Ismeretlen ​barátom 22 csillagozás

Sławomir Mrożek: Ismeretlen barátom

A ​groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző – egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. Jóllehet e rövidke történetek a szocializmus idején íródtak, mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek – s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. „Mi van itt, Szent Péter, hiszen ez az ég, nem a föld – akartam mondani, de borotvált arcára nézve elment tőle a kedvem. Szent Péter, ha jól tudom, nagy szakállú. Lehet, hogy elment egy pillanatra, ez meg csak egy segéd, aki a főnök távollétében visszaél a hatalmával? Úgy látszik, ilyesmi a mennyországban is előfordul. Nem kell fennakadni az ilyen apróságokon, már csak azért sem, mert, úgy tetszett,… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2001
178 oldal · ISBN: 9630770229 · Fordította: Bojtár Endre, Murányi Beatrix, Pálfalvi Lajos

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Polaris>!
Sławomir Mrożek: Ismeretlen barátom

Kategóriájában az egyik legjobb kötet, amit valaha olvastam. Mrozek zseniális. A stílusa letisztult, könnyen érthető. Elgondolkodtató kérdéseket vet fel, tökéletes lezárásokkal adva választ, vagy épp ellenkezőleg. A témái mai szemmel nézve is érthetőek és átérezhetőek, ami bizonyos szempontból talán szomorú, másrészről viszont emiatt is olyan szórakoztató a könyv a maga fekete humorával.
Szívesen újraolvasnám a jövőben, és a szerzővel tervezek még bővebb ismerkedést is. Nem csak hozta az egyébként sem túl alacsony elvárásaimat, de magasan felül is múlta őket.
Egyszerű, nagyszerű – ajánlom bárkinek.

sebzek>!
Sławomir Mrożek: Ismeretlen barátom

Vigyázat! Beteg humor!
Ezek a kis, néhol közepes szösszenetek nagyrészt zseniálisak.
A kakas-róka-én sztorikat hangosan olvastam fel a család körében, és hatalmas sikert arattak. Csak úgy, mint a továbbgondolt mesék.
A végére beborul a hangnem. Vannak olyan témák, amikről nem lehet úgy írni, vagy nem szabad úgy írni, hogy egy kacajjal rendezzük le. Itt legfőképp a címadó történetre gondolok.
Egyébként tényleg le a kalappal.
Mrozek novelláiban mindig van egy mélyebb értelem -tanulság, ha úgy tetszik-, ami legkésőbb a csattanóval felfedi magát. Egy műnél sem éreztem a hiábavalóságot, ami egy novellaösszeállításnál nagy kincs.
Ezt a kötete szívem szerint mindenkinek ajánlom, akinek van egy kis humorérzéke.
Ízléses iróniát és szarkazmust kedvelők előnyben!


Népszerű idézetek

déli_báb I>!

Forradalom

Szobámban az ágy itt állt, a szekrény ott, és közöttük az asztal. Meguntam. Áthelyeztem az ágyat oda, a szekrényt meg ide.
Egy ideig az újdonság friss szellője lengett körül. De bizonyos idő múlva megint az unalom.
Rájöttem, hogy az unalom forrása az asztal, vagyis inkább annak változatlan, központi helyzete.
Áttoltam az asztalt oda, az ágyat középre. Nonkomformista módra.
Az újabb újdonság újból felüdített, s amíg tartott, beletörődtem a vele járó nonkomformista kényelmetlenségbe. Most ugyanis nem alhattam a falnak fordulva, ahogy mindig is szerettem.
De bizonyos idő múlva az újdonság újdonsága elszállt, és csak a kényelmetlenség maradt. Ezért áttoltam az ágyat ide, a szekrényt pedig középre.
Ez radikális változás volt. Mert szekrény a szoba közepén, az több, mint nonkomformizmus. Az már avantgárd.
De bizonyos idő múlva… Ó, csak ez a „bizonyos idő” ne lenne. Száz szónak is egy a vége, még a szoba közepén álló szekrény sem tűnt többé újnak és rendkívülinek.
Áttörésre volt szükség, döntő fordulatra. Ha az adott keretek között már lehetetlen az igazi változás, akkor túl kell lépni a kereteken. Ha nem elég a nonkomformizmus, ha nem használ az avantgárd, akkor a forradalomé a szó.
Elhatároztam, hogy ezentúl a szekrényben alszom. Mindenki tudja – aki próbált már szekrényben állva aludni –, hogy ez a kényelmetlen helyzet teljesen kizárja az elalvást, viszont őrjítő lábzsibbadást és gerincfájdalmat okoz.
Igen, ez volt a helyes döntés. Siker, teljes győzelem. Mert ezúttal még a „bizonyos idő” is tehetetlen volt. Bizonyos idő múlva nemcsak nem szoktam hozzá a változáshoz, mely ily módon megmaradt változásnak, hanem ellenkezőleg, egyre erőteljesebben érzékeltem a változást, mivel fájdalom napról napra fokozódott.
Nagyszerű lett volna hát minden, ha nem szól közbe fizikai teherbírásom, amely korlátozottnak bizonyult. Egyik éjszaka nem bírtam tovább. Kimásztam a szekrényből, és bebújtam az ágyba.
Három napig aludtam egyfolytában. Aztán áttoltam a szekrényt a falhoz, az asztalt meg középre, mert zavart a szekrény a szoba közepén.
Most az ágy megint itt áll, a szekrény meg ott, és közöttük az asztal. Ha elővesz az unalom, visszagondolok azokra az időkre, amikor forradalmár voltam.

Murányi Beatrix fordítása

5-6. oldal

4 hozzászólás
Cheril>!

Mert idővel már nem voltam benne biztos, emlékszem-e az arcára, vagy már csak arra a vágyamra emlékszem, hogy megértsem azt, amit nem értettem, amikor őt néztem.

131. oldal, A gálya

déli_báb I>!

Feljelentés

A titkosrendőrség mélyen tisztelt főnökének.
Tisztelettel jelentem, hogy a szomszédom államellenesen vakul.
Állítólag a rossz szeme miatt vakul, de én tudom amit tudok, mert időnként beszélgettem vele a lépcsőházban, és egyszer eljárt a szája.
Azt mondta nekem:
-Látni se akarom többé a maguk pofáját.
Ez semmi mást nem jelenthet, mint az enyémet és, már bocsánat, a főnök úrét. Mert ki máséra gondolhatott volna? Tehát szándékosan vakul, vagyis államellenesen és társadalomellenesen, mivel az enyém társadalmi, a főnök úré pedig állami.
Ezért mihelyt romlani kezdett a szeme, rögtön rájöttem, hogy a látásromlás álcája alatt aknamunka folyik. A mögött pedig bizonyos körök és jól ismert erők állnak.
Az is ezt bizonyítja, főnök úr kérem, hogy most otthon üldögél, és csak mosolyog. Saját szememmel láttam a kulcslyukon át. Ült a fotelban, az ölében egy régi levélköteg, fakult szalaggal átkötve. A leveleket a felesége írta még menyasszony korában, de már rég meghalt. Tudom ki írta, mert elolvastam, amikor a szomszédot kórházba vitték, állítólag a szeme miatt, és nálam maradt a kulcs. Simogatja a leveleket, mert olvasni már nem tud, és mosolyog. Hát kérdem én, főnök úr, van itt mosolyogni való? Tudjuk, milyen időket élünk. Szóval csakis örömében mosolyoghat, hogy ilyen sikeresen becsapott bennünket, vígan vakulgat magának, kvázi véletlenül, mi meg nem tudunk semmit. De mi tudjuk, tudjuk bizony, mert mi itt, a tömbbizottságban mindent tudunk. Tehát ezért a mosolygásért pluszbüntetést javasolnék.
Meg azért, mert kilóg a sorból. Ezért a közösségellenes, individualista viselkedéséért. Mert ki ne vakulna szívesen? Hát nem siralom látni, ami itt megy?

(Murányi Beatrix fordítása)

24-25. oldal

forrás P>!

A tökéletességre törekvés kimerít, és nem változtat semmin. A tökéletesség eszmény. Márpedig minden eszmény elérhetetlen, sohasem valósulhat meg, mert akkor nem lenne többé eszmény. Az eszmény és a valóság között áthidalhatatlan, örök szakadék tátong.

A gróf

Cheril>!

Az ember azért keresi a kezdeteket, mert azt hiszi, megért valamit, ha a kezdetet megismeri.

129. oldal, A gálya

zeany>!

Piroska ment, mendegélt az erdőben. Vitte az elemózsiás kosarat, unatkozott.
Az a legrosszabb, hogy mikor odaérek és meglátom azt a tetves farkast, úgy kell tennem, mintha nem tudnám, mi az ábra. Hülye kérdéseket teszek föl neki: „Nagymama, miért ilyen hegyes a füled, miért ilyen nagyok a fogaid…” Aztán hagyom, hogy felfaljon, végül jön az idióta epilógus, amikor a derék vadász fölvágja a farkas hasát, és kiszabadít a nagymamámmal együtt. Aztán kezdődik az egész elölről. Micsoda piszkos fantáziájú firkász írta ezt a mesét!
Piroska belerúgott az útjába került légyölő galócába.
Ez legalább – gondolta elégedetten, a dezintegrált gombát szemlélve – nem szerepelt a programban. De az ilyen apró spontaneitások nem ellensúlyozzák a determinisztikus elvet.

Piroska - 74.oldal

Kapcsolódó szócikkek: légyölő galóca
Szelén>!

Nem a hajó és nem a tenger kedvéért kerültem én a hajóra. Ha a hajó a partnál marad – a parton maradok én is, és addig bámulom, míg meg nem fejtem a titkát. Akár hónapokig vagy évekig is. Mert abban nem kételkedem, hogy a rejtélyt meg lehet fejteni. De ha elúszik a hajó, és én a parton maradok – akkor sohasem tudom meg, mi a titok nyitja. Ezért kellett elhajóznom, ővele együtt.

130. oldal, A gálya

Kapcsolódó szócikkek: hajó

Hasonló könyvek címkék alapján

Witold Gombrowicz: Ferdydurke
Edward Redliński: A kor szava
Witold Gombrowicz: Drámák
Tadeusz Różewicz: A mi kis stabilizációnk
Andrzej Bart: Rien ne va plus
Ignacy Karpowicz: Csoda
Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre
Örkény István: Bevégzetlen ragozás
Arvo Valton: A hurok és más elbeszélések