Középső ​Platonizmus 0 csillagozás

Szöveggyűjtemény
Somos Róbert: Középső Platonizmus

A ​kötet célja egy átfogó, az egyetemi filozófiaoktatás számára használható anyag közreadása a középső platonizmus – azaz az i.e. 1.század és az i.sz. 3.század közepe közötti időszak meghatározó filozófiai irányzata – témájában. A bevezetés áttekintést nyújt a középső platonizmus történetéről, előtörténetéről, forrásairól, meghatározó képviselőiről. A válogatásban a középső platonizmus minden jelentősebb, görög nyelven író képviselője szerepel. A szövegek a filozófiatörténeti és kultúrtörténeti szempontból leginkább meghatározó témákat dolgozzák fel. Albinosz bevezetése tükrözi azt a rendet és okatási menetet, amelyet Platón szövegeinek tanulmányozása során az 1-2.században követtek. Alkinosz tankönyve az egyetlen görög nyelvű Platón-tankönyv a középső platonizmus idő-szakából. Plutarkhosz Timaiosz-értelmezése a szerző filozófiai szem-pontból legjelentősebb és legnagyobb hatású munkája, amely a platonista teológia alapműve. Plutarkhosz etikai tárgyú értekezése (Az erkölcsi erény)… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Historia philosophiae Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2005
352 oldal · ISBN: 9633896800

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

[püthagoreus Numéniosz]: A testeket tehát megragadhatjuk értelmileg úgy, hogy a dolgok hasonlóságaiból és a minket körülvevő tárgyakban lévő ismertetőjegyekből vonunk le következtetéseket; a Jót azonban semmilyen hasonló érzékelhető tárgyból, semmiféle minket körülvevő dologból kiindulva nincsen módunk megragadni. Ehhez valami másra van szükség: mintha csak őrtoronyban ülnénk, és egy törékeny halászhajót, afféle magányos, egyedüli, elhagyatott bárkát, melyet hullámok vesznek körül, éles szemmel figyelve, egy csapásra pillantanánk meg. A Jóval is így kell találkoznunk, magányában, magányosan, messzire távolodva az érzékelhető dolgoktól. Ott nincsen senki emberfia, sem más élőlény, sem pedig test, sem nagy, sem kicsiny, hanem valami kimondhatatlan, teljességgel leírhatatlan isteni magány. Ott a Jó lakhelye, ott időzik, ott van ünnepi ragyogása, ő maga pedig, a rendíthetetlen, az uralkodó, békességben, jóindulatban, derűsen trónol a létezés felett. [1]

Ám ha valaki az érzékelhető dolgokhoz ragaszkodik, és azt képzeli, hogy a Jó csak úgy odaröppen, aztán meg dőzsölésében úgy hiszi, a Jóra akadt rá, teljességgel elhibázza a dolgot. Hiszen ehhez valójában olyan módszerre van szükség, mely egyáltalán nem könnyű, sőt több mint emberi. Legjobb az, ha az ember búcsút mond az érzékelhető dolgoknak, fiatalos lelkesedéssel veti bele magát a matamatikai tudományokba, eljut a számok szemléletéhez, [2] és ezzel a gyakorlattal tesz szert annak ismeretére, hogy mi a létező. [3]

[1] Az itt szereplő epokheszthai ige jelentése tulajdonképpen: „viszik”, „hordozzák”, „kocsizik”, „lebeg valami felett”. Ez a jellegzetes megfogalmazás (epokhoumenon epi téi ousziai) egyszerre sugallja a Jó transzcendenciáját és az értelemmel felfogható tárgyakkal való érintkezését.
[2] Vö. Állam, 521c skk.
[3] Egyes kutatók az utolsó tagmondatot így javítják: „hogy mi az Egy”. A szöveg valóban a Jó ideájáról szól, amelyet Numéniosz a platóni íratlan tanítás nyomán az Eggyel azonosít (19. töredék); Numéniosz azonban nem különíti el következetesen a Jót/Egyet a létezőtől (lásd 17. töredék, autoon).

Lunemorte P>!

[Philón]: Mózes viszont eljutva a filozófia csúcsára, s miután a jövendölések révén sok mindent elsajátított a természet legmaradandóbb igazságai közül, jól tudta, hogy a létezők között mindenekelőtt szükségszerű az aktív és passzív ok léte. Tudta, hogy az aktív ok a mindenségben a legtisztább és teljességgel keveretlen ész (nusz), ami fölötte áll az erénynek, a tudománynak, magának a jónak és magának a szépnek, míg a passzív ok önmagában véve lélek nélküli és mozdulatlan, miután azonban az értelem mozgásba hozta, átformálta és átlelkesítette, a legtökéletesebb alkotássá változott, ezzé a világgá.

Philón: Mózes a világ teremtéséről


Hasonló könyvek címkék alapján

Ifjabb Plinius: Levelek
Mócsy András: Pannonia a korai császárság idején
Spiró György: Fogság
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Lucius Annaeus Seneca: De Ira / A haragról
Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban
Kákosy László: Fény és káosz
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG