Bomlás 4 csillagozás

Sławomir Shuty: Bomlás

Brutális ​és kemény, csípős humorral tarkított próza az álszentségről, a cinizmusról, a frusztrációról, a megvetésről, az elidegenítésről és a magányról. A lengyel szerző e művében a mai kor világának több nyelvét is ötvözi: a marketinges „újbeszédet”, az irodai „small-talks”-ot, az internetes szlenget, a reklámszlogenekét, az utca és a bulvársajtó szabad, valamint a „siker” üres nyelvét, illetve a társadalom perifériájára szorultak gátlástalan és kétségbeesett gagyogását.

Sławomir Shuty Zwał (Bomlás) című modern regénye 2004-ben jelent meg a W.A.B. „archipelagi”-sorozat kiadásában. Az 1973-ban született író ezzel a művével lett közismert hazája szélesebb olvasóközönsége előtt; több elismerésben is részesült, többek között a népszerű Polityka című hetilap Paszport irodalmi díját is elnyerte. A Zwał gyorsan közkedvelt olvasmány lett, leginkább a fiatalok körében, s így a szerző sajátos stílusa már nem csak az ún. under­ground kultúra jellegzetessége maradt, hanem a lengyel… (tovább)

>!
Napkút, Budapest, 2010
188 oldal · ISBN: 9789632631493 · Fordította: Józsa Árpád

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Sławomir Shuty: Bomlás

A regény – talán – egy fiatal, önpusztító, magányos, céltalan csávó, Mirek bomlásának története (bár a történet szó nem annyira pontos megnevezés).

Mirek egy bank alkalmazottja, és a munkahelyén hétfőtől péntekig a főnöke, Basia ostoba, de legalább autoriter vezetése alatt sínylődik, hétvégén meg rendszeresen totál kiüti magát a haverjaival (amiről egyébként nem tudunk meg sokat, mert Mirek naplószerű, rövid szövegei hétvégenként főleg csak a megelőző esték utóhatásával foglalkoznak). (Azt hiszem, végig Mirek szövegei ezek – bár van itt mindenféle számú és személyű narráció, E/1, E/2, néha T/1 is – de ezeket a nézőpontváltásokat annak tudom be, hogy Mirek nem mindig van igazán magánál – gyakran látja kívülről önmagát, és olyankor más szemszögből beszél magáról.)

És ahogy a hétköznapok és a hétvégék (meg a nézőpontok) váltakoznak, úgy változik a stílus és a nyelvhasználat is. Hétköznap a multi-irodai jelentéktelen csevegés, munkatársi egymás-csesztetés, és marketinges és motivációs rizsa válogatott gyöngyszemeit élvezhetjük, kiegészítve Mirek cinikus, fogyasztóitársadalom-ellenes megjegyzéseivel. Hétvégén meg Mirek egyre kevésbé örvendetes fizikai (és mentális) állapotáról olvashatunk igen plasztikus helyzetjelentéseket, kiegészítve némi körképpel a lengyel lakótelepi valóságról.

És igen, az idő múlásával a helyzet csak romlik, az elme meg bomlik. Sajnos a szerző is gyakran él ehhez hasonló idétlen rímekkel, mint itt én most. De lehet, hogy nem is sajnos, mert igazából a legjobb ebben a regényben az, ahogy Shuty a nyelvvel bánik, és ahogy mindenféle erőlködés nélkül ugrál egyik stílusból a másikba. Úgy érzem, a szerző időnként csak nem tudja visszafogni magát, és leírja az idétlen rímeit is, mert élvezi, hogy olyat is tud. Az meg az én gondolatom, hogy attól még, hogy tud olyat is, nem biztos, hogy muszáj le is írni. De mindegy, mert amúgy marha jó érzéke van a nyelvhez és a nyelvhasználaton keresztüli helyzet- és jellemábrázoláshoz.

Az irodai és állásinterjúi kötelező bullshit-köröket például úgy írja le, hogy attól úgy érzem, mintha egyszerre élném át a világ összes állásinterjújának és munkatársi fecsegésének a legszürreálisabb pillanatait (azokat a pillanatokat, amikor a jelölt meg az interjúztató, vagy két kolléga az irodai konyhában pontosan tudja, hogy most minek kell következnie, és aztán az következik, és közben egy pillanatra sem lehet elárulni, hogy itt egyébként két élő ember beszélget – hanem úgy kell csinálni, mintha bárki is komolyan gondolná, hogy bármi megtudható egy emberről, ha megkérdezed tőle: és hol látod magad öt év múlva?)

A főleg a hétvégi szövegekben időnként felbukkanó középkorú szülők beszélgetései meg – félelmetesen elevenek, Modor Tibi legsikerültebb paneltahó-posztjait idézik fel bennem (amik meg persze a valóságot idézik valamiképp, szóval akkor maradjunk annyiban, hogy Shuty is a valóságot idézi fel bennem). Ezek az alig-visszafogott indulatok, a tömény házastársi utálkozás, passzív agresszió, következetlenség, állandó egymás-basztatás ("- szar ez a műsor" „- jó, átkapcsolom” "- most meg miért kapcsoltad át, az legalább vicces volt") – hát ez letaglózó.

Szóval főleg ilyenekből áll a regény. Egymástól élesen elütő mini-szövegekből, amelyek önmagukban sokszor rém hatásosak és pontosak, de nem érzem úgy, hogy összeállnak valamivé, ami több, mint az egymásra dobált részek összessége.

Nem is tudom persze, ez az egész vezethetne-e valahová. De nem vagyok benne biztos, hogy azért nem vezet, mert nem vezethet, vagy azért nem, mert a szerzőnek fogalma sincs, hogy igazából mi a francot akar (nem mondani – szerintem amit mondani akar, azt elég érzékletesen elmondja) – tényleg csak azt nem tudom, hogy ezzel az egésszel, pont így, mit akar.

Végül: kicsit rokon könyv: Thomas Bernhard: Irtás

3 hozzászólás
ppeva P>!
Sławomir Shuty: Bomlás

Az a szerencse, hogy ott volt nekem közben (a párhuzamosan olvasott) Fekete István Tíz szál gyertyá-ja, az egy kicsit tompította, elsimította az érzékeimet, mikor már nagyon sok volt ebből a könyvből.
A stílusa mérhetetlenül és hihetetlenül alpári. Sajnos, nem légből kapott, hogy emberek egymással így kommunikálnak. Elég naponta kétszer fél-fél órát üldögélni-álldogálni a villamoson, és rogyásig hallhatók ilyen beszélgetések.
Shuty nem kozmetikáz, nem szépít. Bele a pofánkba. Többféle pályán is mozog nyelvileg, mindenféle szlengeket, nyelvezeteket vegyít benne – érdekes. Azt nem mondhatnám, hogy szórakoztató, inkább úgy éreztem magam, mint ha egzotikus, de kicsit gusztustalan, kicsit undorító állatokat bámultam volna az állatkertben…. Csak az a baj, ha belegondolok, hogy emberek…
Társadalomkritika, szatirikus, néha kabarés, de nagyon durva. Elég széles kört vont be kritikájába – lézengő, céltalan fiatalok, narcisztikus, buta kisfőnökök, vazze-vállalkozók, újgazdagok, beszűkült melósok (ld. szülők), csapatépítő marketingesek, kocsmai haverok és a többiek.
Az jutott róla eszembe, hogy ilyet sajnos nálunk is lehetne írni… Mint könyv, mint körkép, egyáltalán nem rossz, de annyira életszagú volt, hogy legszívesebben szellőztettem volna olvasás közben.
A kábítószer, mint a szabadidő eltöltésének egyik legfontosabb szereplője (az alkohol és az agyölő zene mellett), pedig egyszerűen rémisztő.

Dezillúzióromboló>!
Sławomir Shuty: Bomlás

Nagyon szeretem a tükröt tartó írásokat. Ez is egy ilyen volt. A komoly kritika mellett még a nyelvi frissessége volt üdítő a fordítónak gondolom el sok gondot is okozhatott, amitől úgy elfáradt, hogy aztán a könyvben maradt még pár hiba is. A könyv még arra is ráébresztett, hogy mennyire nem értek a kémiához vagyis leginkább a (parti) drogok kémiájához. Váltakoznak a stílusrétegek is ezzel is valahogy életszagúbb volt. Aki nem szeret alapvetően semmilyen trágárságot látni/olvasni annak egyáltalán nem ajánlom.


Népszerű idézetek

entropic P>!

– Beíratom Jusztinkát egy angoltanfolyamra – mondja, s mi kihalljuk a mély elégedettséget a hangjából. – Itt azt írják, hogy a kétéves gyerekek még az idegen nyelvek komplikált szóösszetételeit is könnyen megértik és megjegyzik. A kisgyermekeknél a nyelvtanulás folyamata…
Basia itt szünetet tart, mert elég nehéz kifejeznie azt, hogy milyen is a kétéves gyermekeknél a nyelvtanulás folyamata, az újságban lévő megfogalmazás pedig kiment a fejéből. – Intuitív – teszi hozzá, mert ez a szó tökéletesen beleillik a kontextusba.
– Én is beíratom a kislányomat – mondja Gosia, hogy még véletlenül se maradjon le Basia szemében –, de csak majd ha óvodás lesz.
– Na ne mondd?! – fordul felé Basia. – Miért olyan későn? Nem szeretnél neki esélyt adni ezen a nehéz és elvárásokkal teli munkaerőpiacon?

12. oldal

River_Song>!

Az irodában süket telefonok, kötegnyi olvasatlan fax, egy halom ajánlat a földön, a karriered pedig már itt van a nyelved végén. A fénymásoló a szomszéd szobában. Pillanatnyilag nem üzemel. Kávé és tea mindenkinek. A bögre a sajátod, rajta valamilyen mottóval, mondjuk: Arbeit macht frei.

82. oldal

entropic P>!

– Jó napot kívánok, örülünk, hogy benézett, a kedves kolléganőnk mindjárt a rendelkezésére is áll – mondja Basia, és tenyerével Gosiára mutat, mert az ügyfél túl közel került a pultjához, amivel brutálisan félbeszakíthatta volna az izgalmas elektronikus pasziánszot.

37. oldal

ppeva P>!

Beton, hungarocell alapok és főfalak, kerek asztalok, forró székek és laza szövetségek a pultnál. Ez ám az igazi pasziánsz! Csúcson a buli! A zene úgy forog és tágul, mint a világegyetem a legújabb elmélet szerint. Mint a fröcsögő zöld slag, amivel a megvadult kancák lábait mossák. Olyan zene, amelyben nincsenek szükségtelen kötelességek és bonyolult válaszkeresgélés hasonlóan bonyolult kérdésekre. Olyan szférák zenéje, amelyeket kitölt a taurin, az efedrin, a metilo-dezoxi-meta-amfetamin, a miriszticin, az acetorfin, a benzo-morfin, a difenoxin, az alfametadol, az etoxeridin, a drotebanol, a bezitramid, a ketobemidon, a furetidin, a nikomorfin, a piritramid, a racemetorfán, a tilidin, a folkodin, a levonetorfán, az oximorfon, a proheptazin, a betameprodin, a dimepheptanol, a lila köd, a kátrány, a haska, a spangli, az ászok, a feta, a kannás bor és a karbamid… Gyerünk, hajrá! Csak előre… Bella popó-show!

92. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Herold Ágnes: Még ma velem leszel
Alessandro Baricco: Novecento (angol)
Okszana Zabuzsko: Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről
Háy János: A mélygarázs
Erlend Loe: Elfújta a nő
Janikovszky Éva: A lemez két oldala
Alessandro Baricco: Novecento
Imre Kertész: Kaddisj for et ikke født barn
Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról