Az ​elveszett nevek füzete 204 csillagozás

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy ​ember életébe annyi szeretet, boldogság és szomorúság belefér.
Ha időt szánunk rá, hogy meghallgassuk. Doris 1928 óta ugyanazt a címes füzetet használja. Ebben szerepelnek mindazok, akikkel élete során találkozott. Most egyedül él Stockholmban, a bastugatani lakásában. A füzetben szereplő legtöbb ember neve áthúzva, mellette ott áll: meghalt. Doris magányát mindössze a szociális gondozók látogatása, valamint húga unokájával, az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való beszélgetései szakítják meg. Egy szép napon Doris elkezd írni a címes füzetben szereplő barátairól, hogy Jenny, az egyetlen ember, aki emlékezni fog rá, örökölhesse az emlékeit is. Az elveszett nevek füzete megható történet, amely mély érzelmekkel írja le mindazokat az élettapasztalatokat, amelyeket egy idősebb ember magában hordoz. A történet átível egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli életen, elrepíti az olvasót a tovatűnt idők Párizsába, New Yorkba és Stockholmba. Lenyűgöző olvasmány, az ember… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Alexandra, Pécs, 2018
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634471660 · Fordította: Harrach Ágnes
>!
Alexandra, Pécs
286 oldal · ISBN: 9789634475064

Enciklopédia 30

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Svédország


Kedvencelte 30

Most olvassa 14

Várólistára tette 328

Kívánságlistára tette 260

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

„Kívánok neked eleget (…) Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is.”

Egy őszinte, megrendítő utazásra invitál a könyv, 96 éves főszereplőjével, aki magányosan tölti utolsó éveit, mivel húga unokáján, Jenny-n kívül minden ismerőse eltávozott már az élők sorából. Doris emlékeit hagyja örökül, amely egy hosszú életutat mutat be a piros címes füzet segítségével. A visszaemlékezés, amely annyira magával ragadott, hogy alig tudtam letenni a könyvet, nemcsak egy erős nő történetét rögzíti, annál sokkal többet sűrít magába. Szól a szeretetről, a sorsról, az élet töviseiről, a küzdésről, a vágyakozásról, az öregségről, a magányról és a búcsúzásról. Mindezt sallangoktól mentesen, a maga természetességében és sokszor nyers valóságában. A végső, megható fordulat pedig keserédesen zárja az érzelmes és fontos tanulságokat rejtő történetet. „Végül semmi más nem számít, csak a szeretet. Szerettél eléggé?”

10 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sejtettem, hogy ez a könyv nem egy könnyed történet, és azt is, hogy megvisel majd. Milyen is lehetne egy olyan történet, melynek főszereplője egy idős, az élettől búcsúzó ember. Meghatóan fájdalmas, szomorú és reményteli. Igen reményteli, mert talán megkönnyítheti a remény és a hit, hogy odaát elveszített szeretteink várnak bennünket.

Egy megpróbáltatásokkal teli életet mutat be ez a könyv, melynek kapcsán magunk előtt láthatjuk a mi áthúzott neveinket és emlékezhetünk az ő emlékeikre, az ő életükre, az ő szeretükre.
Nagyon megindító történet, nem akartam sírni, de nem lehetett anélkül…

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/sofia-lundberg-az…

mate55 P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy ablak a lélekbe. Amikor a szerelem nemcsak szép, amikor a történet sokkal varázslatosabb, mint a valóság. Olyan ez, mint maga az élet, megváltoztathatatlan és meglepő. Doris az emléket magát is elsősorban érzéki élményként kezeli. Nem akarja analizálni, többnyire csak hagyja magán átszűrődni. A fontosabb eseményekből, újra magába szívja a mondatok csengését, a hallgatások vibrálását, amit már csak úgy tud visszaidézni, mint az álomnak egy megfoghatatlan, tovasuhanó részletét. Aztán megpihen, miközben a „kisebb-nagyobb kockák” együtt adják ki a nagy kirakós képét. De ez egy olyan mozaik, amelyikben a mesélő nem a centrumban áll, hanem valahol a szélen. Ő is „csak szemlélője” a múlt történeteinek, akkor is, amikor mégis a főszereplőjévé válik. Olyan egyszerűnek és szinte unalmasnak tűnik – és mégis olyan sok izgalom, szeretet és fájdalom van benne.

robinson P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sofia Lundberg érzékletesen ábrázolja az öreg hölgyet, aki méltósággal viseli életének fájdalmait, tragédiáit. Egy szép és szomorú történetet olvashattam az öregségről, a magányról, barátságokról, a boldogság kereséséről, és a bánatról. Egy nagy szerelemről, amelyet soha nem fog elfelejteni Doris.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/az-elveszett-nev…

Porcsinrózsa>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Nagyon fájdalmas volt olvasni ezt a történetet, és felemelő is egyszerre. Emberi sorsok eszenciáját kapjuk, melyben benne van az embernek, mint teremtménynek minden gyarlósága, esendősége, sebezhetősége, s az emberi lélek minden szépsége. Olyan könyv ez, amelyet gyakran le kellett volna tennem, mert alig bírtam elviselni a „meséjét”, de mégsem tudtam olyankor becsukni, nem eresztett magától.
Lélektani dráma, az elengedés rettenetes súlya, és egy boldog élet minden megpróbáltatása és szépsége egyszerre nyűgözi le az olvasót.
Lelki kanosszajárásomra az utolsó gondolatok tették fel a koronát : „Minden sírkő alatt szeretet nyugszik. Mennyi szeretet ! – Szerettél eléggé ?”
Komoly, nagy kérdéssel zárul a regény, amely mindegyikünk részéről válaszra vár.

Kókuszka>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy életút, felvillanások, sorsok, meghatározó személyek és helyek. Boldogságkeresés, küzdelem, szeretni adás és szeretet, szerelem utáni vágy. Egy olyan könyv, amely korosztálytól függetlenül mindenkit mélyen megérint, elgondolkodtat, talán még segít is átértékelni sok mindent.

Niki_>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Ez a könyv a 2018-as olvasmányaim közül benne van a TOP3-ban. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy szívbemarkoló. Hihetetlenül megrázó (és nem olyan értelemben), felkavaró történet, ami az olvasó szívének legmélyéig hatol. És nem azért, mert szörnyű emberi tragédiát ír le (a maga módján ugyanakkor mégis), hanem azért, mert az olvasó sokkolva érzi magát a saját érzelmeitől.
Szinte az első oldaltól kezdve sírtam. Jóformán egészen a könyv utolsó soráig. És annyira fájt.
Nehéz erről a könyvről írni, mert nem csupán egy történet. Nyilván, egészen más, ha egy tizenéves, fiatal huszonéves olvassa, számukra lehet, hogy csak egy szomorú történet. De amikor valaki abba a korba ér már, hogy kezd számára egyre inkább körvonalazódni, hogy az élet véges, egyre több ember megy el mellőle, annak az olvasónak ez a könyv szívet szaggató.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/02/sofia-lundberg-az-…

6 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

„Merj élni a lehetőségekkel, és használd valami jóra!”
Szeretem az több idősíkban játszódó történeteket, mostanában több az élet vége felé közeledő összegző kötetet olvastam különböző szerzőktől. Ez a történet jól indul, elég jól folytatódik, a lezárása viszont nagyon nem tette az én művemmé.

kocybaba P>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Az elveszett nevek füzete nagy érzelmi töltetű, gyönyörűen megfogalmazott könyv volt, ami pityergésre késztetett. Hogy miről szólt nem lehet egyszerűen leírni, mert annyi érzelemmel öntött el, annyi mindent foglalt magában, vagy talán mégis. Valójában nem szólt semmi világrengetőről, csupán egy életútról a számtalan közül. Egy ember életének alkonyát meséli el, egy hétköznapi ugyanakkor különleges múltat, a magány, az öregedés, elmúlás, felejtés elkerülhetetlenségét, és egy mindent átívelő, rendíthetetlen szerelmet. Nagyon szép gondolatokba volt csomagolva történet, amely egyszerre két idősíkon játszódott. A címes füzet kötötte össze őket, nevekhez tartozó fények, amik már rég kihunytak, majd bámulatos módon fordult át egyre jobban a múltból jelenbe, végül forrt vele össze. Fájt búcsút venni tőle, az egész fájt, ám minden könnycseppje egyfajta szépséget is hordozott magában; magamhoz öleltem, tanulságát mélyen elzártam. A következő dolgom pedig az lesz, hogy felhívom az én drága nagymamámat, mert hallanom kell a hangját…

4 hozzászólás
pjutko>!
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Gyönyörűséges történet!
És a mondanivalója a történet utolsó kérdésében.

Mennyi minden belefér egy hosszú életbe! És Dorist aztán tényleg nem kímélte a sors! Halála előtt még szeretné megosztani „nevelt lányával” életének történetét. Egy gyönyörű szerelem és egy mély barátság meséje is a regény.

Kíváncsi lennék, mennyi- ill. van-e valóság a történetben? Én imádtam!


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

– Kívánok neked eleget – suttogta a fülembe. – Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kívánság
2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

(…) néha nem is fontos, hogy két embernek azonos legyen az érdeklődése vagy a stílusa. Elég, ha meg tudják nevettetni egymást.

96. oldal

1 hozzászólás
Málnika P>!

Soha ne engedd, hogy az élet vagy a körülmények legyőzzenek! Erős vagy. Húzd ki magad, és légy büszke!

124. oldal

9 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

– Hagyd már abba, hogy folyton csak negatívan látod magad! Sohasincs késő, semmire sem.

231. oldal

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

…senki sem túl öreg ahhoz, hogy megtanuljon valami újat. Doris igazat adott neki, és hozzáfűzte, hogy senki sem túl öreg ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát.

16. oldal

1 hozzászólás
theodora P>!

– Csak sétálj szép lassan, és mosolyogj! Tégy úgy, mintha tudnád, hová tartasz. És meglátod, minden rendben lesz.

115. oldal

2 hozzászólás
mate55 P>!

Az a legnagyobb szabadság, ha valaki szabadon kifejezheti a véleményét, és cserébe szeretetet kap, még akkor is, ha nem ez az általános.

332. oldal

Málnika P>!

Próbáld erősíteni a meglévő képességeidet, ne pedig folyton azon járjon az eszed, hogy semmire sem vagy jó.

232. oldal

Málnika P>!

Az én helyem a könyvek között volt, ott éreztem magam biztonságban.

46. oldal

robinson>!

Egy élet során annyi név elsuhan az ember mellett.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Michael Cunningham: Az órák
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman: Egymás ellen
Colleen Hoover: November 9.
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs