Egy hercegnő soha nem barátkozhat boszorkánnyal… upsz!
Szögezzük le az elején: a mesémet író Ténetész szerint Aggie táborában vagyok, de nagyon! :D Még akkor is, ha néha teljesen ésszerűtlenül és szuicid naivitással cselekszi a jót… különösen akkor!
Mit írhatnék a Jók és Rosszak iskolájáról? Kezdjük gyorsan a “rosszal”. Rettenetesen sokszor és nagyon gyakran indokolatlanul fordulnak az események, a helyzetek bonyolódnak, azután a következő oldalon megoldódnak, szereplők felbukkannak, majd eltűnnek és az egésznek pitypang ernyő súlya lesz. De ez csak egy mese, nem igaz? Kár logikát keresni a részletekben, mert nincsen.
Imádtam! Sophie-t mondjuk nem, de hát ő “rossz”, ugyebár, az volt a dolga, hogy nárcisztikus, önző, lusta és akaratos legyen. Mindent sikerült elkövetnie, hogy ne kedveljem… mégis harcolt a lelkem egy része érte, hogy “jó” legyen a végére. Nem lett az. >:-) Okossága és rafináltsága lenyűgözött! Talán mégis megkedveltem. ;)
Aggie, a jó öreg slampos Agatha, aki egy iszapi troll kecsességével és bájával felfegyverkezve igazgatja a tiaráját. Hát lehet nem szeretni? A megtestesült jóindulat, szorgalom és erkölcs mintaképe… már-már idegesítően tökéletes. Szurkoltam, hogy “rossz” legyen egy leheletnyit a végére. Nem lett az. >:-) Talán egy csipetnyit mégis idegesített. ;)
Mi az, ami egy hercegnőben megvan, de soha nem találsz meg egy boszorkányban? off Mitől jó a jó, és mi van akkor, ha a rossz sóvárog arra, hogy jót tegyen? Mi van, ha jónak lenni csupán látszat? Milyen érzés jónak lenni egy rossz testben és rossznak egy jó testében? Hercegnővé válhat-e a boszorkány? Érdemes-e bináris kódok mentén beskatulyázni az életet?
Sophie és Agatha történetében a tanulság ugyan nem egyedi, a közösen megtett útjuk viszont nagyon is az. Szerettem ezt a párost, a megpróbáltatásaikat, a félelmeiket, a kalandjaikat, a vagányságukat. Érdemes kézbe venni ezt a könyvet, mert egy sor izgalmas kérdést boncolgat a felszín alatt. Ezeknek a többsége persze csak érett olvasók számára eshet le, de talán így is van jól.
Kéretlen jó tanács: ha egy kicsit rosszak vagyunk, amikor jónak kéne lennünk, legalább legyünk kicsit jók is néha a rosszaságban. Csak hogy fennmaradjon az egyensúly. ;)