A ​megsebzett 45 csillagozás

Sophie Andrews: A megsebzett

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sophie ​már csecsemő korától nevelőszülőkkel élt. Jólétben, békében, boldogan – amíg csak meg nem jött a havi vérzése. Ettől kezdve ugyanis nevelőapja, a „Papa” a nemi rabszolgájának tekintette. Sophie egyetlen utat látott a menekvésre: elkezdte magát rendszeresen vagdalni zsilettpengével. Az önbántalmazás idővel szenvedélyévé vált; sokáig még azután sem tudta abbahagyni, hogy az angol szamaritánus egylet segítségével egy pszichiátriai osztályra menekülhetett az őt enyhén szólva furcsán szerető Papa karmai közül. Még innen is hosszú volt az útja a normális életbe. Adjuk át a szót egyik szamaritánus pártfogójának: „Sophie ma már felnőtt nő, és én nagyon örülök, hogy annak idején telefonált… Szerencsés kézzel ragadta meg a lehetőségeket, és élt is velük, mégpedig sikeresen. Kiegyensúlyozott ember lett belőle… A félelmei sose szűnnek meg, és biztos, hogy időről időre felszínre törnek majd. Ám Sophie ma már olyanoknak segít, akik ugyanolyan borzalmakon mentek keresztül, mint ő. Ne nézz… (tovább)

>!
Könyvfakasztó, Martonvásár, 2008
280 oldal · ISBN: 9789638777034 · Fordította: Kálmán Judit

Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Sophie Andrews: A megsebzett

Update:
Nem a történet kapja a csillagokat hanem Shopie, mert erős volt, mert megérdemeli az összes csillagot.

Ezt, hogy tudjam csillagozni????
Kérlek mondjátok azt, hogy csak én olvastam félre, és ez nem egy igaz történet volt. Kérlek mondjatok azt, hogy nincsenek ilyen szörnyek a valóvilágban, hogy ilyent csak a képzelet szülhet. Kérlek nyugtassatok meg, hogy ha most azt kívánom, hogy ezeket a szörnyeket vessék a vadállatok elé, hogy élve falják fel őket attól én nem lettem rossz ember. Én hiszek és hittem az emberi jóságban. Hiszem és hittem, hogy minden emberben szunnyad valahol a lelke mélyén csupán egy mustármagnyi jó, de itt a szépen felépített kis lelkivilágom mint egy szappanbuborék pukkadt ki. Nem tudom képes leszek-e még egy igaz történetet ezek után elolvasni. Nagy valószínűséggel, hogy nem. Én csak azt tudom mondani, hogy Sophie bárhol is vagy a nagyvilágban, igazán nagyot nőttél a szememben. Veled együtt sírtam és nagyon drukkoltam, hogy ne add fel. Köszönöm, hogy végül győzni tudtál. Ilyet egy kislánynak elviselnie Jézus ereje. Engem sokkolt ez a történet………..

8 hozzászólás
>!
zakkant
Sophie Andrews: A megsebzett

Azt hiszem igényel némi lelki erőt Sophie élete. Nem egyszerű olvasmány, mert kendőzetlenül és nyersen számol be a lány az őt ért szenvedésekről és sokszor tehetetlennek érzed magad az olvasás közben. Megtörtént eset, ezt valaki mind elszenvedte. Valahol él ez a lány, akiről olvasol. Sajnálod, hogy mindezeken átmegy, büntetnéd az elkövetőt (elkövetőket), ha tudnád, hogy megtehetnéd. Én ilyeneket éreztem miközben olvastam és pont ezért kapott 5 csillagot, mert hatással volt rám és hiába olvastam el hetekkel ezelőtt még mindig fura érzés A megsebzett-re gondolni… A borító meg csak dobott az egészen. Húh!

>!
Dawn_Silver I
Sophie Andrews: A megsebzett

Nagyon nehezemre esik kifejezni, mit érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban… Feldühített, sokkolt, megérintett, elgondolkoztatott. És remélem, hogy segít átértékelnem néhány dolgot.

3 hozzászólás
>!
HellieHD
Sophie Andrews: A megsebzett

Életem egyik legnehezebb olvasmánya volt. Amint elolvastam a fülszöveget, tudtam, hogy ez az én könyvem. :')
Nem vagyok egy könyvön sírós fajta, de itt sokszor vissza kellett nyelnem a könnyeimet.
Annyira megértettem Sophie-t. Át tudtam érezni, amit érzett. Igaz, engem nem erőszakoltak meg soha – hála Istennek –, de én is voltam depressziós. Én is vagdostam magam. És újra felelevenedtek bennem a pillanatok és az érzések, hogy milyen volt, amikor képtelen voltam elhinni, hogy lehet jobb is és az egyetlen nyugtatómként az a rohadt penge szolgált. Éreztem a kétségbeesést, a rettegést, a bizonytalanságot. Újra átéltem ezeket, miközben Sophie elmesélte a saját történetét. És sokkoló volt. Visszanézve már-már furcsának látom, hogyan érezhettem a dolgokat ennyire kilátástalannak, de sosem fogom elfelejteni, milyen jeges bénultság és zsibbadás tudja átjárni az embert, amikor nem marad más, csak a félelem, a könnyek és a tehetetlenség érzése.
Iszonyatos könyv. Nagyon nehéz. Sokszor jutott eszembe, mennyire szerencsés vagyok, hogy az én életemben nincsen Papa, még akkor is, ha a saját családom a közel sem tökéletes, sőt.
Sajnáltam Sophie-t. Szurkoltam neki, hogy elfogadja a segítséget és váljon jobbá az élete. Örültem, hogy a végén győzött és sikerült rendbe szednie az életét. Ennek ellenére is nagyon megrázó történet – és még kegyetlenebbé teszi, hogy igaz.
Bár kedvenc lesz, nem hiszem, hogy újraolvasnám. Túl sok fájdalommal van tele. Viszont az erősen ajánlom kategória; annak mindenképp, akit érdekel a nemi erőszak, gyermekbántalmazás, vagdosás/önbántalmazás, depresszió.

>!
Istevean
Sophie Andrews: A megsebzett

A könyv harmadáig döbbenetes, megrázó és felkavaró. Később kicsúszott Sophie kezéből a feszes történet. Nincs ezzel semmi gond, hiszen fokozhatatlan volt már, ami vele történt. Így jó a befejezés. Csodával határos mégsem olyan ütős, mint az eleje. Gyönyörűen mutatja be az embert és annak fejlődését, "Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet.”

>!
JustABookishSoul P
Sophie Andrews: A megsebzett

Lehet egy könyv annyira szívszorító, felháborító, szomorú, hogy az ember kedvence legyen? Ez a könyv hihetetlen….nem bírtam letenni. Csak olvasni és olvasni szerettem volna! Szörnyű belegondolni milyen világban élünk mi emberek… Nagyon sokszor eszembe jut ez a könyv csak úgy, és a legelszomorítóbb, hogy ez igaz történet!

>!
Niki_
Sophie Andrews: A megsebzett

Mindig amikor hasonló megrázó témájú könyvet szeretnék csillagozni, kicsit zavarban érzem magamat: mit is csillagozok én most itt?
Nagyon megrázó történet. Undorító, felháborító és néhol nagyon összezavart. Az összes ilyen beteg állattal, mint a „Papa”, nem is tudom mit csinálnék szívem szerint. :o( Ugyanakkor a lányt se értettem mindig. Próbáltam, de volt, hogy egyszerűen nem ment.
Tényleg nagyon felkavaró és megrázó történet, nem is tudom, hogy kinek ajánlanám a figyelmébe.

>!
laracroft93
Sophie Andrews: A megsebzett

Szomorú, csontig hatoló történet. Erőt meríthetünk belőle.

>!
kissesz
Sophie Andrews: A megsebzett

Toni Morrison: The Beloved című könyvéhez tudnám mérni, életem két lelkileg legmegterhelőbb műve. De mindkettő megérte.


Népszerű idézetek

>!
zakkant

Nehéz manapság feltétel nélküli szeretetre bukkanni.

265. oldal

>!
Szimirza P

A hely a „pszichiátriai intézet” nevet viselte, de én rájöttem, hogy a flancos név olyan helyet takar, ahová a hozzám hasonló flúgosokat zárják.

>!
zakkant

– Velem egyáltalán nem erőszakoskodott – jegyezte meg Mary. – Elutasíthattam volna, sikíthattam volna, feljelenthetem volna a rendőrségen. Akármit…
– Na és miért nem nem tetted egyiket sem? – vágott közbe Helen. – Azért, mert féltél? Vagy túlságosan szeretted az apádat? Esetleg arra gondoltál, hogy egy nap abbahagyja?
Hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Körülnéztem, és láttam, hogy mindenki közel áll a síráshoz.
– Ha csak egyetlen ember akad az életedben, aki szeret, akkor mindenbe belemész. – feleltem.

153. oldal

>!
zakkant

– Neked is nehezedre esik részt venni, Sophie? – kérdezte Dawn.
– Megrémiszt, itt kell ülnöm és beszélnem. Senkiben sem bízom – feleltem.
– Még magadban sem? – tudakolta Dawn
– Magamban a legkevésbé – feleltem.

25. oldal

>!
Szimirza P

Mindent és mindenkit elvettek tőlem, aki csak valamit is jelentett számomra.

>!
zakkant

Valami megváltozott azon az éjszakán. Miközben elmagyaráztam a véletlenül arra járó nőnek, hogy mit is érzek, egy pillanatra kívülről láttam magamat, és mindazt, amit csinálok. A sok gyógyszer segített abban, hogy bizonyos dolgokat kizárjak az életemből. Az élet nehéz, de én végre ráébredtem, hogy nem akarok meghalni. Bármennyire nehéz is továbblépni, és önálló életet élni, mégiscsak ezt akarom.

220. oldal

>!
zakkant

Egy partot látok magam előtt,
Hosszan elnyúló aranyhomokot,
És sok gyermeket a parton
Kéz kézben állnak ott.

Rám mosolyognak és integetnek,
Intenek, hogy menjek oda,
S én elképzelem, hogy megyek is,
De nem leszek képes rá sokha.

Tudom: közéjük tartozom,
Hisz mind egyformák vagyunk,
Ugyanaz a nap süt le ránk,
De belül mind rosszak vagyunk.

Azt mondják, várnak reám,
Csak álltak ott és vártak,
És most, hogy végre itt vagyok,
Megyek be mind az árba.

A tenger vadul tombol,
Átcsapnak rajtam a hullámok,
És kéz a kézben mind megfulladunk,
Jók leszünk mind hullának.

Most már béke van itt,
Lenn a tenger fenekén,
Bajunkat mind elmosta a víz,
S itt végre én lehetek én.

92. oldal

>!
zakkant

A doki azt magyarázta, hogy mindaz, ami történt, talán egyszerűen csak túl sok volt számomra, és képtelen voltam feldolgozni. Szerinte az emberi tudat úgy van megszerkesztve, hogy megvédjen bennünket mindattól, amit nem tudunk megemészteni.

233. oldal

>!
zakkant

Világom körbe-körbe jár,
Olyan zavart vagyok,
Azután, ami történt,
Szívem még sebzett nagyon.

Mikor a múltra gondolok:
Mit nyertem belőle?
Kedvem lenne föladni,
Így sosem lépek előre.

Bárcsak sebeim behegednének,
Szeretnék jobban lenni,
De így, magamban nem megy,
Nem bírom elviselni.

Bár lenne mellettem valaki,
Aki gyöngéden átfog,
És ha már-már elhamvad,
Szítja bennem a lángot.

133. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Emilly Palton: Néma bűnök
Sabatina James: Apám a halálomat akarja
Kien Nguyen: Amerika hazavár!
Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Morvai Krisztina – Simek Kitti: Kitti
Hegyes Zoltán: Egy apagyilkosság története
Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp
Alekszandr Szergejevics Puskin: Puskin titkos naplója
Krúdy Gyula: Primadonna
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel