Az ​utolsó kör 1 csillagozás

Sőni Pál: Az utolsó kör

Amikor Zutty regényét elindítottam, fiatal voltam, akárcsak ő; mire történetének végéhez értem, az utolsó körön ballagok magam is. Egyfajta párhuzamosság az író és hőse életútján. Ez több síkon is kirajzolódik, mégsem beszélhetünk azonoságról. Ikrek vagyunk, ha úgy tetszik, összenőtt sziámi ikrek, de két külön személy. E szituáció számos hátrány mellett számottevő előnnyel jár: „testközelből” vizsgálhattam egy olyan pszichét és magatartást, amit prózánk ismételten és olykor sok szenvedéllyel megidézett, de belülről megvilágítva ez ideig nemigen láttatott. Hogy a sajátos helyzet adta lehetőséget mennyiben tudtam valóra váltani, azt ítélje meg az olvasó. De miközben hősöm mellett ily hosszú ideig kitartottam, láttam másokat is, különösen egy asszonyt, akire a regény utolsó akkordja is utal. Ha az ő emberségét bár csak szikrányira valódi fényében sikerült felvillantanom, bizonnyal mondhatom, érdemes volt kitartani.

>!
Dacia, Kolozsvár, 1979
176 oldal · keménytáblás

Kiemelt értékelések

vargajudit P>!
Sőni Pál: Az utolsó kör

Két jelöltem volt Jósika Miklós mellett a Házsongárd-kihíváshoz, Sőni Pál könyve és Tompa Istvántól a Három Demeter. Időszűke miatt Az utolsó kört választottam, tekintve, hogy harmadakkora terjedelmű, mint versenytársa.
El is nyertem méltó büntetésemet: Sőni Pál regényével nem találtunk egymásra. Nagyon-nagyon untam, ráadásul Zuttynak hívják a főhőst (pedig van rendes neve is), amit nem tudtam megbocsájtani az írónak.
Zutty egy vonalas, bizalmatlan, merev, érzéketlen, hiú alak, igazi spoiler, fejlődésre képtelen. A vele történtek tökéletesen érdektelenek voltak számomra. Kezdetben hardcore kommunista újságíró, kétéves pártiskolai tanulmányokkal (ez a rész tartogatott érdekességeket, ami a bentlakásos pártiskolai életet illeti), majd kegyvesztett őskövületté lesz idősebb korára. Közben gyerekei születnek és nőnek fel, velük persze nem találja meg a hangot, és különböző ismerősök bukkannak fel a múltból, akik valahogy arctalanok és megjegyezhetetlenek maradnak.
Egész életében a „nagy freskó” megírására készül, de végül ez a könyv lesz belőle.
(Most azért is hálás voltam, hogy a könyvpéldányom nyomdahibás, vagy hat oldal töküres benne)


Népszerű idézetek

vargajudit P>!

Az előadások számára sok újat nem mondhattak, de szilenciumon gyönyörrel merült a klasszikusok olvasásába, csak az dühítette, hogy a megadott könyvészet szinte kizárólag Sztálin műveit sorolta fel; Lenin is többnyire azzal szerepelt, amit Sztálin róla mondott. Bár viszolygott tőle, igyekezett megérteni ennek szükséges voltát, másfelől élvezte is Sztálin világos okfejtését, borotvaéles logikáját.

17. oldal

vargajudit P>!

[…] –, tudod, Ati, szerintem az ember legsajátabb… legelidegeníthetetlenebb érzése a felelősség… az, hogy ő maga felel tetteiért… csakis ez a tudat tehet boldoggá… s ennek hiánya szerencsétlenné… és aki ebből picit is el akar venni, az sért… érted, sért… sért… örökre… éned legbensőbb, legvitálisabb rétegében…

92. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla
Rozgics-Kiss Anita: Családmesék egy jurtából
Wass Albert: Tizenhárom almafa
Gál Vilmos: Latrok ideje
Tánczos Vilmos: Elejtett szavak
Szántó György: A bölcső
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
Balogh Gábor: A medve is ember
Bán Mór: Angyal a kapuk felett