Az ​elveszett nevek füzete 140 csillagozás

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy ​ember életébe annyi szeretet, boldogság és szomorúság belefér.
Ha időt szánunk rá, hogy meghallgassuk. Doris 1928 óta ugyanazt a címes füzetet használja. Ebben szerepelnek mindazok, akikkel élete során találkozott. Most egyedül él Stockholmban, a bastugatani lakásában. A füzetben szereplő legtöbb ember neve áthúzva, mellette ott áll: meghalt. Doris magányát mindössze a szociális gondozók látogatása, valamint húga unokájával, az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való beszélgetései szakítják meg. Egy szép napon Doris elkezd írni a címes füzetben szereplő barátairól, hogy Jenny, az egyetlen ember, aki emlékezni fog rá, örökölhesse az emlékeit is. Az elveszett nevek füzete megható történet, amely mély érzelmekkel írja le mindazokat az élettapasztalatokat, amelyeket egy idősebb ember magában hordoz. A történet átível egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli életen, elrepíti az olvasót a tovatűnt idők Párizsába, New Yorkba és Stockholmba. Lenyűgöző olvasmány, az ember… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Alexandra, Pécs, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634471660 · Fordította: Harrach Ágnes

Enciklopédia 3


Kedvencelte 19

Most olvassa 8

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Málnika 
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

„Kívánok neked eleget (…) Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is.”

Egy őszinte, megrendítő utazásra invitál a könyv, 96 éves főszereplőjével, aki magányosan tölti utolsó éveit, mivel húga unokáján, Jenny-n kívül minden ismerőse eltávozott már az élők sorából. Doris emlékeit hagyja örökül, amely egy hosszú életutat mutat be a piros címes füzet segítségével. A visszaemlékezés, amely annyira magával ragadott, hogy alig tudtam letenni a könyvet, nemcsak egy erős nő történetét rögzíti, annál sokkal többet sűrít magába. Szól a szeretetről, a sorsról, az élet töviseiről, a küzdésről, a vágyakozásról, az öregségről, a magányról és a búcsúzásról. Mindezt sallangoktól mentesen, a maga természetességében és sokszor nyers valóságában. A végső, megható fordulat pedig keserédesen zárja az érzelmes és fontos tanulságokat rejtő történetet. „Végül semmi más nem számít, csak a szeretet. Szerettél eléggé?”

10 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sejtettem, hogy ez a könyv nem egy könnyed történet, és azt is, hogy megvisel majd. Milyen is lehetne egy olyan történet, melynek főszereplője egy idős, az élettől búcsúzó ember. Meghatóan fájdalmas, szomorú és reményteli. Igen reményteli, mert talán megkönnyítheti a remény és a hit, hogy odaát elveszített szeretteink várnak bennünket.

Egy megpróbáltatásokkal teli életet mutat be ez a könyv, melynek kapcsán magunk előtt láthatjuk a mi áthúzott neveinket és emlékezhetünk az ő emlékeikre, az ő életükre, az ő szeretükre.
Nagyon megindító történet, nem akartam sírni, de nem lehetett anélkül…

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/sofia-lundberg-az…

>!
mate55
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy ablak a lélekbe. Amikor a szerelem nemcsak szép, amikor a történet sokkal varázslatosabb, mint a valóság. Olyan ez, mint maga az élet, megváltoztathatatlan és meglepő. Doris az emléket magát is elsősorban érzéki élményként kezeli. Nem akarja analizálni, többnyire csak hagyja magán átszűrődni. A fontosabb eseményekből, újra magába szívja a mondatok csengését, a hallgatások vibrálását, amit már csak úgy tud visszaidézni, mint az álomnak egy megfoghatatlan, tovasuhanó részletét. Aztán megpihen, miközben a „kisebb-nagyobb kockák” együtt adják ki a nagy kirakós képét. De ez egy olyan mozaik, amelyikben a mesélő nem a centrumban áll, hanem valahol a szélen. Ő is „csak szemlélője” a múlt történeteinek, akkor is, amikor mégis a főszereplőjévé válik. Olyan egyszerűnek és szinte unalmasnak tűnik – és mégis olyan sok izgalom, szeretet és fájdalom van benne.

>!
robinson P
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sofia Lundberg érzékletesen ábrázolja az öreg hölgyet, aki méltósággal viseli életének fájdalmait, tragédiáit. Egy szép és szomorú történetet olvashattam az öregségről, a magányról, barátságokról, a boldogság kereséséről, és a bánatról. Egy nagy szerelemről, amelyet soha nem fog elfelejteni Doris.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/az-elveszett-nev…

>!
Kókuszka 
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy életút, felvillanások, sorsok, meghatározó személyek és helyek. Boldogságkeresés, küzdelem, szeretni adás és szeretet, szerelem utáni vágy. Egy olyan könyv, amely korosztálytól függetlenül mindenkit mélyen megérint, elgondolkodtat, talán még segít is átértékelni sok mindent.

>!
Niki_
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Ez a könyv a 2018-as olvasmányaim közül benne van a TOP3-ban. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy szívbemarkoló. Hihetetlenül megrázó (és nem olyan értelemben), felkavaró történet, ami az olvasó szívének legmélyéig hatol. És nem azért, mert szörnyű emberi tragédiát ír le (a maga módján ugyanakkor mégis), hanem azért, mert az olvasó sokkolva érzi magát a saját érzelmeitől.
Szinte az első oldaltól kezdve sírtam. Jóformán egészen a könyv utolsó soráig. És annyira fájt.
Nehéz erről a könyvről írni, mert nem csupán egy történet. Nyilván, egészen más, ha egy tizenéves, fiatal huszonéves olvassa, számukra lehet, hogy csak egy szomorú történet. De amikor valaki abba a korba ér már, hogy kezd számára egyre inkább körvonalazódni, hogy az élet véges, egyre több ember megy el mellőle, annak az olvasónak ez a könyv szívet szaggató.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/02/sofia-lundberg-az-…

6 hozzászólás
>!
kocybaba P
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Az elveszett nevek füzete nagy érzelmi töltetű, gyönyörűen megfogalmazott könyv volt, ami pityergésre késztetett. Hogy miről szólt nem lehet egyszerűen leírni, mert annyi érzelemmel öntött el, annyi mindent foglalt magában, vagy talán mégis. Valójában nem szólt semmi világrengetőről, csupán egy életútról a számtalan közül. Egy ember életének alkonyát meséli el, egy hétköznapi ugyanakkor különleges múltat, a magány, az öregedés, elmúlás, felejtés elkerülhetetlenségét, és egy mindent átívelő, rendíthetetlen szerelmet. Nagyon szép gondolatokba volt csomagolva történet, amely egyszerre két idősíkon játszódott. A címes füzet kötötte össze őket, nevekhez tartozó fények, amik már rég kihunytak, majd bámulatos módon fordult át egyre jobban a múltból jelenbe, végül forrt vele össze. Fájt búcsút venni tőle, az egész fájt, ám minden könnycseppje egyfajta szépséget is hordozott magában; magamhoz öleltem, tanulságát mélyen elzártam. A következő dolgom pedig az lesz, hogy felhívom az én drága nagymamámat, mert hallanom kell a hangját…

4 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Egy gyönyörű történet, éles váltásokkal egy 96 éves hölgy és annak fiatalkora-egész élete között. Felbukkan szegénység, Svédország, művész-sors, Párizs, modellvilág, szakítás és háború, nélkülözés, ahogy az a huszadik században zajlott az emberek életében. Persze van egy szerelem is, de számomra nem ez volt a fontos, hanem az emlékek, melyek kirajzolnak egy teljesen reális emberéletet, amilyet hallgathatnánk akár saját dédszüleinktől (ha még élnének). A másik nagy erőssége ennek a könyvnek az öregkor, öregedés, testi változások kendőzetlen, őszinte mégis csodaszép leírása. Tisztelem érte sz írót, hogy ennyire gyönyörűen tudta ábrázolni.

>!
sztinus P
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Màr megint a skandinàv tökèletessèg: szomorúsàgban, őszintesègben. Bàr szókimondóbb, mint imàdott Pettersonom, sokszor kellett leraknom, annyira kemény volt, annyi könnyet könnyeztem közben. Az utolsó 30 oldal előtt is kellett egyet aludnom, mert tudtam mi jön.
Csodálatos könyv.

>!
shadowhunter1975 P
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

ez a könyv tényleg annyira elveszett, hogy szó szerint nem találom, valahol eltűnt a lakásban vagy a munkahelyemen ;'(
HEURÉKA :D

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

– Kívánok neked eleget – suttogta a fülembe. – Elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor kibírd a búcsúzást is.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kívánság
2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

(…) néha nem is fontos, hogy két embernek azonos legyen az érdeklődése vagy a stílusa. Elég, ha meg tudják nevettetni egymást.

96. oldal

1 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

– Hagyd már abba, hogy folyton csak negatívan látod magad! Sohasincs késő, semmire sem.

231. oldal

3 hozzászólás
>!
Málnika 

Soha ne engedd, hogy az élet vagy a körülmények legyőzzenek! Erős vagy. Húzd ki magad, és légy büszke!

124. oldal

4 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

…senki sem túl öreg ahhoz, hogy megtanuljon valami újat. Doris igazat adott neki, és hozzáfűzte, hogy senki sem túl öreg ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát.

16. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55

Az a legnagyobb szabadság, ha valaki szabadon kifejezheti a véleményét, és cserébe szeretetet kap, még akkor is, ha nem ez az általános.

332. oldal

>!
Málnika 

Az én helyem a könyvek között volt, ott éreztem magam biztonságban.

46. oldal

>!
Málnika 

Próbáld erősíteni a meglévő képességeidet, ne pedig folyton azon járjon az eszed, hogy semmire sem vagy jó.

232. oldal

>!
robinson P

Egy élet során annyi név elsuhan az ember mellett.

12. oldal

>!
theodora

– Csak sétálj szép lassan, és mosolyogj! Tégy úgy, mintha tudnád, hová tartasz. És meglátod, minden rendben lesz.

115. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Merethe Lindstrøm: Csenddé vált napok
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Judith Krantz: Örökölt szerelem
Alexandra Bracken: Az idő vándorai
Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Anstey Harris: Au revoir à Paris
Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe