Macskaköröm (Macskaköröm 1.) 218 csillagozás

Sohonyai Edit: Macskaköröm Sohonyai Edit: Macskaköröm Sohonyai Edit: Macskaköröm

Ha lenne egy tündér, aki három kívánságomat teljesítené, akkor a következőket kívánnám: 1. Legyen a papagájaimnak fiókájuk. 2. Költözzünk családi házba. 3. Legyek szép!" Így, ebben a fontossági sorrendben sorolja álmait a tizennégy éves Mészáros Zsófi. Csakhogy a megvalósulásra nem sok az esély. A lakótelepi panellakást családi házra cserélni például még a mindenható tündér sem tudná. Kész szerencse, mert különben hogyan fedezné fel hősnőnket a szemközti ház kilencedik emeletéről egy bizonyos Zsolti, aki szőke, és nagyon is jóképű. Nem úgy, mint hősnőnk, akinek küllemére a 3. kívánságból következtethetünk. Vagy talán mégsem? Talán csak a tükör mutat fintort, valahányszor Zsófi belenéz?

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 2010
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631187670 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2004
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631179222 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2001
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631176142 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc

1 további kiadás


Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Mészáros Zsófi


Kedvencelte 48

Most olvassa 8

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Most meg lehet sértődni azért, amit írni fogok:
A Szent Johanna gimi az a Macskaköröm koppintása.

Egyszerűen elámultam, hogy mennyire hasonlít egymásra a kettő. Ugyanazok a körülmények, korosztály, szerelem, kis és nagy bajok, teletűzdelve a kor zenei és filmes felhozatalával, naplóírásszerűen, szóval tényleg. A Macskaköröm mégis öt csillagot kapott nálam, egyrészt azért, mert „szegény” kötetet sokkal kevesebben olvasták, másrészt mivel ez jobban az én tinikorom emlékeit hozza fel, hiszen én is ’93-ban kezdtem a középiskolát, így minden, a korra vonatkozó utalás nálam betalált (valószínűleg ezért nem tud sikerkönyv lenni a mai időkben, hiszen a mai tinik nem ismernek belőle sok mindent, míg az SZJG „rájuk” íródott). Azért vicces tényleg, hogy teljesen végigmegy a két kötet párhuzamosan, az egyik walkman, a másikban ipod és hasonlók. Ami marad: a tinik és a bődületes szerelem, ebből a szempontból a Macskaköröm jobban belehúzott a dologba és nagyon jól leírja a tinik hatalmas szerelmi megrendüléseit és félreértéseit és a „féltékennyé teszem” tipikus kis jeleneteit. Ilyenek voltunk. Punktum. :-D

6 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Ilyen élvezetes , tényleg a fiataloknak íródott, kedves naplóregényt elég régen vehettem a kezembe. Nagyon tetszett, öröm volt minden perc, amikor olvashattam. Sohonyai Edit beleszőtte a kamaszlányok minden gondját, baját, a kor hangulatát. Fergeteges humorral, nagyszerűen ír. Sok vonatkozásban szimpatikus volt a mondanivaló. Tetszett, hogy a főszereplő lány sokat olvas, szereti a szüleit, a nagymamáját.
Kamasz – szerelem, tanulási nehézségek, gyakorlati problémák, minden benne van, ami egy hasonló korú fiatalt érdekelhet. Zsófi a gondok megoldására törekszik. Nem válik belőle nyegle, káromkodó tinédzser. Igazi ifjúsági regény. De bátran olvashatják hosszan fiatal szülők, nagyszülők is.

6 hozzászólás
Éva_Bátka>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Nagyon bírom ezeket a régivágású kamasz regényeket. Főleg úgy, hogy Zsófi kb. velem egyidős. De mindenképpen az én generációm. Így külön érték nekem ez a rántotthússzagú panelélet nosztalgia, mert visszavisz a gyerekkoromba. És hát a romantikus csetlés-botlások is meglehetősen ismerősek. :D Ugyanakkor néha meglepődtem (így felnőtt fejjel) Zsófin, sokszor annyira volt naiv és tudatlan, mint egy ötéves. Vajon én is ilyen voltam, csak sokkal okosabbnak hittem akkor magamat? :-))) Sose tudjuk meg. Mindenesetre a macska hallásteszt és gyógyszerezős részen hangosan szétröhögögtem magam. :D

Reni07>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Tiszta nosztalgia, igazi régmúlt idők kamaszlányainak szóló olvasmány (Depeche Mode, Boss, Modern Talking rajongóknak kötelező). Megtudhatjuk, hogy mi járt egy nagylány fejében Magyarországon anno, mik foglalkoztatták, hogyan él, mit szeret, mit olvas, hogyan ismerkedik, barátkozik. Első kamaszszerelmek, első csók, lányproblémák (pattanások, fogyókúra, depresszió, szülők válása, önbizalomhiány), lakótelep, iskolák. Legjobban a humoros részek tetszettek, sokat nevettem. Minden élő- és élettelen dolgot elneveznek, kedvenceim: Bertalan, a kislánymalac, Béla, a kaktusz, Mörrenmorcogi Kacor, alias Ludmilla, azaz “ Te dög” fekete-fehér cicus. Ja és az a cumi az iskolatáskán. Ismerős?
Ide nekem a 2.részt is (ha van valakinek eladó példány, nem horror áron, légyszi írjon. Köszi☺️)
Nagy kedvenc, hogyan fejezzük ki az érzelmeinket: “Te vagy a szívem kalácsában a mazsola”

Ananiila>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Az hogy lehet, hogy nem is hallottam erről a könyvről a 90-es években?
Talán mert nem volt moly. Meg a könyvtárban is azon a részlegen lehetett, amit én már nem látogattam.
Ez bizony az én korosztályom SZJG könyve. Ma már igazi retró.
Az akkori zenékkel, filmekkel, problémákkal.
Ó igen, én is szerettem a Bros-t, illetve azt az egy számukat, amivel befutottak. :) Igaz a 90-es években inkább már GNR fan voltam, aztán meg Metallica.
Jó kis múltidéző volt, annak ellenére, hogy azért nem volt ez a könyv kerek egész. De ez adódhatott a naplóformátumból, hisz egy tinilányt többnyire csak saját maga érdekli, így a világa is beszűkült.
Nehezen szoktam meg a tempóját, a rövid lényegre törő mondatokkal, de aztán belerázódtam és szinte egy ültő helyemben kiolvastam.
Könnyed, jópofa történet, mely elringatott a nosztalgiavonaton.
Most aztán vadászhatok a második részre.

4 hozzászólás
mohapapa I>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

A naplóim
Gyerekkorom óta írok naplót. De tényleg nagyon gyerekkorom óta. Nem tudom, mennyit fejlődtem az első naplóbejegyzésem óta, az biztos, hogy az írásképem egészen megváltozott. Nem lett olvashatóbb, de sokkal egységesebb, mint annak idején.

A naplóbejegyzéseim jobbára az aktuális, perpillanatnyi érzéseimről szóltak. Nem napi rendszerességgel, mert azt nagyon unalmasnak találtam, hanem amikor olyanom volt, hogy írni kell. Adott időben akár nap, mint nap, de volt, hogy több hónap kihagyással.
Döntő többségében a szerelemről, a szerelmeimről írtam, aztán második lépcsőben az adott bejegyzés idején megélt nyomoraimról, bajokról, a számtalan nevelőanyám (kettő) tüsténkedéseiről, az egyre távolodó, majd negyvenhárom évesen magát halálba ivó édesapámról, a kamaszkor nagy-nagy eszméről, gívpészacsensz, méklávnotwor, vidontnídnoedjukésön, a permanens pénztelenség, a vágyak, és a képmutató felnőtt világtól való viszolygás.

Egyszer leírtam, hogy „Apu semmi más, csak egy güriző szürke kis melós.” Mindig tiszteltem őt. Bennem ez is ott volt a mondat mellett. Huszonnyolc éves volt, amikor Anyu meghalt. Mindkét nagyszülő páros mondta neki, hogy „Ide a gyerekkel, felneveljük, te meg élj, fiatal vagy!”. De Apu nem adott: „Az én fiam, nem adom, én nevelem!” Aztán ebből olyan nagyon semmi sem lett. Dolgoznia kellett, sokat, hogy kifizesse a lakást, amit aztán a harmadik felesége, az áldatlan emlékű, adóhatóságilag köztörvényessé váló Zsuzsanna egy az egyben lenyúlt tőle és tőlem. Maradtam Apu mellett, de a vigasztalhatatlan bánat miatt, következő, majd harmadik feleség ide vagy oda, nem volt ideje, energiája rám. Soha nem csináltunk semmit együtt, nem volt közös programunk, nem voltunk színházban, koncerten, kirándulni, moziban, kiállításon, sehol. Amikor güriző, szürke kis melósnak írtam le őt magamnak, akkor a szavakat úgy is gondoltam: sok óra munka, otthon a Kőbányaik felszisszentése, fotelben tespedés, tévé, alvás. Az aktuális feleségekkel (Anyuval soha) a mindennapi csetepaték, vasárnap húsleves, rántott hús, sült krumpli, ubisali, Jó ebédhez szól a nóta, jobb esetben Szécsi Pál vagy Soltész Rezsó (így, nekem mindig ó-val), mert ők Európa legjobb énekesei. (Apán a Nagy Generáció tagja volt, ’46-ban született.) Így valahogy. A naplóbejegyzésem mellett alatt hamarosan ott virított egy piros filccel írott, kalligrafikus mondat. Apu nagyon szépen írt, pedig szakmáját nézve esztergályos volt. A piros mondat, így festett: „Te is abból zabálsz!” Ez kétségtelen volt. Teljesen őszintén írtam alá, ha már a kommunikáció ezen formáját választotta: „Tudom, értékelem is!” De tudtam, úgy sem hiszi el. Én sem hittem volna az ő helyében. Pedig tényleg nem úgy értettem a mondatot, ahogyan első olvasatra hangzik. Csak nem magyaráztam, mert magamnak írtam.

Aztán volt még egy eset, amikor pofára estem a naplómmal. Én tizenhat voltam, Ági tizenöt. Rettentő szerelmesek voltunk. Úgy imádtam, ahogy volt. Egymás szüzességét vettük el, egymáson tanultuk a másik nem működésének a fortélyos, édes kis titkait, ő volt az első nő (na, jó, mai szememmel lány), akit tetőtől talpig, minden zegzugát megismrve meztelenül láttam. És történt ez az Apuval és Zsuzsával közösen lakott, általam minden szegletében gyűlölt Péterfy Sándor utcai lakásban, ahová Zsuzsa raktári tartozása miatt költöznünk kellett, hogy ne legyen per ellene. Szóval én naiv, leírtam, amit McMurphy olyan plasztikusan válaszol a pszichológusnak, amikor az megkérdezi, hogyan volt képes egy tizenöt (tizennégy?) éves lánnyal lefeküdni. Mentségem legyen, hogy én akkor nem voltam McMuprhy korú. Zsuzsa elolvasta a naplómat. Rutinos volt.
– Ha az a kis kurva még egyszer feljön ide, azonnal hívom az apját, és elmondok neki mindent kettőtökről!
Mert én barom azt is leírtam, hogy Árpi bácsi, Ági édesapja korrekt, de szigorú ember. Evidens volt, hogy ha megtudja, hogy Ágival miket művelünk pöre valóságunkban, nekünk annyi, úgy ki leszek onnan vágva, mint a macska kakkantani. S akkor, ugye, sehol sem lehetünk. Ami nyáron még csak-csak, de ősztől?
Amikor Zsuzsát megkérdeztem, ugyan, honnan tud Ágiról, magától értetődőn azt válaszolta, hogy olvasta a naplómban. S amikor megkérdeztem, miért olvassa a naplómat, azt felelte, mert meg akart ismerni…

A mai napig írogatok néha a soron következő füzetbe. Mára jobbára siratófallá lett a naplóm. Amikor nagyon elegem van ebből-abból, amikor nagyon fáj, hogy a barátaim vagy a túlvilágra, vagy nagyon külföldre, de legalábbis vidékre költöztek, és bizonyos dolgokat nem tudok kinek elmondani, mert csak barátnak lehetne, akkor előveszem. De ezáltal a mai naplóm már meglehetősen depresszív. Nem igazán tükrözi a mindennapi létezésemet, mert azt, hogy szerelmetesfeleségtársam mellett ébredni, az ő arcát látni meg legelőször a napból, mindig öröm, nos ezt az ember tudja, megéli, de nem írja le minden alkalommal. Maximum a neki vett virágokra írt kis cetlikre, meg régebben az alkalmakra, személyesen neki írt versekben.

Vagyis nincs kétség: a naplóim soha nem lesznek keresett kordokumentumok, de még a személyiségemet se lehet majd belőlük úgy istenigazán visszafejteni. A gyerekeimről például meglepően keveset írok, pedig akárhogyan is van most az élet, akármennyire keveset találkozunk, akármennyire hiányzik már a fizikai együttlét mindhármunknak, s akármenyire nem nagyon lép egyikünk sem (bár manapság egy kicsit én, egy kicsit te, magam is, a lányom is, a fiam is tettünk ezt-azt, apróságot, de lépést), szóval minden látszat ellenére nagyon fontosak nekem. De azt hiszem, ez a naplómból nem derül ki igazán. Ez sem.

S azt hiszem, nem derül ki, mert emlékeim szerint egyszer volt, hogy visszaolvastam a naplókat. Nagyon lelkes keresztény korom elején, amikor kíváncsi voltam, vajon annak, hogy rácsudálkoztam Istenre, annak volt-e valami, bármi nyoma az életemben? Aki keres talál. És aki megfelelően rendezi a tényeket, bármit képes bebizonyítani. Nem tudom, nem merem egyértelműen azt mondani, hogy igen, megtaláltam a saját bejegyzéseimen keresztül a tutit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyetlen egyszer olvastam végig a tizenvalahány füzetet, könyvet.

Nem találtam érdekfeszítőnek. Jobbára dögunalmas nyavalygás az egész, csak eseti nosztalgiakeltésre alkalmas, de azt is önnön magamnak. Amikor szépirodalmat próbáltam írni, bármely életkoromban, az sokkal jobb volt. Igaz, más és más a célja.

És akkor itt van ez a naplóregény.

Macskaköröm
A Macskaköröm főhőse egy tizennégy-tizenöt éves, kicsit molett, szemüveges kislány. Akinek nincsen más dolga, mint az élete apróságait megosztani a naplójával. Ezekben az apróságokban természetesem a királyi hely önnön személye, a szerelmei, pontosabban a szerelme, a barátságai, a családja és a napi események. Mintha a saját naplómat olvasnám, csak nekem nem volt ilyen jó humorom.

Sohonyai Edit pazar naplót készített a főhőse számára. Tökre elhiszem, hogy ez egy napló.

A továbbiakakt itt olvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/10/27/sohonyai_edi…

9 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Nagyon vicces, de élethű történet volt, a 80-as évek Magyarországi tinédzserek életét remekül mutatta be nekünk az írónő.
Bár én úgy emlékszem, hogy voltak a Depesesek és a Duranosok (a Bros kicsit később futott be).
Mivel akkor még ugyebár nem volt ennyire fejlett a technika, így inkább kézzel írtunk naplót, de a szerelem (és persze a féltékenység) ugyanúgy működött akkoriban is :)
Jól szórakoztam :)

17 hozzászólás
Gab>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Egy időutazás számomra ez a könyv.Annyira de annyira jó volt olvasni,el se hiszem,hogy volt idő amikor 20 Ft-ért vettünk fagyit.Szörnyű,nem emlékeztem a Bross -ra,nem értem. Valószínű a kedvencem lett volna tini koromban,de így is egy élmény volt.

7 hozzászólás
ZizuPajaroDiaz P>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Szenzációs volt ez a kis könyv. Mai szemmel olvasva telis tele volt nosztalgikus márkákkal, megmosolyogtató dolgokkal, amik a ’90-es években persze teljesen természetesek voltak. Vajon néhány év múlva a mi mostani menő dolgainkon is így nevet, mosolyog majd valaki?
Ez a könnyed, imádni való történet egy tinilány „szenvedéseit”, problémáit mutatja be.
Fantasztikus volt minden sora, de lehet, hogy csak az tudja igazán értékelni ezt a sztorit aki a ’80-as vagy a ’90-es években gyerekeskedett.
Nálam abszolút kedvenc lett. Nagyon jót nosztalgiáztam. Szuper élmény volt.

Cukormalac>!
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Ha barangolhatnék egyet Leiner Laura fejében (érdekes lenne, az biztos), egy nagyon távoli és mély rekeszben biztosan megtalálnám ezt a könyvet. Amit ő – szerinte – nagyon frappáns és forradalmi módon papírra vetett és ezzel több száz szegény fa értelmetlen halálát okozta, azt földim, Sohonyai Edit a kilencvenes évek elején kitalálta már, ráadásul sokkal, de sokkal jobban.

Nagyon tetszett ez a könnyed kis történet, ami a tizennégy éves Zsófi naplója, holott húsz éves pasiként nyilván nem én vagyok a célcsoport, nagyon nem. Viszont van itt minden – kamaszos szerelemtől „metalikás” srácokkal való összetűzésen át egy kelekótya macskáig, úgyhogy a szórakozás garantált. Egyedül a konkrét helymeghatározást hiányoltam, azon kívül, hogy lakótelep plusz iskola, a nagyi háza, meg külső gyakorlat, nem nagyon ment tovább, pedig egy-két ilyen jellegű megjegyzés nem tett volna rosszat olvasás közben. Volt viszont rengeteg hatalmas nevetést kiváltó pillanat, főleg az elején, amik miatt nem tudtam ennél lejjebb nyomni a végső értékelést. A folytatás megy is a kívánságlistára.

>!
Móra, Budapest, 2010
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631187670 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc

Népszerű idézetek

bleknajt>!

– Hát ide figyelj!! De jól jegyezd meg, mert csak egyszer mondom el!! te vagy a szívem kalácsában a mazsola!

140. oldal

halrudacska>!

Most együtt haragudtunk Katival a szerelemre. Hát tényleg olyan illékony lenne, mint a lecsavart kupakkal elöl hagyott körömlakklemosó?

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
tataijucc>!

Találtam egy jó kis fogyókúrareceptet. Le is írom, hátha elvesztem ezt a lapot:
7 óra: 2 dl paradicsomlé
9 óra: 2 db kemény tojás
11 óra: 2 dl tejeskávé
13 óra: 20 dkg párizsi
15 óra: 1 db alma
17 óra: 10 dkg sajt
19 óra: 1 dl tej
Ezt négy napig kell folytatni, és garantált az eredmény. Ahogy végigolvasom a lajstromot, én ezt mindet egy ültő helyemben kényelmesen el tudnám fogyasztani.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alma · paradicsomlé · tejeskávé
1 hozzászólás
Etike P>!

Hosszan fogok elmélkedni apáca koromban az élet fontos dolgairól meg mindenféle mélyröptű dologról, ami az utókoromnak majd nagyon izgalmas lesz. Többek között tanulmányt írok arról, hogy milyen lehet az élet, ha kiküszöböljük a férfiakat mint zavaró tényezőt.

4 hozzászólás
minialoe>!

Holnap mindenesetre szoknyában megyek suliba. Abban talán nem néznek fiúnak. Maximum skót bácsinak.

10. oldal

bleknajt>!

Délután itt volt Zsolti, és kaptam tőle ajándékba egy pici kis kaktuszt. Egész kicsi cserépben van. Nagyon örültem neki, és rögtön el is neveztem Bélának. Nem tudom, miért, de olyan Béla formája van.

81. oldal

jellemproba>!

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit kívánnék akkor, ha csak egyet lehetne. Azt hiszem kiszúrnék a tündérrel, és egy varázspálcát kérnék.

Trudiz >!

Tavaly egy festőművész volt a rajztanárunk, aki mindenkinek ötöst adott. Láttuk a festményeit, és rájöttünk, hogy azért, mert ő sem rajzol nálunk különbül.

Annigine>!

Nem akarok megöregedni. Belegondolni is rossz, hogy egyszer eljön az az idő, amikor az unokáim majd kitesznek a fotelommal, mondjuk a gangra, és arra tologatnak, amerre a nap süt.

12. oldal (Móra, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Mészáros Zsófi
csucsorka IP>!

Nem akarok hülyeségeket leírni, mert ha elolvassák az unokáim a naplómat, nem szeretném, ha azt mondanák: – De hülye volt szegény nagyi, már kora gyermekségében!

38. oldal (Móra, 1991)


Népszerű triviák

csakegyluca P>!

Ez a könyv szerettete meg Peller Anna színésznővel az olvasást

Kapcsolódó könyvek: Sohonyai Edit: Macskaköröm

Sohonyai Edit: Macskaköröm
4 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Macskaköröm sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Higgy nekem
Leiner Laura: Bábel
Leiner Laura: Egyszer
Leiner Laura: Ég veled
Kerstin Gier: Zafírkék
Leiner Laura: Mindig karácsony
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Jean Webster: Kedves Ellenségem!
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva