2050 35 csillagozás

Ifjúsági novellák a jövőről
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Milyen lesz 33 év múlva a kamaszok élete? Hogyan fest majd Magyarország 2050-ben? 13 fiatal író novellája kutatja a jövőt a nagy sikerű, ifjúsági kategóriában Év Gyermekkönyve díjat nyert Jelen!című antológia folytatásában. Ezúttal is a tizenévesek mindennapjai állnak a szövegek középpontjában a szerelmi sztoriktól a családi problémákig, és egészen különös víziókról olvashatunk. Droidnagyi vagy gumicukorszív? Pacsirta formájú drón vagy virtuális gimi? A 2050 szerzői nem ismernek lehetetlent!

Eredeti megjelenés éve: 2018

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A művek szerzői: Farkas Balázs, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Brandon Hackett, Jassó Judit, Lackfi János, Lapis József, Makai Máté, Moskát Anita, Szöllősi Mátyás, Totth Benedek, Zelei Bori, Bégányi Dániel

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2018
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634159278

Kedvencelte 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Dióhéjban:
Hiánypótló. Egységes. Fontos. Komolyan veszi az olvasóját.

És bővebben:
1. Hiánypótló. Kortárs magyar sci-fiként is. Ifjúsági novellaként is. SF novellaként is.
És nagyon jó, hogy lehet magyarul, magyar szerzőktől ilyeneket olvasni. Méghozzá ilyen színesen összeválogatott, színvonalasan megírt novellákat, amik jellemzően (egy-két kivétel mindig van persze) sem az irodalmi igényességű szövegükből, sem az értelmes, releváns, science-fiction műfaji szabályokat betartó logikából és tematikából nem engednek.
2. Egységes. Első benyomásom a kötet fele körül az volt, hogy ez valami elképesztően egységesen, harmonikusan szerkesztett kötet, színvonalat, stílust illetően egyaránt. Ami ugyebár egy kisebb csoda, mert hiszen vannak a szerzők között dedikált, profi szépírók, profi zsánerírók, legfőképpen pedig viszonylag kezdő, hangjukat kereső, de a pályán jellemzően már elindult, fiatal tehetségek. És hát ugye a profi zsánerírók pengén, kisujjból hozzák a tartalmi elvárásokat, ez alap – ráadásul még a kötet által állított szépirodalmi lécet is megugrották, nagyon helyes. A szépírókkal kicsit inkább voltam bajban, de két-három írást leszámítva ők is állták a sarat egész ügyesen. (A szégyenpadot majd az olvasónaplónál lehet megtekinteni, én elnézést.) Attól viszont teljesen lenyűgöződtem, hogy ez a fiatal, láthatóan inkább szépírásra szocializálódott, de azért még meglehetően pluripotens írócsapat mennyire remekül beletalált a zsánerbe, hát remek hír ez. Figyelem, jó magyar SFF íróból borzasztó nagy a hiány, meg talán kereslet is akad, csak mondom, erre tessék, erre, csak folyvást! De tényleg, írjatok még sci-fit, meg fantasyt, jó dolog az! :)
3. Mondhatnám azt (én, a durván túlkoros), hogy a témák eléggé korszerűek és érdekesek, mert hogy droid meg MI meg közösségi média, meg még bevándorlás és környezetváltozás is, és persze igen, ezekről (is) szólnak a novellák. De ennél szerintem fontosabb, hogy tényleg őszintén és komolyan beszél például párkapcsolatokról, családi nehézségekről – akár egy szülő elvesztéséről, egyéb veszteségekről, megküzdésről, de meg még a szexről is, bizony. És ezek szerintem mindig fontosak, körítéstől függetlenül is.
4. Blowjob. Ez az első novella első szava, igen. (Kérem az ajándékot keresgélő nagynéniket és keresztmamákat, ne ijedjenek meg: explicit szex természetesen nincs a kötetben.) És az F betűs négybetűs szó, na az is szerepel benne. Persze ott, ahol indokolt – ha fütyit írt volna a szerző, én is bevágtam volna a sarokba. :) Szóval nyelvezetében sem olyan kis üntyüri-püntyüri, álszemérmes vagy rózsaszín nyálba fullasztó kötetecske ez. Értelmesen ír értelmes, teljes értékű, komolyan vehető, igényekkel és elvárásokkal rendelkező olvasóknak, lehetőség szerint megpróbálva az ő nyelvükön, hangjukon mondani el a nekik vélhetően fontos dolgokat. És szerintem elég jól sikerült ez, bár ezt ugye nem én fogom eldönteni, hanem majd a célcsoport.
Remélem, nekik is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem.
Részletes olvasónaplót hozzászólásként írtam.

5 hozzászólás
Oriente>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Akkor jó egy ifjúsági novella/regény, ha mindenkit megszólít a célkorosztálytól felfelé, hiszen általában kevesen ugrották át válságmentesen a kamaszkorukat. Ezért is tartom nagyon erősnek ezt a válogatást, mert végig beszélt hozzám, vagyis a kötet szinte minden egyes darabja megérintett. (Egyedül Totth Benedek írása lógott ki a sorból – nem minőségi szempontból, csak egyáltalán nem értem itt a helyét. Főként mivel egy megjelent regényből vett részletről van szó, ami végképp indokolatlanná teszi a beválogatást.)

A kötet tematikájának megfelelően a tanulás, szülő-gyerek kapcsolat, barátság, szexualitás mellé felsorakoznak a fantasztikus irodalom jellegzetes témái: mesterséges intelligenciák, virtuális közösségi terek, kiterjesztett valóság, drasztikus túlnépesedés és migráció. Bár én úgy éreztem, elbírt volna több merészséget a jövőkép; ilyen szempontból sokszor óvatoskodónak, néha kifejezetten kényelmesnek éreztem a szerzőket. De mindezzel együtt, csak ismételni tudom, kiemelkedően jó válogatás.

1 hozzászólás
makitra P>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

"A szerzők megtalálták azokat a témákat, amik a tinédzserek számára minden korban jelentőséggel bírnak, mégis mindenki számára átélhetőek: az első szerelmek; a szülőkkel való kapcsolat; a veszteség és annak feldolgozása; a barátságok; és az a folyamat, ahogy kialakul egy fiatal saját személyisége, a döntések, élmények és következményeik által. És pont emiatt sem probléma a pontos jövőképek hiánya: a sci-fi legjobbjai, technikai csomagolásba bújtatva, de mindig az emberről beszéltek, különböző korokban, különböző helyzetekben. És a 2050 történeteinek legjava megtalálja és megmutatja ezt az emberit.

Emellett a novellák mind hangvételükben, mind megformáltságukban remekül működnek. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy kevesebbet akarnak átadni, kevesebbről akarnak szólni azért, mert ifjúsági kötetről van szó. Fiatal szereplőkön keresztül, de nagyon is komolyan véve beszélnek a problémákról, legyen szó a mesterséges intelligenciák jogairól, a netes zaklatásról vagy a tanulásról. A hangvétel, különösen a pályázat útján bekerül szerzőknél, érezhetően fiatalos, a szóhasználat, a képek és a világ mind mutatja, hogy szerzői valóban átélik és ismerik, amit bemutatnak. És ez akkor is előny, ha az olvasó számára ez nem ismert vagy éppen szokatlan. A legtöbb novella jól felépített, érződik a munka, az átgondoltság és a szerkesztés mögötte."

Bővebben: http://ekultura.hu/2020/05/21/sirokai-matyas-szerk-2050

Olvasónapló:

Lapis József: Protokoll – https://moly.hu/reszolvasasok/82883
Makai Máté: A szürke program – https://moly.hu/reszolvasasok/82884
Brandon Hackett: Életjáték – https://moly.hu/reszolvasasok/83741
Farkas Balázs: Lánchídváros – https://moly.hu/reszolvasasok/83742
Moskát Anita: Gumicukorszív – https://moly.hu/reszolvasasok/83743
Lackfi János: Tervezett kapcsolat – https://moly.hu/reszolvasasok/83744
Bégányi Dániel: Vudu – https://moly.hu/reszolvasasok/83745
Zelei Bori: Hangyafarm – https://moly.hu/reszolvasasok/84039
Gáspár-Singer Anna: Pacsirta – https://moly.hu/reszolvasasok/84040
Garaczi Zoltán: Hibbantak Jeruzsáleme – https://moly.hu/reszolvasasok/85093
Jassó Judit: Sors bona – https://moly.hu/reszolvasasok/85094
Totth Benedek: Átkelés – https://moly.hu/reszolvasasok/85100
Szöllősi Mátyás: Gerely – https://moly.hu/reszolvasasok/85101

Molymacska P>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Ezt a kötetet még a megjelenésekor szereztem be, és már akkor is féltem tőle, hiszen a Jelen! se volt egy kedvenc kötet. Most pedig előkaptam ezt a könyvet és… hát ez se győzött meg igazán.
Két problémám volt vele? hogy ifjúsági sci-fi novellákat vártam, és hát se ifjúsági, se sci-fi nem volt a kötet. Vagy inkább általában a kettőből egyet tartalmazott a novella, jobb esetben.
Az ifjúsági volt a fő probléma számomra: a szépirodalmat íróknak nagyon nehéz nem felnőtteknek írni, és úgy látszik, ez a váltás most se ment igazán. A legtöbb novella annyiban volt ifjúsági, hogy fiatal szereplője volt, más novellákban mert fiatalosan akartak beszélni, megint más novellában, mert megjelenik benne egy nihilista szemszög. Bocsi, de ettől még nem lesz ifjúsági. Sokkal összetettebb, kezdve azzal, hogy úgy írjon a személy, amit megért a fiatal is, azon keresztül, hogy úgy írjon, hogy azt meg is értse (ne többszörösen összetett mondatokban, idegen szavakkal teletűzdelve), addig, hogy ifjúság problémáját jelenítse meg. Ne az anyuka problémáját, ne a világ problémáját, ne a kiskutya problémáját. Az ifjúság, azon belül is a főszereplő problémája lenne a fontos.
A másik, hogy a jövőről hívószó számomra rögtön a sci-fit jelentette, pedig ez a kötet, nem az a kötet. A legfontosabb, amit észrevettem, hogy a legtöbben nem jutottak tovább a klímakatasztrófa, nem fogunk vizet inni helyzeten, miközben a jövő sokkal több mindent tartogat. Mások megpróbáltak a jövőről vizionálni, de nem volt elég fantázia hozzá, vagy csak nem értették a jelen technológiáját, emiatt sok novella egy kicsit felturbózott jelen novellája volt.
Az is szomorú volt számomra, hogy míg egyesek felkérésre írtak a novellába, addig másik csak beküldtek egy régi kéziratot. Ami nem lenne baj, ha illeszkedne a kötethez, de ezek voltak a legkevésbé kötet kompatibilis novellák. Értem, hogy ezek a személyek amúgy nagy nevűek, meg miattuk fog fogyni a kötet, de én ezt nem áldoznám be a tematika oltárán.
Ha a novelláskötetről írok, meg kell jegyeznem, mennyire furcsa volt maga a kötet is, fizikailag. Egyrészről a túl fehér papír, amelyet alig használnak már, kicsit meglepő volt (főleg ahhoz képest, mennyire sok klímakatasztrófás történet volt. Igen, itt egy újrahasznosított papírból készült kötet lehet jobban mutatott volna). Emellett pedig hiányoltam a fejléceket, mert így nehezebben tudtam követni, épp melyik novellánál tartunk (meg úgy amúgy is, jól néz, akkor is, ha plusz munka).
A novellákról pedig az alábbiakban írnék:

Lapis József: Protokoll Ezt tipikusan a mi a vihar történt itt? hajtépős novella, amelyről süt a szépírói mivolta az írónak. Igen, ezt most negatív értelemben írtam. Igen, biztos.
Maga a novella tényleg érdekes lenne, ha egyrészről ifjúsági lenne (vagyis nem attól ifjúsági egy ifjúsági novella, hogy modern szavakat használ) másrészről, ha kicsit jobban kifejtené a gondolatokat, a problémákat, azokat a dolgokat, amikről szólnia kellene a novellának.
Ez a novella két részből állt: egy nagyon erős, felnőtt sci-fibe illő, nagyon modern mentalitású technológiai problémából, és egy viszonylag gyerekes, iskolai „szerelmes vagy vagy nem vagy szerelmes” részből. A kettő nem illett össze (számomra legalábbis), sőt számomra az is nehézség volt, hogy követni tudjam, éppen kicsoda monologizál magában.
A vége érdekes volt, bár a nagy csavar leleplezésénél egy hatalmas nagy írói hiba is benne maradt

Makai Máté: Szürke program Érdekes novella, mely nem volt felépítve.
Nagyon jó volt az alapötlet, miszerint van oktatóprogram (?) amelyben akkor tudsz továbbhaladni, ha megválaszolod a lét és az élet nagy kérdését. Szépirodalmilag egy nagyon szép fejlődésnovella, melyben megjelenik rengeteg metafora, meg antik gondolkodás, meg a kutyaharapás szőrivel is.
De közben nincs felépítve a világ. Nincs infók a programról (hogy miért fáj, hogyan működik, mi ez egyáltalán, miért jó ez nekünk stb), se a világ változásáról. Látjuk, hogy a barátságokat átveszik a mentorok, de kicsit szemellenzősen, csak a fő problémával akar foglalkozni a novella.

Brandon Hackett: Életjáték Sikerült elkapnia azt az életérzést, hogy mit szeretne egy fiatal egy ilyen technológiában: hihetetlen, hogy mennyire meg tudott fogni egyszerűen a rengeteg fandom említésével spoiler Nagyon részletesen láthatjuk a világot, a technológiát, és akár az órarendet nézzük, akár a jövőbeli céljait a most (vagyis a jövőben) felnövő generációnak.
Nagyon tetszett az is, hogy a fő konfliktus egy manapság is gyakori probléma: a hekkerek. Vagyis inkább az, hogy olyan könnyen hozzáférhetnek bármilyen személyes adatainkhoz, fényképeinkhez. Ez a fajta bántalmazás, a kukkolás, amit bemutat a novella, nagyon erős volt, sokkal erősebb érzelmekkel, mint azt gondoltam volna (ahogy olvastam, én is átéreztem azt a fajta tehetetlenséget, amit a főszereplő is). A vége pedig zseniális volt, kemény, kegyetlen, mégis megtudott maradni ifjúságinak.
Zseniális!

Farkas Balázs: Lánchídváros Érdekes történet a jövőbeli világról.
maga a technológiai fejlődés nagyon tetszett, ahogyan bemutatta Budapestet egy teljesen más formájában, és ahogyan mi is kalandozhattunk benne (azáltal, hogy mit NEM tud megcsinálni a főhős). Utána láthatjuk az oktatást, ami zseniális, hatalmas tapsot ér a Lara Croft irodalomtételért. (bár az oktatás, mint mindig, itt is kicsit le van maradva).
Az érzelmi szál is jó volt, de nem volt annyira erős, mint azt vártam volna. A végére valami kikerekedett, de igazán nem volt annyira nagy hatással rám, mert… nem volt elég leírás? Talán… (nehézség volt a nem megállapítása is, hiszen a másik szereplőnk mondja egyedül, hogy a főszereplő lány, más jelek különösebben nincsenek rá).
tetszett a novella, nem volt rossz, de hajszálnyit még lehetett volna jobb.

Moskát Anita: Gumicukorszív Elsírtam magam ezen a novellán. Ez a legnagyobb dicséret, ami tőlem telik, de remélem, mindenki megérti, miért is ilyen hatalmas dolog ez.
A történet két szálra bontható: az egyik a szülő, a gyermeket érintő social média tartalmai, amiről már most, a jelen problémája is. Hihetetlen, a szülők (és egyéb rokonok) mennyi olyan tartalmat raknak ki a gyermekükről a nyilvánosság elé, amelyet nem lenne szabad. A novella megpróbálja ezt a gyermek felől megközelíteni, milyen érzéseik lehetnek, milyen probléma lehet belőle (ez a szál, bevallom, nem volt olyan erős, de hát a per is csak eszköz volt. Ettől még zseniális, ahogyan a jövő társadalmában egy felnőtté váló rituálé lesz beperelni a szülőket).
A másik szál az apa halála, és a gyász. Ahogyan mindenki máshogy gyászol, és hogy ezt a szülő nem tudja megérteni, hiszen őt is eltemeti a gyász érzése. Érdekes volt, ahogyan a szülő is esendőnek, gyengének mutatkozott a novellában, miközben a kamasz, a szülőnek hála sokkal erősebb érzelmileg nála. Az érzelmi katarzis számomra a tárgyalás előtt megvolt, abban a részben átéltem újra én is a gyászt, és az ezzel járó érzelmeket. Éreztem a tehetetlenséget, és fájdalmat.
Zseniális. Gyönyörű. Érzelmes.

Lackfi János: tervezett kapcsolat Értem én, hogy menő úgy reklámozni egy kötetet, hogy Lackfi is benne van, de hát ezt inkább nem kellett volna. Nem azért, mert ne lenne sci-fi, mert az. De hogy semmi köze az ifjúsághoz, az is biztos!
Már a történet alapja is, hogy megcsinálod magadnak a tökéletes párt. Az ifjúság éppen azt találgatja, azt keresi, ki is lehet a tökéletes pár, míg főszereplőnk már tudja, és ezt alkotja meg (némi szexuális felhanggal. Jó, hogy nem részletezte a nemi szerve méretét). Aztán megérkezik a hölgy, és jönnek a problémák, a nem így akartam, a nem is tökéletes, és minden olyan, ami egy rendes kapcsolatban is kialakul.
Azt nagyon hiányoltam, hogy nem tudjuk meg, mi is ez a rendelős dolog. Mit is rendel. Androidot? Robotot? Hologramot? Szépírói fejjel ez tökre nem releváns kérdés, de közben bennem ott motoszkált végig…
A novella úgy, mint egy szépírói novella egy saját kötetben, tökéletes. Kellően vicces (bár lehet, nem annak szánta), érdekes, meg minden. De ifjúsági sci-finek nem való.

Bégány Dániel: Vudu Két dolgot utálok egy irodalmi műben: az értelmetlen agressziót, és az állatkínzást. Bégány Dánielnek pedig sikerült úgy összerakni egy novellát, hogy nem csak „nem szeretem” de minden sorát, minden apró szavát teljes szívemből gyűlölöm. Lehet valakinek ez imponál, de jó novellákat akartam olvasni.
Ahogy elkezdtem olvasni a novellát, rájöttem, hogy nem értem. A fő konfliktus egyik alapja a vudu, vagyis egyfajta drog (józanító drog? hát nem tudom…). De ahogy „vuduztak” számomra nem derült ki, mi a jó fityfenéért jó ez a cucc. Tényleg nem értettem. A novellából az jött le, hogy a szájat (nyelv, állkapocs, stb) lebénítja, de nem értem, miért lenne ez alapvetően jó? Miért csak a szájat (és mondjuk miért nem az egész testet/elmét, annak lenne értelme)? És miben különbözik a vudu más görcsoldó/zsibbasztó gyógyszertől? És miért olyan fontos a buliban? Értem én, hogy a mostani trendek sokszor nem „felnőttbarát” módon jönnek elő, de mindegyiknek van valamilyen értelme, még akkor is, ha ez nem látszik, de ennek? Vagy ha van értelme, írja le, azért van a novella, tudni akarom, mire gondolt a szerző, nem csak találgatni.
Aztán jön a szerelmi szál, ahol a srác nagyon be akar vágódni, természetesen hülyeségekkel. értem a koncepciót, és talán a szépirodalomban erre bólogatnának, hogy igen, milyen szépen kifejtette szerencsétlen az érzéseit, de én, mint mezei olvasó, az állatkínzáson és az emberi bántalmazáson (még akkor is, ha nem ért hozzá), nem láttam túl. Lehet az én képzelőerőmmel van a gond, de ez egyszerűen nem.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy mennyire plasztikusan hat az álifjúsági beszéd, a szlenggel. Igen, az ifjúság tényleg szokott angol szavakat használni, és igen, tényleg beleépült ez a szlengbe is, de a szerző valahogy úgy használta a novellában ahogyan én még sose hallottam (ki mondja egy kutyára, hogy doggy?). És talán még ez se lenne probléma, hiszen lehet, hogy én csak a pesti szlenget ismerem, a szerző meg a budait, de a novella is megtöredezett az ilyen szleng hallatán. Ami szóban tényleg menő, és gördülékenyen hat, az írásban nem működik, és itt elég jól lehetett látni, mi az amit még befogad az írott szöveg, és mi az, amit már nem.
Ettől függetlenül a stílust jól hozta, ha mást nem ez pozitívum mindenképpen, illetve az érzelmi szál a végére szépen kibomlott, ám ez sajnos nem elég az én boldogságomhoz.

Zelei Bori: Hangyafarm Zelei Bori neve nekem egyenlő lett a félelemmel, mert olvastam a novelláskötetét is, amit szintén ifjúságinak hirdettek meg, aztán szépirodalmi egyveleget kapunk legfőképpen. Számítottam rá, hogy ez a novella is ilyen lesz, így annyira nem lepődtem meg rajta. Csak egy kicsit.
Nem volt ossz olyan szempontból, hogy egy kapcsolatról ír: egy szabályok nélküli, kötöttségek nélküli fiatalok kapcsolatáról. És ez érdekes, ahogyan nem csak a megcsalást láthatjuk, de az érzéseket is érezhetjük, amit a lány érez, miközben láthatjuk a másik felet, aki nem emlékszik semmire.
Ellenben számomra ez nem volt se sci-fi, se ifjúsági. Ifjúsági maximum azért lehetne, mert fiatalok vannak benne, de talán itt ki is fújt az egész, míg sci-fi… hát sajnálom, de ez a történet BÁRMELYIK lepukkantabb budapesti panelben megtörténhetett volna. Egyedül az elején volt egy kisebb „jövőbeli” utalás, de azon kívül… hát semmi.
Nem volt rossz, csak nem idevaló. Bocsi.

Gáspár-Singer Anna: Pacsirta *sóhaj* Ez a novella nem lenne rossz. Szintén a modern ember kapcsolatairól szól, a féltékenységről, a szerelemről, a paranoiáról, a barátság nehézségeiről. Nagyon szép novella, választékos kifejezésekkel, talán még azt is mondanám, hogy az ifjúságiba is beleesik, bár azért elég határeset az anyuka féltékeny, és belerángatja a lányát esetbe, de hát legyen.
De hogy ez a novella nem a jövőben van, az egyszer biztos! Annyi volt mindösszesen a nem mai (vagy inkább nem pesti) vonatkozás, hogy kevesebb a víz, és több a szmog, emiatt kevesebb a madár. Hát juhé? A novella fő technológiai szerkezete a JELEN fő technológiai szerkezete, SŐT lassan már a MÚLT technológiai szerkezete. Egy olyan novelláskötetben, amiben fontos lenne a jövő, ott fontosnak tartom azt is, hogy legyen fantáziája az írónak gondolkodni a jövőn, és ne csak a most technológiáját használják fel.

Garaczi Zoltán: hibbantak Jeruzsáleme Ez a novella érdekes volt. Nem jó, nem rossz, csak érdekes.
Alapvetően ez a novella sem a technológiával foglalkozik (szomi), hanem a klímakatasztrófával, és ezzel együtt a szektával, mely várja az özönvizet, lehetőleg olyan helyen, ahol nem lesznek nedvesek.
Számomra ebben a novellában túl sok volt a felvezetés, a végén túl kevés volt a lényeg. Vagy inkább túl sok volt a felnőtt magyarázás, és a végén túl kevés volt az ifjúsági érzések. Ez már csak egy ilyen kötet, de a többi szépírónál sikerült jobban, hatásosabban elkapni a jövőt. Ami jó.

Jassó Judit: Sors Bona Szóval… ööö… izé… Ez is egy kicsit olyan nem értem novella. nem magát a novella történetét nem értem, hanem azt, hogy miért kell visszamenni Ádámig és Éváig ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen rossz az egyetemre sorskerékkel felvételizni. Mert számomra az utolsó oldalak voltak a lényeg, és ami előtte volt, bár érdekes, és bár a világépítésben segített, de mégsem volt fontos.

Totth Benedek: Átkelés Lackfinak is neve van, Totth Benedeknek is, csak kicsit másképpen. Nagyon szép volt a novella, vagyis, hogy jah, ez nem is volt novella, csak egy regényrészlet. Szóval akármi is volt, nagyon szép volt, de újfent el kell mondanom, hogy ez se nem ifjúsági, se nem sci-fi, és akármennyire is szép, nem ide tartozó.
Újfent le kell írnom, hogy a gyerek szereplő nem egyenlő az ifjúságival. Fontos ezt leírni, tudatosítani, mert úgy látszik, ez az íróknak nem megy. Sci-fi pedig azért nem volt, mert ha a mostani helyzetben ez a történet simán működhetne Afrikában, sőt, még Kínában is. Az, hogy kevesebb a víz, nem jelenti, hogy rögtön sci-fi lesz, sajnálom, hogy ezt nekem kell kimondanom. A történetben egy ideig azt hittem, ez egy jó fantasy történet lesz, de nem lett. Kicsit szomorú is vagyok miatta, mert annak tökéletesen elment volna.
Ez a novella se illet a kötetebe, de nem volt rossz. Csak itt olyan mégsem.

Szöllősi Mátyás: Gerely Szintén szépirodalmi novella, szintén semmi köze a kötethez, és a végére már mérges is voltam, hogy ezt miért kellett bele.
Nagyon jó, hogy egy fiú traumáját átélhetjük, miközben újabb traumatikus eseménysorozatokat láthatunk, de hát ez a valóság nem a jövő (jó, jó, vótak' csillagok, de hát az amúgy édeskevés, hogy a jövőben érezzem magam). Még mindig tartanám, hogy nem ifjúsági az a novella, amiben a főszereplő fiatal, itt meg aztán főleg nem, a vége felé mutatkozó problémák miatt sem. Meg egyszerűen a bántalmazás miatt sem. Meg úgy amúgy sem.
Ha nem ebben a kötetben lett volna, még értékeltem is volna, mert alapvetően nem rossz, csak hát mégis…

A kötet nem volt rossz. A három sci-fiben járatos író novellája bőven kárpótolt a főleg szépirodalmi írások mellett. Nagyon tetszett az Életjáték, Lánchídváros, illetve a Gumicukorszív című novellák. Remélem másoknak nem okoz ekkora csalódást ez a kötet, és remélem a jövőben a Mórának is lesz olyan magyar szerzős novelláskötete, melyet örömmel fogok olvasni.

Nita_Könyvgalaxis>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Szeretem, mikor nem nézik hülyének a fiatalokat.

Attól, mert valaki ifjúsági olvasó, nem jelenti azt, hogy csak romantikus zagyvaságokat szeretne olvasni, hogy ne lenne igénye ennél többre. És az ifjúság problémái sem csak abból állnak, vajon milyen leckét kell holnapra megírni vagy hogy a Janika miért a Gizike mellé ült le.

Szerencsére ez a kötet a fiatalok jövőjét elég sokrétűen mutatja be. Nem mondom, hogy minden novella zseniális lenne, de nagyon rosszal sem találkoztam benne, elég egyenletes a színvonal. Azért van pár írás, ami számomra kiemelkedő volt: Moskát Anita a Gumicukorszívben a gyász feldolgozásáról mesél nekünk; Farkas Balázs a Lánchídvárosban a kitaszítottság érzését járja körül; Lackfi Jánostól a Tervezett kapcsolat pedig az abszolút kedvencem volt, ami a társkeresés egy nagyon más oldalát mutatja meg.

Remélem sok hasonló színvonalú antológiát és ifjúsági regényt vehetünk még a kezünkbe magyar szerzők tollából.

2 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

A leírásból kitűnik, hogy a kötet szerzői sokféle és sokrétű témát dolgoztak fel. Szerteágazó irányba kalandozott az alkotó fantázia. De egy dologban mindegyik írás megegyezik: a fókuszukban maga az ember áll, az emberi kapcsolatok, az ember-gép kapcsolat, az ember kapcsolata a világgal, különböző népek kapcsolata egymással vagy éppen a mesterséges emberek/intelligenciák helyzete, illetve, hogy mikortól számít valami embernek. A jövőről alkotott víziók az ember köré épülnek fel: a virtuális iskolák, a virtuális valóságok, a droidok jogai, az örökbefogadás új értelmezése, a migráció a hétköznapok részévé válása, a klímaválság, a gyász vagy éppen a droghasználat. Olyan témák, amik manapság érdekelhetik a fiatalokat, így a kötet maximálisan teljesíti a célját. A felkínált tematika megszólítja a fiatalokat, mert nekik íródott, ugyanakkor ettől nem kevesebb, sőt, ugyanolyan összetett problémákat dolgoz fel, mint egy felnőtteknek szóló gyűjtemény, csak a fiatalok szemén keresztül.

E szempontrendszer szerint két novella kiemelkedett a többi közül. Az egyik Brandon Hackett: Életjáték című műve, amely erős sci-fi alapokról indulva beszél a zaklatásról, és érződik rajta, hogy a szerző a jelenség pszichológiai hátterével is tisztában van, és ezt használja is. A másik kedvencem Jassó Judit: Sors bona című írása lett, ami a migráció problémáját járja körül egy indiai kamasz fiú szemszögéből. Azonban ennél összetettebb a kép, mert megjelenik benne a klímaválság és a körülmények miatt megváltozott örökbefogadási szokások is, ezek pedig különösen érdekessé teszik ezt az írást. Mindkét novelláról elmondható, hogy látszik rajtuk a munka és az adott témában való elmerülés, és van szíve ezeknek a történeteknek. Ez utóbbi az összes novelláról elmondható, de azok valamiért nem fogtak meg ennyire.

Két negatívumot tudnék említeni a történetek kapcsán. Az egyik, hogy voltak bennük kidolgozott jövőképek, megálmodott jövőbeli világok, de a szerzők nem mertek eléggé messzire menni. Ebből kifolyólag a legtöbb írás nagyon „mai” volt, a kortárs technikai fejletségre, vívmányokra épült. A szóhasználat is inkább a mai fiatalokra jellemző. A másik a meghívott szerzők írásaihoz kapcsolódik. Míg egyes írók próbáltak igazodni a kötet tematikájához, és új novellákat írtak a kötetbe, addig mások máshol már megjelent műveket hoztak ide is, amiken érződött, hogy nem illenek a tematikába. Ezen történeteket csak belepasszírozták az antológiába, de nem igazán illenek oda. Azt nem mondom, hogy rossz írások lennének, sőt, mindegyik igényesen, választékosan megírt, írástechnikailag jó szöveg, de nem ebbe a kötetbe valók. Ha ezen írók is új szövegekkel rukkoltak volna elő, még jobb és egységesebb lehetett volna a kötet.

Bővebben (A bejegyzés további része spoilert tartalmaz!):
https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2020/09/sirokai-matya…

Teetee>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Gondolkoztam rajta, hogy mit is jelent az, hogy „ifjúsági”. Olyan, amit fiatalok írtak, olyan, ami fiataloknak szól, vagy olyan, amiben fiatalok szerepelnek? Ebben a kötetben mindháromra találunk példát, olyat is, amiben mindhárom kritérium egyszerre szerepel, de ez a kötet engem most nem igazán fogott meg.
A legjobb szöveg egyértelműen Moskát Anita Gumicukorszíve – erős, szomorú, 2018-ban is nagyon időszerű, mert a veszteség, és annak feldolgozhatatlansága mindenkori téma.
Tetszett még Farkas Balázs Lánchídváros című írása, ami szintén a veszteségről szól, de másképp, magát cinikusabbnak mutatva, de aztán azt veszed észre, hogy ez is elég mélyre ment.
De zavart, hogy a többi szövegek egy részében egyértelmű utánérzéseket fedeztem fel, és nem a jó fajtából (Álmodnak-e az androidok…, Alekszandra és a Teremtés növendékei, A villamos testet énekelem), vagyis nem azt a fajta „újragondolást”, amikor egy régi ötlettel kezdek valamit, és valahogy új kontextusba helyezem, hanem amikor végig az zakatol az olvasó agyában, hogy ezt már más is megírta, és mennyivel jobban. A témáknál is sokszor éreztem az erőltetettséget, bevándorlás, globális felmelegedés, minthogy értem én, hogy ezek az aktuális témák, mégsem szóltak számomra hitelesen.
És annak sem vagyok a híve, hogy egy regényből vegyünk ki egy részletet, ami talán illik a koncepcióba, mert nem, nem illik.

(Bónuszként álljon itt azért egy kedves részlet is: Az első novellában szó van egy meccsről is, és a magyar válogatottba beáll a legkisebb Dárdai. Gondolom, akkor ez már a volt szöv. kap. Dárdai jövendő unokája lesz, ha egyszer 2050-et írunk, nem?)

kvzs P>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Nagyon szépen egységes, és fontos kötet. Látszik, hogy az írók mind komolyan vették a feladatukat, és valóban átgondolták, hogy milyen problémákat hozha a jövő a fiatalok életébe. Több hasonló hazai válogatásra lenne szükség.

Izolda P>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Hogy ez mennyivel jobb, mint a Jelen! Egymás után olvastam a kettőt, és az a fura, hogy ez a jövőben játszódó történetekkel teli kötet jobban leírja szerintem a mai fiatalok problémáit, mint a jelenbeli novellák.
Jó kis gyűjtemény, tényleg.

theodora>!
Sirokai Mátyás (szerk.): 2050

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Ez a kötet jobban tetszett, mint az előző – izgalmas és hihető jövőkép bontakozik ki az egyes novellákban, de az emberi kapcsolatokra, alapvető érzésekre, vágyakra teszi a hangsúlyt. A virtuális valóság, a droidok, a globális felmelegedés, migráció témái ezekben a történetekben már a hétköznapok valósága. A kötet ugyanúgy épül fel, mint az előző – a pályázat 3 nyertese mellett beválogattak ismert és kezdő írók műveit, van amit szintén már olvastam kötetben korábban.
A legjobban ezek tetszettek: Lapis József: Protokoll, Brandon Hackett: Életjáték, Mostkát Anita: Gumicukorszív, Jassó Judit: Sors bona.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

_Delilah>!

Az idősödő emberek nem azért mesélik el újra meg újra ugyanazokat a történeteket, mert elfelejtik, hogy már mesélték. Hanem azért, hogy újra meg újra átéljék. Mindez jó érzéssel tölti el őket. A folytonosság illúziójával. Nem másokat, magukat szórakoztatják ezzel.

30. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

– Elképzelni nem tudom, hogyan tudnék még gyakorolni. Úgy érzem, hogy már a gyakorláshoz is gyakorolnom kellene.

31. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

SchizoVampire P>!

A nyomtatott szív úgy néz ki, mint a málnás gumicukor.
Senki se hülye, hogy gumicukrot akarjon a mellkasába.
A nyomtatott szív megöli az apádat.

104. oldal, Moskát Anita: Gumicukorszív

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

poggi IP>!

Aki tehette, leült a fűre, bioteát vagy zöld kávét kortyolt, megpróbált nyugalmat erőltetni magára, ahogyan én is.

196. (Jassó Judit: Sors bona)

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

Szeretnék én is a testvére lenni megint. Próbálok visszaemlékezni, hogyan kellene, de csak egy dolog jut eszembe. Kirántom alóla a párnát, és a rég bennrekedt feszültséget egyszerre kieresztve, sírva-nevetve kezdem csépelni a fejét.

27. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

– Emiatt álltam le, mint emlékszik. Hogy ne ültessek bogarat a fülébe.
– De hát már el is ültette, amikor azt mondta, nem akarja elültetni.

39. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

Opálos, lilás, narancs fénylést látott maga előtt a távolban, zöld fákat, füvet, egy burjánzó kertet, és közben az óceán hangját hallotta – valahová messze, egy jövőbeli nyugalom szigetére szegezte a tekintetét, pedig biztos volt benne, hogy a nyugalma nem más, mint a kiterjesztett, békés jelen.

45. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

– Akkor most elárulom neked a titkot, amit nem kellene. Minél inkább úgy érzed odabent, hogy jó úton jársz a dolog körülírásában és megértésében, annál inkább távolodsz a lényegtől.

48. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről

_Delilah>!

Leginkább egy rossz álomnak tűnt, de bárcsak az lett volna!

55. oldal

Sirokai Mátyás (szerk.): 2050 Ifjúsági novellák a jövőről


Hasonló könyvek címkék alapján

Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Láng Attila D.: Nicky
Láng Attila D.: Auwelia
Estelle Brightmore: 13. napon
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Cathy Arrow: Fogság
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Csapody Kinga (szerk.): Szívek dallama
Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első
Kalapos Éva: A tökéletes randi