Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A megsebzett 48 csillagozás

Sophie már csecsemő korától nevelőszülőkkel élt. Jólétben, békében, boldogan – amíg csak meg nem jött a havi vérzése. Ettől kezdve ugyanis nevelőapja, a „Papa” a nemi rabszolgájának tekintette. Sophie egyetlen utat látott a menekvésre: elkezdte magát rendszeresen vagdalni zsilettpengével. Az önbántalmazás idővel szenvedélyévé vált; sokáig még azután sem tudta abbahagyni, hogy az angol szamaritánus egylet segítségével egy pszichiátriai osztályra menekülhetett az őt enyhén szólva furcsán szerető Papa karmai közül. Még innen is hosszú volt az útja a normális életbe. Adjuk át a szót egyik szamaritánus pártfogójának: „Sophie ma már felnőtt nő, és én nagyon örülök, hogy annak idején telefonált… Szerencsés kézzel ragadta meg a lehetőségeket, és élt is velük, mégpedig sikeresen. Kiegyensúlyozott ember lett belőle… A félelmei sose szűnnek meg, és biztos, hogy időről időre felszínre törnek majd. Ám Sophie ma már olyanoknak segít, akik ugyanolyan borzalmakon mentek keresztül, mint ő. Ne nézz… (tovább)
Kedvencelte 8
Most olvassa 3
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 39
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Update:
Nem a történet kapja a csillagokat hanem Shopie, mert erős volt, mert megérdemeli az összes csillagot.
Ezt, hogy tudjam csillagozni????
Kérlek mondjátok azt, hogy csak én olvastam félre, és ez nem egy igaz történet volt. Kérlek mondjatok azt, hogy nincsenek ilyen szörnyek a valóvilágban, hogy ilyent csak a képzelet szülhet. Kérlek nyugtassatok meg, hogy ha most azt kívánom, hogy ezeket a szörnyeket vessék a vadállatok elé, hogy élve falják fel őket attól én nem lettem rossz ember. Én hiszek és hittem az emberi jóságban. Hiszem és hittem, hogy minden emberben szunnyad valahol a lelke mélyén csupán egy mustármagnyi jó, de itt a szépen felépített kis lelkivilágom mint egy szappanbuborék pukkadt ki. Nem tudom képes leszek-e még egy igaz történetet ezek után elolvasni. Nagy valószínűséggel, hogy nem. Én csak azt tudom mondani, hogy Sophie bárhol is vagy a nagyvilágban, igazán nagyot nőttél a szememben. Veled együtt sírtam és nagyon drukkoltam, hogy ne add fel. Köszönöm, hogy végül győzni tudtál. Ilyet egy kislánynak elviselnie Jézus ereje. Engem sokkolt ez a történet………..


Azt hiszem igényel némi lelki erőt Sophie élete. Nem egyszerű olvasmány, mert kendőzetlenül és nyersen számol be a lány az őt ért szenvedésekről és sokszor tehetetlennek érzed magad az olvasás közben. Megtörtént eset, ezt valaki mind elszenvedte. Valahol él ez a lány, akiről olvasol. Sajnálod, hogy mindezeken átmegy, büntetnéd az elkövetőt (elkövetőket), ha tudnád, hogy megtehetnéd. Én ilyeneket éreztem miközben olvastam és pont ezért kapott 5 csillagot, mert hatással volt rám és hiába olvastam el hetekkel ezelőtt még mindig fura érzés A megsebzett-re gondolni… A borító meg csak dobott az egészen. Húh!


A könyv harmadáig döbbenetes, megrázó és felkavaró. Később kicsúszott Sophie kezéből a feszes történet. Nincs ezzel semmi gond, hiszen fokozhatatlan volt már, ami vele történt. Így jó a befejezés. Csodával határos mégsem olyan ütős, mint az eleje. Gyönyörűen mutatja be az embert és annak fejlődését, "Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet.”


Nagyon nehezemre esik kifejezni, mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban… Feldühített, sokkolt, megérintett, elgondolkoztatott. És remélem, hogy segít átértékelnem néhány dolgot.


Lehet egy könyv annyira szívszorító, felháborító, szomorú, hogy az ember kedvence legyen? Ez a könyv hihetetlen….nem bírtam letenni. Csak olvasni és olvasni szerettem volna! Szörnyű belegondolni milyen világban élünk mi emberek… Nagyon sokszor eszembe jut ez a könyv csak úgy, és a legelszomorítóbb, hogy ez igaz történet!


Mindig amikor hasonló megrázó témájú könyvet szeretnék csillagozni, kicsit zavarban érzem magamat: mit is csillagozok én most itt?
Nagyon megrázó történet. Undorító, felháborító és néhol nagyon összezavart. Az összes ilyen beteg állattal, mint a „Papa”, nem is tudom mit csinálnék szívem szerint. :o( Ugyanakkor a lányt se értettem mindig. Próbáltam, de volt, hogy egyszerűen nem ment.
Tényleg nagyon felkavaró és megrázó történet, nem is tudom, hogy kinek ajánlanám a figyelmébe.


Tudtam, hogy nehéz olvasmány lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Volt néhány pont, ahol azt mondtam: nem, ennél rosszabb már nem lehet. De volt rosszabb. Bízom benne, hogy a Sophie apjához hasonló emberek megkapják a sorstól azt, amit megérdemelnek. Néha jó a földre szállni, és valóságos dolgokról olvasni, de rettenetes, hogy olykor ilyen a valóság.
Népszerű idézetek




– Velem egyáltalán nem erőszakoskodott – jegyezte meg Mary. – Elutasíthattam volna, sikíthattam volna, feljelenthetem volna a rendőrségen. Akármit…
– Na és miért nem nem tetted egyiket sem? – vágott közbe Helen. – Azért, mert féltél? Vagy túlságosan szeretted az apádat? Esetleg arra gondoltál, hogy egy nap abbahagyja?
Hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Körülnéztem, és láttam, hogy mindenki közel áll a síráshoz.
– Ha csak egyetlen ember akad az életedben, aki szeret, akkor mindenbe belemész. – feleltem.
153. oldal




Valami megváltozott azon az éjszakán. Miközben elmagyaráztam a véletlenül arra járó nőnek, hogy mit is érzek, egy pillanatra kívülről láttam magamat, és mindazt, amit csinálok. A sok gyógyszer segített abban, hogy bizonyos dolgokat kizárjak az életemből. Az élet nehéz, de én végre ráébredtem, hogy nem akarok meghalni. Bármennyire nehéz is továbblépni, és önálló életet élni, mégiscsak ezt akarom.
220. oldal




Egy partot látok magam előtt,
Hosszan elnyúló aranyhomokot,
És sok gyermeket a parton
Kéz kézben állnak ott.
Rám mosolyognak és integetnek,
Intenek, hogy menjek oda,
S én elképzelem, hogy megyek is,
De nem leszek képes rá sokha.
Tudom: közéjük tartozom,
Hisz mind egyformák vagyunk,
Ugyanaz a nap süt le ránk,
De belül mind rosszak vagyunk.
Azt mondják, várnak reám,
Csak álltak ott és vártak,
És most, hogy végre itt vagyok,
Megyek be mind az árba.
A tenger vadul tombol,
Átcsapnak rajtam a hullámok,
És kéz a kézben mind megfulladunk,
Jók leszünk mind hullának.
Most már béke van itt,
Lenn a tenger fenekén,
Bajunkat mind elmosta a víz,
S itt végre én lehetek én.
92. oldal




Világom körbe-körbe jár,
Olyan zavart vagyok,
Azután, ami történt,
Szívem még sebzett nagyon.
Mikor a múltra gondolok:
Mit nyertem belőle?
Kedvem lenne föladni,
Így sosem lépek előre.
Bárcsak sebeim behegednének,
Szeretnék jobban lenni,
De így, magamban nem megy,
Nem bírom elviselni.
Bár lenne mellettem valaki,
Aki gyöngéden átfog,
És ha már-már elhamvad,
Szítja bennem a lángot.
133. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erwin W. Lutzer – Doris Van Stone: Sehol sem sírhatsz ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! 88% ·
Összehasonlítás - Christiane F.: A végállomás gyermekei 95% ·
Összehasonlítás - Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis ·
Összehasonlítás - Asa Moberg – Inczédy-Gombos Ádám: Ádám könyve 82% ·
Összehasonlítás - Amanda Foreman: A hercegnő 75% ·
Összehasonlítás - Julian Rubinstein: A viszkis 94% ·
Összehasonlítás - Melissa Fay Greene: Nélküled nem létezem 94% ·
Összehasonlítás - Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka 93% ·
Összehasonlítás - Bruce E. Olson: Bruchko 95% ·
Összehasonlítás