Látásmódok 29 csillagozás

Smolnicki Szilárd: Látásmódok

A világ attól szép, hogy mindnyájan minden részletét másképp látjuk. Másként egy gyerek, egy felnőtt, egy orvos vagy egy mérnök. Mind a nagy Egész egy apró Részét emeljük ki, de valami közös: mindnyájan azt keressük, hogyan lehetünk boldogok.
Az sem mindegy, hogy szellemünk miként ítéli meg a környezetét. Hisz mást lát a Szív, a Szem, a Lélek és az Agy. Egyenként mind kicsit önfejűek, saját igazukat mindennél előbbre veszik, azonban, ha az embernek sikerül őket összehangolni, akkor egymás hibáit kiegészítve eljuttatnak minket a helyes útra.

Ezt a helyes utat keresik úgy szintén a kötetben szereplő versek.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Underground, Budapest, 2019
142 oldal · ISBN: 9786156164780
>!
Underground, Budapest, 2018
142 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150017594

Enciklopédia 6


Kedvencelte 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

„ Hogyan tovább?

Hetente egyszer elegánsat öltesz,
Drága a trágya, de azért is költesz.
Lelkifurdalás nélkül vered át magad,
Miközben arcod rúzspecséttől ragad.
Szórod a pénzt, s leszólod ki szórja,
Álszent eszed az ilyent eltiporja.
Hat nap meg piszok az otthonod,
Mint egy szabványra szabott robot,
Élsz vagy tán nem is élsz, csak henyélsz,
Miközben pókháló – tengert lep a penész.
Zsugori, fukar, s oly gyakran könyörtelen:
Ez jellemez, hát nem förtelem?
Mit ér az az egy percnyi csillogás,
Ha az összes többi keserű zokogás?
Megéri tán eljátszani egy szerepet,
Tudva, hogy más kezében az ecset?
Elhitetni azt, ami nem is való,
Érezve, hogy az egész hiábavaló?
Az elérhetetlen hajtani érdemes?
S nem olyan munka, mely felesleges?
Kérdések véget nem érő sora zaklat:
Harcoljak, vagy legyek eltűnő fuvallat?”

Nem vagyok egy nagy vers rajongó, nagyon ritkán veszem rá magam, hogy kézbe vegyek egy – egy kötetet.
Kell egy hangulat hozzá és táncos múltam miatt én csak az ütemet, a rímeket értem.
A kortárs versekkel idén találkoztam először és úgy érzem jóban leszek e műfajjal.
Bár itt is vannak „félrelépések” mégis, egy olyan keringőt járok vele, melynek sem idő, sem tér nem szabhat határt, a végtelennel forgok és a gondolataim szárnyalásnak indulnak.
Ez történt ezzel a csöpp kötettel is.
Alig több, mint száz oldal, de olyan mély érzelmekről, élet éljenzésről, büszkeségről, csalódásról, és hitről szól, melyben imádtam megfüröszteni lelkem, és pont ezért megbecsültem, hogy az életem egyik legzsúfoltabb időszakában olvastam.
Minden napra adott egy leckét, egy gondolatot.
Mely elkísért a napi vizsgák, vagy más erő próbák helyszínére, és ott maradt hű társként.
Azt hiszem az a személy, mely a lelkét levetkőztette pucérra, és felmeri vállalni ki ő és merre halad, megérdemli a következő sorokat.
Én ugyan nem vagyok egy vers rajongó, de amit ide papírra vetettél fantasztikus. Léleksimogató. Az én lelkem egy örök harcos és lázadó, de még számomra is hoztál megnyugvást és fel is tüzeltél mikor kellett.
Számos versed nagy kedvencemmé vált, ilyen például az első, amit idézetemül választottam, vagy a Magány, Negatív gondolat, Látomás, Menni: messzebbre, A jövő előzetese, A gyárak csődje, Mindenki könyvet ír, A fák éneke….ugye milyen sok?
Mert tényleg az, ha nem is az összes.
Örülök, hogy leírtad ami ott belül lakozik, örülök, hogy könyv lett belőle, mert így olvashattam én is, de legjobban annak örülök, hogy általad megszerettem ezt a típust és mosolyogva gondolok majd a soraidra.
És eljött, hogy köszönetet mondjak azért, hogy utazókönyvként olvashattam.
Egy hatalmas élmény volt. Köszönöm.

Természetesen kedvenc és ajánlom!

1 hozzászólás
gazibla IP>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Szilárd igazán tehetséges fiatal költő. Bár sok helyen érződik még a művein a kiforratlanság, ettől függetlenül nagyon komoly és érdekes témákat vet fel a verseimben. Vannak a kötetben kiemelkedően jó és kevésbé erős versek, de összességében jó kötet. :)
Kedvencek versek lettek: Közelstávol, Mitől vagy valaki?, Margaréta, lelkemnek gyógyír, Párhuzamos univerzum, Interferencia, Relativitás.

Relativitás

Gondold ezt végig:
Ezer év milyen kevés,
S egy perc mily hosszú.

joopsy>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Előre leszögezném, hogy nem vagyok a költészetben jártas és iskolában, amikor verseket elemeztünk, konkrétan halálra untam magam, mert annyira nem fogott meg a költészet. Bocsesz!
Mégis érdekelt ez a kötet, mert érdekelt a szerző, a gondolatai, az érzései. Így jelentkeztem az utazókönyvére én is.
Az első benyomásom picit csalódás volt, mert az első pár vers nem tetszett. Erőltetettnek éreztem a megfogalmazást és a rímeket. Aztán, kb. 5-6 verssel arrébb elkezdtek természetessé válni a sorok és onnantól sodort engem is az ár. Voltak mondatok, amiket hosszasan ízlelgettem (áh, kár, hogy nem jegyeztem le őket!) és olyan is volt, amin kicsit elmerengtem. Nekem leginkább azok a versek tetszettek, amelyek a társadalmi problémákra helyezték a hangsúlyt. A szerzőnek nagyon jó gondolatai és meglátásai vannak.
Köszönöm, hogy olvashattam.

DTimi>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Mindig nehéz úgy értékelést írni, hogy azt a szerző is olvashatja. Kerülöm is mind a pestist, főleg ha molyos ismerősről van szó.
De szerencsére a pestis már kihalt, kivéve Indiát, ahol még lehetnek ilyen gócok. spoiler

Elég ez értékelésnek? :)))

Írj még sokat-sokat, írj! Van itt ihlet, tehetség, gőz!
Köszönöm, hogy olvashattam verseidet.

5 hozzászólás
Mallarme>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Nagyon jó verseskötet! És ezt abszolút laikus fejjel gondolom. Szeretem a verseket, habár nem olvasok túl sokszor. Versolvasós hangulat kell hozzá…No de a kötet: nagyon tetszett a versek felosztása, csodás gondolatokat ír le, amiken jó volt percekig-órákig rágódni. Külső egyéb okok miatt kicsit hosszúra sikeredett az olvasása, de ez nem is baj, mert ezen nem lehet gyorsan végigérni. Igenis meg kell állni, emészteni, gondolkozni rajta. Utazókönyvként jutott el hozzám a könyv, ezért is és az élményért is nagy köszönet! :)

_Enii_>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Holnapunk olvasatlan oldalak hosszú sora,
Hadd béreljem ki könyved egy kis csücskét!
Lásd, szemétre számüzetett életem ifjúkora,
Szerető szívem százszor szakítottad szét.

Először :
Köszönöm Szilárd,hogy lehetőséget adtál elolvasni az 1. köteted (mert,hogy több is lesz ebben biztos vagyok).
Másodszor:
Tetszett a könyv felépítése. Szeretem ha egy kiadott mű okosan van felépítve,és itt minden passzolt mindennel. A látásmódok érezhetően elkülönülnek,más és más belső érzelemhúrt pendítenek meg az olvasóban.
Harmadszor:
A legfontosabbak egy verseskötetben,maguk a versek.
Voltak szépek,elgondolkodtatóak,gondolat némítóak és pezsdítőek egyaránt. A témaválasztást nem tisztem értékelni,hiszen az ember nem választhat ihletet így arra most nem térnék ki. Aki elolvassa,biztos vagyok benne,hogy talál benne saját kedvencet.
Utoljára,de nem utolsó sorban:
Amit csodálok egy-egy költőben az a bátorság. Hiszen ezek a művek a szerző lelkének kis ajtajai,amihez a versek által kulcsot kapunk.
Jelentem,bementem rajtuk, végighaladtam a folyosókon,elfordultam a kanyaroknál,és a megtett lépések által saját látásmódot építettem magamban.

1 hozzászólás
ap358 P>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Igen kevés verset olvasok (ezen hiányosságom igyekszem pótolni), ezért érdemében nem tudom értékelni a kötetet. Pusztán azt írhatom le, milyen érzetet hagyott maga után. A negatív hangvétel, a komorság mindig hamarabb megfog, mint egy jókedélyű szöveg, így könnyen olvastatták magukat a versek. Ellenben többször is kizökkentettek. Az egyszerűség sokszor keveredett a művi költői képekkel, ezzel megtörve az összhatást. Mindkettő nagyon szép tud lenni, de a keveredésük már kényes téma. Leginkább a szerelmes verseknél éreztem ezt a túlzó, drámai vonalat, ez által valótlannak hatott a tartalmuk.
Ahogy haladtam a kötettel, úgy lettek egyre jobbak és jobbak a versek, a tartalmuk elgondolkodtatott, és éreztem mögötte az embert. A természetessége üdítően ért.
Mintha a kötet egyben a költő fejlődését is mutatná, és a kezdeti kamaszsorokból elvezetne a felnőtté válás szakaszába.
Köszönöm, hogy utazókönyvként olvashattam, és remélem, lesz még alkalmam olvasni a szerzőtől.

julicsenge IP>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Őszinte leszek, mert amikor még eme kötet költője moly tag volt, ő is mindig őszintén fogalmazta meg a véleményét. Bár a személye szimpatikus (volt, míg el nem tüntették az oldalról :D), a könyvének olvasása sajnos nem esett jól – és nem a komor témái miatt. Úgy érzem, mindez még nagyon kiforratlan, hagyni kellett volna még érni egy kicsit. Tudom, hogy Szilárd nagyon fiatal te jó ég, még nálam is 4 évvel! és egy ilyen fiatal írótól nem kis teljesítmény már az sem, hogy ki mert állni a nagyközönség elé a verseivel. De.
Úgy gondolom, nagy teljesítmény az is, ha tudunk várni, érni, és újragondolni, ha kell. Akinek ennyi idősen ilyen mély és bölcs gondolatai vannak, szerintem ezt is képes belátni, és nem sértődik meg a kritikán, ha netán eljut hozzá.
Ahogy itt sokan megénekelték már, én sem vagyok versolvasó fajta, távol áll tőlem a líra, mert sokszor nem értem. Viszont érzem, és jól esik még akkor is, ha nem tudom megfejteni. Ezeknek a verseknek nagy része nem esett jól sajnos.
Furcsának, mesterkéltnek találom a nyelvezetet, amelyben keverednek az archaizált kifejezések a modernnel, és néha a száraz szakszavakkal is – gondolok itt: lexéma, adekvát (ez többször is rímként használva). Az én belső fülemnek ez fájt, bár azt is hozzátenném, hogy jobban kedvelem a klasszikust a modernnél. A (megcélzott) pátosz és a fent példaként hozott szavak puritánsága az én szememben erősen üti egymást.
A költői képek sokszor zavarosak voltak, nem igazán értettem, mire is gondolt a költő, néhány szóösszetétel esetében azt éreztem, hogy csak azért ilyen formában került leírásra, hogy kijöjjön a rím. Azon a véleményen vagyok, hogy nem feltétlenül szükséges minden versnek rímelnie, sokkal fontosabbnak tartom (mostanában, mióta viszonylag több verseskötet került az utamba) a szöveg sodrását, dallamát, (gondolat)ritmusát. Ebben a kötetben is úgy láttam, sokkal jobban sikerültek a vége felé például a haikuk, ahol nem kellett minden áron kiizzadni egy-egy rímet a szövegből.
Mindezek ellenére nagyra értékelem a versek mondanivalóját (bár légyszi, légyszi, próbálj egy kicsit pozitívabb lenni, mert egy így nagyon töményen érfelvágós. :D Ennyire azért nem sötét ez a világ.) A költő korához képest bölcs és érett (bárcsak többen lennének hasonlók a kortársaink közt!), de még egy kissé talán kiforratlan. A kötet koncepciója nagyon ötletes, bár az Amit a szem lát ciklusban is elcsúszott a téma a depresszív elmélkedés felé.
Nagy potenciál van ebben, de még van hová fejlődni.

Peni I>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Lélekemelő versek egy tehetséges, ifjú költő tollából.
Remélhetőleg több kötetre is tartogat még a szerző tintát.

„… A csillagok mesélik órák hosszáig,
A költő miről, miről nem beszélhetett.

De mégis, mégis beszélt,
S beszél, amíg csak lehet.”

spoiler

1 hozzászólás
Fairymysz>!
Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Először is, köszönöm @MrClee, hogy lehetővé tetted a kötet olvasását.
Most, hogy a kötelező kör letudva, jöhet a lényeg:

Nem vagyok nagy versolvasó. Nem, ez így nem igaz! Szeretem a jó verseket, ott is ragadok előttük, de ritkán olvasok versesköteteket. Azonban, ha már lehetőség volt rá, akkor olvasni akartam a Látásmódokat.
Úton-útfélen belefutottam Smolnicki Szilárd egy-egy idézett versébe, vagy épp karcokba és ez eléggé felkeltette a figyelmem a kötet iránt.
Nem vagyok irodalmár, nem vagyok irodalmi kritikus én csak azt tudom, hogy mi az, ami tetszik nekem és mi az, ami nem.
Szeretem Petőfit, szeretem Radnótit, Láng Évát, Fodor Ákost és Nádasdy Ádámot. Azt kell mondanom, hogy szeretem Smolnicki Szilárdot is.
Bevallom az elején kicsit megijedtem, mert a szerelmes versek nem igazán az én világom. Mégis, volt azért egy-kettő, ami megragadott, ami fölött elmerengtem. Aztán persze jöttek az egyéb versek és egyre nagyobb örömmel olvastam a kötetet.
Mindegyik részben találtam kedvemre valót: hol egész verset, hol csak pár sort, hol egy gondolatot. Viszont az „Amit az agy lát” részben olvasott verseket illeti: nagyon nagy hatással voltak rám. Nem egyet többször is elolvastam és elgondolkodtam, hogy sikerülhetett valakinek pár versben, rímbe szedve (vagy nem), ilyen éleslátóan megírni a mai kor rákfenéjének legnagyobb okait, a politikai helyzet siralmas mivoltát?
Még egyszer köszönöm, hogy olvashattam, mert valóban Látásmódokat kaptam és bizony az én látásmódom is elbillent egy picit: talán nem árt meg, ha több mai verset olvasok. :)


Népszerű idézetek

gazibla IP>!

Én maradok lemaradott.
Az egyedüli egyedülálló,
Láthatatlan másképp látó.

Margaréta, lelkemnek gyógyír

Nikolett0907 P>!

Változás

Borús az ég,
Esőcseppek hullnak szaporán,
Nem tudom még,
Miért keltem ilyen korán?

Kezeimmel bentről
Érzem az esőt,
Eme szörnyű létből
Csak a jövő adhat erőt.

7. oldal

2 hozzászólás
Szelén>!

Mit ér a világ, ha csak a felszínt látjuk?
Miért elég az, amit a szemünk észlel?
Eltűnt már a lélek, s ezt nem is bánjuk,
Nevetve nézzük, ahogy az érzelem vész el.

17. oldal, MITŐL VAGY VALAKI? - részlet

Iustitia >!

12 szó Rólad

Te vagy nekem a REMÉNY,
Mely ott pislákol minden szavadban,
Minden tettedben, s mozdulatodban,
Ott van tested minden kis sejtjében,
Vakhitet adó bájos nézésed erejében.

Te vagy nekem a PÓTLÁS,
Ami kitölti a bennem lévő ürességet,
Mikor a vágy magasztos hangja éget,
Te megjelensz, s égi hangon kérdem:
Mikor sétálunk végre kéz a kézben?

Te vagy nekem az IHLET,
Mely átlendít minden írói válságon,
Elgondolkodtatsz egy témaváltáson.
Egy rím, egy alliterált szókapcsolat,
Lelkem máris mámorban mártózhat!

Te vagy nekem a TANÍTÁS,
Kinek életszemléje igazi példabeszéd,
Szavad fülemnek ékesen zengő pecsét.
Te vagy az, ki mindig önmagát hozza,
Ki ócsárlóján segít, s nem megátkozza.

Te vagy nekem a GONDOLAT,
Amely nap mint nap eszembe téved,
S rólad írok furfangos tündérmeséket.
Puszta lényed is millió képzetet indít el,
Mely natúrtól ámulatig mindenen átível.

Te vagy nekem a KIÚT,
Ki a „világvége" állapot karmaiból kisegít,
Ki a Pokol rémisztő lényei elől kimenekít.
Nem tiporhatnak el vérmes miniszterek,
Nem vernek át gyilkos média-poszterek.

Te vagy nekem a VÁLTOZÁS,
Mely véget vet a röghöz kötött kliséknek,
Ráeszmélek, hogy mögöttem erdők égnek.
És segíteni kell, életerővel és tömör hittel,
Nem érdekelve, hogy ez, meg az mit hitt el.

Te vagy nekem a MEGVÁLTÁS,
Aki eljött és kiemelt a mocsok bugyraiból,
Aki életre hívott a kárhozottak poraiból.
Miattad válhatott lelkem piszok-mentessé.
Miattad válhattam kommunikáció-képessé.

Te vagy nekem az ÁLOM,
Ki talán csak elmém rejtett szüleménye,
Egy képzelet, mely tudatalattim reménye.
Ha felkelnek, talán minden szertefoszlik,
Mintha bűnhődnöm kéne életfogytig.

Te vagy nekem a MEGOLDÁS,
Ki mellett az élet nem egy bús-koszorú,
Mosolyod látván nem lehetek szomorú.
A végső egyenlet sem égig érő torlasz,
S persze én is segítek, ha megbotlasz.

Te vagy nekem a VIHAR,
Ki felbolygatja az unott mindennapjaim,
Kivel úszhatok a tenger harapós habjain.
Egy gyémánt-képű megvalósult illúzió,
Csendes parton a hirtelen jövő konfúzió.

Te vagy nekem az ÉLET,
Egy érzékien lüktető különlegesség,
Mint szív, úgy nélküled sem élhetnék.
Talán legendák zengik majd a jövőben,
Mi módokon voltál alkotó bensőmben.

AMIT A SZÍV LÁT, 20-22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
gazibla IP>!

Mert elménk más országok partjait
Mossa, s szánk összeér a holdfénynél.

Párhuzamos univerzum

Szelén>!

Komor valóság:
Nélkülem a világ épp
Olyan, mint: velem.

134. oldal

gazibla IP>!

Gondold ezt végig:
Ezer év milyen kevés,
S egy perc mily hosszú.

Relativitás

Nikolett0907 P>!

Mitől vagy valaki?

Mit ér a világ, ha csak a felszínt látjuk?
Miért elég az, amit a szemünk észlel?
Eltűnt már a lélek, s ezt nem is bánjuk,
Nevetve nézzük, ahogy az érzelem vész el.

A külső csak álca, mint egy bűvésztrükk,
Mellyel átverjük a kíváncsi nézősereget,
S hogy mennyit is érhetsz, csak attól függ,
Hányan hiszik el az illuzionista jeleket.

Lehetsz akár szőke, sötét vagy barna hajú,
Lehetsz izmos, vékony vagy gyenge alkatú,
Ez mind nem számít, csupán olcsó testiség,
Az értékszámítás örök alapja a szellemiség!

17-18. oldal

gazibla IP>!

Megtalál a Tél, megtalál a Nyár.
Tavasz-Ősz nélküli a láthatár.

Interferencia

gazibla IP>!

Ez mind nem számít, csupán olcsó testiség,
Az értékszámítás örök alapja a szellemiség!

Mitől vagy valaki?


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után