Árnyak ​az időn túlról (Árnyak az időn túlról 1.) 24 csillagozás

Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Ocsmány szörnyszülöttek lopakodnak éjszakánként a sötétben és vetik rá magukat gyanútlan áldozataikra a New York-i metróalagutakban.
A kapzsi örökös megkaparint egy démoni gyűrűt, amely hajmeresztő játszmába kezd vele.
Egy elárvult gyerek távoli rokonaihoz költözik egy elhagyatott erdőség kellős közepére,
ahol éjszakánként túlvilági fények, zajok és lények kísértenek.
Mit kezdjen az a rémtörténeteket kedvelő olvasó, aki egy nap kedvenc magazinjába elrejtve megtalál egy kitépett lapot a Necronomiconból?

17 remekbe szabott, magyar nyelven először megjelenő novellát tartalmaz, amely nem csak a lovecraftiánus rettenet és a Cthulhu-mítosz „veteránjainak” ígér borzongást, hanem a műfajjal csak most ismerkedő, a különleges félelmet kereső olvasó számára is.

A művek szerzői: Robert E. Howard, Clark Ashton Smith, Henry Kuttner, H. P. Lovecraft, Robert Bloch, Ramsey Campbell

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Azilum-különkiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Howard Phillips Lovecraft · Catherine Lucille Moore (C. L. Moore) · Edward John Moreton Drax Plunkett (Lord Dunsany) · nekromanta


Kedvencelte 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Keiran_Rowley IP>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Sötétből előkúszó, fekélyes csápokat pótló kötet

A kozmikus horror/weird horror nagyon vékony réteg, és valószínűleg azért kedvelik kevesen, mert nem tudják hova tenni. Javarészt ugyanis nem a kézzel fogható, materiális félelemérzetünkre próbálnak hatni ezek az írások, hanem leginkább valami hatalmas, ép ésszel felfoghatatlan rettenettel, alattomosan a látóterünk peremén kúszó ismeretlennel riogat. A zsigeri félelmet legtöbbször a kozmikus méretekhez képest jelentéktelen létezésünkkel való szembesülés adja. Hogy életünk, céljaink és vágyaink mennyire nem számítanak.
A Mérhetetlen Vének vagy az Ősi Istenek tehát jellemzően nem gonoszak, egyszerűen nem foglalkoznak velünk emberekkel. Pontosabban csupán annyira vesztegetik ránk az idejüket, mint egy elefánt az útjába eső, szorgosan ténykedő hangyákra. Még csak az sem számít nekik, hogy hiszünk e bennük. Ők csak léteznek. Néha groteszk dimenziókból türemkednek elő, máskor ismerős pigmentfoltokkal pettyezett, bőrkötésű könyvek lapjai közül férkőznek elménkbe, és hintik el a rothadás magvait.
Üdv Lovecraft világában! Ahol a turistákat korán elnyeli a sötétség vagy az őrület.

Ebben a kötetben egy Lovecraft által jegyzett novella, további tizenhat, munkássága előtt tisztelgő, más írók tollából származó novella és egy, a kötetet jegyző szerkesztő által írt esszé található. A szövegek pedig olyan remekműveket takarnak, amik eddig magyar fordításban nem jelentek meg sehol.

Első sorban fontos leszögezni, hogy maga a kiadvány egy rajongói kiadvány, annak minden gyermekbetegségével. Külső megjelenése ugyanis jócskán hagy maga után kívánnivalót. Pár dolgot ezért összeszedtem negatívumként rögtön az elején:
1. A margó nélküli, apró betűvel teleírt oldalak egyáltalán nem voltak olvasóbarátok, főleg, ha az oldal majdnem fele még az apró betűnél is apróbb betűvel írt lábjegyzet. Érdekesek voltak a plusz infók? Igen. Túl sok volt? Igen. Kifolyt a szemem? Ó, igen.
2. A tördelés nem csak a faltól falig terjedő szöveg miatt volt zavaró, de néha egy-egy novellában a fejezeteket jelölő számok a lap aljára estek, míg az utána lévő szöveg már a következő oldalon folytatódott.
3. Nyomdai gondok: esztétikailag sokat rontott az élményen, hogy a lap aljára megálmodott, díszes oldalszámok az én példányomban a kötet feléig sréhen félbe voltak vágva, a borító laminálása pedig egy olvasás után felpöndörödött az éleken. Egyikért sem rajongtam túlzottan.
Szóval bocsesz, de ezt a kötetet elsüllyesztem a könyvespolcomon, mert nem szép. Kábé amúgy ennyi a negatívum. Most pedig, hogy ezen túl vagyunk, lássuk a beltartalmat.

Mivel egy novellás kötetről beszélünk, nyilván itt is vannak erősebb és kevésbé erősebb darabok. Megalapozottságában és minőségében messze magasan kiemelkedik a kötetben a Lovecraft keze nyomát jegyző novella, A domb, noha semmiképpen nem ezt az írást javasolnám tőle elsőre. Ez egy lassan építkező, monumentalista, gótikus horror novella, némi igazán remek mítosz utalással és groteszk végkifejlettel, mégis nehézkes volt az olvasása, ami miatt inkább már kialakult rajongóknak ajánlanám elsősorban.

A kötet erősebb darabjai közé soroltam Hugh B. Cave: A sötét mágia szigete, Robert Barbour Johnson: Mélyen lent, Charles Tanner: A korsó és a dzsinn, Robert Bloch: Jegyzetfüzet egy elhagyott házban, Ramsey Campbell: Templom a High Streeten című írásait. Nekem ezek tetszettek a leginkább, de ez nyilván egyéni preferencia kérdése.

Érdekesség
A kötetben egyébként Robert E. Howard Conan megálmodójának egy novellája is megtalálható, illetve a Psycho-t jegyző Robert Bloch is képviseltette magát egy írással. Külön élvezet volt az egyes novellák előtt az írókról megtudni néhány dolgot, ezek a bemutatkozások nekem rengeteget adtak az olvasási élményhez, hiszen például innen derült ki az is, hogy a kötet legfiatalabb szerzője, mindössze tizenhét éves volt a novellája megalkotásakor, illetve hogy egy kétkezi foglalkozást űző, kevésbé tanult ember is képes olyan hangulatot teremteni az írásával, amit talán nem is néznénk ki belőle.

A külső megjelenés hibái ellenére hatalmas élvezettel olvastam ezt a kötetet. Az írások összeválogatása remekre sikerült, igazi ínyenc svédasztal ez a könyv, ahol a mítoszhoz kevésbé, lazábban kapcsolódó írások mellett jól megférnek a hatalmas kutatómunkát maguk mögött tudó, Lovecraft világába prímán belesimuló novellák. Egytől egyig pazar alkotásoknak tartom őket, nem lehetek eléggé hálás azért, hogy olvashattam őket magyarul. Több ilyen, ehhez hasonlóan kiváló tartalmú rajongói kiadásra lenne szükség.

5 hozzászólás
fekiyeti79>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Kis hazánkban egyre nagyobb teret hódít magának a weird fiction, melynek meghatározása kicsit sem egyszerű, de szerencsére Kornya Zsolt – egy készülő antológia kapcsán – egészen korrekt módon megpróbálta körülhatárolni az ezen címke alá tartozó művek mibenlétét:
#link* spoiler

    Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ezek az információk rávilágítottak arra, hogy a weird irodalom nem feltétlenül csak a borzongatásról, félelemkeltésről szól – bár mindenképp törekszik a nyugalon megzavarására –, hanem magában foglalja a furcsa, sejtelmes történeteket is. Ennek fényében teljesen más szemmel kezdtem nézni jelen gyűjteményre, ugyanis borzongás terén elég magas az ingerküszöböm, amit – őszintén bevallva – nem sok novellának sikerült megugrania. Viszont a sejtelmesség, a megmagyarázhatatlan, furcsa légkör mindegyiket áthatja, és ebből a szemszögből nézve, viszonylag azonos színvonalú, élvezetes írások voltak.
    A történeteket összekötő kapocs a Cthulhu-mítoszként elterjedt ál-mitológiai háttér, amely olyan sokoldalúvá, részletgazdaggá terebélyesedett az évek során, hogy már-már a hitelesség, a hihetőség határát súrolja; a Tér és Idő határait átlépő, isteni hatalommal felruházott, a csillagok közül a Földre érkező entitásoktól kezdve, letűnt korok civilizációinak bemutatásán át egészen a legapróbbnak tűnő részletig: Abdul Alhazred Necronomiconjáig, mely sok rémtörténetnek szolgáltatott alapot, nem csak az irodalom, hanem a filmgyártás területén is (pl.: Gonosz halott**).
    A novellákat külön nem részletezem, mint említettem, azonos (és igen magas) színvonalú írások, csupán azokat említeném meg, amelyek számomra kiemelkedőek voltak (értsd: feszegették a félelemküszöböm határait). Ezek pedig a következők.
Mearle Prout: A Féreg Háza
Robert Barbour Johnson: Mélyen lent
Robert Bloch: Jegyzetfüzet egy elhagyatott házban
Ramsey Campbell: Templom a High Streeten

H. P. Lovecraft történetét (A domb, ami a kötet leghosszabb írása, inkább kisregény, mint novella), azt hiszem nem kell külön kiemelnem; tökéletes, csak nem sz*rtam be tőle. :)

    Két apró problémát sikerült felfedeznem, ebből az egyik inkább csak szépséghiba:
– A régies, bőrkötés hatását keltő borítóhoz képest túl fehérek a lapok. Szerintem hatásosabb lett volna kicsit sárgás árnyalattal, amolyan pergamen-szerűvé „varázsolni” az oldalakat. :)
– Valamint elég sok benne az olyan elírás, ami már nekem is szúrta a szememet. Egy esetben pl. olyannal is találkoztam, ahol Agatha helyett Angela szerepel (Kristályba zárt örökség).

    De összességében nagyon jó válogatást tudhatok magaménak, sokoldalú betekintést kaptam ebbe a furcsa, sejtelmes, és igen, néha borzongató világba, melynek megértését (az ilyen laikusok számára, mint én) nagyban segíti Somogyi Gábornak a kötet végén található, Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című írása.

Apró lábjegyzetként említést tennék az amerikai Weird Tales magazinról, melyből a novellák zöme származik. Erről az érdeklődők találhatnak információt az alábbi linken, szintén Kornya Zsolt fordításában:
spoiler

A könyvet pedig bátran szerezzétek be, olvassátok, mert megéri! Mindenki fedezze fel az első novella (A Vörös Agy) kapcsolatát a többivel, ami nekem elsőre kakukktojásnak tűnt, de úgy érzem a végére értelmet nyert. :)

* A linkért (és a karcért spoiler, amiből „loptam” :)) köszönetet mondok @Laren_Dorr -nak!

** #link spoiler

2 hozzászólás
zamil>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Kezdem azzal, hogy köszönetet mondok a szerkesztőnek, mert ez a gyűjtemény hiánypótló hazánkba. Igaz a Delta Vision MM sorozata is ezt a kort és ezeket az írókat mutatja be, de itt nem írók életműve van velünk megismertetve, hanem a jobb, elismert művek vannak kiragadva.
Folytatom azzal, hogy köszönetet mondok, a fordítóknak, akik saját és az olvasók örömére, vetek részt a könyv elkészítésben. A fordítás és a szerkesztés is mutatja, hogy szívvel lélekkel készült, nem egy összecsapót gyűjtemény lett.
Köszönetet mondok még a kiadónak, és az egész lovecrafti mozgalomnak, ami az utóbbi időben, kis országunkba igen tevékeny és elhivatott, hogy egy ilyen szűk közösségnek kiszolgálják az ízlését.
De térjünk rá a könyvre.
A könyvben több kimagasló és jó novellát olvashatunk a Cthulhu-mítosz köré építve, több olyan elbeszélést olvashatunk, amik a horror műfaj úttörői voltak. Persze vegyes a színvonal, mert van olyan novella, ami gyengébb és nem talált meg magának, de mégis itt a helye a többi közt.
Aki egyszer is libabőrös lett, Lovecraft olvasása alatt, akit megérintett ez a fajta borzongás, annak feltétlen ajánlom ezt a könyvet. Aki még nem olvasót hasonlót, annak meg azért ajánlom, mert biztos megtalálja azt a novellát, ami befészkeli magát emlékei rejtett zugaiba, hogy onnan véletlenszerűen néha-néha, mint kísértett előbújjon és borzongást okozzon.
Reménykedem, hogy már készül a folytatás, mihamarabb olvashatom.

Dávidmoly >!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Ha kiszámolnám, akkor valószínűleg sokkal harmatosabb lenne a csillagozás, mert az átlagos színvonal elég ingadozó volt. Ugyanakkor összességében kedvező emlékek maradtak meg bennem a kötettel kapcsolatban.

Szilárd_Berke IP>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Az alkotások élvezetesek, a válogatás klassz, sajnos a tördelés és a betűméret eléggé szörnyű.

Mortii>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Annyi évvel a megjelenés után végre belevágtam az Árnyak első kötetébe, hogy aztán a felénél bele is törjön a bicskám. Olyan sok hasonló történethez volt szerencsém mostanában az Azilum magazin valamint az Attraktor kiadó jóvoltából, hogy kicsit belefásultam, de aztán túljutottam rajta.

A kötet 17 novellát tartalmaz Lovecraft kor és pályatársaitól, természetesen a Mester mítoszához illeszkedve. Eleve a különösen tematikus válogatás kicsit nehézzé teszi a könyvet, de az sem segített, hogy mikroszkópikus betűkkel szedve operáltak a kiadásnál ( szerencsére ezt a további köteteknél korrigálták). A novellák számomra kissé vegyesek. A hosszú olvasási idő is tehet róla, de némelyik egyáltalán nem hagyott bennem nyomot. A legmélyebbet viszont a leghosszabb, Lovecraft által szellemíróként alkotott A domb hagyta. Felfedezhető benne a stílusa, ha nem a neve alatt közölték volna is megismerhető a szokásos jegyekről, de valahogy túlságosan elnyúlt a történet. Ha egy eredeti lovecrafti rettenet lett volna, szerintem megoldotta volna kevesebb karakterszámmal. Ez a történet volt igazából számomra a nagy akadály, ezen rágtam át magamat nehezen. Egyébként visszagondolva nem volt bűn rossz a történet, csak rétestészta.
A leginkább a nagy cimborák, R.E.H és C.A.S. történetei tetszettek, de említésreméltó A Féreg háza, a Mélyen lent, A mélység, a Jegyzetfüzet… és a Templom a High Streeten.
A Kristályba zárt örökség egy nagyon jó történet volt, de nemigazán értettem mit keresett egy a Cthulhu mítosszal kapcsolatos kötetben. Inkább M.R. James történeteit juttatta eszembe.
A hetedik varázsige pedig nagyon jó lezárása volt a kötetnek, imádtam a tapintható sötétséget amit áraszt, a mocsárvidék pedig kifejezetten tetszetős színhelye volt a történetnek!
Kíváncsian állok a következő kötet elé!

bfg3 P>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Végre-valahára megvan! Miután jó éve lecsúsztam róla, hála az utórendelésnek sikerült megszereznem :)

Alapvetően azt kaptam, amit várhattam. Antológia, szűk tematikával – tehát jó, rossz és középszerű történetek vegyesen. Az meg eleve pozitívum, hogy Magyarországon megjelenik ilyesmi. Azt azért megjegyzem, hogy még a legrosszabb történtek is felette vannak mondjuk ennek: link

Néhány szó az érdekesebbekről.

A Vörös Agy: gyakorlatilag tisztán sci-fi; soha életemben nem láttam még a világegyetem hőhalálának ennyire költői leírását. spoiler

A varázsló visszatérése: Meglehetősen jól „Lovecrafti”, de mint Ashton Smith-mű nem a legsikerültebb. Én az első befejezésre voksolok.

A Féreg Háza: majdnem összejött. Minden a helyén van, ami kell, a rettenet, a daramturgia, a szituáció – csak a hangulat hiányzik belőle, de olyan szinten, mintha kilúgozták volna. Kár, mert nagyot üthetett volna.

Rémület Salemben: alias Keziah és Whateley szerelemgyereke. Az Ősi Istenek átkának köszönhetően mindkettejük legpocsékabb tulajdonságait egyesíti.

A rettenetes pergamen: Ez mekkora :D Bármiféle túlvilágon időzik ama providance-i úriember, remélem, eljutott hozzá :)

Mélyen lent: Az egész kötet legjobb darabja. Amikor a folytatás azért szól akkorát, mert folytatás. Ja, meg mert a Pickman modellje mindig is kedvencem volt. Telitalálat.

A domb: A bevezető szerint főleg Lovecraft keze nyomát őrzi. Hát, nem erőltette meg magát.

Jegyzetfüzet egy elhagyatott házban: A narratíva, amit Lovecraft maga sose írhatott volna meg. Mázli, hogy volt egy Robert Bloch ;)

Daniel_Cserhalmi IP>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Mindenek előtt örvendetes, hogy újabb és újabb kiadványok jelennek meg, melyek a lovecrafti világot tárják az olvasók elé. Ugyanakkor ez a kötet rávilágít egy fontos (ám de nem ismeretlen) tényre: H. P. Lovecraft munkáihoz nagyon kevesen érnek fel. E kötet nem minden írása kapcsolódik a Cthulhu-mítoszhoz (már ha ez a kifejezés egyáltalán megfelelő, az utószó alapján), némelyek szimpla rémtörténet, horror, nevezzük aminek akarjuk, de még a direkt mítoszos kapcsolódású írások sem érnek fel a lovecrafti magasságokig. Az általa jegyzet „A domb” több rétegű története messze a legjobb a kötetben. Ezt a szintet számomra egyedül Robert Bloch írása érte el, és ha nem lett volna feltüntetve a szerző, akkor gondolkodás nélkül én magam is hozzácsapom a Lovecraft-kánonhoz. Így tehát az írások minősége elég hullámzó. Sajnos az is látszik, hogy a novellák fordítását „önkéntesek” végezték, akiknek talán nem a műfordítás a szakmájuk. Néha teljesen magyartalan mondatokat találni a szövegben, amit egy jó szemű szerkesztő elég hamar kigyomlált volna. A kötet végi tanulmány érdekes, bár folyamatosan azt érzem, hogy néha kissé mesterkélten keressük a kapcsolódási pontokat az egyes írók és történeteik között, amit nem is biztos, hogy létező kapcsolatok. Ettől függetlenül a Lovecraft/Cthulhu rajongók számára kötelező darab.

MetalMurphy I>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Ahogy az előszóban olvasni lehet, az Árnyak az időn túlról csak az első kötete egy komplett, három részesre tervezett antológia kronologikus installációjának. A benne helyet kapott 17 novellájával az 1920 és 1960 közti évekre koncentrál, olyan Magyarországon alig vagy csak nagyon kevéssé ismert szerzők hosszabb-rövidebb írásait mutatja be, akiknek munkássága bizony érdeklődésre tarthat számot, és ebből kifolyólag érdemes lenne nagyobb tömegeknek is tudomást szerezni róla. És, hogy kikről van szó? Clark Ashton Smith, Robert Bloch, Ramsey Campbell, Robert E. Howard, Henry Kuttner, Hugh B. Cave, Robert A. Lowndes és társaik – bár aki otthonosan mozog a korai weird irodalomban, annak egyik-másik úriember már bizonyára ismerős lehet. A kötet persze nem lenne teljes, ha nem tartalmazna legalább egy Howard Philips Lovecraft-et; tőle az egyik megrendelésre írt, viszonylag elfelejtett novelláját (A domb) választották.

Bővebben: http://www.cinegore.net/2018/06/13/azilum-kulonszam-arn…

Fekete_Balázs>!
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Zseniális ahogyan Lovecraft követői, kollégái a saját műveikbe beleszövik a kozmikus rettegést, Cthulhut… Jöhet a folytatás!


Népszerű idézetek

Keiran_Rowley IP>!

Nem volt semmi vicces abban, ahogy az a pergamen mászott, egy szemernyi vidámság sem.

116. oldal (Manly Wade Wellman: A rettenetes pergamen)

1 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!

Az előttem lévő asszony csupán azért volt szép, mert Peter annak akarta látni őt. Arcán maszkként porlott a púder, de letörölhetetlen nyomokat karcolt rá a halál ceruzája, olyan nyomokat, melyeket soha nem lehet már leradírozni.

77. oldal (Hugh B. Cave: A sötét mágia szigete)

Keiran_Rowley IP>!

Nehéz ott fent ésszel felfogni, hogy mi zajlik alkonyat után az örökös sötétségben lappangó mélységben…

126. oldal (Robert Barbour Johnson: Mélyen lent)

Keiran_Rowley IP>!

Ezen a napon történt, hogy észrevette a homályos masszát, amely a messzi lapályon mozgott.

153. oldal (H. P. Lovecraft & Zealia Bishop: A domb)

Keiran_Rowley IP>!

Ott, a sötétben gubbasztott örökkévalóan a tisztátalan Yig és az ocsmány Tulu, s ugyanúgy meredtek egymásra a járaton át, ahogyan az emberi világ ifjúkorának hajnala óta meredtek.

179. oldal (H. P. Lovecraft & Zealia Bishop: A domb)

Keiran_Rowley IP>!

Carson ösztönösen elhátrált, ahogy a névtelen dolgok jeges lehelete megborzongatta.

106. oldal (Henry Kuttner: Rémület Salemben)

Keiran_Rowley IP>!

Denning szerint ez a pillanat volt e kaland legiszonyatosabb része. Nem pusztán az előtte megtestesült borzalom miatt, hanem mert épp ebben a pillanatban elhajtott egy kései utazó autója az utcán, melynek fényszórói egy rövid időre megvilágították a falakat és a plafont, és a puszta különbség felismerése a sofőr hétköznapi világa és a szobában zajló pokoli dolgok között kis híján megtébolyították az ajtóban remegő férfit.

189. oldal (Charles Tanner: A korsó és a dzsinn)

Dávidmoly >!

A többi könyvre pillantott. Az egyiken megakadt a tekintete.
Prinn: De vermis mysteriis.
A könyv közepébe egy fehér papírlapot csúsztattak könyvjelzőként. Óvatosan kinyitotta a jelölésnél. Felhúzta a szemöldökét. Latinul volt, amelyen nem igazán tudott, és az oldalszéleket valaki tollal telejegyzetelte a fordítással. A papírlapra is felfirkantott valamit: Trans. E103–
„Sose fogadj el ajándékot egy nekromantától vagy egy démontól. Csend el, vedd meg, keresd meg, de ne fogadd el ajándékként vagy örökségént.”
Az örökség szó vörös tollal volt bekarikázva.
Walter Simmons néhány hieroglifa alakú írásjelre pillantott közvetlenül e feljegyzés alatt, majd megnyalta a száját.
Körülnézett a hatalmas, sötét szobában, majd hirtelen – és sebesen – távozott.

204. oldal, James Causey: Kristályba zárt örökség

Dávidmoly >!

C. L. Moore egy levelében azt írja Lovecraftnak: „Senki sem képes utánozni Dunsanyt, pedig mindenki ezzel próbálkozik, aki olvasott már valamit tőle.”

259. oldal, Somogyi Gábor: Bevezetés a Cthulhu-mítoszba, 1. Előhang


A sorozat következő kötete

Árnyak az időn túlról sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kornya Zsolt (szerk.): Carcosa árnyai
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Sam Weller – Mort Castle (szerk.): Árnyak és rémek
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 377 XL
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról
Farkas Balázs: Embertest
Roboz Gábor (szerk.): Légszomj
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők