Baby ​Jane 144 csillagozás

Sofi Oksanen: Baby Jane

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi ​történt Kormival? A magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén?
Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”?
A kötet elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét – S AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT, SENKI SEM ÉRTI… A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK.

A világhírű finn írónő második regényében különös szerelmi háromszög… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Scolar, Budapest, 2012
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632443324 · Fordította: Bába Laura

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Kormi

Helyszínek népszerűség szerint

antikvárium


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Sofi Oksanen: Baby Jane

A leszbikus szubkultúra lexikona és egyben a lelki betegségek kézikönyve*, mellesleg pedig egy kiváló szerelmes regény. Oksanen egy durva kontrasztból építkezik: elbeszélőjét (akit az egyszerűség kedvéért Baby Jane-nek fogok nevezni, már ha egyáltalán kénytelen vagyok nevezni bárhogy) két tökéletesen elütő életben mutatja meg nekünk. Először is ott él Kormi mellett, akiben a szerző (szerintem) szándékosan teremt meg egy hiperleszbikus, domináns figurát, de úgy, hogy Harrach Péter homlokán egyből felgyöngyözzön a veríték, pulzusa pedig rendszertelenül kezdjen verni. Ez a világ az anarchiáig menően szabad, esetleges, mentes a normáktól – dirty, nagyon dirty. De azért úgy dirty, hogy közben felszabadítóan szép – számomra legalábbis. A másik világban Baby Jane ott éli az alibi-férfi mellett a maga felsőközéposztály-beli kiürült életét: itt a sminkelés és a fürdés ad értelmet az életnek, és a jó ízlés csúcsa az az Artek fa-díszgyümölcs, ami nem hiányozhat a magára valamit is adó párok asztaláról. (Szoruljatok rá, hogy meg kelljen egyétek, mormogja a bennem élő marxista, de elbizonytalanodik, hogy ezt tényleg így kell-e mondani.) Mindkét világ jellemzője, hogy a férfiak legfeljebb statisztaszerepre vannak kárhoztatva – Hemingway (és Murakami) kötetcímét kölcsönvéve és kifordítva: ez a Nők férfiak nélkül univerzuma, egy végső soron kifejezetten dogmatikus világ. Van ebben némi szájbarágás, amit nem szeretek, de az egészet elviszi a hátán, hogy Oksanen valóban nagy író: rendkívüli kifejezőkészséggel, céltudatossággal és tömörítő erővel van megáldva. Az a fajta alkotó, aki hagyja, hogy a történet és a szereplők dolgozzanak meg magukért, ő igyekszik nem szétcsapni a szöveget mindenféle manírokkal. Az, hogy mégis csak négy csillag, az a vége miatt van. Szerintem el lett szúrva. Oksanen nem tudott ellenállni a színpadias lezárás csábításának – és ez szerintem nem klappol a könyv egészéhez, így hát a könyv egésze sem klappol.

* Mondjuk persze kérdés, hogy szabad-e ennyire összetartozónak venni ezt a két elemet – de nincs kétségem, hogy ez a könyv összetartozóként ábrázolja azt. Oksanen bennem azt a benyomást kelti, hogy kompetens a témában (ez a képessége tulajdonképpen a regény legnagyobb erénye) – hogy valóban az-e, arról nem tudok nyilatkozni. Egyszer ugyan a Szigeten voltam a Magic Mirror sátorban, de azt hiszem, ez nem ad elegendő alapot nekem arra, hogy megfelelő mélységben merjek értekezni a témáról. Ugyanakkor ez az összemosás azért elég rossz szájízt hagyott bennem.

6 hozzászólás
>!
egy_ember
Sofi Oksanen: Baby Jane

Na szóval: tudom én, hogy a tablettákon élő emberek többsége nem szórakozásból él így, tudom, hogy a depresszió, a pánikbetegség, a fóbiák tönkre tehetik egy ember életét. (De azt is gondolom, hogy valami értelmes elfoglaltság sokat segítene.)
Szóval értem én, hogy fontos dolgokról szól ez a könyv, de úgy látszik, valami érzéketlen macsó időszakban vagyok, mert ennek a két hp-nek a nyervogása most kurvára idegesített. Nőjetek már föl, baszdmeg!

21 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Sofi Oksanen: Baby Jane

Szorongászavarok, neurózisok, fóbiák, paranoia, hipochondria, kleptománia és egyéb betegségek. Nagy szerencse, ha ezeket csak olvasmányélmények alapján ismerjük, de sajnos nagyon gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik ilyen problémákkal küszködnek, nehéz megérteni a gondjaikat, nem könnyű elfogadni őket és nehéz segíteni rajtuk. Hogyan lehet együtt élni egy depressziós, szenvedélybeteg, többszörösen fóbiás nővel? Van-e megfelelő gyógymód? Mikor kellene felfigyelni a segélykérő hangokra?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a sikeres finn szerző kötete, miközben a leszbikusság témakörét is körüljárja. Remekül megírt, de nem könnyen olvasható történet.
Sofi Oksanen könyveire addig is kíváncsi voltam, ez a kíváncsiság csak fokozódott.

1 hozzászólás
>!
Csoszi
Sofi Oksanen: Baby Jane

Ez nem az én könyvem volt. Korrekt fogalmazás, de túl nyomasztó a témája. Nem tetszett. Azt hittem, hogy egy leszbikus pár kapcsolatáról olvashatok, ehhez képest a modern ember nagy problémája a depresszió, és a pánikbetegség kapta a fő hangsúlyt. Amikor X jó dolgában már nem tudja, hogy mit csináljon, csak nyavalyog, nem megy ki az utcára, nem vásárol be a boltban, hülyeségeken agyal, és csak vegetál. Kormi végső döntését nem tudtam elfogadni és fel nem foghatom, hogy miért utasította el a segítséget. Lehet, hogy kissé felületesen olvastam, de nem jöttem rá, hogy mitől alakult ki nála a betegség.

1 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Sofi Oksanen: Baby Jane

Előrebocsátom, hogy senkit, semmivel nem szeretnék megsérteni, és ha valakit mégis sikerülne, akkor előre is bocsánatot kérek. Nem szándékos, maximum ismerethiány miatt nem jól fogok fogalmazni.
Hosszú életem során volt alkalmam megismerni több depresszióst, pánikbeteget, függőt, sőt, öngyilkost is. Kicsit belelátni a világukba, de csak kicsit. Mert nekünk ez valahogy fel nem fogható és meg nem érthető világ.
Sokszor hiába is akarnának visszatérni abba a világba, ahol valószínűleg nem is voltak jelen soha, nem fogadja be őket. Nem is nem fogadja be őket, hanem egyenesen kitaszítja.
Pedig nem rosszak ők, csak, nem olyanok, mint mi.
A könyv? Nekem nagyon tetszett, de mégis úgy letepert, hogy ülök itt csendben, és bambulok magam elé.
Annyira tudtam, hogy ez lesz a vége, persze nem pont erre a módra gondoltam, de ez sem lepett meg. Annyira olvastatta magát, hogy nem is vettem észre, hogy már el is dőlt minden, én meg még gondolkodom a megoldáson.
Igen, ez lehet az a világ, amit nem értünk.
Zavaros voltam?
Ne csodálkozzatok.
Olvassátok el, és megértitek.
Vagy nem.

9 hozzászólás
>!
csgabi MP
Sofi Oksanen: Baby Jane

Sokáig tartott elolvasni a könyvet. Az első kb. 15-20 oldalon féloldalas olvasásokkal jutottam túl sok-sok nap alatt. Már majdnem feladtam, bevallom, aztán sikerült ráéreznem, és belejönnöm. Talán elkapott az olvasási ihlet, hiszen bárhogy is, de ez egy elég speciális témájú könyv. Leszbikusság, depresszió, szerelem… külön-külön sem egyszerű, hát még így együtt nehéz emészteni az olvasottakat.
Van depressziós ismerősöm, gyógyszert is szed… és nagyon boldog vagyok, hogy nincsen olyan állapotban, mint Kormi. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet ez a fajta élet – és nem is akarom. Mert ez kegyetlen élet – megsemmisíti a lelket, az emberi kapcsolatokat…
Néha viszont felpofoztam volna Kormit; nem tudtam elhinni, hogy még arra is képtelen, hogy a szemetet levigye. Nem, ez egyszerűen olyan, de olyan hihetetlen volt. És ebből is látszik, hogy egy átlagember alapvetően mennyire nem tudja (szerencsére vagy nem szerencsére) felfogni, milyen lehet egy súlyosan depressziós ember élete. Megpróbálunk segíteni, de képtelenek vagyunk felfogni, amin a másik keresztülmegy.

Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a könyv, sok-sok mondatát-bekezdését írhattam volna az idézetek közé, de nem tettem. Mert akkor akár magát a teljes szöveget is begépelhettem volna. Meghatározó, szép, mély, gyötrő mondatok sorakoznak a könyvben. Kívánom, hogy minél több ember kezébe eljusson, és minél többen elolvassák a történetet. És vonatkoztassanak el a leszbikusságtól. Az emberi kapcsolatokat nézzék. Mert ez a lényeg.

1 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Sofi Oksanen: Baby Jane

"For you I was the flame
Love is a losing game
Five story fire as you came
Love is losing game"

Gyönyörű,

"One I wished, I never played
Oh, what a mess we made
And now the final frame
Love is a losing game"

mocskos,

"Played out by the band
Love is a losing hand
More than I could stand
Love is a losing hand"

érzékeny,

"Self-professed profound
Till the chips were down
Know you're a gambling man
Love is a losing hand"

szorongó-

"Though I battled blind
Love is a fate resigned
Memories mar my mind
Love is a fate resigned"

-szerelmes

"Over futile odds
And laughed at by the gods
And now the final frame
Love is a losing game"

regény.

2 hozzászólás
>!
pat P
Sofi Oksanen: Baby Jane

És akkor mostantól Oksanentől a telefonkönyvet is. Bármikor.

Ütős kis könyv, nem is igazán értem, hogy fér bele ez a sok mérhetetlenül komplex, sok nézőpontból nézhető és értelmezhető, millióképpen és sehogy sem megoldható probléma.
Hű, olvasás közben voltak aztán mindenféle érzelmeim. Összhangban azzal, hogy a szereplőkről is gondoltam ám hideget is, meg meleget is. Egyet is értettem velük, meg nem is. Volt, hogy már magammal sem értettem egyet, olyan bonyolult kérdések ezek.
Most, hogy vége, inkább csak szomorú vagyok, és azon gondolkodom, ki és hogy tudott volna tenni valamit egy pozitívabb végkifejletért. Mert azért azt eléggé biztosan gondolom, hogy mindig van ennél jobb megoldás. És teljesen más megérteni valamit, mint egyetérteni valamivel.
És kicsit büszke vagyok magamra, hogy ilyen ménkű empatikus tudok lenni ezekkel a nőkkel. (Legalábbis így papíron. Eh.)

>!
sophie P
Sofi Oksanen: Baby Jane

    Kezdjük ott, hogy ez egy kisregény. (Egy vonatút oda, egy vonatút vissza. Különben valahogy bírom a kb. négyzet alakú könyveket … de ez most mindegy. Lényeg, hogy rövid írásról van szó.) Majdhogynem novellányi. Igazából egy négyszereplős színdarab, szinte jelentekre tagolható, néhány párbeszéd, és néhány monológ, és néhány jelentős fordulat.
    Ha ismerném ezeket a csajokat, elsőre azt gondolnám, hogy Tttejóóóéééég! Hogy lehet ennyire elcseszni?! Hogy lehet ennyire elcseszettnek lenni?! Aztán szépen körbe néznék, és látnám X-t, aki gyakorlatilag a semmiből él a semminek; Y-t, aki évekig nem tette ki a lábát a szobájából; M-et, aki abszolút normálisnak tűnne, de pár éve pánik beteg lett, satöbbi.
    Szóval irtó könnyű belecsúszni. El sem lehet képzelni, mennyire könnyű. Persze én sem értem. Persze én is azt gondolom, hogy két átszálló megoldaná. Jelentem nem oldja meg. (Személyes tapasztalat.)
    Az öt csillag a drámának szól (van benne minden, ami kell). A sztoriba ékelt rövid mondat sorozatoknak: telitalálat. És a zenei hivatkozásoknak: Courtney Love és Marianne Faithfull. És a cím. (Megnézendő A mi történt Baby Jane-nel című jó régi film)

>!
Molymacska P
Sofi Oksanen: Baby Jane

Már régóta szerettem volna egy Oksanen könyvet olvasni, de valahogy sose éreztem úgy, hogy itt lenne az idő rá.
Valahogy furcsa volt az egész, mert ez a könyv nem egy olyan, amelyet széles réteg olvashat és megérthet. Sok mindenről van szó, de közben meg egy életérzést él át az olvasó, amit megpróbál az író minél jobban árnyalni.
Egyáltalán nem egy könnyű regény, átérezni meg főleg nem, hiszen több problémakört jár körbe spoiler Valahogy teljesen nekem sem sikerült, pedig zseniális mondatok vannak benne.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
RedRose

Hogy az ember megveheti a könyvet, amit szeretne, és nem kell kikölcsönöznie vagy ellopnia a könyvtárból…
Könnyebb az élet.

2 hozzászólás
>!
egy_ember

Annak idején öt évbe telt, mire bejutott a terápiára, és a kezelés célja az volt, hogy kiderítsék, mi romlott el gyerekkorában, holott Korminak kognitív rövid terápiára lett volna szüksége rögtön az elején, és valakire, aki elmondja, hogy Bossának nem lett volna szabad már az első alkalommal sem lemennie helyette a boltba. De az egyetlen segítség, amit Kormi akkor kapott, a betegszabadság volt, és egy halom gyógyszer, persze benzók és Prozac kezdetnek, amit a találgatóközpont orvosa Prozac-tollal írt fel, miközben Prozac-jegyzetlapokat pörgetett, és Prozac-kulcstartó zörgött a nyakában.

171.

Kapcsolódó szócikkek: Kormi
6 hozzászólás
>!
lorem

Olyan bajra, ami nem látszik, nehezen kapni segítséget.

174. oldal

>!
Zakkant_Tudós

– Miféle rohadt mérgeket kellene szednem ahhoz, hogy véget érjen ez a szorongás?! Hogy a pokolba lett ez ilyen? Időnként az ember ráébred. A többi idő meg valami kómában telik. Vagy ez valami önáltatás, amikor az ember nem gondolkodik. Gondolj bele, nyolc éve nem láttam a napot! (…) Néha még leültem a parkban, amikor hazafelé jöttem. És könyvet olvastam. Ott a közelben van az az antikvárium, vettem ott valami olcsóbbat, aztán leültem a parkban, és azt olvastam. Az antikváriumok illata hiányzik.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: antikvárium
>!
sophie P

Kurválkodtam, hogy nyugton fürdőzhessek, mert ez volt az egyetlen dolog, amit csinálni akartam, ha a dohányzást nem számítjuk.
Kurválkodtam, hogy ne kelljen döntenem semmiről, hogy ne kelljen semmi mást csinálnom, csak fürdeni, hogy ne kelljen találkoznom azokkal az emberekkel, akik valaha a világomhoz és Kormi világához tartoznak. Hogy ne kelljen egyetlen tébés papírt sem kitöltenem, egyetlen emberrel sem találkoznom, aki a szociális hivatal gárdájához tartozik, hogy ne kelljen sorban állnom az ételosztáson, mert olyan pokoli messze volt, és olyan pokoli korán, hogy éhen halnék, még mielőtt beállnék a sor végére. Kurválkodtam, hogy egyetlen egyszer se kelljen aláírnom semmit. Kurválkodtam, mert semmi érzést nem váltott ki belőlem.

155. oldal

>!
robinson P

Hangját csak a kardamom illatához lehet hasonlítani. Meg a fahéjéhoz. Egy feketerigó, fahéj- és kadamomtorokkal.

12. oldal

>!
Carmilla 

(…) Tudtam, hogy a depresszióban gázoló emberektől nem lehet ugyanazt elvárni, mint másoktól. És hogy nehézkesnek bizonyulhat összehozni egy találkozót egy depresszióssal, a szabad levegőre vinni őt pedig szinte lehetetlen. (…)

26. oldal (Scolar, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
csgabi MP

– Miféle rohadt mérgeket kellene szednem ahhoz, hogy véget érjen ez a szorongás?! Hogy a pokolba lehet ez ilyen? Időnként az ember ráébred. A többi idő meg valami kómában telik. Vagy ez valami önáltatás, amikor az ember nem gondolkodik. Gondolj bele, nyolc éve nem láttam a napot! Mármint az ablakból a nap fényét persze igen, de hát ide soha nem süt be egyenesen, én meg nem voltam kint, csak éjszaka. Vagy nem is, akkor, amikor jártam a terápiára, akkor gyalog mentem a terapeutához, és akkor néha előfordult, hogy sütött a nap. Néha meg leültem a parkban, amikor hazafelé jöttem. És könyvet olvastam. Ott a közelben van az az antikvárium, vettem ott valami olcsóbbat, aztán leültem a parkban, és ott olvastam. Az antikváriumok illata hiányzik. De főleg azok a pillanatok, amikor mínusz tizenöt vagy húsz fok van, és a nap pont úgy süt, és a hó ropog a talpad alatt, úgy, ahogyan akkor szokott ropogni, amikor fagy. És amikor olyankor könyvtárba mész, ott csönd van, talán néhány apró hang hallatszik, zizegés, fojtott hangok, suttogás, és ott az ember barangolhat egész délelőtt, a teli polcok és az üres folyosók között.
A könyvtárillatban.
Kormi nyelt egyet minden könyvtár szónál. A halk hangja.

173-174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · könyv · könyvtár
>!
robinson P

A kezét úgy tette a hasamra, hogy egyik ujját a köldökömbe dugta. Így aludt el.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kormi
>!
Szelén

Semmi sem lehetetlenebb, mint tudni a legfontosabb dolgokat arról, aki közel áll hozzád.

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Sass Henno: Itt jártam
Emil Tode: Határország
Tõnu Õnnepalu: Mandala
Kersti Kivirüüt: Okkultisták klubja
Aimée Beekman: Napéjegyenlőség
Jaan Kross: A marcipánmester
Indrek Hargla: Melchior és a hóhér lánya
Mati Unt: Őszi kavargás
Jaan Kross: Martens professzor elutazása