Kötelező!
De gyűjts hozzá lelkierőt!
Már a bevezetőben megkaptam az első gyomrost, aztán még többet is. Sorozatban.
Ha a háborúról akarsz tudni valamit, akkor feltétlenül olvasd el ezt a könyvet! Direkt hagytam ki a délszláv jelzőt a háború elől, pedig arról szól, a délszláv háborúról. De nem csak arról, hanem a háborúról úgy általában. És az emberről. Nem is frontharcosról, aki benne van a sűrűjében, bár ilyen sem marad ki a kötetből, hanem a háttérországban élő hétköznapi emberekről. Arról, milyen pusztítást végez a háború az emberi lelkekben. Ha tehát csak az emberi természetről akarsz olvasni valamit, akkor is olvasd ezt el!
Mert Drakulic a háború lélektanát írta meg. Arról ír, hogyan mérgezi meg az ember gondolkodását, strukturálja át a személyiséget; hogyan válik a barátból ellenség; milyen az, amikor a körülötted lévő téboly kikerülhetetlenül magával ránt téged is, és része leszel az őrületnek, amit elutasítasz. Milyen, mikor egy nemzedék veszíti el identitását, mert kicsúszik lába alól a haza. Hogyan lehet, lehet-e egyáltalán újat találni? Ha igen, akkor meg rettegsz a saját indulatodtól. Félsz, hogy nekiesel annak, aki talán ugyanolyan áldozat, mint te, csak neki másik haza jutott.
„A Balkán expressz ott kezdődik, ahol a hírek véget érnek (…) Ha esszéim, történeteim valamit meg szeretnének mutatni az olvasónak, akkor az értékek, a gondolkodásmód, az életfelfogás változása, ahogy a háború innenső oldalán történik – a változás, amely elhatalmasodik a személyiségen, hogy az ember alig ismer magára.”
Nem is novellák ezek, inkább esszék, tudósítások, történetek, egy újságírónő gondolatai a megélt, megtapasztalt háborúról. Kétségbeesett küzdelem, hogy teljesítse „az égre írj, ha minden összedőlt!” parancsát. Akkor is, amikor már elveszíti hitét a szavak erejében, és azt látja maga körül, hogy a „dokumentálásból a halál perverziója, pornográfiája” lett. Aztán eljön az idő, amikor nem tud többet írni. Kifogytak a szavak.
Nem értem, hogy lehet, hogy 1995 óta nem adták ki ismét a könyvet. Pedig szomorúan aktuális üzenete lehet számunkra is. A megosztottság, a bárki és bármilyen csoport ellen felszított gyűlölet természetrajzát olvashatjuk, és szembesülünk következményeivel. És bár végtelen hálát érzek, amiért hosszú életem során a háborúnak még a szele sem érintett, aggódva figyelem, és ismerem fel Drakulic írásaiban, miként alakítja át a mi értékeinket, gondolkodásunkat, emberségünket a nálunk is tapasztalható gyűlölködés. Úgy, hogy már alig ismerünk magunkra.