpool detektív legalább a vízjelnél karakteresebb társ, picit – de nem sokkal – kontúrosabb, mint a szürke 51. árnyalata: Hastings kapitány, s bár ő is épp eléggé bugyuta, neki legalább van egy idevágó hobbija: hónapok óta készít egy keresztrejtvényt.
Szimbolikus utalás, melyben rangot kap a belevaló bűnöző, a regényben csak a legeslegutolsó lapokon leleplezett főbűnös is: sok fifika igényeltetik mindkét szakmában, ez garantálja, hogy méltó ellenfélhez juthat Poirot.
A sokszínű – színváltó, irizáló – karakterek miatt remek filmalapanyag, dagályossága ellenére is egészen jó fejtörő volt.
Mégse a legméltóbb feltámasztása Hercule Poirot-nak… jobban hasonlít egy sírrabláshoz – főleg, ha a eszünkbe jut, hogy mi is vezérelte valójában a jogutódot, no meg a túl lelkes bértollnokot.
„[Ms.]Fee Poirot kávéscsészéjére nézve az orrát fintorgatta. – Ha engem kérdez, mind, akik kávét isznak, mikor teát is ihatnának, meg kéne vizsgálni a fejét!”
(p23.)
Ahogy azoknak is, akik merő nyerészkedésből feltámasztanak holt klasszikusokat.
Egyébként ezzel a (már a legelső mondattal is megidézett) pincérnővel valami nagyon megfoghatatlan, mégis erős kapcsolat fűzi össze Poirot-t… Csak aztán féltékeny ne legyen Vera Rossakoff grófnő!
(2014k)