Szellemmajom 63 csillagozás

Egy pszichiáter viszontagságai
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Az internetes társkeresés, a bordélyok világa, a délszláv háború utáni korrupció, a keletre érkező nyugati ember megdöbbenése együtt kavarog ebben a megrázó pszichológiai regényben. Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és – akár pszichiáter segítségével, akár anélkül ­ mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért. A kritikusok Sladana Bukovac regényét a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
206 oldal · ISBN: 9789633100424 · Fordította: Ürmös Attila

Enciklopédia 9


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Mindezek alapján úgy látom, a jó családból származó, fiatal, szép, okos és rámenős közép-európai nőknek nincsenek problémáik az élettel. Most már csak az emberiség többi részének a gondjait kéne megoldani – írtam korábban, kissé ironikusan, egy magyar celeb – különben egészen jó – könyvét olvasva*.
Egy évvel később kissé bizalmatlanul vettem kezembe egy másik celeb, a horvát TV műsorvezetőjének, Sladana Bukovacnak a regényét, de kellemesen csalódtam. Amit Winkler Nóra könyvéből hiányoltam, azt itt megtaláltam. Például ilyen mondatokat:
Vajon a pszichiáter szemszögéből nézve mennyire normális az, ha valaki egy háborúból teljesen normálisan jön ki?
Vannak olyan emberek, akiknek a tehetsége, személyisége értéktelen, egyedül a saját biológiai körforgásuk megszűnését tudják nyújtani a hazának.
A pszichológia nem képes megkülönböztetni a hőst a gonosztevőtől.
A kérdésem csupán az volna, milyen csatornának lehet a műsorvezetője? Ha ma, Magyarországon, a magyarokról írna valaki egy ilyen könyvet, az a közszolgálati adásokból biztosan repülne.
De hagyjuk ezt, Horvátország messze van, és volt ott egy-két háború is, ami egészen más tapasztalatok alapján tanít az emberi viselkedésről, mint amilyenek nálunk szerezhetők. Ott úgy gondolják – azért a többes szám, mert mostanában olvastam néhány kortárs délszláv író könyvét –, hogy a nacionalizmus megmérgezi az emberek lelkét, közösségi érzés helyett gátlástalan hatalmi manipulációknak ad teret, és a szegények és gazdagok, erősek és gyengék, hatalmasok és kiszolgáltatottak közötti ellentétek jobban leírják a világukat, mint a különböző nemzetkarakterológiákra és eredetmítoszokra alapozott propaganda szólamok.
Sladana Bukovac regényének főhőse egy pszichiáter, aki kissé cinikusan végzi a munkáját, amelyik leginkább a háborús traumák utóhatásaitól szenvedő veteránok rutinszerű, és meglehetősen hatástalan kezelése. Az esetek leírása felszínes és humoros, tehát érdekes és jól olvasható, nem terheli meg túlságosan az embert, és lehetőséget ad mindenféle bölcselkedésre az emberi természetről, hősökről és gonosztevőkről, pszichológiáról és pszichiáterekről, terápiákról és életstratégiákról. Aztán beüt a krach. Kívül és belül is. A cinikus maszk mögötti ember próbát tehet, saját magán is gyakorolhatja a terápiáját.
A regény karakterei vázlatosak, nem igazán élőek, a szituációk kissé ötletszerűek, a regény befejezése is kissé elkapkodott, de nagyon jól megírt részek is vannak benne, amelyek érzékelhetően személyes élményekből táplálkoznak, ezért hitelesek, érzelmileg felkavaróak. Szerethető és tanulságos könyv, érdemes elolvasni.

* http://moly.hu/ertekelesek/912001

11 hozzászólás
>!
n P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Gyanús volt gyanús…de nem gondoltam erre, ilyenre, ajjaj.
Pavel a pszichiáter aki amúgy is obszesszív-kompulzív személyiségzavarral (kóros rendmánia szerű valami) éldegél és a Vén Róka vezette pszichiátrián kissé fásultan ugyan de kezeli betegeit, nagyon szerethető figura.
Öngyilkosjelölt veteránharcosok töltik ki mindennapjait, köztük Szivárványharcos aki két napig járkált a hegyekben, hogy farkasának jó sírhelyet találjon.
Az írónő jól „beetetett” , hiszen könnyedén, néhol fel-fel rötyögve – persze nem beteg embertársaimon – olvastam Pavel viszontagságait.
Aztán fordult a kocka, mert van egy nagy csavar a könyvben, de már akkor mindegy…akkor már benne vagy. Kopogtál a rendelőn és belül kerültél :) már nem vagy kívülálló, szemlélődő.
Megdöbbentő mai történet? Talán nem is jó rá ez a szó, hiszen tudunk, tudhatunk a háborúból maradt borzalmakról, testi lelki púpokról, de ez most itt van, volt a közelben. Ez nem Vietnam, azt már tudjuk, ismerjük.
Itt Vén Róka és Pavel kerül közel hozzánk…
A múlt szekrényeiből folyton csontvázak esnek ki.

18 hozzászólás
>!
Morpheus
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Nem volt egy üdítő olvasmány, tele mindenféle halállal, PTSD-vel, egy pszichiáter szemével nézve ezt az abszurd, és tökéletesen elcseszett világot.
Ami a végén történt spoiler, az is teljesen érthető volt, a társadalom előbb hasznot húz belőle, aztán megbélyegzi, senkije nincs, sem életcélja, de látja, mi, hogyan működik, illetve nem működik.
Hát így van ez. Van az a pont, ahonnan jobb választás a semmi, mint ami van.

>!
Lunemorte MP
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Nehéz témát boncolgat az írónő, így télre ideális ez a fajta elmélkedés, amikor minden elhal és elpusztul vagy téli álomra hajtja a fejét. Szükséges-e bűntudatot éreznünk olyan dolgokért, amelyekről tehetünk, illetve olyanokért, amikért maximum részben vagyunk felelősek? Mit lépnél akkor, ha egy kacsacsőrű emlőst ábrázoló matricát kapnál borítékban személyesen a Te részedre? Felelősek lehetünk-e egy másik ember haláláért, ha éppenséggel túl elfoglaltak vagyunk? Őrült-e az, aki kétségbeesetten keresi a kiutat? A páciensek vagy a kezelőik bizonyulnak elmebetegebbnek? Létezik-e ilyen szó: „elmebetegség"? Nem lehet vajon az, hogy csak mi nem értjük meg ezeket az embereket és csak a diagnózist állítjuk fel unottan? Szellemmajommá változnék.

>!
GTM P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Ha választanod kellene, hogy kit árulsz el, a barátodat vagy a hazádat, te melyiket választanád?

Talán a legsúlyosabb kérdés, azok közül, amiket a könyv feszeget. Sladana Bukovac olyan könnyedén beszél a háború nem csak a délszláv lelket nyomorító értelmetlenségéről, hogy közben mosolyogni is enged. Eltávolít, többszörös áttételeket alkalmaz, a pszichiáter mondja el azt, amit pácienseitől, sőt azok családtagjaitól hall. Nincs semmi hatásvadászt, van helyette irónia, ami gyakran fájó ugyan, mégis old. Közben pedig olyan morális kérdéseket vet fel, amik elől nem lehet kitérni. Válaszolni sem igen, a történet mégis válaszokra kényszerít.

És mit teszel, ha a haza elvándorol a fejed felől, s egy másik hazában találod magad? A világ pedig ketté hasad „mieinkre” és „övéikre”, s akit szerettél, ott reked a másik oldalon… Kit árulsz el?

A világ összetettebb annál, hogy feketére és fehérre osszuk. Mégis ezt tesszük, nemcsak „akkor és ott”, hanem „itt és most” is. Hányszor hangzik fel körülöttünk a „hazaáruló” szó! Hova jutottunk?

Szégyenkezem manapság, amikor a délszláv háborúról olvasok. Itt volt, karnyújtásnyira tőlünk, és én talán csak annyit fogtam föl, hogy el kell halasztani a tervezett nyaralást. Meg sajnáltam a mostári hidat, amikor felrobbantották! Fiatal voltam akkor, gyerekeket neveltem, lelkesedtem a szakmámért, tettem a dolgom. Tudtam, de nem éreztem át, mi folyik mellettünk. Így volt természetes? Lehet.
A könyv ezt sugallja. Én mégsem vagyok maradéktalanul nyugodt, mikor erről a háborúról olvasok.

>!
marcipáncica P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Sokkal többet vártam ettől a könyvtől, mert ez(ek) az ötlet(ek) sokkal többet érdemeltek volna, mint amit szegény Sladana Bukovacnak sikerült megírnia.
A könyv, mint regény nem áll össze, atomjaira hullik, nincs semmilyen összetartó erő, pedig lehetne, mert a háttér adja magát, és minden szálat átjár egy nagy erős nyomasztó, pusztulással és pusztítással átszőtt atmoszféra, ami akár össze is kapcsolhatná a fejezeteket, mégis úgy éreztem, hogy valamilyen erőltetett csakazértisregénytírok motiváció áldozata lett a kötet is, és kicsit én is. A téma súlyossága, a helyszín, a feltett és csak utalás szintjén megpendített kérdések, a szereplők egyéni, mégis az egész Balkánt érintő tragédiái egy nagyon jó könyvet alkothattak volna, és bár a könyv tele van nagyon erős mondatokkal, fejezetekkel, kicsit úgy érzem Bukovac nem tudta azt olyan formában átadni, ahogy szerette volna.
Nem rossz könyv, de sajnálom, hogy nem sokkal jobb, mert a potenciál ott bujkál benne.

2 hozzászólás
>!
saribo
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Furcsa egy könyv volt ez. Az elején nem nagyon értettem, hova is akarunk kilyukadni, bár a szokatlan, nyugtalanító atmoszféráját az elejétől fogva érezni lehetett.
Nem is tudtam gyorsan haladni vele, egyszerűen érdektelennek éreztem egy pszichológus és pácienseinek történeteit. Aztán a vége felé drámaian fokozódik a hangulat, egyszerre minden kocka a helyére kerül, és nem hoz megnyugvást.

>!
Juci P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Igen, sok kihagyással dolgozik, amitől töredékesnek tűnik, de nekem ez most bejött, nem esett szét szerintem a szöveg. Könnyű kézzel vázol fel tök súlyos dolgokat, személyes és társadalmi tragédiákat, és nagyon jó a humora, úgyhogy remélem, olvashatunk még tőle mást is a későbbiekben. (Az külön tetszett, hogy a nevéből csak sejtettem, hogy írónőről van szó, de a szövegben ezt semmi nem támasztotta alá. Szeretem az olyan könyveket, amikről nem ordít, hogy férfi vagy nő a szerző. Nincs is ám olyan sok belőlük.)

>!
clarisssa P
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Hát, ez a könyv nekem nagyon bejött! Pedig féltem, hogy nyomasztó lesz: pszichiátria, poszttramás sztessz szindrómás katonák a háború után… Persze, nem volt vidám; mégis, hihetetlenül izgalmas élmény megismerkedni Pavel doktorral és betegeivel. Nem éreztem, hogy novellaszerű lenne, mint azt többen említik az értékelésükben, sőt, kimondottan tetszett a páciensek külön fejezetekben való bemutatása, melyeket pontosan Pavel személye köt össze egymással. A könyv vége azonban engem is meglepett, nem számítottam arra, hogy így is alakulhat a történet. Érzésem szerint eléggé nyitott is marad a befejezés, igazából a magyarázatokról csak találgatni lehet… Bőven ad tehát gondolkodni valót útravalóul az olvasónak.
Ha ez a könyv tényleg olyan, mint a Száll a kakukk fészkére, akkor azt hiszem, legfőbb ideje, hogy azzal is megismerkedjek!

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
206 oldal · ISBN: 9789633100424 · Fordította: Ürmös Attila
>!
Black_Venus
Sladana Bukovac: Szellemmajom

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc könyvem, sőt, kevesebb pontot is akartam rá adni, de aztán némi gondolkodás után több dolgot megértettem, így legalább ennyit kapjon.
Elsősorban a homályos stílusa miatt nem tetszett annyira, hogy a történet a főhős (?) gondolataiból hámozandó ki. Emellett a szakszerűsége volt még furcsa, az elején az volt az érzésem, hogy valamiféle kórházi zárójelentést olvasok, a megfelelő szakkifejezésekkel, de személytelenül megfogalmazva. Aztán kivilágosodott, hogy ez az a sztori, ahol az összes szereplő csak a beszélő gondolatain keresztül, csak ezek szempontjából érdekes, másról nem szól – ezt ugye ismerjük máshonnan. És igen, a poszt-traumás stressz, mint csendes, lassan ölő méreg, tőlünk néhány száz kilométerre, ipari mennyiségben – ez a volt-jugoszláv országokban valós probléma lehet.
Talán az értékelésen is látszik, hogy igazából nem érintett meg a regény, vagy talán az utolsó oldalakon, de ennyi.


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

Nem kell mindig és mindenáron a világ reális arcát felfedni. Elismerni, hogy a tibeti feudalizmus ugyanolyan merev, mint a kínai megszállás. Hogy az öblítők használata a ruhák mosásakor teljesen felesleges, és csak a vizet piszkítja, a ruhákat pedig ugyanúgy tudnánk használni, ha valamivel durvábbak lennének, és kevésbé illatoznának. Az ilyen illúziórombolás depresszióhoz vezet. A depresszió pedig az összes lelkiállapot közül a lehető legvalóságosabb. Csak az vele a baj, hogy meglehetősen kényelmetlen. Nem emberi mértékkel rótták ránk.

58. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

11 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Ha az ember nem képes változtatni egy rosszul működő rendszeren, akkor nem érdemes tudnia, hogy az nem jó. Nemcsak hogy értelmetlen, hanem a produktivitást öli meg. Hová vezetne, ha mindenről kiderülne az igazság? A fáma, mely arról szól, milyen egészséges lerombolni az illúziókat, badarság.

57. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

5 hozzászólás
>!
n P

Egy nemzet klinikai kórképe annál sötétebb, minél szélesebb rétegeket ér el a pszichiátria.

(első mondat)

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

13 hozzászólás
>!
Morpheus

És a hatalmat mindig azok ragadják magukhoz, akik a legerőszakosabban akarják.

12. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · hatalom
>!
vargarockzsolt P

Példaként Freudot említi, aki – ha anyagi problémái kerekedtek – kivételesen feldúlt állapotba került, amelyből kevéssé mentették ki azok a bevált módszerek, amelyekkel lelki egyensúlyba igyekezett hozni a betegeit. Legtöbb páciensén, állítja Smail, csak enyhe mértékben segítettek a terápiái, viszont lényegesen változtattak az ő anyagi helyzetén.

57. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

14 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A pszichológia nem képes megkülönböztetni a hőst a gonosztevőtől.

70. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

23 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A legszorosabban azokhoz az élőlényekhez kötődünk, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk. Az elmélet, hogy az ember mindenkinél előrébb tart, nevetséges.

83. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Kapcsolódó szócikkek: élőlény · ember, emberiség
>!
anni_olvas

A problémák legalapvetőbb eredetét, a pénztelenséget, azonban egyetlen terapeuta sem tudja megoldani.

57. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

>!
anni_olvas

A pszichés zavarok diagnózisai közé sürgősen be kellene vezetni azt a szót, hogy „hülye”.

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

>!
dudorka

Az emberi érzések közül a félelem a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret.

163. oldal

Sladana Bukovac: Szellemmajom Egy pszichiáter viszontagságai

Kapcsolódó szócikkek: félelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Saša Stanišić: How the Soldier Repairs the Gramophone
Ismail Kadare: The Accident
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma
Dubravka Ugrešić: The Museum Of Unconditional Surrender
Slavenka Drakulić: Café Europa
Daša Drndić: Leica formátum
Ivo Andrić: Híd a Drinán
Dragan Velikić: Asztrahánprém
Olja Savičević Ivančević: Lehet, hogy novella
Lidija Dimkovszka: Tartalék élet