Tiszaföldvári ​napló 5 csillagozás

Somlay Gizella: Tiszaföldvári napló

Ma már tudjuk: a kitelepítések valamennyi társadalmi réteget érintettek, rosszindulatú rágalmazások alapján akárkit kiutasíthattak otthonából. Somlay Gizellát gyerekként érte a trauma, kötete a tiszaföldvári időszaknak állít emléket, méghozzá szokatlan és „újszerű” módon: a vallomás ezúttal nem visszaemlékezés, hanem maga az eredeti napló(!), ami fél évszázadig hevert egy poros padlás mélyén. Látásmódja és szemlélete egy tizenéves leány rácsodálkozása az őt körülvevő világra, s mint ilyen, igazi kuriózum a kitelepítés-irodalomban.

>!
Kráter, Pomáz, 2009
286 oldal · ISBN: 9789632980041

Kedvencelte 4

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

szanes1>!
Somlay Gizella: Tiszaföldvári napló

Szeretnék kedvet csinálni ehhez a könyvhöz, amitől én is tartottam egy kissé – gondolván – a kitelepítés témája egy 15 éves kamaszlány elbeszélésében? Lehet ez jó? Hát lehet. Nekem legalábbis nagyon tetszett. Most a férjem olvassa, és azt mondja, jó kis stand up-os lehetett volna ez a Gizkó. Nagyon jó a stílusa, valóban egy kis flúgos csitriként indul, de annál szórakoztatóbb, majd a könyv vége felé már egészen bölcs gondolatokat is megfogalmaz. És akár ma is íródhatott volna, mind nyelvezetét, mind az érzelemvilágot tekintve. Úgy tűnik a kamaszok minden korban egyformák.
A könyvet olvasva felidéződött bennem saját kamaszkorom is, amikor mindent olyan végletesen ítéltem meg, amikor egy-egy apróság olyan sokat jelentett, amikor felfedeztem a szerelmet, amikor vagy őrült jókedvem, vagy pocsék depresszív hangulatom volt, átmenet nem létezett.
Szeretném, ha az én kislányom is ilyen hosszan megérhetné a gyerekkort, és nem kéne túl hamar felnőnie. Szeretném, ha olyan optimista lenne mindig, mint Gizkó is volt a nehéz években. Szeretném, ha olyan kapcsolati hálóval rendelkezne, mint a könyvbéli fiatalok, ha lennének majd felnőtt férfi barátai is, akik úgy tanítgatják a női-férfi kapcsolat mesterfogásait, hogy nem élnek vissza a helyzettel.
Gizkó nem járhatott iskolába – és a többi kitelepített fiatal sem, de ez nem vált hátrányukra. Az iskolában (kortársi gettóban) úgyis csak a kommunista ideológiát sulykolták volna, no meg a megbélyegzéssel az önbizalmukat, esetleg a tanuláshoz való kedvüket is letörték volna. Egymás között viszont felelősséget vállaltak egymásért, sokat olvastak, vitáztak, tanították egymást.
Szóval ajánlom az anyukáknak, egy kis nosztalgiázásra, és hogy visszaemlékezzenek saját kamaszkorukra, mikor „nevelési helyzet” van.
Az apukáknak is ajánlom, hogy jobban megértsék kamasz lányukat.
A kamasz lányoknak biztos tetszeni fog.
A kamasz fiúk is sokat tanulhatnak belőle a lányokról.
Magyarán emberi kapcsolatokról szól, emberi érzelmekről, tehát a legfontosabbról, a kitelepítés pedig „csak” történelmi háttér.

Lehet, hogy Frank Anna naplóját is elolvasom?

ditke3>!
Somlay Gizella: Tiszaföldvári napló

1951-1953. Kitelepítés. Fiatal, 15 éves lány. Felnőtté érés.
Lehet-e vidámnak, önfeledtnek lenni ebben a viszontagságos korba?
Ez a kis Gizkó megmutatta, hogy igen is lehet. Hiszen vidám, hebrencs, de nagyon szerethető természetével mások keserves életét is megszínesítette. Gizkó szörnyű, viszontagságos, sivár életét a kemény fizikai munkában a fiuk, barátok, jólelkű parasztok sokat segítették. Milyen érdekes, hogy míg a felnőttek idegtépő lelki-testi terrorban éltek, ez a kis tini lány legtöbbet a nővé válásával, és ilyen irányú problémák megoldásával foglalkozott. De ez a nagy szerencséje! Talán így kerülhetett ki leginkább sérülésmentesen ezekből az évekből.
Nagyon jól bemutatja a napló, hogy is éltek az 50-es években a magyarok, a kitelepítettek. Öröm volt olvasnom az egyszerű, sokszor vicces, jópofa szöveget.

dorottyaG>!
Somlay Gizella: Tiszaföldvári napló

Személyes vonatkozás is van ezzel a könyvvel, mivel a nagyszüleim jelen pillanatban itt élnek, és én is évente többször visszatérő vendég vagyok. Reméltem, majd lesznek ismerős helyszínek, stb., de bár ilyen végül nem volt, de ez semmit nem vont le a mű értékéből. Megnevettetett, megríkatott, néha hüledeztem ennyi igazságtalanság fölött, de összességében Gizkó igazán pozitív, vidám lényéből és az elképesztő szövegeiből kifolyólag szinte nem is figyeltem, hogy voltaképpen mennyi nélkülözés, megpróbáltatás stb. van a háttérben. Elnézést, ha valamelyik megállapításom nem lett teljesen pontos, elég régen olvastam már (viszont háromszor), és tervben van, hogy ha törik, ha szakad, én megszerzem valahonnan. És igen, a kamaszok mindenkor egyformák. Ő úgy látta ezt az egész helyzetet, a kitelepítést úgy élte meg, ahogy a felnőttek jórészt már nem képesek rá: humorral, önfeledtséggel. Imádom a naplóregényeket, és ez nemcsak egy naplóregény, hanem gyakorlatilag memoár, és még akkor sem unalmas, ha egyébként az lenne.


Népszerű idézetek

ditke3>!

Még ezer szerencse, hogy van egy csomó jó könyvem, s ezt a misz hangulatot át tudom vészelni az olvasással. Amíg könyvek vannak a világon és szemem, amivel olvasni tudok, addig nálam nagyobb baj nem lehet!

144. oldal

ditke3>!

Megedződtem testben és lélekben, megtanultam keményen dolgozni, mindent kibírni, a munkát becsülni, megtanultam áldozatot vállalni, megszoktam, hogy másokért is kötelesség tenni valamit, és végül, hogy meg kell becsülni az embereket emberségükért rang, származás, hovatartozás latolgatása nélkül. Azt hiszem, ez nem kevés!

285. oldal

ditke3>!

A rendőrök egész barátságosak voltak.
Ezek is csak tömegben vadítják egymást, darabonként elviselhetőek.

113. oldal

ditke3>!

(érdekes, mennyire bele tud idegződni az emberbe a félelem, s akibe egyszer befészkelte magát, talán soha nem szabadul tőle, állandó „félelemkészenlétben” él)

178. oldal

ditke3>!

…a Faludy – egyesek szerint – saját költeményeit is belekeverte Villon fordításaiba. Tehát van olyan Villon-vers, amit nem is ő írt. Nem tudom, ez igaz-e, mindenesetre a Faludy lehet, hogy jó költő és műfordító, de nagy svihák!

117. oldal

ditke3>!

…voltaképpen ő is tudja, hogy én, én is tudom, hogy ő, mások is tudják, hogy mi, és mi is tudjuk, hogy mások tudják – szóval mi egymáshoz tartozunk.

120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Turnovszky Éva: Az óvoda réme
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből
Vitray Tamás: Kiképzés
Visky András: Kitelepítés
Görgey Gábor: Vadászszőnyeg
Bánó Attila: Emlékpergető
Faludy György: Pokolbeli napjaim után
Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye
Gyarmati György – Palasik Mária (szerk.): Honukban otthontalanok