A nyolcvannégy mahásziddha legendája a VII. és XII. század közötti indiai buddhista megvilágosodástörténetek, üdvtörténetek gyűjteménye.A sokáig szájhagyomány útján terjedő, majd a tibeti buddhista mesterek által lejegyzet és kanonizált legendák a keleti vallási irodalomban is egyedülálló módon, meseszerű keretbe ágyazva és mester-tanítvány láncolatra felfűzve foglalják össze a tantrikus buddhizmus legfontosabb elveit és tanításait. A történetekben alig találjuk nyomát a korábbi buddhizmusra jellemző filozofikus fejtegetéseknek és logikai levezetéseknek, sőt egységes gyakorlatrendszert sem találunk bennük, viszont a Tan olyan új elemei jelennek meg, amelyek a korábbi vallási formákat messze meghaladják. A kerettörténetek Indiában játszódnak, az okkult és misztikus vallási törekvésekkel átszőtt középkorban.
A nyolcvannégy mahásziddha legendája 2 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 6
Népszerű idézetek
Legendáikból kiderül, hogy nincs egy jól meghatározható pálya, melyet a gyakorlónak be kell járnia, nincs egy meghatározott gyakorlat vagy szellemi feladat, amelyet el
kell végeznie, hanem kinek-kinek a saját létfeltételei jelölik ki a bejárandó
utat, s ez nem kapcsolódik semmilyen külsõ konvencióhoz.
Kinek-kinek önmagát kell megvilágosítania, önmagában kell a menedéket
megtalálnia, tudatát lecsendesítenie. Minden szokás, nehézség,
csábító erõ vagy véletlen kiindulópontja lehet a megszabadulás útjának,
mindent fel lehet és fel is kell használni a szellemi úton.
Ez azt is jelentette, hogy a formális vallási élettel és a hagyományos
vallásgyakorlatokkal szemben a sziddhák erõs kritikával éltek.
Például Lúipa felveti:
„Vajon mire jó a meditáció?
Az ember halála akkor is fájdalommal teljes.
Hagyd el a jóga kidolgozott gyakorlatait
És a természetfeletti képességek téves reményét.
Fogadd el az ürességet, mint végsõ öntermészeted.”
Vagy Szarahapádánál:
„Vajon mit ér annak a meditáció,
aki a változások világához köti magát?
Mi szüksége van annak mécsesre?
Mit ér ott az áldozati adomány?
És mit segít azon a titkos varázsigék mormolása?”
Erõs kritikával illették a különbözõ irányzatokhoz tartozó és a vallás
formai elemeihez ragaszkodó papokat, jógikat, aszkétákat, a konvenciók és formalitások eltúlzása miatt:
„Ezek a »mesterek« az istenek tiszteletére
bekenik magukat hamuval,
és a befont hajuk terhét viselik fejükön.
Házaikban mécseseket gyújtanak,
és a sarokban ülve rázzák a csengõt.
Szemüket fixálva ászanában ülnek, mint a valódi jógik,
és titkokat sugdosnak a hiszékeny nép fülébe.
Özvegyeknek, lenyírt hajú nõknek és hasonlóknak
adnak beavatást a busás jutalom reményében.”
A mahásziddhák a formális vallásosság kritikája mellett elutasították
az elvont filozofikus és „tudományos” megközelítéseket is. Ezt elsõsorban
annak okán tették, mert a végsõ valóságot nem lehet tanulás,
verbális átadás és tudományos okoskodás révén elérni. „A szahadzsát
nem lehet szavakkal kifejezni vagy megmagyarázni.” A szavak semmit
sem képesek abból megmutatni. A valóság kizárólag a személyes
és belsõ intuíción keresztül érhetõ el. Mert a szahadzsa egy mindenek
felett álló csúcs-pillanat, ahová sem a test, sem a szavak, sem a szövegek
nem érnek fel.
22-23. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége ·
Összehasonlítás - Benkes Mihály (szerk.): Civilizációk és vallások ·
Összehasonlítás - Ermesz Csaba (szerk.): Az Oltalom Könyve ·
Összehasonlítás - James Norbury: Az utazás 96% ·
Összehasonlítás - Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II. 100% ·
Összehasonlítás - David Michie: A dorombolás művészete 95% ·
Összehasonlítás - Seung Sahn: A zen iránytűje 98% ·
Összehasonlítás - Janits-Szabó Virág: Örömfőzés 98% ·
Összehasonlítás - Őszentsége, a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu – Douglas Carlton Abrams: Az öröm könyve 94% ·
Összehasonlítás - Julius Evola: A felébredés doktrínája 100% ·
Összehasonlítás