Jótett ​helyébe (Jók és Rosszak Iskolája 3.) 283 csillagozás

Soman Chainani: Jótett helyébe Soman Chainani: Jótett helyébe

Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.
Soman Chainani regénye fordulatos, kalandos, nevettető, romantikus történet, rengeteg meglepő mesei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
784 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635841646 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
784 oldal · ISBN: 9789635842698 · Fordította: Bozai Ágota · Illusztrálta: Iacopo Bruno
>!
Twister Media, Budapest, 2017
768 oldal · ISBN: 9786158041560 · Fordította: Bozai Ágota · Illusztrálta: Iacopo Bruno

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Rengetegtúl-erdei Agatha · Hester · Rengetegtúl-erdei Sophie · Tedros of Camelot · Hort · Anadil · Pötty · Rafal · Merlin · Hamupipőke · Callis · Pinokkió


Kedvencelte 58

Most olvassa 26

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 170

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Érdekes és izgalmas volt, de nagyon hosszú is.
Indokolatlan ez a majdnem 800 oldal erre a cselekményre. Ha kevesebb lett volna a szerelmi háromszög (amit megjegyzem, utálok), vagy a főszereplők ömlengése a jó és rossz közti ingadozásukról, akkor sokkal jobban viseltem volna. Ugyan így is érdekes, pörgős, a régi mesehősök megjelenése pedig kifejezetten feldobta. A szerző őket egyáltalán nem kímélte, egy-egy mesehőst felismerhetetlenné alakított. Merlint viszont imádtam! Ő volt ebben a részben az abszolút kedvencem.
Agatha és Tedros veszekedései is untattak, viszont a könyv végén akkora titkokról hullik le a lepel, hogy megérte végig olvasni.

loveQhuay>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Úgy szeretem ezt a sorozatot, bár tény, hogy a hossza néha riasztó és felesleges, de mégis jobb, mintha 150-200 oldalban lett volna lerendezve ez az egész herce-hurca.

Jó témákat boncolgat, és a megvalósítás is remek. A szereplőket is szeretem, mindenki jó és rossz egyaránt, mindenki szeretetre éhes és szeretni való. Sophie-Agatha-Tedros hármas is érdekesen alakult, én se tudtam végül mi lesz a befutó. Sophie-Agatha? Sophie-Tedros? Vagy a tökéletes Agatha-Tedros? De végül tényleg olyan befejezést kaptunk ahol mindenkire boldog vég várt.

És az a jó benne, hogy hiába volt 800 oldal, nem untatott, nem idegesített, egyedül csak a tény, hogy nem volt időm haladni vele, és ennyi ideig tartott mire a végére értem.

Merlin hatalmas arc, és amikor a régi hősök is jelen voltak, én olyan jókat röhögtem rajtuk hogy az nem igaz! Teljesen kifordította őket önmagukból az író. Öreg Pán Péter?! Kerekesszékes Jancsi és Juliska? Házsártos és kövér Hamupipőke? Eszméletlen! Imádtam!

1 hozzászólás
bodor_regina>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Egyrészt elegem volt belőle. Utálom a szerelmi háromszögeket, és ha úgy vesszük volt pár száz oldal, amikor mindenki kételkedett mindenkiben és azt sem tudták mit akarnak igazán. Sophie nagyon nagyon idegesítő volt végig. Igazából az a fő problémám, hogy az ő barátságuk lenne a példa, és én egyik könyvben sem éreztem sosem, hogy azok lennének. Igazából csak a szenvedés, hátbaszúrás és egymás kihasználása ment végig közöttük..
És viszont ezek mellett még mindig nem tudok 4,5 csillagnál kevesebbet adni neki, mert ez a könyv egy csoda. Hova repült el az a 700 oldal?
Annyira fordulatos, mindig van benne olyan dolog ami meglep. Pl Hamupipőke egyedi története, vagy Sophie és Agatha családfája, vagy a fordulatos csata és maga úgy Merlin?
Nagyon imádtam és csak peregtek az oldalak. Nagyon várom a folytatást is, ami azért nem kis teljesítmény egy ilyen hosszú és terjedelmes sorozattól, hogy még mindig fenn tudja tartani az érdeklődésemet.

Faythe P>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Imádtam az egész trilógiát!
Kaptunk egy brutális csatát, sok sok régi mesehőst, régi mesék újramesélését, civakodásokat, szerelmeket, gonoszságot, jóságot, igazság feltárást és egy happy endet. Nem egy nagy titok, ezért nem gondolom spoilernek.
Azért az meglepett, hogy spoiler
Végre találkozhattunk spoiler.
A prímet a Hester-Anadil-Pötty trió vitte. Imádtam a jeleneteiket, a beszólásokat, meg úgy mindent.

Köszönöm Soman Chainani-nak és a Twister Média kiadónak, hogy elolvashattuk ezt a fantasztikus trilógiát! :)
Ha jól értesültem, lesz 4. kötet is a Quest for Glory. Remélem ezt is olvashatjuk magyarul. :)

2 hozzászólás
perpetua P>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Nagyon akartam 5 csillagot, de nem ez az indokolatlanul nagy oldalszám nem engedte. :D
Tényleg történt most is elég sok minden, erre egy szavam se lehet, de ugyanezt 100-200 oldallal kevesebben is elő lehetett volna adni élvezetes formában. Túl sok volt a „tipródok, hogy jó vagy rossz vagyok” és a „miként cselekedjek” jól momentum, ebből kevesebbet is elviseltem volna.
Viszont a lezárás eseményei nagyon tetszettek. Legjobban a két lány szüleiről kiderült dolgok fogtak meg, nagyon érdekes fordulat volt számomra. Sokat izgultam, hogy vajon eljutnak-e szereplőink a számomra megfelelő boldog végükhöz. Több karakter is tartogatott nagy meglepetéseket, nem lehetett tudni, hogy ki melyik oldalon áll. Sajnáltam, hogy Agatha két rész után is tud ennyire bizonytalan lenni, nem bízik igazán saját képességeiben, pedig láthatta már többször, hogy nagy dolgokra képes. Már kaptam egy halvány reménysugarat, hogy Sophie-t is megszerethetem, de most mindent lerombolt. Most már biztos, ő a legutálatosabb szereplő, akiről valaha olvastam. :D Most komolyan, ki tudja szeretni ezt a lányt? :D Bármit csinál, nem tud felülemelkedni az önzőségén, senki mással nem törődik, tényleg szörnyű. Új/régi kedvencem pedig Hort volt. Eddig is szerettem rövidebb részeit, de most még jobban tetszett, érdekes változásokon esett át. :)
Úgyhogy jó volt ez a sorozat, nem bánnám, ha megjelenne Agatha és Tedros következő kalandja is nálunk, kíváncsi vagyok, hogy kettesben mit tudnak produkálni nekünk. :)

deen>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Agatha és Sophie története végül csak véget ért. Bevallom, kicsit hosszúnak éreztem, sokszor ugyanazokat a problémákat kerülgettük és mindig ugyanoda jutottunk: Sophie-nak spoiler. Agatha és Tedros veszekedései csak az első olvasásra volt vicces, egy idő után fárasztóvá vált. De mindezek ellenére élveztem a történet olvasását. Merlin és az öreg hősök kifejezetten szórakoztatóvá tették a cselekményt, mindig pont jókor jött egy humoros megjegyzés. Ugyanakkor elég vészjósló is volt a történet, tele fájdalommal és bizonytalansággal. Rafal indítékai teljesen nyilvánvalóak voltak, de a végén csak jött egy kis csavar, ami megváltoztatott mindent. Pont ez kellett, hogy majdnem tökéletes legyen.

3 hozzászólás
Zyta88 >!
Soman Chainani: Jótett helyébe

A második rész befejezése után egy egész napot bírtam ki, aztán felrúgva a terveimet, neki is láttam ennek. :D Továbbra is nagyon tetszik, ahogy Soman Chainani építi a világot és amilyen kérdéseket közben felvet. Ugyanaz a történet folytatódik ugyanazokkal a szereplőkkel, de minden rész egy kicsit másmilyen.
A Jók és Rosszak, majd Fiúk és Lányok iskolája után, ezúttal az Ó és Új iskolába érkezünk, vagyis idős és fiatal mesehősök kerülnek össze a Rengetegben, miközben a Jó és a Gonosz végső csatájára készülünk. Jó hír azoknak, akiket eddig a kötetek száma ijesztett el ettől a szuper világtól: ennek a résznek a végén lezárul egy etap, nyugodt szívvel abba lehet itt hagyni, nem mard benned semmi hiányérzet, hacsak nem függtél rá annyira, mint én, mert akkor bizony nincs leállás. :D
Az előző résszel ellentétben itt azonnal beindult a történet, láthajtuk, milyen is a szereplőink élete a boldog befejezés után… vagy talán az nem is a boldog befejezés volt? Nagyon tetszett, ahogy mindenki kereste a helyét és tele voltak bizonytalansággal azt illetően, pontosan mire is vágynak. Ez abszolút hiteles, már ha csak azt nézzük, hogy 15-16 évesek, de azt is hatalmas pozitívumként éltem meg, hogy beszéltek róla, valójában mennyire ismerik egymást, pontosan mi van a nagy szerelem mögött. Ráérzett a szerző, mert pont akkor dobta be a témát, amikor bennem is felvetődött, hogy de ezek igazából meg sem ismerték egymást.

“– […] az első két évben csak az együttlét gondolatát hajszoltuk, ahelyett, hogy valójában együtt lettünk volna. Jobban megismertem spoiler, mint téged: ébren maradtunk takarodó után, báránysültet loptunk az Evő-tevő csarnokból, vagy csak a tetőn ücsörögtünk és beszélgettünk… tudod, a családunkról meg arról, hogy mitől félünk, és milyen pitét szeretünk. […] Ő volt az első igazi barátom. […] Te meg én sosem barátkoztunk össze. […] Veled mindig csak lopott pillanatok voltak, és a hit, hogy a szerelem valahogy elég lesz.”

Ezek után abszolút nem éreztem erőltetettnek, hogy felmerült, egyáltalán jól választottak-e, ugyanazokat a dolgokat akarják-e? spoiler
Érdekes kérdés volt az is, elérheti-e három ember a boldog befejezést és ha igen, hogyan, hisz ha ketten egymásra találnak, mi vár a harmadikra? Vajon mindenki számára ugyanazt jelenti a boldog vég? Tudjuk, hogy igazából mire vágyunk, vagy csak hajszolunk egy álomképet, amiről azt hisszük, majd boldoggá tesz? Ha úgy érzed, te sokkal jobban illesz a barátod párjához, akkor lépsz-e, vagy a barátság erősebb?
Sophie sajnos némileg visszafejlődött az előző kötethez képest, bár többnyire értettem, hogy miért. Kétségbeesetten kereste az útját. Vicces volt, mikor ott volt hirtelen körülötte a sok dögös fiú, ő meg csak kapkodta a fejét. Nagyon bírtam most Hortot, spoiler. Sajnáltam, ahogy manipulálta Sophie-t spoiler és ahogy folyamatosan küzdött önmagával, hogy hiába próbál jó lenni, valami mindig félresikerül. Érdemes akkor egyáltalán próbálkozni? spoiler
Agatha dilemmája is hiteles volt, vajon képes megfelelni az elvárásoknak és olyan életet élni, ami homlokegyeneset más, mint amit elképzelt magának?
Tedros megérezte, hogy az előző részben már nem utáltam annyira, ezért ezt a mostanit azzal indította, hogy előbb Agathára dobta rá a macskát, aztán a vécécsészébe, majd közölte, hogy ő tulajdonképpen gyűlöli mindet. Jaj, fiam. :D
A régi és új mesehősök közti kapcsolat annyira nem hatott meg, de jópofa eleme volt a történetnek. A vége tulajdonképpen tetszett, csak a nagy tetőpontnál nem éreztem teljesen megalapozottnak spoiler hirtelen pálfordulását, bár betudtam annak, hogy addigra ért be a sok korábbi győzködés és nem azért volt, mert már így is elég hosszú lett a könyv, illett befejezni. :) spoiler
A vége meg a közepén az unalmasabb utazgatós részek miatt vontam le a fél csillagot, és mivel eléggé lezárt úgy voltam, hogy jó, most kicsit pihentetem, aztán jövőre folytatom, de már itt motoszkál a fejemben, hogy még idén kéne. Hiába, jó ez a sorozat, na.

dominika_szhr>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Istenem, ez a könyv… Mesél és mesél, én pedig csak olvasom és gyönyörködöm benne. Aztán egyszer csak, a mese vége felé, amikor nem vagyok elég éber, jó erősen pofon csap. Majdnem felordítottam (este 21:30-kor), hogy „MIIVAAAN!?”, a végén azonban türtőztettem magam és beértem azzal, hogy gondolatban sikoltoztam. Aki olvasta, az tudja miről beszélek, aki nem, annak remélem felköltöttem az érdeklődését.

Imádom, imádom, imádom, az első laptól az utolsóig, mindent és mindenkit. Ismét végigizgultam az egészet, sírtam és nevettem rajta. Boldog voltam, ha boldogok voltak, elszontyolodtam, ha ők nem tudták, mit tegyenek.
Olvastam más értékelésben, hogy folyton ugyanaz a probléma ismétlődik spoiler. Ez szerintem azért nem teljesen igaz, mert mindig más az ok, igaz, a megoldás mindig ugyan az: a szeretet. És ezt a könyv olyan szépen írja le, a barátok közötti kapcsolatot, a szerelmet, a szívek vívódását, hogy hova is tartoznak és kihez.
Magához az ötlethez, a Jók és Rosszak Iskolájához szerintem rengeteg fantázia kellett. A szabályok, a Mesetlon, a szoborkert, a Félút híd mind remekül vannak kitalálva, de az Iskolán kívüli helyek is fantáziadúsak, pl.: Hófehérke háza turista állomás.
A karakterek is jól kitaláltak. Agatha és Tedros imádni valók minden kis hibájukkal együtt. Sophie-t viszont nagyon sokszor ki nem állhattam, annak ellenére, hogy ő is főszereplő. Viszont a végén megint megmelengette a szívem, úgyhogy jelenleg ő is kedvenc. Merlin és a régi hősök feltűnése engem meglepett, a varázslót gyorsan megszerettem és idővel Hamupipőkééket is. Hort szerintem nagyon aranyos, megérdemelné, hogy Sophie legalább a barátjának tekintse. Hester, Anadil és Pötty hozzák a formájukat, őket is nagyon bírom. Nagyot nevettem mikor Ani kisállatai a következő néven kezdtek el futni: Patkány #1, Patkány #2 és Patkány #3.
Összegében egy nagyon szép, aranyos, (nem kicsit) fordulatos mese. Hatalmas kedvenc lett, ajánlom mindenkinek. :)

5 hozzászólás
Niitaa P>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/10/soman-chainani-…

Sophie és Agatha története immáron a harmadik felvonáshoz ért. A második kötet vége hiába adott egyfajta lezárást, több kérdésem maradt, mint amennyit megválaszolt volna, így kétség sem férhetett hozzá, hogy szünet nélkül folytatom tovább ezt a különleges mesét. Az első részben a Jó kontra Rossz, majd a másodikban a Lányok a Fiúk ellen felállást követően nem tudtam elképzelni, most mi jöhet. Azzal, hogy Sophie teljes egészében átadta lelkét a Gonosznak, az egyensúly lehetőségét is ferúgta, így egyértelmű volt, hogy ebben a kötetben fog minden eldőlni.
A Thénetész csak lebeg a nyitott könyv fölött, de nem rajzol új illusztrációt és nem ír le új szavakat. Csak vár, egyre türelmetlenebbül remegve, hiszen tudja, hogy ez az állapot sokáig nem tartható fent. Valahogy leginkább az ő helyzetével tudtam azonosulni. Ez a sorozat egyszerűen fantasztikus, élményekben gazdag, de kicsit kezdtem már úgy érezni, hogy túl sok. Minden mesének kell egy lezárás, s azáltal, hogy Sophie es Agatha történetét már többszörösen újranyitották a vágyak és az elsuttogott óhajok, úgy érezzük, hogy egy örökösen cirkuláló eseménysorba kerültünk. Hiába más minden rész felállása, az, hogy ez a két lány egymásért, majd egymás ellen harcol, nem változik. A Jótett helyében című részben pedig ez mindinkább igazzá válik, de úgy tűnik, a szerző minden erejét ide csoportosítva grandiózus befejezést alkotott.
A regény nagyobb lélegzetvételű részét a szereplőkben megjelenő kétségek körvonalazása teszi ki. Hiába, csak mindannyian tinédzserek, akik túl korán kezdték el élni életük filmjét. Agatha és Tedros között nincs meg az a felhőtlen boldogság, amire számítottak, miután leírásra került a vége szó. Ennek hátterében elég sok dolog áll, s míg ezeket a szerző alaposan ismerteti, addig az olvasó még közelebbről megismerheti a karaktereket; nagyon közelről. Minél több dolgot tudtam meg róluk, annál inkább megértettem, miért ennyire bizonytalanok, ám ezzel párhuzamosan kezdett el bennem nőni egy kis ellenszenv is. Túl sokszor rágták magukat át ugyanazon problémakörökön, s ez a folytonos ismétlés, amivel rengeteg oldal került megtöltésre, egy idő után unalmassá, sőt, egyenesen idegesítővé vált. Aztán persze újra az empatikus énem került ki győztesen a csatából és újfent sodródtam tovább az árral, de ezek a kis töréspontnyi szünetek rányomták a bélyeget az olvasási élményre.
A történet irányvonala esetén eleinte úgy éreztem, hogy kicsit elszaladt a ló, de egy idő után kellőképp tudtam idomulni hozzá. A szerző úgy döntött, hogy ideje kicsit felturbózni a regényt úgy, hogy az jobban illeszkedjen hangulatilag a klasszikus, eredeti mesékhez. A régóta halott gonoszokat új életre hívta. Eleinte nem voltam biztos abban, hogy a rothadó zombik jelenléte miatt a könyv besorolása nem változik, de igazából a jelenlétükön kívül semmi nem volt, ami igazán eldurvította volna a helyzetet, így úgy vélem, hogy aki az első két részen gond nélkül átrepült, annak a harmadik sem lesz akadály. Márpedig kár lenne kihagyni. Ha leszámítjuk a sok lelki kétséget, ami a három főszereplőt gyötri, akkor egy izgalmakkal telt történetbe csöppenünk bele. A szerző nagyon jó érzékel csűri-csavarja a közismert mesék történeteit és az újonnal hozzáadott jelentésréteg által teljesen új tartalommal tölti fel a saját irányvonalát is. A szórakoztatás mellett óvatosan tanít, empatikusságra és figyelmességre hívja fel a figyelmet.
A végjátszma igazán egyedire sikerült. Bár mindenki tudja, hogyan fog végződni ez a történet, mégis tartogat meglepetéseket az út, amin oda eljutnak kedvelt szereplőink. A szerző nagyon gazdag háttértörténettel örvendezteti meg az olvasókat, amely által az összes kirakósdarab a helyére kerül. Ennyire kerek és teljes magyarázattal ritkán találkozhatunk.

Scarlet_Rose2505 P>!
Soman Chainani: Jótett helyébe

Személy szerint nekem ez jobban tetszett, mint az előző rész. Sőt talán azt is meg merem kockáztatni, hogy még az elsőnél is jobban. spoiler Hosszúsága ellenére sem vontatott, jól lehet vele haladni. Kalandos és izgalmas történet, amely rávilágít, hogy tényleg nem minden fekete vagy fehér, mint ahogy senki sem lehet csak jó vagy csak gonosz.


Népszerű idézetek

loveQhuay>!

– Vagy megint hazudsz, vagy olyan hülye vagy, amilyennek kinézel. Első évben, amikor lány vagy, dobsz miatta, és őt választod. Másodévben, amikor fiú vagy, dobsz miatta, és őt választod. Hazudsz, csalsz és lopsz érte, miközben ő úgy bánik veled, mintha egy nagy nulla lennél. Én segítek neked, vigyázok rád, gondoskodom rólad, imádlak, mint egy királynőt, és úgy bánsz velem, mintha egy nagy nulla lennék. Mi van abban az alakban, ami bennem nincs meg? Mitől olyan szerethető, és mitől vagyok én olyan utalni való? Tudod, hányszor tettem fel magamnak ezt a kérdést, Sophie? Hányszor figyeltem, olvastam a mozdulatait, a gesztusait, mintha könyv lett volna, és hányszor képzeltem magam elé aprólékos részletességgel, és hányszor próbáltam megfejteni, miért érne ő többet, mint én?
[…]
Csak azért, mert úgy néz ki, amilyennek látni akarod, és azt mondja, amit hallani akarsz? Amikor olyasvalakit kaphattál volna, aki őszinte, becsületes, kedves és valódi?

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hort · Rengetegtúl-erdei Sophie
loveQhuay>!

Ahhoz, hogy valaki mással élj boldogan, előbb magaddal kell boldogan élned.

675. oldal

loveQhuay>!

– Nem számít, hogy fiú vagy lány vagy. Nem számít, ki az apád és honnan származol, és hogy nézel ki. Azon aggódsz, hogy elhagylak, ha meglátom igazi énedet … Pedig én éppen amiatt maradok melletted.

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rengetegtúl-erdei Agatha · Tedros of Camelot
loveQhuay>!

Életem felét azzal töltöm, hogy hülyeségeket mondok, a másik felét pedig azzal, hogy bocsánatot kérek a hülyeségekért.

642. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tedros of Camelot
loveQhuay>!

– Mit mond? – kérdezte Tedros.

– Honnan tudjam?

– Te jártál álatokbeszéde- órára!

– És közben leégettem az iskolát …

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rengetegtúl-erdei Agatha · Tedros of Camelot
VNoémi>!

[…] nem kell száz szerelem, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz… elég egyetlenegy.

56. oldal - 3. fejezet (Twister, 2017)

VNoémi>!

[…] a tövis ugyanúgy része a rózsának, mint az illatos szirmok.

24. oldal - 1. fejezet (Twister, 2017)

loveQhuay>!

Én veled ellentétben nem félek attól, hogy az ostoba emberek mit gondolnak rólam.

626. oldal

psych P>!

Milyen lehet az egyik pillanatban élni, a következő pillanatban pedig már nem létezni? […] Mi lesz az ember gondolataival, félelmeivel, álmaival? Mi lesz azzal a sok szeretettel, amit még nem osztottunk ki?

156. oldal

Szonja_Seres>!

Akkor és ott, abban a pillanatban megértette, mi a különbség közte és a Gonosz Iskolamester között, akivel szembe fognak nézni. Az, hogy a Gazgatóval ellentétben Hort megértette, mikor van egy történetnek vége, és mikor kell továbblépni.

Kapcsolódó szócikkek: Hort

A sorozat következő kötete

Jók és Rosszak Iskolája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
Stephanie Garber: Finale
Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Shelby Mahurin: Kígyó & Galamb
Hestia Potter: Legendary – Lázadás
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Fróna Zsófia: Démonok közt