A ​kérdőjel egy fél szív 33 csillagozás

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Elin ​Boalsnak mindene megvan. Sikeres fényképész New Yorkban, hosszú évek óta házasságban él Sammel, és van egy tizenhét éves lánya, Alice. Ám egy nap levelet kap gyerekkori barátjától, Fredriktől, aki valaha nagyon fontos volt neki. A levél emlékezteti a múltjára, mindarra, amit egész életében nagy gonddal igyekezett eltemetni magában. A múltjára, amit senki más nem ismer, még a hozzá legközelebb állók sem. A váratlan üzenet hatására felszínre tolakodnak az emlékei, és mindez egyre jobban eltávolítja őt a családjától, barátaitól, és végtelen szégyelli magát amiatt, amit egykor tett. Ami miatt elmenekült, és soha többé nem akart visszatérni Gotland szigetére.
A kérdőjel egy fél szív megkapó regény arról, miképpen lehet feldolgozni a szégyenérzetet és a bűntudatot. Arról, hogyan találhatja meg valaki újra önmagát és az igazságot, és hogyan tanulhat meg újra szeretni. Sofia Lundberg svéd írónő nagy sikerű első regénye, Az elveszett nevek füzete után ismét gyönyörű, megrendítő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Alexandra, Pécs, 2019
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634474777 · Fordította: Harrach Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2019
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634474777 · Fordította: Harrach Ágnes

Enciklopédia 18


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

A könyv címe nem egy átlagos cím, a borítója pedig finom, légies, titokzatos. Ezeket a jellemzőket a történetre is el lehet mondani, aki olvasta Sofia Lundberg előző könyvét, tudja miről beszélek, és emlékszik arra finom, szelíd stílusra, amely átlengi a szerző Az elveszett nevek füzete könyvét.

Sofia Lundberg ismét felültet bennünket az érzelmek hullámvasútjára, amelyben ugyanaz a szelíd finomság, visszafogottság sejlik fel, mint előző könyvében. A téma most sem vidám, életek, titkok, félreértések és sok-sok érzelem jellemzi a történetet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/08/sofia-lundberg-ke…

5 hozzászólás
l2njpx>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Nagyon szép, kedves, otthonos, igazi. Köszönöm. És hát ház tele könyvekkel, otthonos könyvesbolt, Anne Shirley és kakó, sőt anyakakó!

Manoli>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

-Te valójában egy nagy kérdőjel vagy. Számunkra és a magad számára is. És kérdőjel mindig csak egy fél szív, gondoltál már erre valaha is? Nem lehet szeretni valakit, akinek a szíve tele van titkokkal. Egyszerűen nem lehet.

A fenti kijelentést, Elin lánya Alice teszi fel 17 évesen, aki ekkor szembesül azzal, hogy az édesanyja múltját, gyerekkorát, egyáltalán nem ismeri, mert nem mondta el neki.
Nagyon megható szép történet, arról, hogy a múltat nem lehet, nem szabad és nem kell elfelejteni. Szembe kell nézni vele, ki kell beszélni és meg kell osztani, különösen azokkal akik szeretnek bennünket és akiket mi is szeretünk.

Belle_Maundrell >!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

És ismét egy olyan könyv, ami képzeletbeli vállveregetésre késztet, hogy megdicsérjem magam, amiért nem vettem meg. Mostanában valahogy nagyon sok középszerű vagy rossz könyvet sikerült megúsznom.
Engem ez a könyv egyszerűen halálra idegesített. Hiába nagyon olvasmányos, az írónő stílusa is könnyen magával ragad, és szinte végig fenntartotta az érdeklődésemet, hogy mi történt a múltban, de a szereplők… a szereplőktől a falnak megyek.
Szerencsétlen Elinnek egész életében sikerült kifognia egy rakás idiótát, ráadásul mindet családon belül. Úgy láttam, hogy a legtöbb olvasó nem szerette Elint, de nekem még vele volt a legkevesebb gondom. Szerintem érthető, hogy egy ilyen gyerekkor után inkább begubózott a saját kis világába, és sok mindent elhallgatott. Őszintén, egy ilyen anyáról ki sztorizgatott volna a lányával? Én aztán biztos nem. Marianne nagy esélyese a minden idők legsz@rabb könyves anyukája címnek. Én végig azt vártam, hogy mikor derül ki, hogy egy szociopata a nő. Rettenetes volt, ahogy a gyerekeivel bánt, hogy mennyire elhanyagolta őket, direkt szemétkedett Elinnel, és a frissen összeszedett pasiját is eléjük helyezte. A kiscicás rész meg teljesen kicsapta a biztosítékot, még úgy is, hogy az én szerencsére tökéletesen normális és cuki anyám felkészített rá. spoiler Meg eleve milyen gáz már, hogy a három gyereke kedvéért sem volt képes összekapni magát és munkát keresni, vagy csak nem elherdálni a pénzt, amikor örökölt? Jaaj, teljesen kiidegelt az a banya. És mellesleg hol volt ilyenkor a szociális szolgálat? Oké, hogy a 1979-ben járunk, de ha ilyen szinten elhanyagolta a gyerekeit, annak nem kellett volna feltűnnie valami tettrekész szociális munkásnak, vagy legalább egy tanárnak? Főleg egy ilyen kis közösségben, ahol minden szomszéd tudta, hogy mi folyik náluk.
És akkor ott a jelenbeli családja… Hát jól kifogta őket, mert a férje is egy idegbeteg katasztrófa. Eleve fura volt, hogy csak így belecsöppentünk a konfliktusuk közelébe, mert ugye azt sugalmazta az írónéni, hogy Alice kirepüléséig minden rendben volt. Nekem ez kicsit úgy jött le, hogy Sam belepunnyadt a munkájába, vagy már nem tudott hova fejlődni, és szúrta a szemét, hogy Elin milyen sikeres és elfoglalt. És ahhoz képest, hogy állandóan Sam rinyált, hogy jaj, mennyit dolgozik a felesége, és nem hallgatja meg, és nem törődik vele, de amikor Elin kezdeményezett, akkor egy nyamvadt meccsre ment a barátavai. Ergo ő nem tud lemondani egy kötetlen programot a romantikázás kedvéért, de Elin mondja le a munkát, ami nyilván egy csomó szervezéssel jár? Olyan álszent mártírkodásnak tűnt az egész. Meg ott van az a rész is, amikor valami gálára mennek, és olyna hisztis, mint egy ovis, mert valami gáz van a cégénél. De ha ő foglalkozhat a munkájával egy olyan eseményen, ami fontos Elinnek, akkor tőle miért várja el az ellenkezőjét? Állandóan a kompromisszumról papolt, de pont hogy ő nem volt képes rá. De ez még hagyján, a kedvenceim az idegbeteg féltékenységi rohamai voltak. Nagyon ráfért volna egy indulatkezelési tréning Borzasztó volt, amit leművelt, amikor Elin levelet kapott Fredriktől, meg amikor elaludt a teraszon. Jézusom, csak bealudt, Sam meg akkora hisztit levágott, mintha egy másik férfi ágyból kellett volna kirángatni. Szóval én nem azért szurkoltam, hogy hozzák rendbe a házasságukat, hanem hogy Elin vágjon már hozzá valami porcelánt ehhez a hisztérikus idegroncshoz, aztán lépjen tovább és önmegvalósítson egyedül, vagy jöjjön össze valaki mással. Sam egyetlen jó pillanata az volt, amikor visszaemlékeztünk a megismerkedésükre. spoiler
A lányuk, Alice is olyan fura volt, megint azzal kell jönnöm, hogy nem láttuk a kapcsolatukat teljes virágában, csak ezt a hisztis-sértődős korszakot, szóval így nem igazán jött át, hogy amúgy milyen közel álltak egymáshoz. Alice szerintem teljesen az apja mellé állt, ami nekem fura volt, mert pont neki kellett volna megértenie az anyja ambícióit. Elvégre ő balettozik, az is művészet és egy csomó lemondással jár, szóval leeshetett volna neki a párhuzam. Meg rá is ugyanaz igaz, mint apura, hogy mindig csak Elintől várták el, hogy változtasson, de ők nem tettek semmit azért, hogy javítsanak a kapcsolatukon. Alice is mindig bevágta a durcit, hogy nem töltenek együtt minőségi időt meg nem beszélgetnek, de amikor Elin kezdeményezett, akkor mindig elviharzott mint valami drámakirálynő, vagy Sam visszhangjaként szajkózta apu sirámait. És ő is ugyanúgy elkésett a közös színházról, szintén a balett miatt, szóval megint csak azt mondom, hogy szolidaritás, meg miegymás. Ó, és a kedvencem, amikor a szülinapi vacsi után Elin mesélni akart neki arról, hogy milyen volt, amikor ő volt tizenhét és szerelmes, Alice meg szokás szerint hisztizik egyet, hogy ne magával foglakozzon, meg elrontja a szülinapját. Hahó, nem ezt akartad eddig? Mellesleg ő meg apu kezdték cseszegetni Elint a vacsora alatt is, szóval nem tudom, mit vártak. Meg amúgy is annyira tiszteletlen volt a csaj. Hogy lehet már azt mondani az anyádnak, hogy nem normális, meg megőrült? Úgy leckéztette az anyját, mintha a kutyája lett volna, vagy nem tudom. Meg az is mi, hogy aki titkolózik, azt nem lehet szeretni? Ez mégis milyen hozzáállás? Álszenteskedhetünk, hogy Elin lehetett volna őszinte vele, de szerintem az emberek nagy része nem fog a vasárnapi ebéd közben arról nosztalgiázni, hogy „jaj, de hangulatos volt, amikor anyám pasija megvert”, vagy „ó, a régi szép idők, amikor nem volt pénzünk tejre, mert anyuci elköltötte cigire”. Igen, Elin lehetett volna őszintébb, pl. azt nem értem, minek titkolta el, hogy svéd (és hogy nem jöttek rá a neve alapján), de azért bőven meg lehet érteni, hogy egy ilyen gyerekkor nem lett a mesedélutánok része. spoiler
Elin és Fredrik barátsága viszont nagyon tetszett, más családi körülmények között igazi idill is lehetett volna, így viszont olyan szép volt, hogy igazi támaszai lehettek egymásnak. És kifejezetten örültem, hogy nem lett erőltetve a romantika, ez így volt szép, tényleg olyanok voltak, mint a testvérek. És Elin tényleges kistesói is nagyon aranyosak voltak. spoiler
A történet a többszörös idegropi-közeli állapot ellenére is könnyen sodort magával, főleg a gyerekkori részek, amik valahogy egyszerre voltak rémesek és idilliek, bár ez így biztos hülyén hangzik. Nagyon tetszett Gotland ábrázolása, annyira hangulatos volt, amikor a természet lágy ölén tölttötték az időt, szeretem az ilyen zord szigeteket. És hatalmas piros pont azért, hogy Elin Anne-t olvasott, én is imádtam azt a könyvet. A jelen ugye általában totál kiakasztott, de meglepően élveztem azokat a részeket, amikor Elin a fényképezéssel foglalatoskodott, jó volt belelesni kicsit, hogy működik egy fotózás, az meg különösen tetszett, amikor elengedte magát, és olyan dolgokról készített képeket, amik fontosak voltak neki, vagy valami mélyebb jelentéssel bírtak.
Viszont van pár logikátlanság a történetben, főleg a végén, ami nagyon szúrta a szememet. spoiler
A befejezéssel kapcsolatban visszásak az érzéseim, mert egyrészt szuper, hogy Elin végre szembe mert nézni a múltjával, megtudta, hogy mi történt pontosan és újra találkozott a szeretteivel, de nekem túl nagy volt a harmónia. spoiler
Egyértelműen egyszerolvasós könyv volt, de az írónő munkásságát figyelemmel fogom kísérni, mert egyébként a stílusa kifejezetten bejött, és Az elveszett nevek füzete is ott ücsörög a várólistámon már régóta.

5 hozzászólás
silverlight78>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Ez kevésbé tetszett, mint az írónő első könyve. Bizonyos részeket nem sikerült elég jól kifejteni, érzékeltetni, kissé elnagyoltak maradtak, míg más részek annyira hosszúra nyúltak, hogy egyszerűen unalmassá váltak. Azt azért elég jól bemutatta, hogy milyen lehet az élet egy depressziós, önmagával nagyon nem oké anyával, de a Fredrikkel lévő barátság mibenlétét szerintem nem sikerült átadni.

pappb12>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Tetszett a címe, és tetszett a borítója, ezért vettem a kezembe a könyvet, és a végére megszerettem a történetet is. Olvasmányos, két idősíkon játszódó történetet kaptam, amiből nekem a múltban játszódó rész tetszett jobban. A gyerek Elint jobban meg tudtam érteni, inkább közelebb éreztem magamhoz, mint a felnőttet. Számomra érthetetlen, ha egy ember felnőtt fejjel sem tud őszinte lenni a családjával, ha önmagát marcangolja valami miatt, ami lehet, hogy meg is oldódna, ha elfogadná a segítséget, ha bízna a szeretteiben. Ezért a felnőtt Elin eléggé idegesítő volt nekem.

Agnes_Hogye_Nagy>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Nem volt rossz, de valahogy úgy érzem, többet ki lehetett volna hozni belőle. Voltak események, amiket nem tudtam hova tenni, nem értettem a funkciójukat.

pipacs181>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Az írónő másik könyve jobban tetszett. Ez is jó kis könyv, és itt is két idősíkon halad a történet, de a felnőtt Elin annyira más, mint a gyerek. Olyan érzelemmentes és ez kicsit ellenszenvessé is teszi számomra.
Sok érzelem volt benne, ugyanakkor mégis túl kevés. Túl kevés ahhoz, hogy megmagyarázzon dolgokat.
Amit még hibákért felfedeztem: két helyen is fel van cserélve Alice és Elin neve.

Luna_Iceshard>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Olyan szeret-nem szeret kapcsolatom volt végig a könyvvel. Maga a sztori érdekes is volt, de a főszereplővel egyetlen helyen sem éreztem együtt. Soha nem képes a családját a munka elé helyezni, de amikor ezzel szembesítik,áthárítja a felelősséget. Szerinte teljesen rendben van, ha ő órákon át várat valakit hiába, bezzeg amikor neki kell várnia egy kicsit Alicere, akkor bevágja a durcit. Az pedig a legeslegvégén sem esik le neki, mennyire rossz, ahogy a férjéhez viszonyult. Persze értem én a mögöttes tartalmat, a menekülést a múlt elől, de még a végén sem éreztem át, hogy ő most rendesen szembenézett volna bármivel. Csak kiderültek a félreértések, és ha belegondolunk, ez mennyi elpazarolt évet jelent, tényleg nem jó szembesülni vele. De nem érzem, hogy innentől minden jó lehetne, mert Elinben nem érzek ilyen mértékű jellemfejlődést.
Azért kap ennyi csillagot, mert érzem, hogy lehetett volna jobb is. A jó az, hogy olvastatta magát, nagyon gyorsan végeztem vele.

pevike>!
Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Kár, hogy ez nem olyan, mint az írónő előző könyve. Az olyan szépen és méltóságteljesen jelenítette meg az időskort, és abban bíztam, hogy ebben is találok olyan szép jellemrajzot. Hát nem. A cselekmény röviden összefoglalva egy családi dráma unalmasan és szárazon megírva. A szereplőket nem tudtam megszeretni, mert szinte senkiben nem volt semmi szerethető, ráadásul időnként irracionálisan viselkedtek. Sam siránkozik, hogy keveset van vele a felesége, aztán amikor az próbálkozik, elutasítja azzal, hogy már késő. Alice könyörög az anyjának, hogy meséljen a múltjáról, és amikor az belekezdene a gyerekkori szerelmének történetébe, nyafog egy sort, hogy elrontottad a szülinapomat, ezért most nem vagyok rád kíváncsi. Elin meg… mint egy elkényeztetett kölyök, komolyan! Hideg és elutasító, belül meg gyötri magát, és siránkozik azon, hogy az anyja nem szerette. Az anya-lánya kapcsolat Elin és Alice között nagyon furcsa volt, hiába mondják el egymásnak párszor, hogy szeretlek, és mindent megtennék értek, néha olyan bugyuta sértődések vannak, amit nem is értettem. Mintha kamaszok lennének mindketten. Egyedül a spoiler részekben találtam némi szórakozást, bár ott is agyamra ment Elin nyafogása, hogy még nem készült fel. Külön örültem neki, hogy spoiler. Szóval értem a mondanivalót, ne tarts titkot, nézz szembe az igazsággal, mert nem minden olyan, mint amilyennek látszik, de sajnálom, hogy ilyen gyengén van kitalálva és megírva ez a történet. Olyan érzésem volt, mintha az első jól sikerült könyv után gyorsan kellett volna írnia még egy könyvet rövid határidővel. Ez most nem sikerült.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Egészen biztos vagy benne, hogy úgy emlékszel rá, ahogy valóban történt?

349. oldal

Bea_Könyvutca P>!

– Néha azon gondolkodom, te magad tudod-e egyáltalán, ki vagy.

101. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Aina mindig azt mondogatta, hogy az olvasás a nagy titok; ha sokat olvas, akkor előbb-utóbb minden rendbe jön. Minden jó lesz.

265. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Soha ne hagyd, hogy a sötétség felfaljon. Nem éri meg. Harcolj!

186. oldal

Fenyő_Bettina_Alexandra>!

Egy otthon könyvek nélkül olyan,mint test lélek nélkül.

293. oldal

Belle_Maundrell >!

– Nem kell mindig elhinni, amit mások mondanak. Ez a mai nap leckéje.

30. oldal

Manoli>!

-Te valójában egy nagy kérdőjel vagy. Számunkra és a magad számára is. És kérdőjel mindig csak egy fél szív, gondoltál már erre valaha is? Nem lehet szeretni valakit, akinek a szíve tele van titkokkal. Egyszerűen nem lehet.

226. oldal

Manoli>!

Egy otthon könyvek nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül.

293. oldal

Belle_Maundrell >!

– (…) De abban igaza van Anne-nek, hogy a fantázia világa jobb, mint a valóság.

109. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Chloe Benjamin: A halhatatlanok
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Colleen Hoover: November 9.
Michael Cunningham: Az órák
Borsa Brown: Az Arab lánya
Margit Sandemo: Farkasok órája
Agneta Pleijel: Egy tél Stockholmban