Megjártam ​a Don-kanyart 49 csillagozás

Harctéri napló 1942-43
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos frontnaplója lebilincselő olvasmány, egyben történeti értékű dokumentum, melyből az egykori szemtanú vagy érintett hozzátartozó újból emlékezhet, a pusztán érdeklődő olvasó pedig árnyaltabb és hitelesebb képet alkothat a második világháborús katonai részvételünk tragikus Don menti krónikájáról. A kötetet a szerző által készített fotók teszik érzékletesebbé.

>!
Rubicon Intézet, Budapest, 2021
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156280015
>!
Rubicon Intézet, Budapest, 2019
176 oldal · ISBN: 6610000159628
>!
Rubicon-Ház, Budapest, 2012
176 oldal · ISBN: 9789639839106

3 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

partizánok · Petschauer Attila

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Piintyő>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Istenem! Mennyi szenvedést kellett kiállni apáinknak!? Már aki túlélte! Mert csak egy töredék volt az.
Tudtam, tudtuk, hogy mennyi ember elpusztult ott a Don-kanyarban, hiszen történelemből tanultuk.
De mennyire más így olvasni egy szerencsés túlélő naplójából! A száraz tényekkel szemben ez egy nagyon őszinte és nagyon személyes – hiszen leginkább a feleségének szól – vallomás a 2. magyar hadsereg szinte teljes pusztulásáról. Nem író , hanem a katona hangja szólal meg itt. A katona, aki inkább civil, mint katona, s akitől azt várják, hogy majdnem semmi fegyverzettel, a kemény télnek (-30, -40 fok) ellent nem álló, silány ruházattal, gyér élelmezéssel harcoljon és győzzön. De miért, kiért?! Kinek a háborúja ez? Hiszen a magyar nagyon jól megértette magát az orosz paraszttal. Többször utalt rá, hogy a civilek segítettek rajtuk, holott maguk is szükségben voltak.
Keményen odamondogat a katonai felsőbb hadvezetésnek a tétovázó, egymásnak ellentmodó döntéseikért, az emberi élet semmibe vevéséért. Nahisz! Nem az ő életükről volt szó! Csak az volt a fontos, hogy a németek szemében jó pontot szerezhessenek. Mindegy milyen áron, hány ember élete árán. Az a hadseregparancs! Jányi…

Na és az a visszavonulás, a hazafelé való út… az valami rettenetes…

Felkavaró, megrendítő olvasmány, de mindenképpen hiteles, hisz ott született, első körben, a harcok hevében.

17 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

„A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a -40 fokos orosz télben.” (Wikipédia)
Somorjai írása megrendítő beszámoló életének egy kínkeserves, szenvedéssel teli évéről, amikor több ezer társával együtt a 2. magyar hadsereg résztvevőjeként egy eleve halálra ítélt ügyért háborúba kényszerítették. Egy ügyért, amiben a magyar ember élete fabatkát nem ért a németeknek. Egy ügyért, ahol a magyar vezetés hozzá nem értése ezrek halálát, szenvedését, megrokkanását, lelki megnyomorodását okozta.
Somorjai beszámolójának erejét megsokszorozza az első kézből, naplóként írt bejegyzések sora, melyet feleségének vetett papírra, megrázó őszinteséggel. Nem tudom, mi lehetett szörnyűbb ezeknek a férfiaknak: amikor féltek, vajon megússzák-e a következő támadást, vagy amikor már annyira fásultak voltak, hogy félni sem tudtak. Esetleg amikor olyan emberen próbált segíteni Somorjai katonaorvosként, akinek az élettel összeegyeztethetetlen sérülése volt, s a sérült honvéd ellátás közben arról beszélt, hogy még talán jobb is, hogy találat érte, így hamarabb hazajut, és ott lehet gyermeke születésekor.
Egy biztos: a könyv olvasása közben végig összeszorult a szívem, pedig én csak olvasója voltam a történteknek.
A rövidke írás krónika a katonatársak haláláról, elhullott lovakról, barátian viselkedő, művelt oroszokról, testi-lelki magányról, ukrán partizántámadásról, vívódásról az elmaradt otthoni levelek miatt, a hadvezetés inkompetens működéséről, mínusz 42°-os napokról. Krónika a hazatérésről is, ami minden volt, csak nem dicső megérkezés.
Ajánlom Somorjai könyvét mindenkinek. Nagyon emberi írás a történelem egy kis szeletkéjéről, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.

dorgo_sandor IP>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Nehéz erről a könyvről objektív értékelést írni. Megrendítő, fájdalmas és olyan sebeket tép fel a nemzet lelkén, amik talán sosem gyógyultak be igazán.

A szerző hiteles és emberi, minden hibájával együtt igazán át tudja adni mit is éltek át a magyar honvédek a hazájuktól annyira távol, 80 évvel ezelőtt. Úgy gondolom ennek a kötetnek kötelező olvasmánynak kellene lennie a közoktatásban, hogy minden nebuló megtanulhassa, mennyi ártatlan magyar vér hullott egy eleve veszett ügyért.

Hősök voltak ezek a fiatalok egytől egyig, akikre az eljövendő koroknak kötelessége emlékezni.

Egyéb értékelést nem tudok hozzáfűzni ehhez a rendhagyó kötethez, álljon itt egy sor, ami talán legjobban kifejezi, mit is jelent a doni katasztrófa.

„Nagy István, hős magyar baka. Nagy Istvánok! Álljon számotokra ez a pár sor itt emlékül. Fejfátok hamar el fog korhadni, de a bajtársak szívében örök emlék él számotokra. […] Ez a köszönet a csekély számú, a poklon átment megmaradottnak, s ez a gyászbeszéd a többség felett, mely idegen érdekekért harcolva, távol hazájától, javarészt temetetlenül hever holtan az orosz sztyeppéken.”

Virágszépe>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Nehéz szembesülni a nyers, kegyetlen valósággal. Nehéz olvasni, mert itt már nemcsak számok, adatok, hírek vannak, hanem egy hiteles frontnaplót olvashattam: emberekről, akik megélték, átélték ezt az értelmetlen, haszontalan szenvedést. Somorjai Lajos katonaorvosként került ki a keleti frontra, az ő naplója így fontos dokumentummá vált. Realista, kendőzetlen, őszinte írás félelemről, tehetetlenségről, hidegről, fájdalomról. Elképzelni sem tudom, hogy mennyire lehet reszketni a hidegtől mínusz negyven foknál, vékony ruhában. Orvosként kiábrándult, tisztán látja a helyzetüket, maga sem ismer önmagára, a háború mindent és mindenkit megváltoztat.
Számomra félelmetes olvasás volt, nem is lehet csillagokkal értékelni, viszont kötelező megismernünk, hogy mit éltek ők ott át a Don-kanyarban.

Rozsomak69>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Igazából tegnap fejeztem be, de úgy érzem, hogy jól tettem, hogy adtam neki még egy napot, mielőtt értékeltem.

Ez a könyv mindenképpen érdemes elolvasásra bárkinek, aki érdeklődik a II. világháború és a Don-kanyarnál történt katasztrófa téma iránt. Végül is az előszón és az utószón kívül ugyebár egy naplóval szembesülünk, de az nagyon olvasmányos és érdekes. A családunkban anyai nagyapám járta meg a Don kanyart. Illetve járta meg a Donnal sok ezer társával egyetemben. Amiket mesélt arról nagyon jól visszaköszön a naplóban leírtak java része. Legalább annyira benne van az uram-bátyám rendszer tisztikarának a hozzáállása, mint a korszellemben jellemző, de már eltűnőben lévő udvariasság, kötelességtudat és becsületesség. Olvashatunk a tisztek és a legénységi állomány kapcsolatáról, az átélt szenvedésekről és a megszálló feladatot ellátó katonaságról, illetve a partizánokról és az általuk jelentett fenyegetésről.

A napló szomorú tanúsága, hogy mennyire nem tanultunk a múlt hibáiból és mennyire hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, mi magyarok. Csak abban bízom, hogy belátható időn belül nem bizonyítunk ugyanilyen, de még csak hasonló módon sem.

Egyébként a naplóíró meglehetősen őszintén ír mindenről. A saját lelkiállapotáról legalább annyira, mint a környezete viselkedéséről vagy éppen önmaga stiklijeiről. Ezért már becsülendő. Ugyanez igaz az ellenségekről és a szövetségesekről szóló részekben is. Nagyon át tudtam érezni a felfogását. A végén a hosszú visszavonulás és a hazajutás pedig brutális minden ismétlődésével, sőt talán éppen ezért.

A fotók remek kiegészítők a leírtakhoz és valahogy közelebb is hozzák az olvasóhoz az írót. Legalábbis engem kicsit közelebb hoztak.

Nem is emlékszem, hogy mikor olvastam utoljára naplót és mindig izgalmas dolog betekinteni egy másik ember gondolataiba és hozzáállásába, de itt különösen az. Viszonylag rövid, de velős. Szóval javaslom olvasásra, főleg a fentebb leírtaknak megfelelően.

bond>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Anyai nagyapám volt a Don-kanyarban a II. világháborúban, ezért is olvastam el a könyvet, ami nagyon megrázó volt. A háború mindennapjai, a kíméletlen hideg, a gyenge felszereltség, az emberi játszmák, ezekről számol be Somorjai Lajos kendőzetlenül. Olvashatjuk vívódásait, gondolatait a bajtársakról, felettesekről, az értelmetlen áldozatokról. A napló talán legerősebb része a visszavonulás, hogy sehol sem érezhették magukat biztonságban a partizánok miatt. Érdekesen írja le az orosz területeket, településeket, az ott élők háborús mindennapjait, a magyar katonákhoz való viszonyukat. Eddig nem gondoltam volna, hogy a hazai leveleknek milyen életben tartó, az elmaradásuknak pedig akár demoralizáló hatása lehet a katonákra.

Bandika5>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

„ Tartani kell! Nincs bevetni való tartalék.Tartaléknak ott van a ti magyar szívetek.Lehetetlenség nincsen.”

Nokimaki>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Megrázó… Hiába minden történelmi dokumentum, minden hiteles leírás… sosem fogjuk – szerencsére – átélni azt a sok szörnyűséget és borzalmat… és mindezt gyakorlatilag a semmiért…
Dédapám is ott volt… Ő hazatért… szerencsés volt…

Aemitta>!
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Hasonló kiadás nem nagyon van a piacon, ami egy fronton szolgáló emlékeit mutatja be. Ez nem egy memoár vagy regény, hanem a tiszta valóság egy csipetnyi darabja. A hazatértek nagy része beszélni sem tudott az átéltekről, naplót vezetni sem nagyon tudtak, a hazaküldött levelekben nem írtak a szenvedéseikről, félelmeikről, élményeikről.
Az író Oroszországban szolgált katonaorvosként, így jól láthatta, hogy milyen pusztulás zajlott a hazától távolra kivitt honfiaink. Ez már népirtás? Mindenki döntse el maga…


Népszerű idézetek

pali>!

A kitüntetés olyan, mint a repülőbomba. Magasból jön, a front mögé hull s ártatlanokat talál.

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Kapcsolódó szócikkek: kitüntetés
agivagyok>!

Az élet nagyon ronda, de az emberek még ennél is rondábbak.

29. oldal

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Kapcsolódó szócikkek: élet
dokijano >!

Arra jó vagyok, hogy gyerekem legyen s egy ágyútölteléket neveljek a hazának, de látnom? … az ugyebár nem is fontos! Fő, hogy egy katonával több lesz.

Szeptember 6. (Rubicon-Ház, 2012)

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

dokijano >!

    Tegnap este egy szomszéd házban nagyszerű felfedezést tettem: az egyik zsidó munkásszázadnál remek tangóharmonikaszó ütötte meg a fülemet. Benézek, s kisül, hogy a Heinemann-féle Magyar Revü Tánczenekar harmonikása itt sínylődik. Vagy félóra hosszat hallgattam a legremekebb harmonikaszámokat. Lelki felüdülés volt. Hiába, nagyon hiányzik a rádió!

Szeptember 11. (Rubicon-Ház, 2012)

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

ppeva P>!

Tegnap hadseregparancsot adtak ki, mely a következőképpen kezdődik: „A második magyar hadsereg elvesztette becsületét! Az ellenség benyomhatta állásainkat, ez nem szégyen, de szégyen ez a fejvesztett, rendezetlen csürhe futása, mely stb. …”
Hát ezt kaptuk, kapták hős honvédeink, akik tíz hónapja, percnyi szünet után állandóan bevetve, a számbeli, minőségbeli fölényben levő, sokkal jobban felszerelt és toronymagasan jobban felfegyverzett, fanatikusan, az utolsó puskalövésig harcoló orosz katonaság ellen meggyőződés nélkül, rosszul felszerelve, megspékelve nemzetiségekkel, kénytelen nem hazáját védve, hanem távol, idegenben harcolni. Ez a köszönet a csekély számú, a poklon átment megmaradottnak, s ez a gyászbeszéd a többség felett, mely idegen érdekekért harcolva, távol hazájától, javarészt temetetlenül hever holtan az orosz sztyeppéken.
Nem a szervezésbeli hibák, nem a kiképzetlen, öreg népfelkelőket kihozók, nem a tapasztalatlan felsőbb és középső hadvezetésünk, nem az anyagiak hiánya miatti rossz felszerelésünk, elavult fegyvereink, nem az ország szegénysége s lelki előkészítetlensége erre a háborúra, nem a plecsnikre vadászó egyes vezérkari és törzstisztek, nem a többiek geseftelése és ivása, nem, ez mind nem oka a vereségnek. Sőt, még az ellenség fanatizmusa, 25 éves lelki propagandája, hatalmasabb tömeg és kitűnő, legkorszerűbb felszerelése s kiképzése, hazáját az utolsó csepp vérig védő hősiessége sem. Egyedül a magyar baka, akiknek fele holtan maradt ott, vagy a felsőbb vezetés hibájából fogságba került. S az, aki nyomorult életét futva védte, mikor a -40° C-os hidegben, január közepén Oroszországban egy flanelkapcával s jégeralsóval szerelték csak fel, s vékony vászonkesztyűvel! Mialatt keze a kesztyűvel együtt odaragadt a puskára (világháborús elgondolás szerint fel volt kitűnően szerelve, hiszen „volt puskája”); ezalatt 80 000 kitűnő szőrcsizmát a visszavonulás alatt fel kellett égetni, mert „edzeni” akarták a nyomorultat, s ezért nem osztották ki eddig.
No de elég! A parancs végül is hozzáteszi, hogy élelmezési korlátozások lesznek, de még ennyit sem érdemelnek meg (értelem szerint: dögölnének éhen), drákói eszközöket enged meg a fegyelem helyreállítása érdekében (ez helyes), s meghagyja, hogy a fagyásos sérülteket hólapátolásra kell kivezényelni. Hát, így!
Az egész pedig magán hordta a tehetetlen düh köpködését, a saját hibának másokra való áthárítását, s a saját bőrének mentését. V[itéz] Jány Gusztáv! Lettél volna elöl a vonalban, a „csürhe” közt! Nem pár napos vendégszereplésre, de talán csak pár hónapig. Edződtél volna Te is!
[…] Nem okolnád akkor ezt a szerencsétlen, rászánt, feláldozott s összetört társaságot, hanem ott keresnéd a hibát, ahol volt: szervezési, vezetési hozzá nem értésben, világháborús mentalitásban s szegénységünkben. S miért nem maradtál Te is ott az utolsó puskalövésig, mikor éjszaka felszerelést, rádiót visszahagyva futottál?

163-164. oldal

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Piintyő>!

Nem volt egyáltalán kedvem naplót írni, sokkal gyalázatosabb lelkiállapotban voltam eddig; hogy őszinték legyünk, féltem, s az volt az álláspontom, hogy halott embernek minek napló.

(első mondat)

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Kapcsolódó szócikkek: napló
Piintyő>!

Június 9.
…A hozzánk beosztott zsidó munkásszázad megfeszített erővel dolgozik a második védelmi vonalunk kiépítésén. A nyomorultak soványak, sápadtak, elcsigázottak, kiéhezettek. Pofozzák, rúgják őket, s dolgoztatják, mint az állatokat. Fegyver nélkül járják az első vonalakat, közvetlen az ellenség előtt, drótsövényt építeni, árkot ásni. Itt van köztük Petschauer Attila, a volt kardvívó világbajnok is. Kipofozták már belőle az arroganciát.

29., oldal

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Kapcsolódó szócikkek: Petschauer Attila · zsidók
5 hozzászólás
Amapola P>!

Kromiban az egyik templomot istállónak használták fel. Legyünk őszinték, ezt mi is átvettük tőlük, s nem hiszem, hogy haditudósítóink lefényképezték volna azt a templomot, ahol előbb az oroszoknak, aztán a mi tüzéreinknek volt az istállója. Itt nem domborodott ki kellőképpen a kultúrfölényünk.

101. oldal

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

Kapcsolódó szócikkek: templom
dokijano >!

Érdekes, hogy a lakosság karaktere hogy meg tud változni. Vonulás közben lehet ezt jól megfigyelni. Az egyik falu még piszkos, micisapkás prolik lakják, a másik már népviseletben, szorgalmas, tiszta.

Szeptember 20. (Rubicon-Ház, 2012)

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43

dokijano >!

    Csapataink feladata a Don-kanyarulat megszállása és biztosítása lesz. Nem hiszem, hogy orvosilag sok dolgunk fog akadni. Kis nyaralás, s aztán haza! Így lenne ez jó, ha igaz lenne!
    A sok por után most remek fürdés volt egy itt folyó kis vízben. Fák alatt áll a sátrunk, derékig érő, magas fűben. Nagyon élvezem ezt a vándoréletet, lovagolni, sátorban aludni s – mint jelenleg – dolog, felelősség nélkül élni. Csak a jövő bizonytalansága s a jelen és múlt háborús borzalmai ne lennének.

Július 11. (Rubicon-Ház, 2012)

Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart Harctéri napló 1942-43


Hasonló könyvek címkék alapján

Viczián Antal: Meghaltak a Donnál
Szenes Erzsi: A lélek ellenáll
Bajor Péter – Szabó Péter: Requiem egy tábornokért
Molnár András – Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben
Szakály Sándor: Trianon, honvédség, háború, sport
Örsi Ferenc: Zöld notesz
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Sára Sándor: Pergőtűz
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság