Metamorfózis 2 csillagozás

Sohonyai Attila: Metamorfózis

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9879630896917 · Illusztrálta: Skorday Gabriella

Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
szera

Együtt

Hol festelek, hol karcollak,
van, hogy csendéletnek látlak,
van, hogy absztraktnak. Van
hogy sáros a ruhád és én otthagylak,
de van bizony úgy, hogy csak azért
fetrengek a földön, mert a föld is te
vagy.

Van hogy szét kell szedjelek, van hogy
készen kaplak, van amikor összerakni is
nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak.
S van bizony néha hogy az én fonalam sem
érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk
s nevetünk rajta egyet.

Van hogy hú de megutállak, és van
hogy újra beléd esek, van hogy
semmi se fáj tőled, és van amikor már
egy ujjad is porig éget. S van hogy
semmi az egész, van hogy örülök a
félnek, van hogy semmi se szép;
de nincs olyan, hogy nem szeretlek.

76. oldal

>!
szera

Várva rád

Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. Amikor már kemény
lesz a lágy – várok rád.

Addig várok rád, míg a csontjaim
feladják, s ízületeim elsorvadnak.
A kopogó háztető pala akaratai
elhasználódnak, s a feladás vizei
onnan az esőt homlokomra csorgatják.
De miattad, lehet, hogy a földbe
akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat
kapálják az irigyek, csendben leszek
akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések
mit sem törnek, mit sem aláznak engem,
mert ki a célért áldozza fel mindenét,
az végül csak nyertes lehet. Ebben
kell higgyek, s ezért kell, ezért nem
adhatlak fel. Minden drága, és féltett
külső kincsemet, mire megjössz,
elvitték már tolvajok, kifosztott
leszek, s belül is ingatag hanyagság;
magammal szemben.

S a világ utolsó óráján, ha
a megrepedt harangot kongatják,
minden bizonnyal én már por leszek,
egy tömör elhasználódás – Kit érdekel?
S a földön szétterült hamumból mikor
már lakmároznak a szelek, remélem
te addigra fölöttem állsz, s e rémképes
várakozásból felébresztesz.

98. oldal

1 hozzászólás
>!
szera

Érzem szüntelen

Nem szavakkal vagyunk mi nagyok,
s nem az „ígérem”-mel. Hanem a telt,
vaskos öleléssel, a megfáradt órákon való
„akkor is szeretlek”-kel.
Hogy tudom; ha utálsz, te akkor is vágysz –
érzem ám, érzem ám.

Nagy mámorból beszélt soha-csatái „hős”,
hazudó kedveseknek; nézd meg, mire nem
vetemednek, kiknek az érzést hazudni kell.
S hogy te mennyire nem hazudsz nekem…
Őszinteségeddel belém folyton vágyat kiabálsz –
érzem ám, érzem ám.

Artériákban futkározó könnyűvérű éjszakások;
lohadásban tűnik el minden ígéret a vadászat után,
s mosolyogtat, hogy mi még ma is vadásszuk
egymást. S mégse vagyunk soha zsákmány. –
érzem ám, érzem ám.

Zűrzavaros, bábeli tornyok között üzenve próbálják
nemi világok megszeretni, meghódítani egymást,
s mi csak hangtalan vagyunk egymás szemén, s ajkán;
nincs nyelvezet, mi elmondaná mit érez az,
ki szeret, s kinek szerelmét viszonozzák.

88. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Gonghangok
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről