Énekek ​éneke 70% 24 csillagozás

Meseszerű történet, amely engem Baricco Selyem című szövegére emlékeztetett, hangulatában mindenképpen. Meseszerűségét az is hangsúlyozza, hogy tele van ismétlésekkel, mesei elemekkel nyelvi szinten is.
Nem meglepő módon a bibliai Énekek éneké-re épül a történet és a szöveg is: tele van az onnan kölcsönzött fordulatokkal, idézetekkel.
Tartalmilag is érdekes, hiszen az események hátterét olyan ortodox zsidó hagyományok, ünnepek, az ezekre való készülődés adja, mint a Peszach (az Egyiptomból való szabadulás emlékére) és a Svüesz (Sávuót, a szináj-hegyi törvényadás ünnepe, a zsidó pünkösd).
Aki szereti a lírai hangvételű, mesés és számunkra egzotikus történeteket, annak mindenképpen ajánlom, megéri elolvasni.

Gyönyörűen elkezdett, s mindig önmagába visszaforduló, tovagyűrűző majd ismét visszaforduló történetvezetés.
Nem történik semmi különleges. Alig valami. De semmi regénybeillő. Alig valami.
Gyönyörű, hiányos szerkezetű szöveg egy allegorikus történetről, amelyben újra és újra felbukkannak az Sir-hasirim sorai. Olyan szép és fájdalmas cselekménysor. Felmagasztalja a textust a bibliai nászdal ismételt felszínre bukkanása, az ember pedig megilletődik ennyi szeretet, (szerelem?), emberi érzelem láttán.
Tudjuk, a Sir-hasirim mely irányba halad, mi lesz a vége. Itt pedig tudjuk, érezzük, ellentétes lesz a végkifejlet. S ha mégsem…
Ki hinné, hogy van még olyan elbeszéléstechnika, amellyel elmesélve egy kvázi rózsaszín, csöpögős történet, normális, emberi hullámhosszon szóló kisregénnyé váljon.

Olvasás után nézegettem az értékeléseket, meglepett, hogy ennyire nem tetszett sokaknak. Lehet, hogy csak jókor olvastam, de nekem nagyon hangulatos volt az egész. Könnyen olvasható, közben szépen el tudtam képzelni a környezetet is hozzá. Kis ártatlan, egyszerű történet. Engem magával ragadott. Nem volt benne semmi feleslegesen túlírt körülményesség. Még az ismétlődések sem zavartak benne.