Sohonyai Edit új könyvének főhőse ezúttal is – akárcsak a szerző regénysorozatának korábbi köteteiben – a tizenkilenc éves Böbe. Természetesen nem hiányoznak a történetből híres-hírhedt osztálytársai sem, akik a legendás Mocsok Csillag zenekar tagjai: Tamás, Ravasz és Csótány. A sorozat lezáró kötetében ezúttal nagy lehetőség és megmérettetés vár az együttesre: felléphetnek az Admirális Fesztiválon, amelyet Böbe édesapja szervez. A fesztivál jelmondata: Szállj szabadon – ez utalás egy olyan tiszta, drogmentes rendezvényre, ahová a szülők bátran elengedhetik a szórakozni vágyó fiatalokat. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor feltűnik Rob, a hajdani drogdíler, és Böbe segítségét kéri: nincs egy hely, ahol meghúzhatná magát, ahol aludhatna. És a túlságosan is naiv és jószívű lány megszerzi Rob számára a próbaterem kulcsát…
Korosztály: 12 – 16 év
Szállj szabadon! (Böbe és Tamás 4.) 17 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Az előzménykötetekből csak kettőt olvastam (és azt sem frissen), de nem okozott gondot felvenni a fonalat. A becenevek nem a becenévségük miatt zavartak, hanem a valószínűtlenségük miatt, szerintem egy mai gimiben nem ilyenfajta neveket adnak egymásnak az emberek, talán pár évtizeddel ezelőtt így volt, de most nem. Vagyis zavaróan elavult volt az egész. A sztori tetszett volna, csak az alaphelyzet után minden annyira de annyira kiszámítható volt! Szóval nem igazán jött be, és végig kilógott a pedagógiai lóláb, amire személyesen túlérzékeny vagyok. Nem szeretem, mikor tanulságokat akarnak lenyomni a zsenge, bimbózó lelkű ifjúság torkán. (Azért mondom, hogy „személyesen”, mert szerintem többségben van az a vélemény, hogy éppen ez az ifjúsági irodalom feladata.)
A könyv százalékával egyetértek, ugyanis szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, ha a komolyabb témák már mindjárt a könyv elején szerepet kaptak volna és ha a szereplők nem lettek volna ennyire „direktek".
Megnéztem, mikori a könyv kiadása, hogy ennek tudatában alkothassak véleményt. Az írónő próbálta felvenni a fonalat a fiatalsággal, a becenevekkel, a szlenggel, ami úgy érzem kicsit félrement, többet kaptunk belőle, mint ami reális lett volna és a fiúk szövegeinél is sokszor csak értetlenül pislogtam. Sosem hívnék úgy egy embert, hogy Kockacukor, még ha könyörögne, akkor sem.
A könyv első felével nagyon elégedetlen voltam, minden alkalommal, amikor kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni, kellett egy kis idő, mire vissza tudtam rázódni Böbéék társaságába. A másodikkal már nem volt különösebb bajom, könnyen fel tudtam venni a fonalat és különösen tetszett, hogy a cselekmény besűrűsödött és felpörögtek az események. A legvége depláne levett a lábamról, a fejemben akciójelenetként zajlott le az egész, viszont sürgősen folytatásért kiáltott – hacsak az előző kötetekben nincs rá valami magyarázat, ugyanis azokra még nem kerítettem sort. spoiler Így, az előzmények nélkül is érthető volt a sztori, szerintem teljesen megfelel önálló olvasásnak is a könyv.
Böbe „vergődése" a fiúk között szerintem valósághű lett, barátkozik velük, de nem tudni, hogy ki akar többet barátságnál és kihez is húz a szív. Féltékenykedés, döntésképtelenség, szeretet, (viszonzatlan) szerelem – ez mind megtalálható a könyvben. A betegség-szál váratlan csavart hozott a történetbe, Robi pedig izgalmat. Lehetett volna még mit csiszolni, de így is kellemes olvasmány maradt, igaz, nem maradandó élmény, de a nyár lezárására pont jó volt.
Nekem viszont tetszett ez a könyv – úgy érzem, hogy inkább leképezi a mai 17-20 körüli fiatalok valóságát, mint a korábban olvasott Kalapos Éva: Massza vagy Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva, továbbá nem volt riasztó és félelemkeltő, mint az első…
A fiatalok is tetszettek benne, viccesek, se nem felnőttek, se nem gyerekek, illetve már nem gyerekek, és már hajszál híján felnőttek…
Valóban elég nehézkesen indult a történet, igazából Böbével szemben nagy fenntartásaim voltak, csak lökődött ide-oda a fiúk között, konkrét elképzelése velük kapcsolatban nem volt. És hát nővére, Roxi sem volt túl jó a tanácsadásban… Viszont a könyv végére minden szempontból sikerült megkedvelnem, igazi személyiségfejlődésen megy keresztül – a fiúkkal szemben következetesebb, fenntartásosabb, óvatosabb lett, és a legfontosabb, hogy őszintébb, de az is lehet, hogy rájött arra, hogyan kell kifejeznie önmagát, vagy csak hogy a megfelelő megértéshez és elfogadáshoz megfelelően kell kommunikálnia.
Szerintem a felnőttekkel szemben is nagyon jó a kapcsolata – hála istennek nem tapasztaltam azt az elutasítást, flegmaságot, tiszteletlenséget, aminek megdöbbenéssel voltam tanúja saját szüleivel szemben egy-két tizenéves fiatalnak. A felnőttekkel szemben is „felnőtt” lett Böbe, pl. az anyukája betegségekor tett lépésekkor, és tetszett, hogy nem elutasító viselkedést mutat sem a nevelőapjával: Műfaterral, sem az édesapjával szemben, hanem mindkettővel jó a viszonya.
Tetszett, hogy a barátaival szemben lehet számítani rá, izgultam, hogy ez ne legyen egyoldalú, sajnos Robnak sikerült félrevezetnie, és saját érdekei érvényesítése miatt felhasználni és kihasználni a köztük lévő kapcsolatfélét. Hál istennek ott volt a jó apai tanács, ami időben érkezett, és jó ha az emberben működik mélyről az óvatosság, a megérzés, és időben cselekvésre készteti.
A fiúkról is írnék, mert fontos szereplők Böbe életében, és érdekes, hogy bár botladozik köztük, mégis biztonságot jelent neki az őt körülvevő zenekar.
Mint írtam, kissé ellenszenves volt a regény elején Böbe bizonytalankodása, a fiúk közötti ode-oda csapódása, de a végére sikerült ebből kilábalnia, sikerült helyreraknia, rendeznie magában a hozzájuk fűződő ilyen-olyan viszonyokat. Kivéve Tamást. Fura, hogy a sorozat Böbe és Tamás nevet viseli, mégis ebből a részből szinte Tamásról tudtam meg a legkevesebbet, és amit meg is tudtam, abból inkább kevésbé szimpatikus, inkább negatív, mint pozitív személyiség – ez persze megváltoztathatja az, ha elolvasnám az előzményeket, amire most látok is egy kis esélyt, mert most ez a sorozat az, ami kezdett érdekelni. Szeretném érezni, hogy a kettejük közti viszony inkább barátság, mint szerelem. Persze ezt a mostani Gomb és Böbe közt kialakult kapcsolat ismeretében is mondom, És remélem, mert a kettejük közt kialakult szerelemféle nagyon szimpatikus, és Gomb igazi kedves, szeretetreméltó, odaadó fiú, és amellett vagány, jódumájú, tehetséggel bánik a szavakkal és a gitárral. Zenéket ír – ez mindenképpen vonzó és pozitív tulajdonsága. Udvarias, nem él vissza a lány tétovázásával, nem az a nyomulós fajta, ugyanakkor nagyon szellemes, mestere a szavaknak, és ez is nagyon szimpatikus benne. Emellett az anyukájához fűződő viszonya is bensőséges, dolgozik, lehet rá számítani. Mindenképpen egy jó minta a kötetet olvasók előtt (bár nem hinném, hogy fiú olvasói is vannak a könyvnek. (Tényleg, vannak?) Szeretnék még a későbbiekben a két fiatal kapcsolatának alakulásáról olvasni.
A zenekarban lévő fiúk is ahányan vannak annyifélék, és jó, hogy Böbe megtalálja köztük a helyét.
Rob-bal meg már mint írtam, szerencse, hogy időben napirendre tért és felismerte, hogy valójában felhasználja őt egy bosszúféleséghez. Jó, hogy végül Böbe talpraesetten tudott viselkedni, és megtalálta a megoldást. És hogy a végén mindenféle nehézség nélkül, őszintén tudott róla beszélni a csapat többi tagjának.
Biztosan vannak hibái a könyvnek, de nekem eddig ez a legelfogadhatóbb, legvalósághűbb az általam olvasott, 14 év felettiekről szóló regények közül.
@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.
Szipi, a papagáj is tetszett, talán még én is megpróbálnám elviselni…
Nagyon döcögősen indult a történet. Az elején az okozta a nehézséget, hogy az előző köteteket nem olvastam, így a sok új névhez nehezen tudtam hozzákapcsolni a szereplőket. (Rettentő idegesítő volt a sok becenév: Ravasz, Csótány, Kokcacukor…. Kicsit erőltetettnek tartottam) Végül néhány múltat idéző visszaemlékezés után szép lassan helyére került minden. Bevallom az első 100 oldalon nagyon szenvedtem Böbe vergődésétől. Aztán beindult a történet és kifejezetten tetszett. Olvastam (a Merítés-díj miatt) mostanában már zenekaros történetet, ami eléggé kiverte nálam a biztosítékos, de Sohonyai Editnek végül sikerült megnyernie. Nem volt lapos a történet, a szereplők sem sablonosak ez pedig nagyon jót tett a könyvnek.
spoiler
Megjelenik ugyan a szexualítás, de egyáltalán nem közönségesen. Kifejezetten tetszett, ahogy Böbe megéli vonzalmának hiányát az egyik fiú iránt, majd a másikkal úgy érzi helyére kerül minden (a testiség is). Mindezt megfontoltan, nem pedig a srác kénye-kedvének kiszolgáltatva csak azért, hogy imponáljon a lovagnak. Van tartás a lányban és ez nagyon megnyerő. (Ilyen könyvet szívesen adnék a kamaszlányom kezébe -ha lenne. Mármint kamaszlányom.)
Természetesen nem csak Böbe szerelmi kínlódásai és eszméléseit követjük nyomon. Saját felépítésű családi életükbe is belepillanthatunk, sőt külön élő apukájával rendeződő viszonyába is. Mostohanővére bölcsességei és életvezetési tanácsai kifejezetten tetszettek.
A könyv borítójával viszont egyáltalán nem vagyok kibékülve.
Az írónő összes könyvét olvastam. A Sohonyai Edit: Macskaköröm volt a kedvencem, azóta szerintem azt nem is volt képes überelni.
Ez sem igazán tetszett. Valahogy nem találja újra ugyanazt a stílust, hangvételt, mint a korábbi írásaiban.
Örültem, amikor észrevételeztem, hogy újabb könyve jelent meg, de szerintem erről a Böbe sztoriról nem kellett volna már több bőrt lenyúzni…
Újból elmondhatom magamról, hogy olvastam Sohonyai Edit összes könyvét, így akarva-akaratlanul is összehasonlítottam ezt a könyvet a korábbiakkal. Továbbra is úgy érzem, az írónőnek az volt a célja, hogy Böbe felnőjön ebben a sorozatban (és ne maradjon gátlásos, önmagának is hazudó kislány), úgyhogy én már sokkal kibírhatóbb és szimpatikusabb figurának látom, mint a sorozat korábbi részeiben (van személyiségfejlődés!!). Tamás sajnos nem követi ezt a mintát, sőt, ő mintha visszafelé fejlődne, a sorozat elején (Le a csajokkal!) még sokkal szimpibbnek tűnt. (Kár, mert neki se ártana, ha nem kibírhatatlan fráterként lépne be a felnőttkorba. Ezt csak azért írom, mert ezek a szereplők elméletileg fiatalokkal készített interjúk alapján jöttek létre, azaz valahol tényleg létezik Böbe, Tamás, Gomb, Rob, meg a többiek….). Rob… ajaj! Miért adja valaki a fejét dílerkedésre? Úgy gondolom, aki drogot árul, az nem csak a kábítószert adja el, hanem a biztonságát, az ártatlanságát és valamilyen szinten a lelkét is. Megéri?
Gomb viszont WOW. Ő most egy elég pozitív figura. Remélem, tud valami értelmeset kezdeni a könyv utolsó oldalán elébe álló problémával!
Amivel még mindig problémám van, az a stílus. Hiányzik a Macskaköröm bensőséges hangulata! És többször előfordult, hogy egy-egy mondatot nem értettem a benne szereplő szleng miatt (ez az én hibám?).
(Az itt megjelenő fülszöveg csak az interneten létezik, a könyv hátoldalán megjelenő szöveget föltöltöttem, de ez csak a „Fülszövegek (2)" menüpontban látható. Az internetes fülszöveg azt állítja, hogy ez a sorozat lezáró kötete, de ez tényleg így van? A könyvben semmiféle utalást nem találtam erre, sőt, a történet szerintem egyáltalán nem volt befejezve, lekerekítve. A másik: 19 évesekről /egyetem előtt álló fiatalokról/ szóló történetet nem ajánl ez a fülszöveg 16 éven felülieknek?…)
Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Nem is tudtam, hogy van folytatás. Az elején nagyon értelmetlennek és kuszának éreztem a történetet, de a végére azért összeállt a kép. Hát Robot ebben a részben sem csíptem, na és Tamás?! Tiszta idegbeteg lett. Ő benne kifejezetten csalódtam. Böbe is néhol idegesítő volt, de szerethető. Nagy kedvencem Gomb volt, bár rá is rá kellett hangolódni. Dobit is csíptem, habár mikor bekapta a kiscica fejét… Szóval, összességében nagyon szupi volt.
Népszerű idézetek
A szeretet tápanyaga maga a szeretet! Nem égek el teljesen a szerelemben, mert táplál, energiát nyerek általa. Viszont a nem igazi, a hazudott az elfogy, mert kifogyok az ötletekből, megunom, fáradságos lesz és ellaposodik. Az élet értelme maga az élet! Nem az életről alkotott elképzelés!
119. oldal
Keresed, kutatod,
szereted, feladod.
Menekülj, szabadulj,
hol üres, oda nyúlj.
Nem ereszt a teher,
ledob és felemel.
Örökös hatalom,
gyere, szállj szabadon!
Odabent felemészt,
amibe belemész.
Nem igaz: ez a menny,
ide hát be ne menj,
mert megöl a pokol,
ami bent zakatol.
Odakint a vadon,
gyere, szállj szabadon!
Soha nincs kitörés,
isteni feledés!
Bekerít, kikerül,
aki tud, menekül.
Vakít és süketít,
maszatol, feketít.
Kötelek szavadon.
Gyere, szállj szabadon!
(Ferenczy-Nagy Boglárka verse)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leiner Laura: Valahol 95% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bízz bennem 94% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Bábel 91% ·
Összehasonlítás - Csendes Nóra: Zápor utca 88% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Ég veled 93% ·
Összehasonlítás - Papp Dóra: Tükörlelkek 2. 93% ·
Összehasonlítás - Bogár Erika: Széttört akkordok 92% ·
Összehasonlítás - Bakó Liza: Csíííz! 91% ·
Összehasonlítás - Jenny Carroll: Fedőneve: Kasszandra 90% ·
Összehasonlítás - Sáfrán Judit: Az írisz emlékei 88% ·
Összehasonlítás