A ​nyolcvannégy mahásziddha legendája 2 csillagozás

Legendáikból kiderül, hogy nincs egy jól meghatározható pálya, melyet a gyakorlónak be kell járnia, nincs egy meghatározott gyakorlat vagy szellemi feladat, amelyet el
kell végeznie, hanem kinek-kinek a saját létfeltételei jelölik ki a bejárandó
utat, s ez nem kapcsolódik semmilyen külsõ konvencióhoz.
Kinek-kinek önmagát kell megvilágosítania, önmagában kell a menedéket
megtalálnia, tudatát lecsendesítenie. Minden szokás, nehézség,
csábító erõ vagy véletlen kiindulópontja lehet a megszabadulás útjának,
mindent fel lehet és fel is kell használni a szellemi úton.
Ez azt is jelentette, hogy a formális vallási élettel és a hagyományos
vallásgyakorlatokkal szemben a sziddhák erõs kritikával éltek.
Például Lúipa felveti:
„Vajon mire jó a meditáció?
Az ember halála akkor is fájdalommal teljes.
Hagyd el a jóga kidolgozott gyakorlatait
És a természetfeletti képességek téves reményét.
Fogadd el az ürességet, mint végsõ öntermészeted.”
Vagy Szarahapádánál:
„Vajon mit ér annak a meditáció,
aki a változások világához köti magát?
Mi szüksége van annak mécsesre?
Mit ér ott az áldozati adomány?
És mit segít azon a titkos varázsigék mormolása?”
Erõs kritikával illették a különbözõ irányzatokhoz tartozó és a vallás
formai elemeihez ragaszkodó papokat, jógikat, aszkétákat, a konvenciók és formalitások eltúlzása miatt:
„Ezek a »mesterek« az istenek tiszteletére
bekenik magukat hamuval,
és a befont hajuk terhét viselik fejükön.
Házaikban mécseseket gyújtanak,
és a sarokban ülve rázzák a csengõt.
Szemüket fixálva ászanában ülnek, mint a valódi jógik,
és titkokat sugdosnak a hiszékeny nép fülébe.
Özvegyeknek, lenyírt hajú nõknek és hasonlóknak
adnak beavatást a busás jutalom reményében.”
A mahásziddhák a formális vallásosság kritikája mellett elutasították
az elvont filozofikus és „tudományos” megközelítéseket is. Ezt elsõsorban
annak okán tették, mert a végsõ valóságot nem lehet tanulás,
verbális átadás és tudományos okoskodás révén elérni. „A szahadzsát
nem lehet szavakkal kifejezni vagy megmagyarázni.” A szavak semmit
sem képesek abból megmutatni. A valóság kizárólag a személyes
és belsõ intuíción keresztül érhetõ el. Mert a szahadzsa egy mindenek
felett álló csúcs-pillanat, ahová sem a test, sem a szavak, sem a szövegek
nem érnek fel.

22-23. oldal