Frida, ​avagy a fájdalomról 82% 35 csillagozás

„Nem várt, nem remélt semmit. De legalább volt ereje hűnek lenni magához."
Különösen bámulatosan hasonló az életem Frida Kahlo-hoz…
A film után nem gondoltam, hogy ennyi újdonságot és szépséget fog okozni ez a sok-sok szenvedés csodás képekbe öntve. Ez az a nő, akire felnézek. Felvállalta önmagát önutálata ellenére is, meg merte élni a vágyait és hagyta, hogy csendesen feleméssze a fájdalom az emberek kegyetlensége, majd a közömbösség miatt.

Nem sokat tudtam Fridá-ról de mindenképp érdekelt kicsit részletesebben is az élete, hiszen nem mindennapi embernek tűnt. És nem tévedtem. Hihetelen erő kellett, hogy megbírkózzon mindazzal amit rámért az élet és hogy élni akarjon. Arról nem is beszélve, ahogy megteremtette az image-ét, az összenőtt szemöldökkel, a bajusszal, a színes ruhákkal. Sztem kimondottan elcsúfította magát, de most már valahol meg is értem miért tette.
Nem egy könnyű olvasmány ez, bár nem túl hosszú, mégsem tudtam egyszerre sokat olvasni belől, megviselt ez a folyamatos szenvedés. Így inkább utána olvastam, megnéztem a képeit és az eredeti fotókat róla és a férjéről..Amit nem értek, hogy hogyan tudott szeretni, sőt imádni egy ilyen disznóképű férfit?? (amit meg végképp nem, hogy nevezett illető hogy tudott ilyen szoknyapecér lenni, aki a legszebb nőket kapta el..)

Nekem ezzel a nővel bármit el lehet adni! De tényleg! Szeretek róla olvasni még akkor is ha már sokadjára olvasom élete történetét, maximum egy kicsit más panírban. Frida füveskönyve egy fokkal jobban tetszett ezért vontam le egy fél csillagot. Kicsit hiányzott nekem ebből a könyvből is az idő, de a fájdalom, az érzések megfogalmazása igazán jól sikerült.

„A fájdalom kezdetben elviselhetetlen volt. De a fájdalomnak sem az intenzitását, sem a fokozatait nem volt képes leírni, mivel nem találta a megfelelő szavakat. Csak annyit tudott mondani, hogy a fájdalom átható és mindent átható, de már a legelején felhagyott vele. Nemcsak, hogy a többiek semmit sem értettek, hanem mindjárt unalmas is lett számukra. Hogyan lehet leírni a testet, amely ég, a sebet, amely éget?”

Újra megnéztem a sok évvel ezelőtt látott filmet. Akkor is utáltam Diegot, most is. Fridát viszont imádtam. A mozi fényképezése csodás, ha másért nem, ezért érdemes megnéznetek. Este Frida és a férje festményeibe merültem bele. Nagyon benne lehettem, mert egy idő után úgy éreztem magam, mintha kizökkentem volna valamiből. Ja, már besötétedett, milyen nap van maaaa? Nem írhatom azt, hogy ez a házaspár számomra eszményi képeket festett, de Fridáéban van valami érdekesen egyszerű groteszk láttatás, ami fogva tart.
A könyv a lelkem marta, nem szeretem a betegségeket. Kis koromban ha fájt valamim, követeltem anyukámat. Most, hogy már nem vagyok gyerek – fizikailag értem ezt, mert én sosem növök fel –, elutasítóvá válok ha megbetegszem, nem kell a segítség, mindenki takarodjon a közelemből. Ez a marha nagy önérzetesség, ugye? Hogy senki ne lásson gyengének. És úgysem értik meg a fájdalmam, nem érzik át azt, amit én, abban a pillanatban. Igen, ez a különbség egészséges és beteg ember között. Erről szól a könyv. Bár, amit ez a pici hölgy átélt és kibírt, talán minden egészségest megindít.
Borzasztó az, ahogy kinézett. Számomra. Ott a bajusz, a rémes összenőtt szemöldök, a népviseleti ruha, a virágok a fején, enyhén szólva nevetséges. Amikor ebben az időszakban minden más nő a kor divatja szerint jelent meg. De értem mit akart ezzel kifejezni, nagyon is értem. Azt viszont végképp nem fogja föl az agyam, mit evett azon az undorító, nagydarab, szoknyapecér nagy művészen? Persze, a szerelem vak, de ennyire?

Ez volt a második könyv, amit kezembe vettem Frida életével kapcsolatban. A művésznőről szól, de ez nem annyira részletes, mint pl. Frida füveskönyve, inkább a fájdalmakról, a szenvedésről mesél. Viszont arról részletesen, valósághűen számol be. A hangulatát már az elején érezhetjük. A fájdalom, a szenvedés végigkíséri a művet, és végig fenntartja ezt a depresszív érzést az olvasóban…

Ez volt a második könyv, amit Frida életéről olvastam – nem annyira részletes, inkább az életében megjelenő fájdalmakra, nehézségekre koncentrál. Elég rövid – a kiállításra tartó vonatút- és a hazaút alatt be is fejeztem. Jó volt felidézni az infókat, amiket olvastam már róla, néhány képről is szó volt a könyvben, amit láttam is a kiállításon, így külön jó élmény volt.

Mielőtt elolvastam a könyvet, nem sokat tudtam Fridáról.
A képeit talán ismertem, ennyi.
Nagyon kemény élete volt, amit sokan nem viseltek volna így el. A sorozatos fájdalmak mellet viszont Frida ugyanúgy élni akart és élt is.
Egyszerre volt nagyon fájdalmas és felemelő könyv számomra.

Különös hangulatban olvastam végig ezt a nem is olyan hosszú könyvet. Frida Kahlo élete csupa fájdalom és szenvedés, de ezzel együtt végtelenül erős és makacs asszonyként fog élni az emlékezetemben. A gyarlóság és szerelem regénye ez, ahogy az egész életútja is az. Nem gondoltam, hogy fájdalom és szenvedély tudnak így kéz a kézben járni.
A könyv után jobban megnéztem Frida képeit, sokkolóak, főleg, hogy már sejtem az értelmüket (érzékletes leírások vannak ebben a könyvben is a festmények eredetéről), aztán végigpörgettem a neten egy csomó fotót róla és a Maestróról, élete értelméről. Ismét rá rá kellett jönnöm, a szerelem milyen irracionális és pusztító erejű lehet.

Bevallom, Frida Kahlo eddig csak halványan derengett előttem. De amikor kezembe került ez a regény, akkor elhatároztam, addig nem fogok bele az olvasásába, amíg meg nem ismerkedem jobban a neves festő életével. S lenyűgözött, amit megtudtam! Bár a művészi alkotásai messze állnak tőlem ízlésben, de megfogott ennek a fiatal nőnek az elszántsága, akarata, szenvedélye, mely nemcsak a képeiben, de a mindennapi életében is megmutatkozott. A betegség, a baleset okozta fájdalom mellett a szerelem fájdalma is végigkísérte, s ezek együtt formálták jellemét.
Rövid, de tartalmas könyv került a kezembe, ami megszerettette velem a neves mexikói festőnőt, s biztos, hogy több időt fogok szánni arra, hogy még jobban megismerjem viszontagságos életét.

Ez a viszonylag rövid kis könyv rengeteg mély érzelmet tartogat az olvasónak. Fridaról először középiskolás koromban hallottam az egyik tanáromtól, az osztállyal megnéztük az életéről szóló filmet is. Azonnal magával ragadott mind a története, mind a festményei. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre is, és nem okozott csalódást. Hihetetlen, hogy ezt a csodálatos és erős nőt mennyi csapás érte. Az pedig még elképesztőbb, hogy hogyan harcolt egy egész életen át a fájdalommal. Emelt fővel vitte véghez azt, amibe az emberek nagy része beleroppanna. A könyvből megtudhatjuk, hogy mennyi erőfeszítésbe került az, hogy egyáltalán életben maradjon. Ahelyett, hogy feladta volna, egyedi és érzelmekkel teli festményeket hagyott hátra az utókornak.
Tetszett az, ahogyan az írónő leírja, hogy Frida hogyan viszonyult az élethez. A képek értelmezése is remek.