Árnyak ​az időn túlról 11 csillagozás

Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Ocsmány szörnyszülöttek lopakodnak éjszakánként a sötétben és vetik rá magukat gyanútlan áldozataikra a New York-i metróalagutakban.
A kapzsi örökös megkaparint egy démoni gyűrűt, amely hajmeresztő játszmába kezd vele.
Egy elárvult gyerek távoli rokonaihoz költözik egy elhagyatott erdőség kellős közepére,
ahol éjszakánként túlvilági fények, zajok és lények kísértenek.
Mit kezdjen az a rémtörténeteket kedvelő olvasó, aki egy nap kedvenc magazinjába elrejtve megtalál egy kitépett lapot a Necronomiconból?

17 remekbe szabott, magyar nyelven először megjelenő novellát tartalmaz, amely nem csak a lovecraftiánus rettenet és a Cthulhu-mítosz „veteránjainak” ígér borzongást, hanem a műfajjal csak most ismerkedő, a különleges félelmet kereső olvasó számára is.

A művek szerzői: Robert E. Howard, Clark Ashton Smith, Henry Kuttner, H. P. Lovecraft, Robert Bloch, Ramsey Campbell

Tartalomjegyzék


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
fekiyeti79 P
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Kis hazánkban egyre nagyobb teret hódít magának a weird fiction, melynek meghatározása kicsit sem egyszerű, de szerencsére Kornya Zsolt – egy készülő antológia kapcsán – egészen korrekt módon megpróbálta körülhatárolni az ezen címke alá tartozó művek mibenlétét:
#link* spoiler

    Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ezek az információk rávilágítottak arra, hogy a weird irodalom nem feltétlenül csak a borzongatásról, félelemkeltésről szól – bár mindenképp törekszik a nyugalon megzavarására –, hanem magában foglalja a furcsa, sejtelmes történeteket is. Ennek fényében teljesen más szemmel kezdtem nézni jelen gyűjteményre, ugyanis borzongás terén elég magas az ingerküszöböm, amit – őszintén bevallva – nem sok novellának sikerült megugrania. Viszont a sejtelmesség, a megmagyarázhatatlan, furcsa légkör mindegyiket áthatja, és ebből a szemszögből nézve, viszonylag azonos színvonalú, élvezetes írások voltak.
    A történeteket összekötő kapocs a Cthulhu-mítoszként elterjedt ál-mitológiai háttér, amely olyan sokoldalúvá, részletgazdaggá terebélyesedett az évek során, hogy már-már a hitelesség, a hihetőség határát súrolja; a Tér és Idő határait átlépő, isteni hatalommal felruházott, a csillagok közül a Földre érkező entitásoktól kezdve, letűnt korok civilizációinak bemutatásán át egészen a legapróbbnak tűnő részletig: Abdul Alhazred Necronomiconjáig, mely sok rémtörténetnek szolgáltatott alapot, nem csak az irodalom, hanem a filmgyártás területén is (pl.: Gonosz halott**).
    A novellákat külön nem részletezem, mint említettem, azonos (és igen magas) színvonalú írások, csupán azokat említeném meg, amelyek számomra kiemelkedőek voltak (értsd: feszegették a félelemküszöböm határait). Ezek pedig a következők.
Mearle Prout: A Féreg Háza
Robert Barbour Johnson: Mélyen lent
Robert Bloch: Jegyzetfüzet egy elhagyatott házban
Ramsey Campbell: Templom a High Streeten

H. P. Lovecraft történetét (A domb, ami a kötet leghosszabb írása, inkább kisregény, mint novella), azt hiszem nem kell külön kiemelnem; tökéletes, csak nem sz*rtam be tőle. :)

    Két apró problémát sikerült felfedeznem, ebből az egyik inkább csak szépséghiba:
– A régies, bőrkötés hatását keltő borítóhoz képest túl fehérek a lapok. Szerintem hatásosabb lett volna kicsit sárgás árnyalattal, amolyan pergamen-szerűvé „varázsolni” az oldalakat. :)
– Valamint elég sok benne az olyan elírás, ami már nekem is szúrta a szememet. Egy esetben pl. olyannal is találkoztam, ahol Agatha helyett Angela szerepel (Kristályba zárt örökség).

    De összességében nagyon jó válogatást tudhatok magaménak, sokoldalú betekintést kaptam ebbe a furcsa, sejtelmes, és igen, néha borzongató világba, melynek megértését (az ilyen laikusok számára, mint én) nagyban segíti Somogyi Gábornak a kötet végén található, Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című írása.

Apró lábjegyzetként említést tennék az amerikai Weird Tales magazinról, melyből a novellák zöme származik. Erről az érdeklődők találhatnak információt az alábbi linken, szintén Kornya Zsolt fordításában:
spoiler

A könyvet pedig bátran szerezzétek be, olvassátok, mert megéri! Mindenki fedezze fel az első novella (A Vörös Agy) kapcsolatát a többivel, ami nekem elsőre kakukktojásnak tűnt, de úgy érzem a végére értelmet nyert. :)

* A linkért (és a karcért spoiler, amiből „loptam” :)) köszönetet mondok @Laren_Dorr -nak!

** #link spoiler

2 hozzászólás
>!
zamil
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Kezdem azzal, hogy köszönetet mondok a szerkesztőnek, mert ez a gyűjtemény hiánypótló hazánkba. Igaz a Delta Vision MM sorozata is ezt a kort és ezeket az írókat mutatja be, de itt nem írók életműve van velünk megismertetve, hanem a jobb, elismert művek vannak kiragadva.
Folytatom azzal, hogy köszönetet mondok, a fordítóknak, akik saját és az olvasók örömére, vetek részt a könyv elkészítésben. A fordítás és a szerkesztés is mutatja, hogy szívvel lélekkel készült, nem egy összecsapót gyűjtemény lett.
Köszönetet mondok még a kiadónak, és az egész lovecrafti mozgalomnak, ami az utóbbi időben, kis országunkba igen tevékeny és elhivatott, hogy egy ilyen szűk közösségnek kiszolgálják az ízlését.
De térjünk rá a könyvre.
A könyvben több kimagasló és jó novellát olvashatunk a Cthulhu-mítosz köré építve, több olyan elbeszélést olvashatunk, amik a horror műfaj úttörői voltak. Persze vegyes a színvonal, mert van olyan novella, ami gyengébb és nem talált meg magának, de mégis itt a helye a többi közt.
Aki egyszer is libabőrös lett, Lovecraft olvasása alatt, akit megérintett ez a fajta borzongás, annak feltétlen ajánlom ezt a könyvet. Aki még nem olvasót hasonlót, annak meg azért ajánlom, mert biztos megtalálja azt a novellát, ami befészkeli magát emlékei rejtett zugaiba, hogy onnan véletlenszerűen néha-néha, mint kísértett előbújjon és borzongást okozzon.
Reménykedem, hogy már készül a folytatás, mihamarabb olvashatom.

>!
TheBlackAether
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Ha H. P. Lovecraft neve felmerül, akkor reflexszerűen kapcsolódik hozzá pár darab igencsak alaptalan tévhit, Cthulhu neve, na és persze a Cthulhu-mítosz, amit HPL-hez kötni ugyan csak a tévhitek közé tartozik. Bármennyire is tűnik feleslegesnek a cél, hogy tudatosítani szeretnénk az olvasókban a tényt, miszerint a köztudatban elterjedt pszeudomítosz valójában August Derleth átalakított és igencsak tévútra terelt elképzelése Lovecraft panteonjáról, igenis fontos eleme ez a kozmikus horror irodalmának. A Cthulhu-mítoszról, annak keletkezéséről írt cikkünkben már kitértem arra, hogy ez az egész folyamat miként is zajlott le, mi lett az eredménye, de érthetően – még annak ellenére is, hogy közösségünk nem túlzottan nagyszámú – nem mindenkihez jutott el ez az anyag, illetve nem mindenki gondolta úgy, hogy a cikkben leírtak alaposan alátámasztott tények. Annak ellenére, hogy nem légből kapott következtetések szerepelnek benne, ugyan is a forrás S. T. Joshitól és David E. Schulztól származik. Tisztában vagyok azzal, hogy nem fog egyik napról a másikra megváltozni a mítoszhoz kapcsolódó félreértés, de az Árnyak az időn túlról antológiával egy olyan sorozat indult el vége, aminek segítségével a kételkedők – legszívesebben azt mondanám hitetlenek – saját maguk győződhetnek meg arról, hogy Lovecraft munkássága nem egyenlő a Cthulhu-mítosszal.

Bővebben: http://www.theblackaether.com/2018/05/06/arnyak-az-idon…

>!
Daniel_Cserhalmi IP
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Mindenek előtt örvendetes, hogy újabb és újabb kiadványok jelennek meg, melyek a lovecrafti világot tárják az olvasók elé. Ugyanakkor ez a kötet rávilágít egy fontos (ám de nem ismeretlen) tényre: H. P. Lovecraft munkáihoz nagyon kevesen érnek fel. E kötet nem minden írása kapcsolódik a Cthulhu-mítoszhoz (már ha ez a kifejezés egyáltalán megfelelő, az utószó alapján), némelyek szimpla rémtörténet, horror, nevezzük aminek akarjuk, de még a direkt mítoszos kapcsolódású írások sem érnek fel a lovecrafti magasságokig. Az általa jegyzet „A domb” több rétegű története messze a legjobb a kötetben. Ezt a szintet számomra egyedül Robert Bloch írása érte el, és ha nem lett volna feltüntetve a szerző, akkor gondolkodás nélkül én magam is hozzácsapom a Lovecraft-kánonhoz. Így tehát az írások minősége elég hullámzó. Sajnos az is látszik, hogy a novellák fordítását „önkéntesek” végezték, akiknek talán nem a műfordítás a szakmájuk. Néha teljesen magyartalan mondatokat találni a szövegben, amit egy jó szemű szerkesztő elég hamar kigyomlált volna. A kötet végi tanulmány érdekes, bár folyamatosan azt érzem, hogy néha kissé mesterkélten keressük a kapcsolódási pontokat az egyes írók és történeteik között, amit nem is biztos, hogy létező kapcsolatok. Ettől függetlenül a Lovecraft/Cthulhu rajongók számára kötelező darab.

>!
Fekete_Balázs
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Zseniális ahogyan Lovecraft követői, kollégái a saját műveikbe beleszövik a kozmikus rettegést, Cthulhut… Jöhet a folytatás!


Népszerű idézetek

>!
Sztrókay_László

Az árják gyorsan elkorcsosulnak, ha letelepednek és békés életet folytatnak. A nomád életmód felelt meg nekik; ha megállapodnak és földeket kezdenek művelni, azzal megágyaznak saját bukásuknak, majd amikor elkerítik magukat a városfalakkal, megpecsételik a sorsukat.

Robert E. Howard: A sötétség gyermekei, 29. oldal

>!
Sztrókay_László

Az enyém királyi faj, bár elkorcsosult és romlásba zuhant a folyamatos keveredésnek köszönhetően. Az idegen vér hullámai megfeketítették hajamat és elsötétítették bőröm, de még mindig enyém a nemesi termet, és a hódításra született, kék árja szemek.

Robert E. Howard: A sötétség gyermekei, 29. oldal

>!
Sztrókay_László

Nem gondolt arra, hogy talán pont maga az épelméjűsége késztette arra, hogy írjon? Mi van, ha nem merte minden tudását papírra vetni? Mi van, ha a homályos felvetései sötét és rejtélyes nyomok: kulcsok egy nagyobb kirakóshoz, azok számára, akik felismerik?

Robert E. Howard: A sötétség gyermekei, 22. oldal

>!
Sztrókay_László

A magányos tudós magán hordozta az összes olyan vonást, amely minden olyan emberre jellemző, aki nagy odaadással szenteli éveit mélyenszántó kutatásaira. Vézna volt és hajlott hátú, magas homlokkal és őszbe forduló hajjal; a könyvtár fakósága kint ült beesett, simára borotvált arcán is. Ugyanakkor egyfajta idegborzoló aura és félelmet keltő zárkózottság lengte körül, amely több volt egy remete félénk viselkedésénél. A szakadatlan szorongás sejlett fel minden egyes pillantásában és csontos keze minden mozdulatában. Lázban égő szeme körül sötét karima húzódott. Megroggyant egészsége minden bizonnyal a túlhajszolt munka következménye volt; azonban még találgatni sem mertem volna, miféle természetű kutatás sodorta ezt az embert a tönk szélére. Volt azonban a vonásaiban valami – talán hajlott széles vállának és sasszerű arcvonásainak köszönhetően –, amely egykoron roppant céltudatosságot és még nem teljesen kiapadt életerőt sugárzott.

Clark Ashton Smith: A varázsló visszatérése, 32-33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása
Pirkadatra várva
Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: Az
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Sang-Sun Park: Tarot Café 6.