Szonett, ​aranykulcs 2 csillagozás

1001 szonett a világirodalomból
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs

     ​"Még a tudomány is csak igen hozzávetőlegesen tudja, mikor és hol, s főként hogyan és miért született meg a szonett, ez a kiváltságos Gyermek, amelynek párja nincs, és nyolcszáz év óta tartó karriert futott be az európai lírai költészet minden földrajzi, történelmi és nyelvi tájékain. Mint egy mágikus ábra, amely egyetlen rápillantással azonnal megidézi önmagát, s mindjárt önmagára utal, bármilyen nyelven s bármilyen korban született is. Minden költői kifejezésmódok között a legzártabb, amely azonban mindenfajta tárgyra és témára, hangvételre, stílusra és -izmusra nyitott. Az egyetlen, amelynek, ekképpen, mintegy külön múzsája van, mint egyébiránt csak a művészet és tudomány külön-külön nemeinek. Ami azért is figyelmünkre méltó, mert a szonett az egyetlen olyan európai költői fejlemény, amelynek nincs előzménye a múzsák szülőföldjén: az antik költői hagyományban…"
     A magyar könyvkiadás történetében páratlan költészeti antológiát tart Ön kezében, Tisztelt Olvasó,… (tovább)

A művek szerzői: Christina Rossetti, Mikołaj Rej, Várady Szabolcs, Petri György, Joszif Brodszkij, Tóth Éva, Tandori Dezső, Paszkal Gilevszki, Szilágyi Domokos, Orbán Ottó, Jarosław Marek Rymkiewicz, Kalász Márton, Gergely Ágnes, Horváth Elemér, Jacques Roubaud, Jacques Bens, Garai Gábor, Kányádi Sándor, Ellen Niit, Peter Hacks, Miroslav Válek, Jevgenyij Vinokurov, Geir Campos, Yves Bonnefoy, Pilinszky János, Rákos Sándor, Blazse Koneszki, Eliseo Diego, Csanádi Imre, Végh György, Robert Lowell, Alain Bosquet, Devecseri Gábor, Csorba Győző, Octavio Paz, Dylan Thomas, Rónay György, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, José Lezama Lima, Kálnoky László, Takáts Gyula, Vas István, Eugen Jebeleanu, Miguel Hernández, Forgács Antal, Radnóti Miklós, Gwendolyn Brooks, Vihar Béla, Dsida Jenő, Zelk Zoltán, József Attila, Atanasz Dalcsev, Pablo Neruda, Raymond Queneau, Reinhold Schneider, Erich Arendt, Illyés Gyula, Rafael Alberti, Nicolás Guillén, Szabó Lőrinc, Robert Desnos, Jorge Luis Borges, Miguel Ángel Asturias, Federico García Lorca, Zsolt Béla, Fodor József, Bertolt Brecht, Eugenio Montale, Louis Aragon, César Vallejo, Lucian Blaga, Nadányi Zoltán, Edna St. Vincent Millay, Lányi Sarolta, Johannes R. Becher, Oszip Mandelstam, Franz Werfel, Jean Cocteau, Victor Eftimiu, Anna Ahmatova, Giuseppe Ungaretti, Fernando Pessoa, José Eustasio Rivera, Füst Milán, Emőd Tamás, Georg Trakl, Kassák Lajos, Robinson Jeffers, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Siegfried Sassoon, Nyikolaj Gumiljov, Kosztolányi Dezső, William Carlos Williams, Szép Ernő, Umberto Saba, Babits Mihály, Juhász Gyula, Juan Ramón Jiménez, Somlyó Zoltán, John Masefield, Guillaume Apollinaire, Eino Leino, Viktor Dyk, Ady Endre, Rainer Maria Rilke, Karl Kraus, Antonio Machado, Hugo von Hofmannsthal, Valerij Brjuszov, Paul Valéry, Heltai Jenő, Ada Negri, Lord Alfred Douglas, Francis Jammes, Ivan Bunyin, Stefan George, Paul Claudel, Vjacseszlav Ivanov, William Butler Yeats, Miguel de Unamuno, Henri de Régnier, Émile Verhaeren, Gabriele D'Annunzio, Oscar Wilde, Arthur Rimbaud, Ivan Vazov, Mihai Eminescu, Arturo Graf, Tristan Corbière, Gerard Manley Hopkins, Paul Verlaine, Antonio Fogazzaro, Thomas Hardy, George Meredith, Conrad Ferdinand Meyer, Cyprian Norwid, Matthew Arnold, Charles Baudelaire, Gottfried Keller, Tompa Mihály, Arany János, Karel Hynek Mácha, Erdélyi János, Edgar Allan Poe, Gérard de Nerval, Henry Wadsworth Longfellow, Elizabeth Barrett Browning, Victor Hugo, Eduard Mörike, Vörösmarty Mihály, France Prešeren, Adam Mickiewicz, Giacomo Leopardi, Heinrich Heine, John Keats, Kölcsey Ferenc, Percy Bysshe Shelley, Kisfaludy Károly, Szemere Pál, Ugo Foscolo, Johann Ludwig Tieck, William Wordsworth, Friedrich von Schlegel, August Wilhelm von Schlegel, Kazinczy Ferenc, Virág Benedek, Johann Wolfgang Goethe, Carlo Goldoni, Vittorio Alfieri, Angelus Silesius, Faludi Ferenc, Molière, Andreas Gryphius, John Milton, Pedro Calderón de la Barca, Tommaso Campanella, John Donne, William Shakespeare, Galileo Galilei, Edmund Spenser, Giordano Bruno, Torquato Tasso, Jan Kochanowski, Louise Labé, Pierre de Ronsard, Luís de Camões, Joachim Du Bellay, Giorgio Vasari, Benvenuto Cellini, Michelangelo Buonarroti, Matteo Bandello, Matteo Maria Boiardo, Giovanni Boccaccio, Mikołaj Sęp Szarzyński, Dante Alighieri, Marie Under, Vítězslav Nezval, Vittoria Colonna, Friedrich Hebbel, Rubén Darío, Carlos Drummond de Andrade, Nagy Zoltán

Tartalomjegyzék

>!
Orpheusz, Gyoma, 1991
724 oldal · ISBN: 963797119X

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Malbogian
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

Tényleg, elképesztő hungarikum a magyar műfordítás. Az az elvárás, hogy a ford0tónak az eredetivel művészileg egyenrangú szöveget kell alkotni. Az ember szinte belekáprázik ezekbe a csodálatos versekbe is.

Amennyivel apróbb egy kis kölesszem,
mint a legeslegmagasabb hegy orma;
amennyivel jobb pár arany a zsebben,
mint ha egy árva buznyákod se volna;

amennyivel az új seb élesebben
fáj, mint a régi: hogy gyötrelme-gondja
ilyen mértékben túltesz a szerelmen,
azt sose hittem volna, bárki mondja.

Most, hogy tapasztalom: így van, belátom –
de úgy éljek, bár ne volna olyan nagy
a szerelem terén való tudásom.

Hatalmam nem-szeretni annyi van csak,
mint csibének áttörni a tojáson,
s kikelni, míg nincs itt a napja annak.


Népszerű idézetek

>!
kicsibak P

Radnóti Miklós: Ó, régi börtönök

Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál,
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál,
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, – ítélni így tanít.

S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.

587. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991)

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
kicsibak P

Vas István: A mámorból született

Vérzett a menny, s a nemző cseppeket
Felfogta lent a szörnyek óceánja.
A szépség, a mámorból született,
Valami másra utal, nem magára.

Ha áhítattal nézem szemedet,
Arany sugara magasabb arányra
Mutat, mivel a földi szeretet
Az égi szépség sugarát kívánja.

Minden tagod valamit közvetít,
A homlokod, a hátad, fürtjeid,
Betűi egy bonyolult ékírásnak.

A testednek is szépséget az ad,
Amiről szól. És egész te-magad
Egy felvillanó, boldog híradás vagy.

594. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991)

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
kicsibak P

Moliére: A vicomte szonettje
(az Escarbagnas grófné-ból)

Irisz, amit kivánsz, roppant kegyetlen próba,
S ha színleg állom is, belül panaszkodom:
Mélységes kínjaim ne foglalhassam szóba,
Míg visszhangzón beszél megjátszott sóhajom?
Miért, hogy könnyeim vidám mosolyra téged
Könnyen derítenek, ó bájos gyöngyalak?
Nem elég, hogy sirok, mert szerelemben égek?
Azért is sírnom kell, hogy mulattassalak?
A kettős gyötrelem kettéhasítja szivem:
Szerelmet hazudok, és elhallgatom híven
Amit kiáltanék: igaz szerelmemet.
Ó, Irisz irgalom! Ne akard, hogy egészen
Megfojtson ez a kín, a vágy meg elemésszen:
Mert látszat és való maholnap eltemet.

(Réz Ádám fordítása)

192. oldal - XVII. század (Opheusz Könyvek, 1991)

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

2 hozzászólás
>!
kicsibak P

Gwendolyn Brooks: Mentorok

Mert igazán közéjük tartozom.
A halottaknak tettem eskümet,
A feledésnek őket nem adom.
Egészen boldog többé ne legyek.
Ha tavasz van, s ha ott a nyári lomb,
Őszi, fázós víz mellett, és ha télen
A fagy végigmér – amíg csak vagyok,
E zord árny-mentorok szava kisérjen.
És bármily halkan is szólítanak,
Más nem fontos – az asztaltól felállok,
A tánc se kell, bár elhagyni nehéz
Őt, kit befon virága illata,
Megbiccentem fejem és kisétálok
Fényről az éjbe, mely enyém s övék.

(Kiss Zsuzsa fordítása)

589. oldal - XX. század (Orpheusz Könyvek, 1991)

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
Ciccnyog IP

Enrique González Martínez

HOLNAPRA MAJD A KÖLTŐK

    Holnapra majd a költők isteni szép rimekbe
foglalják azt, amit mi nem tudunk, maiak;
új konstellációkban más sors lesz majd kivetve
nyughatatlan szivüknek, uj borzongás alatt…

    Holnapra majd a költők, útjaikat követve,
sosem-ismert virágzás mezsgyéin állanak,
s hamar-kész megvetéssel szétszórják a szelekbe
énekünk hallatára a tűnt ábrándokat.

    És mindez hasztalan lesz, mindez mégis hiába;
szivükben ugyanannak a titoknak homálya
és ugyanaz a küzdés, mely szót nekünk sugallt.

    S az örök árny előtt, mely már százszor kelt hanyatlott,
felemelik a porból az esett, régi lantot,
és újra eldalolják rajt ugyanazt a dalt.

Somlyó György

401. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

Sor Juana Inés de la Cruz

MELYBEN SORSÁRÓL PANASZKODIK:
SEJTETVÉN A VÉTKEKKEL SZEMBEN ÉRZETT ÚTÁLATÁT, MAGYARÁZATÁT ADJA ANNAK, HOGY MIÉRT MÚLATJA MAGÁT A MÚZSÁK KÖRÉBEN

Mit nyersz, világ, az üldözött keservén?
Mit vétek én neked, ha megkisérlem,
hogy gyönyöröd értelmem által éljen
s ne gyönyörűségednek éljen elmém?

Gazdagságodban kedvem sose lelném,
nehéz soromban inkább megelégszem,
ha kapzsi elmém gazdagodni érzem,
mintha elmémmel vagyonom növelném.

Távozz, szépség, ki megtöretve térdet
korodnak hajtasz undok félelemből;
vessz el, rothadt vagyon, csalóka méreg;

jobb ha konok hit óv a balga tettől:
inkább éljek hívságaiddal, élet,
mintsem hívságaidban éljelek föl.

Orbán Ottó

201. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
Ciccnyog IP

Jean-Joseph Rabearivelo

VALIHA

Társítsuk kínjaink, élet-csigázta ember,
ki csüggedten tűnődsz szerelmi gond miatt!
Komor hangom, riaszd föl szomju lelkemet, mely
    száműzött erdő-mélyi vad.

Hajdan én voltam, én a bambusznád smaragd vagy
ámbraszín vesszeje erdőitek ölén;
merengtem rózsaszín, kék s bíbor madaraknak
    kusza, bolondos énekén.

Ám egy hős idegen, hogy bánatát lerázza,
széttörte sorsom: egy királynő udvarába
    vetett, s most roskatag csípőkkel,

kifosztott szívvel és liánoktól befonva
erdőkre gondolok s szavannákra, honomra,
    hol az én népem sorsa dől el.

Garai Gábor fordítása

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
Ciccnyog IP

Sor Juana Inés de la Cruz

SZERETNI INKÁBB, MINT SZERETVE LENNI

Ki hűtlen elhagy, hívnám szeretőnek,
s elhagyom hűtlen, ki követne híven;
azt imádom, ki megkínozza szívem,
s ki imád, szívén érzi kis cipőmet.

Kit becéznék, kemény, akár a kőzet,
s kő vagyok ahhoz, ki kérlel szelíden.
Ki megöl, diadalra azt segítem,
s megölöm azt, ki azt kívánja, győzzek.

Ha ehhez húzok, vágyam vallja kárát,
s szemérmem lázadozna ahhoz esdve.
S ha boldogságom adja is meg árát,

inkább választom akkor már epedve,
kinek csak zsákmány volnék töltve vágyát,
mint azt, ki engem nem vágy kényre-kedvre.

András László

200. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
Ciccnyog IP

Amado Nervo

SZONETT

Tíz év semmi egy csillag életében.
De ki az úton megtalálta lelkét,
lelkének mását – tíz év boldog éden
a szomorú szerelmesnek öröklét.

Tíz év és százhuszonhét nap. Az Ismeretlen
ennyire vonta párhuzamba életünket.
Nem mézes, émelyítő édenekben:
lelkeink csak egymásban egyesültek.

Vezetett ő és én vezettem,
okos és próbált szerelemben,
kart karba öltve az úton,

s imádtuk egymást oly veszetten…
Melyikünk halt meg, nem tudom,
vagy meghaltunk-e mindaketten!

András László

399. oldal

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból

>!
Ciccnyog IP

Octavio Paz

VÁROSI ALKONY

A bukó nap rágcsál a maradékon;
a foszló, szaggatott ég csupa árok;
a fény a romfalon végigszivárog;
sivatagot áraszt por és salétrom.

Nyurga kőrisfák sora változékony
árnyát a néma térre vetve áll ott,
amely vakon lüktet, akár a tályog,
mit nem gyógyít be semmiféle flastrom.

Utcák, amikbe csak a semmi torkoll,
végetnemérő utcák, örök-éber
gondolat tébolyult ámokfutása.

Minden, mi hozzám szól s fölráz magamból,
benned rejtezik, város; mély űrével
kő-kebled kongó sírboltjába ásva.

Somlyó György

614. oldal · Octavio Paz

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs 1001 szonett a világirodalomból


Hasonló könyvek címkék alapján

Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Dél Keresztje
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Vujicsics D. Sztoján – Kormos István (szerk.): Jugoszláv költők antológiája
Találkozások
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1976
Székács Vera (szerk.): Huszadik századi latin-amerikai novellák