Szonett, ​aranykulcs 5 csillagozás

1001 szonett a világirodalomból
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs

     ​"Még a tudomány is csak igen hozzávetőlegesen tudja, mikor és hol, s főként hogyan és miért született meg a szonett, ez a kiváltságos Gyermek, amelynek párja nincs, és nyolcszáz év óta tartó karriert futott be az európai lírai költészet minden földrajzi, történelmi és nyelvi tájékain. Mint egy mágikus ábra, amely egyetlen rápillantással azonnal megidézi önmagát, s mindjárt önmagára utal, bármilyen nyelven s bármilyen korban született is. Minden költői kifejezésmódok között a legzártabb, amely azonban mindenfajta tárgyra és témára, hangvételre, stílusra és -izmusra nyitott. Az egyetlen, amelynek, ekképpen, mintegy külön múzsája van, mint egyébiránt csak a művészet és tudomány külön-külön nemeinek. Ami azért is figyelmünkre méltó, mert a szonett az egyetlen olyan európai költői fejlemény, amelynek nincs előzménye a múzsák szülőföldjén: az antik költői hagyományban…"
     A magyar könyvkiadás történetében páratlan költészeti antológiát tart Ön kezében, Tisztelt Olvasó,… (tovább)

A művek szerzői: Christina Rossetti, Mikołaj Rej, Várady Szabolcs, Petri György, Joszif Brodszkij, Tóth Éva, Paszkal Gilevszki, Tandori Dezső, Szilágyi Domokos, Orbán Ottó, Jarosław Marek Rymkiewicz, Kalász Márton, Horváth Elemér, Gergely Ágnes, Jacques Roubaud, Jacques Bens, Garai Gábor, Kányádi Sándor, Ellen Niit, Peter Hacks, Miroslav Válek, Jevgenyij Vinokurov, Yves Bonnefoy, Geir Campos, Rákos Sándor, Pilinszky János, Blazse Koneszki, Eliseo Diego, Csanádi Imre, Végh György, Robert Lowell, Alain Bosquet, Devecseri Gábor, Csorba Győző, Octavio Paz, Dylan Thomas, Weöres Sándor, Rónay György, Jékely Zoltán, José Lezama Lima, Takáts Gyula, Kálnoky László, Eugen Jebeleanu, Vas István, Forgács Antal, Miguel Hernández, Gwendolyn Brooks, Radnóti Miklós, Vihar Béla, Dsida Jenő, József Attila, Zelk Zoltán, Pablo Neruda, Atanasz Dalcsev, Raymond Queneau, Reinhold Schneider, Illyés Gyula, Erich Arendt, Nicolás Guillén, Rafael Alberti, Szabó Lőrinc, Robert Desnos, Miguel Ángel Asturias, Jorge Luis Borges, Zsolt Béla, Federico García Lorca, Fodor József, Bertolt Brecht, Eugenio Montale, Louis Aragon, Lucian Blaga, César Vallejo, Nadányi Zoltán, Edna St. Vincent Millay, Lányi Sarolta, Johannes R. Becher, Oszip Mandelstam, Franz Werfel, Victor Eftimiu, Jean Cocteau, Giuseppe Ungaretti, Anna Ahmatova, José Eustasio Rivera, Fernando Pessoa, Füst Milán, Emőd Tamás, Georg Trakl, Kassák Lajos, Karinthy Frigyes, Robinson Jeffers, Tóth Árpád, Siegfried Sassoon, Nyikolaj Gumiljov, Kosztolányi Dezső, William Carlos Williams, Umberto Saba, Szép Ernő, Babits Mihály, Juhász Gyula, Somlyó Zoltán, Juan Ramón Jiménez, Guillaume Apollinaire, John Masefield, Eino Leino, Viktor Dyk, Rainer Maria Rilke, Ady Endre, Antonio Machado, Karl Kraus, Hugo von Hofmannsthal, Valerij Brjuszov, Paul Valéry, Heltai Jenő, Ada Negri, Alfred Douglas, Ivan Bunyin, Francis Jammes, Stefan George, Paul Claudel, Vjacseszlav Ivanov, William Butler Yeats, Henri de Régnier, Miguel de Unamuno, Gabriele D'Annunzio, Émile Verhaeren, Oscar Wilde, Arthur Rimbaud, Ivan Vazov, Mihai Eminescu, Arturo Graf, Tristan Corbière, Gerard Manley Hopkins, Paul Verlaine, Antonio Fogazzaro, Thomas Hardy, George Meredith, Conrad Ferdinand Meyer, Cyprian Norwid, Matthew Arnold, Charles Baudelaire, Gottfried Keller, Tompa Mihály, Arany János, Erdélyi János, Karel Hynek Mácha, Gérard de Nerval, Edgar Allan Poe, Henry Wadsworth Longfellow, Elizabeth Barrett Browning, Eduard Mörike, Victor Hugo, France Prešeren, Vörösmarty Mihály, Adam Mickiewicz, Giacomo Leopardi, Heinrich Heine, John Keats, Percy Bysshe Shelley, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Ugo Foscolo, Johann Ludwig Tieck, Friedrich von Schlegel, William Wordsworth, August Wilhelm von Schlegel, Kazinczy Ferenc, Johann Wolfgang Goethe, Virág Benedek, Vittorio Alfieri, Carlo Goldoni, Faludi Ferenc, Angelus Silesius, Molière, Andreas Gryphius, Pedro Calderón de la Barca, John Milton, Tommaso Campanella, John Donne, William Shakespeare, Galileo Galilei, Edmund Spenser, Giordano Bruno, Jan Kochanowski, Torquato Tasso, Pierre de Ronsard, Louise Labé, Luís de Camões, Joachim Du Bellay, Giorgio Vasari, Benvenuto Cellini, Michelangelo Buonarroti, Matteo Bandello, Matteo Maria Boiardo, Giovanni Boccaccio, Mikołaj Sęp Szarzyński, Dante Alighieri, Marie Under, Vítězslav Nezval, Vittoria Colonna, Friedrich Hebbel, Rubén Darío, Carlos Drummond de Andrade, Nagy Zoltán, Betti Alver, Pontus de Tyard, Rémy Belleau, Olivier de Magny, Étienne Jodelle, Philippe Desportes, Agrippa d'Aubigné, Marc de Papillon, Jean de Sponde, Jean-Baptiste Chassignet

Tartalomjegyzék

>!
Orpheusz, Gyoma, 1991
724 oldal · ISBN: 963797119X

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

atomarcú P>!
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

Ez az antológia már puszta méretével képes az embert elbátortalanítani. Ha költő volnék és épp szonettet írni támadna kedvem, biztos nem venném a kezembe, mert csak arról győzne meg, hogy már mindent megírtak előttem. Minden értelemben kimerítő válogatás, noha az utószó szerint épp csak a felszínt kapargatja.
Gyönyörű a kötet kiállítása is, éppen ezért különösen dühítő a szöveggondozás sietős nemtörődömsége, ami helyenként sorok értelmét változtatja meg, máshol pedig világhírű költők nevét írja többféleképp.


Népszerű idézetek

kicsibak P>!

Gwendolyn Brooks: Mentorok

Mert igazán közéjük tartozom.
A halottaknak tettem eskümet,
A feledésnek őket nem adom.
Egészen boldog többé ne legyek.
Ha tavasz van, s ha ott a nyári lomb,
Őszi, fázós víz mellett, és ha télen
A fagy végigmér – amíg csak vagyok,
E zord árny-mentorok szava kisérjen.
És bármily halkan is szólítanak,
Más nem fontos – az asztaltól felállok,
A tánc se kell, bár elhagyni nehéz
Őt, kit befon virága illata,
Megbiccentem fejem és kisétálok
Fényről az éjbe, mely enyém s övék.

(Kiss Zsuzsa fordítása)

589. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991) · Gwendolyn Brooks

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

kicsibak P>!

Garcilaso de la Vega: Be van írva lelkembe a te képed

Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.

Most és mindig csak ez egy célnak élek,
mert bár, hogy bennem lakhass, ragyogóbb vagy,
mindazt a jót, mit elmém föl se foghat,
hiszem, vaktában is e hitre térek.

Csak szerelmünkért jöttem a világra;
lelkem lényedet mértékére szabta,
lelki törvény számomra, hogy szeretlek.

Mindenemért téged illet a hála;
kettőnkért születtem, élek javadra,
érted kell meghalnom, s érted halok meg.

Kálnoky László fordítása

66. oldal - XVI. század (Orpheusz Könyvek, 1991) · Garcilaso de la Vega

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

kicsibak P>!

Vas István: A mámorból született

Vérzett a menny, s a nemző cseppeket
Felfogta lent a szörnyek óceánja.
A szépség, a mámorból született,
Valami másra utal, nem magára.

Ha áhítattal nézem szemedet,
Arany sugara magasabb arányra
Mutat, mivel a földi szeretet
Az égi szépség sugarát kívánja.

Minden tagod valamit közvetít,
A homlokod, a hátad, fürtjeid,
Betűi egy bonyolult ékírásnak.

A testednek is szépséget az ad,
Amiről szól. És egész te-magad
Egy felvillanó, boldog híradás vagy.

594. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991) · Vas István

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

Futtetenne I>!

Enrique González Martínez

HOLNAPRA MAJD A KÖLTŐK

    Holnapra majd a költők isteni szép rimekbe
foglalják azt, amit mi nem tudunk, maiak;
új konstellációkban más sors lesz majd kivetve
nyughatatlan szivüknek, uj borzongás alatt…

    Holnapra majd a költők, útjaikat követve,
sosem-ismert virágzás mezsgyéin állanak,
s hamar-kész megvetéssel szétszórják a szelekbe
énekünk hallatára a tűnt ábrándokat.

    És mindez hasztalan lesz, mindez mégis hiába;
szivükben ugyanannak a titoknak homálya
és ugyanaz a küzdés, mely szót nekünk sugallt.

    S az örök árny előtt, mely már százszor kelt hanyatlott,
felemelik a porból az esett, régi lantot,
és újra eldalolják rajt ugyanazt a dalt.

Somlyó György

401. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

1 hozzászólás
kicsibak P>!

Radnóti Miklós: Ó, régi börtönök

Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál,
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál,
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, – ítélni így tanít.

S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

587. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991) · Radnóti Miklós

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

kicsibak P>!

Moliére: A vicomte szonettje
(az Escarbagnas grófné-ból)

Irisz, amit kivánsz, roppant kegyetlen próba,
S ha színleg állom is, belül panaszkodom:
Mélységes kínjaim ne foglalhassam szóba,
Míg visszhangzón beszél megjátszott sóhajom?
Miért, hogy könnyeim vidám mosolyra téged
Könnyen derítenek, ó bájos gyöngyalak?
Nem elég, hogy sirok, mert szerelemben égek?
Azért is sírnom kell, hogy mulattassalak?
A kettős gyötrelem kettéhasítja szivem:
Szerelmet hazudok, és elhallgatom híven
Amit kiáltanék: igaz szerelmemet.
Ó, Irisz irgalom! Ne akard, hogy egészen
Megfojtson ez a kín, a vágy meg elemésszen:
Mert látszat és való maholnap eltemet.

(Réz Ádám fordítása)

192. oldal - XVII. század (Opheusz Könyvek, 1991) · Molière

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

2 hozzászólás
Futtetenne I>!

Sor Juana Inés de la Cruz

MELYBEN SORSÁRÓL PANASZKODIK:
SEJTETVÉN A VÉTKEKKEL SZEMBEN ÉRZETT ÚTÁLATÁT, MAGYARÁZATÁT ADJA ANNAK, HOGY MIÉRT MÚLATJA MAGÁT A MÚZSÁK KÖRÉBEN

Mit nyersz, világ, az üldözött keservén?
Mit vétek én neked, ha megkisérlem,
hogy gyönyöröd értelmem által éljen
s ne gyönyörűségednek éljen elmém?

Gazdagságodban kedvem sose lelném,
nehéz soromban inkább megelégszem,
ha kapzsi elmém gazdagodni érzem,
mintha elmémmel vagyonom növelném.

Távozz, szépség, ki megtöretve térdet
korodnak hajtasz undok félelemből;
vessz el, rothadt vagyon, csalóka méreg;

jobb ha konok hit óv a balga tettől:
inkább éljek hívságaiddal, élet,
mintsem hívságaidban éljelek föl.

Orbán Ottó

201. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

atomarcú P>!

Luis Cernuda
FÁRADT VAGYOK

Fáradt vagyok, és annak, aki fáradt,
szép tolla van, akár a papagájnak,
de nem repülhet, sehova se szállhat,
csupán fecseg és önmagába szárad.

Fárasztanak rég engem itt a boldog
házak, melyek ledőlnek hírtelen,
fárasztanak rég engem itt a dolgok,
melyek orvul zizegnek, mint selyem.

Fáradt vagyok nagyon, mivelhogy élek,
bár halni tán még fáradtabb a lélek,
fáradtságban fáradtam el s henyélek.

A tollaim közt rám borúl a hályog,
és szomorúan üldögélve fájok,
mint az örökké fáradt papagájok.

Kosztolányi Dezső fordítása

567. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

Futtetenne I>!

Amado Nervo

SZONETT

Tíz év semmi egy csillag életében.
De ki az úton megtalálta lelkét,
lelkének mását – tíz év boldog éden
a szomorú szerelmesnek öröklét.

Tíz év és százhuszonhét nap. Az Ismeretlen
ennyire vonta párhuzamba életünket.
Nem mézes, émelyítő édenekben:
lelkeink csak egymásban egyesültek.

Vezetett ő és én vezettem,
okos és próbált szerelemben,
kart karba öltve az úton,

s imádtuk egymást oly veszetten…
Melyikünk halt meg, nem tudom,
vagy meghaltunk-e mindaketten!

András László

399. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

Futtetenne I>!

Octavio Paz

VÁROSI ALKONY

A bukó nap rágcsál a maradékon;
a foszló, szaggatott ég csupa árok;
a fény a romfalon végigszivárog;
sivatagot áraszt por és salétrom.

Nyurga kőrisfák sora változékony
árnyát a néma térre vetve áll ott,
amely vakon lüktet, akár a tályog,
mit nem gyógyít be semmiféle flastrom.

Utcák, amikbe csak a semmi torkoll,
végetnemérő utcák, örök-éber
gondolat tébolyult ámokfutása.

Minden, mi hozzám szól s fölráz magamból,
benned rejtezik, város; mély űrével
kő-kebled kongó sírboltjába ásva.

Somlyó György

614. oldal · Octavio Paz

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból


Hasonló könyvek címkék alapján

Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Diósi Katalin (szerk.): Száz nagyon fontos vers
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban