Macskaköröm (Macskaköröm 1.) 162 csillagozás

Sohonyai Edit: Macskaköröm Sohonyai Edit: Macskaköröm Sohonyai Edit: Macskaköröm

Ha lenne egy tündér, aki három kívánságomat teljesítené, akkor a következőket kívánnám: 1. Legyen a papagájaimnak fiókájuk. 2. Költözzünk családi házba. 3. Legyek szép!" Így, ebben a fontossági sorrendben sorolja álmait a tizennégy éves Mészáros Zsófi. Csakhogy a megvalósulásra nem sok az esély. A lakótelepi panellakást családi házra cserélni például még a mindenható tündér sem tudná. Kész szerencse, mert különben hogyan fedezné fel hősnőnket a szemközti ház kilencedik emeletéről egy bizonyos Zsolti, aki szőke, és nagyon is jóképű. Nem úgy, mint hősnőnk, akinek küllemére a 3. kívánságból következtethetünk. Vagy talán mégsem? Talán csak a tükör mutat fintort, valahányszor Zsófi belenéz?

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek

>!
Móra, Budapest, 2010
158 oldal · ISBN: 9789631187670 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2004
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631179222 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Móra, Budapest, 2001
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631176142 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Mészáros Zsófi


Kedvencelte 45

Most olvassa 9

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Most meg lehet sértődni azért, amit írni fogok:
A Szent Johanna gimi az a Macskaköröm koppintása.

Egyszerűen elámultam, hogy mennyire hasonlít egymásra a kettő. Ugyanazok a körülmények, korosztály, szerelem, kis és nagy bajok, teletűzdelve a kor zenei és filmes felhozatalával, naplóírásszerűen, szóval tényleg. A Macskaköröm mégis öt csillagot kapott nálam, egyrészt azért, mert „szegény” kötetet sokkal kevesebben olvasták, másrészt mivel ez jobban az én tinikorom emlékeit hozza fel, hiszen én is ’93-ban kezdtem a középiskolát, így minden, a korra vonatkozó utalás nálam betalált (valószínűleg ezért nem tud sikerkönyv lenni a mai időkben, hiszen a mai tinik nem ismernek belőle sok mindent, míg az SZJG „rájuk” íródott). Azért vicces tényleg, hogy teljesen végigmegy a két kötet párhuzamosan, az egyik walkman, a másikban ipod és hasonlók. Ami marad: a tinik és a bődületes szerelem, ebből a szempontból a Macskaköröm jobban belehúzott a dologba és nagyon jól leírja a tinik hatalmas szerelmi megrendüléseit és félreértéseit és a „féltékennyé teszem” tipikus kis jeleneteit. Ilyenek voltunk. Punktum. :-D

1 hozzászólás
>!
mohapapa I
Sohonyai Edit: Macskaköröm

A naplóim
Gyerekkorom óta írok naplót. De tényleg nagyon gyerekkorom óta. Nem tudom, mennyit fejlődtem az első naplóbejegyzésem óta, az biztos, hogy az írásképem egészen megváltozott. Nem lett olvashatóbb, de sokkal egységesebb, mint annak idején.

A naplóbejegyzéseim jobbára az aktuális, perpillanatnyi érzéseimről szóltak. Nem napi rendszerességgel, mert azt nagyon unalmasnak találtam, hanem amikor olyanom volt, hogy írni kell. Adott időben akár nap, mint nap, de volt, hogy több hónap kihagyással.
Döntő többségében a szerelemről, a szerelmeimről írtam, aztán második lépcsőben az adott bejegyzés idején megélt nyomoraimról, bajokról, a számtalan nevelőanyám (kettő) tüsténkedéseiről, az egyre távolodó, majd negyvenhárom évesen magát halálba ivó édesapámról, a kamaszkor nagy-nagy eszméről, gívpészacsensz, méklávnotwor, vidontnídnoedjukésön, a permanens pénztelenség, a vágyak, és a képmutató felnőtt világtól való viszolygás.

Egyszer leírtam, hogy „Apu semmi más, csak egy güriző szürke kis melós.” Mindig tiszteltem őt. Bennem ez is ott volt a mondat mellett. Huszonnyolc éves volt, amikor Anyu meghalt. Mindkét nagyszülő páros mondta neki, hogy „Ide a gyerekkel, felneveljük, te meg élj, fiatal vagy!”. De Apu nem adott: „Az én fiam, nem adom, én nevelem!” Aztán ebből olyan nagyon semmi sem lett. Dolgoznia kellett, sokat, hogy kifizesse a lakást, amit aztán a harmadik felesége, az áldatlan emlékű, adóhatóságilag köztörvényessé váló Zsuzsanna egy az egyben lenyúlt tőle és tőlem. Maradtam Apu mellett, de a vigasztalhatatlan bánat miatt, következő, majd harmadik feleség ide vagy oda, nem volt ideje, energiája rám. Soha nem csináltunk semmit együtt, nem volt közös programunk, nem voltunk színházban, koncerten, kirándulni, moziban, kiállításon, sehol. Amikor güriző, szürke kis melósnak írtam le őt magamnak, akkor a szavakat úgy is gondoltam: sok óra munka, otthon a Kőbányaik felszisszentése, fotelben tespedés, tévé, alvás. Az aktuális feleségekkel (Anyuval soha) a mindennapi csetepaték, vasárnap húsleves, rántott hús, sült krumpli, ubisali, Jó ebédhez szól a nóta, jobb esetben Szécsi Pál vagy Soltész Rezsó (így, nekem mindig ó-val), mert ők Európa legjobb énekesei. (Apán a Nagy Generáció tagja volt, ’46-ban született.) Így valahogy. A naplóbejegyzésem mellett alatt hamarosan ott virított egy piros filccel írott, kalligrafikus mondat. Apu nagyon szépen írt, pedig szakmáját nézve esztergályos volt. A piros mondat, így festett: „Te is abból zabálsz!” Ez kétségtelen volt. Teljesen őszintén írtam alá, ha már a kommunikáció ezen formáját választotta: „Tudom, értékelem is!” De tudtam, úgy sem hiszi el. Én sem hittem volna az ő helyében. Pedig tényleg nem úgy értettem a mondatot, ahogyan első olvasatra hangzik. Csak nem magyaráztam, mert magamnak írtam.

Aztán volt még egy eset, amikor pofára estem a naplómmal. Én tizenhat voltam, Ági tizenöt. Rettentő szerelmesek voltunk. Úgy imádtam, ahogy volt. Egymás szüzességét vettük el, egymáson tanultuk a másik nem működésének a fortélyos, édes kis titkait, ő volt az első nő (na, jó, mai szememmel lány), akit tetőtől talpig, minden zegzugát megismrve meztelenül láttam. És történt ez az Apuval és Zsuzsával közösen lakott, általam minden szegletében gyűlölt Péterfy Sándor utcai lakásban, ahová Zsuzsa raktári tartozása miatt költöznünk kellett, hogy ne legyen per ellene. Szóval én naiv, leírtam, amit McMurphy olyan plasztikusan válaszol a pszichológusnak, amikor az megkérdezi, hogyan volt képes egy tizenöt (tizennégy?) éves lánnyal lefeküdni. Mentségem legyen, hogy én akkor nem voltam McMuprhy korú. Zsuzsa elolvasta a naplómat. Rutinos volt.
– Ha az a kis kurva még egyszer feljön ide, azonnal hívom az apját, és elmondok neki mindent kettőtökről!
Mert én barom azt is leírtam, hogy Árpi bácsi, Ági édesapja korrekt, de szigorú ember. Evidens volt, hogy ha megtudja, hogy Ágival miket művelünk pöre valóságunkban, nekünk annyi, úgy ki leszek onnan vágva, mint a macska kakkantani. S akkor, ugye, sehol sem lehetünk. Ami nyáron még csak-csak, de ősztől?
Amikor Zsuzsát megkérdeztem, ugyan, honnan tud Ágiról, magától értetődőn azt válaszolta, hogy olvasta a naplómban. S amikor megkérdeztem, miért olvassa a naplómat, azt felelte, mert meg akart ismerni…

A mai napig írogatok néha a soron következő füzetbe. Mára jobbára siratófallá lett a naplóm. Amikor nagyon elegem van ebből-abból, amikor nagyon fáj, hogy a barátaim vagy a túlvilágra, vagy nagyon külföldre, de legalábbis vidékre költöztek, és bizonyos dolgokat nem tudok kinek elmondani, mert csak barátnak lehetne, akkor előveszem. De ezáltal a mai naplóm már meglehetősen depresszív. Nem igazán tükrözi a mindennapi létezésemet, mert azt, hogy szerelmetesfeleségtársam mellett ébredni, az ő arcát látni meg legelőször a napból, mindig öröm, nos ezt az ember tudja, megéli, de nem írja le minden alkalommal. Maximum a neki vett virágokra írt kis cetlikre, meg régebben az alkalmakra, személyesen neki írt versekben.

Vagyis nincs kétség: a naplóim soha nem lesznek keresett kordokumentumok, de még a személyiségemet se lehet majd belőlük úgy istenigazán visszafejteni. A gyerekeimről például meglepően keveset írok, pedig akárhogyan is van most az élet, akármennyire keveset találkozunk, akármennyire hiányzik már a fizikai együttlét mindhármunknak, s akármenyire nem nagyon lép egyikünk sem (bár manapság egy kicsit én, egy kicsit te, magam is, a lányom is, a fiam is tettünk ezt-azt, apróságot, de lépést), szóval minden látszat ellenére nagyon fontosak nekem. De azt hiszem, ez a naplómból nem derül ki igazán. Ez sem.

S azt hiszem, nem derül ki, mert emlékeim szerint egyszer volt, hogy visszaolvastam a naplókat. Nagyon lelkes keresztény korom elején, amikor kíváncsi voltam, vajon annak, hogy rácsudálkoztam Istenre, annak volt-e valami, bármi nyoma az életemben? Aki keres talál. És aki megfelelően rendezi a tényeket, bármit képes bebizonyítani. Nem tudom, nem merem egyértelműen azt mondani, hogy igen, megtaláltam a saját bejegyzéseimen keresztül a tutit. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyetlen egyszer olvastam végig a tizenvalahány füzetet, könyvet.

Nem találtam érdekfeszítőnek. Jobbára dögunalmas nyavalygás az egész, csak eseti nosztalgiakeltésre alkalmas, de azt is önnön magamnak. Amikor szépirodalmat próbáltam írni, bármely életkoromban, az sokkal jobb volt. Igaz, más és más a célja.

És akkor itt van ez a naplóregény.

Macskaköröm
A Macskaköröm főhőse egy tizennégy-tizenöt éves, kicsit molett, szemüveges kislány. Akinek nincsen más dolga, mint az élete apróságait megosztani a naplójával. Ezekben az apróságokban természetesem a királyi hely önnön személye, a szerelmei, pontosabban a szerelme, a barátságai, a családja és a napi események. Mintha a saját naplómat olvasnám, csak nekem nem volt ilyen jó humorom.

Sohonyai Edit pazar naplót készített a főhőse számára. Tökre elhiszem, hogy ez egy napló.

A továbbiakakt itt olvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/10/27/sohonyai_edi…

9 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Nagyon vicces, de élethű történet volt, a 80-as évek Magyarországi tinédzserek életét remekül mutatta be nekünk az írónő.
Bár én úgy emlékszem, hogy voltak a Depesesek és a Duranosok (a Bros kicsit később futott be).
Mivel akkor még ugyebár nem volt ennyire fejlett a technika, így inkább kézzel írtunk naplót, de a szerelem (és persze a féltékenység) ugyanúgy működött akkoriban is :)
Jól szórakoztam :)

17 hozzászólás
>!
Gab
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Egy időutazás számomra ez a könyv.Annyira de annyira jó volt olvasni,el se hiszem,hogy volt idő amikor 20 Ft-ért vettünk fagyit.Szörnyű,nem emlékeztem a Bross -ra,nem értem. Valószínű a kedvencem lett volna tini koromban,de így is egy élmény volt.

7 hozzászólás
>!
dre
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Egy teljességgel kikapcsoló és szórakoztató könyvecske ez. A tizenéves Mészáros Zsófi naplója, ami olyan valóságos, hogy a szereplők szinte itt ülnek mellettem. Szinte hallom, ahogy Zsófi ezt elmeséli nekem, vagy látom magam előtt, ahogy a szobájában, az asztalánál ülve leírja.
Főszereplőnk abban a korban van, amikor sok minden foglalkoztatja: a barátai, a továbbtanulás, a szerelem. A lány mindennapjai teljességgel hitelesek, megmosolyogtatók. Van benne humor, kamaszszerelem, a fiatalok általános problémái is megjelennek, valamint a jövővel kapcsolatos elképzelések és remények. Bármikor szívesen újraolvasom, tényleg szórakoztató. :)

>!
Dettig
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Most olvastam először, tinikoromban valahogy nem találkoztam ezzel a könyvvel. De nem is bánom, mert így 20 év távlatából hatalmas élmény volt! Én is akkoriban voltam 14-15 éves, amikor a történet játszódik, egy az egyben visszahozta az akkori világot: Bross kontra Mode--osok, kiscipő és cumi kulcstartók, „anyu, dobj le egy huszast fagyira”… Lubickoltam a nosztalgiában!
A történet semmi extra, de épp ettől hiteles, pontosan így zajlottak akkoriban egy tinilány hétköznapjai. És a napló stílusa is hihetetlen jól! Én is ennyi idősen kezdtem naplót írni, és pontosan ugyan ilyen stílusban, ilyen szavakkal, ilyen „dramaturgiával” jegyezgettem le a dolgaimat.
Nagyon örülök, hogy hála a molynak, rábukkantam erre a könyvre, és részt vehettem ebben a kis időutazásban :)

>!
Éva_Kovács
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Kisebb koromban olvastam már.Sok dolog megmaradt belőle.Most is ugyanúgy tetszett.Egy kis hibát fedeztem csak föl benne:a dátumok(legalábbis ebben a példányban) összevissza voltak.Először szeptember volt,majd október,november,október,november,december.Nem tudom,hogy régebben ezek a hibák miért nem tűntek fel nekem.Most már több dolgot is megértettem belőle,mert pont annyi idős vagyok,mint a hősnő.:)A Bridget Jones naplójának megnézése után szükségem volt egy kis naplóformában írott könyvre.

>!
ziporka
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok! Annyira sajnálom, hogy nem 10-15 éve talált meg ez a könyv! Biztosan jobban élveztem volna,de így is fantasztikus volt. Sok esetben magamra ismertem, egyszerűen olyan tipikus tiniproblémákkal küzdve, mint pl. a csúnyaság, vagy a szerelmi kínok (bár én csak jóval később találtam meg a spoiler :) Szeretném a polcomon tudni, hogy a lányom is olvashassa. Illetve én is bármikor, ha kedvet kapok rá :)

1 hozzászólás
>!
Briza
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Az írónővel való találkozás hatására vettem kezembe az első könyvét. Remek humorú, bár helyenként kicsit erőltetett. Az ember lányának kedve támad egy saját Ludmillához, de ahhoz talán még jobban, hogy egy kis időre belebújjon a nem is olyan csúnya Mészáros Zsófi bőrébe valahol a nyolcvanas évek egyik lakótelepén. Vagy ki tudja. Ma már lehet, hogy jobb a helyzet a fiatalok közti kommunikáció terén, hogy elkerüljék a fájdalmas félreértéseket.

>!
Hangyalábnyom
Sohonyai Edit: Macskaköröm

Fiatalon kaptam meg ezt a könyvet. Szó szerint rongyosra olvastam. Ha szomorú voltam, ha vidám, mindig ott volt kéznél. Aztán eljött a végzetes nap. Az a nap, mikor kedvességből, vigasznak nyújtjuk ismerősünknek A könyvet, és soha többet nem látod viszont. A napok tovatűnnek, az ismerős arca feledésbe merül, és te elvesztettél egy értékes könyvet.
De nincs veszve minden, ha lesz lányom, és elég idős lesz hozzá, mindenképp megajándékozom ezzel a pöttyös könyvvel, de előtte még gyorsan nosztalgiázom én is…


Népszerű idézetek

>!
bleknajt

– Hát ide figyelj!! De jól jegyezd meg, mert csak egyszer mondom el!! te vagy a szívem kalácsában a mazsola!

140. oldal

>!
bleknajt

Délután itt volt Zsolti, és kaptam tőle ajándékba egy pici kis kaktuszt. Egész kicsi cserépben van. Nagyon örültem neki, és rögtön el is neveztem Bélának. Nem tudom, miért, de olyan Béla formája van.

81. oldal

>!
Etike MP

Hosszan fogok elmélkedni apáca koromban az élet fontos dolgairól meg mindenféle mélyröptű dologról, ami az utókoromnak majd nagyon izgalmas lesz. Többek között tanulmányt írok arról, hogy milyen lehet az élet, ha kiküszöböljük a férfiakat mint zavaró tényezőt.

4 hozzászólás
>!
halrudacska

Most együtt haragudtunk Katival a szerelemre. Hát tényleg olyan illékony lenne, mint a lecsavart kupakkal elöl hagyott körömlakklemosó?

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
GSzabina

Holnap mindenesetre szoknyában megyek suliba. Abban talán nem néznek fiúnak. Maximum skót bácsinak.

10. oldal

>!
jellemproba

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit kívánnék akkor, ha csak egyet lehetne. Azt hiszem kiszúrnék a tündérrel, és egy varázspálcát kérnék.

>!
bleknajt

Még sohasem voltam szerelmes (leszámítva az óvodában a Tomikát), és nem vagyok benne biztos, hogy ez most már az-e.

61. oldal

>!
Trudiz

Tavaly egy festőművész volt a rajztanárunk, aki mindenkinek ötöst adott. Láttuk a festményeit, és rájöttünk, hogy azért, mert ő sem rajzol nálunk különbül.

>!
dre

Azt hiszem, hogy a sok szenvedéstől már teljesen ki van mardosódva belülről a lelkem.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mészáros Zsófi
>!
tataijucc P

Találtam egy jó kis fogyókúrareceptet. Le is írom, hátha elvesztem ezt a lapot:
7 óra: 2 dl paradicsomlé
9 óra: 2 db kemény toás
11 óra: 2 dl tejeskávé
13 óra: 20 dkg párizsi
15 óra: 1 db alma
17 óra: 10 dkg sajt
19 óra: 1 dl tej
Ezt négy napig kell folytatni, és garantált az eredmény. Ahogy végigolvasom a lajstromot, én ezt mindet egy ültő helyemben kényelmesen el tudnám fogyasztani.

78. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Macskaköröm sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület
Janikovszky Éva: Aranyeső
Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Bónyi Adorján: Holdsugár
Szegedy Ila: Jutkából Judit lesz
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
Juhász Anikó – Juhász Dóra: Összetört tükör
Tali Gitta: Jókor jöttél
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Kerstin Gier: Zafírkék