Guttman ​a csörgőkígyó 4 csillagozás

Sipulusz: Guttman a csörgőkígyó

Amikor hosszú szünet után 1957-ben, Rákosi Viktor válogatott humoreszkjei Guttman a csörgőkígyó címen megjelentek, az olvasók ugyanazzal a jókedvvel nevettek képtelen ötletein, mint a hetven év előtti nagyszülők, akik először olvashatták ezeket a gondolatjátékokat.

>!
Magvető, Budapest, 1957
358 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Enciklopédia 19

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Carmilla 
Sipulusz: Guttman a csörgőkígyó

A jó humor sosem évül el. Mit neki száz év! Érdekes, hogy a humorérzék milyen fontos tud lenni emberi viszonyainkban is. (Nekem mindenképpen.) Pl. első találkozásnál, ha valakinek hasonló a humora, akkor rögtön megvan a közös nevező, míg ha valakinél ez hiányzik, vagy másféle a beállítottsága, akkor egyből félreértések támadnak és kínos hallgatások/magyarázkodások következnek, és abból már soha nem is lesz érdemleges kapcsolat. Rákosi Viktort olvasva ugyanezt éreztem, mint bizonyos embereknél, hogy „na, ez pont olyan hülye, mint én!” Haha. Nekem három írása tetszett különösképpen: Nőm, aki hárfázik, az Élénk derültség a borban, és A zsiráf című. Az utóbbiban még pluszban magamra ismertem szegény zsiráfban is, akit csúful megszégyenítenek a neve miatt, és bár a gúnyolódás szíven találja, de még próbálja kimenteni magát, pláne, hogy plátói szerelme is jelen van a megalázó incidensnél –, persze, hiába. spoiler Az állatok egyébként mindig kiemelt helyet kapnak a történetekben, hiszen egér, macska, bivaly és oroszlán is feltűnik a humor forrásaként vagy éppen folyományaként.
Kicsit Karinthys, és rendkívül szórakoztató olvasmány volt.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

– Az élet egy hosszú haldoklás, melynek bizonyosan halál a vége…

302. oldal, A jóslat (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · haldoklás
>!
Carmilla 

Legtöbben férjhez mennek anélkül, hogy szerelmesek volnának, s mégtöbben szerelmesek, anélkül, hogy férjhez mennének.

13. oldal, Hoffmann meséi - Előszó (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

Én is csak olyan ember vagyok, mint többi írótársam, s a magam sikerei és tehetsége iránt teljes elismeréssel viseltetem.

346. oldal, Vége a nyaralásnak (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: író
>!
Carmilla 

Különös, ha az ember vendég, mennyivel jobb étvágya van.

133. oldal, Reggelizés egy ismeretlennel (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: étvágy
>!
Carmilla 

    Korán rájöttem arra, hogy az emberek szeretnek könyvet kérni kölcsön, de nem szeretik azt visszahozni.

222. oldal, A három ismeretlen (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

    Mikor a bor már otthon volt, a szállítólevélen a következő megjegyzést vettem észre:
A bor földerítése szükségesnek mutatkozik.
    Mi az ördög! Ez még eddig sohasem fordult elő. Hát a nyíri borok az idén szomorúbbak, mint máskor? Hogyan kell vajon a szomorú bort földeríteni? Nagy kérdés olyan ember előtt, aki inkább önmagát szokta a borral földeríteni.

83. oldal, Élénk derültség a borban (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: bor
>!
Carmilla 

    Ez a lány csodálatos keveréke volt egy földöntúli lénynek s egy igen ismert házi szárnyasnak. Ez a földöntúli lény az angyal, s ez a házi szárnyas a liba. Bátki Tercsi szép volt, mint egy angyal, és ostoba volt, mint egy liba. Aranyszőke haja bokáig, együgyűsége a felhőkig ért.

33. oldal, Hoffmann meséi - V. Hej, Bátki Tercsi, Bátki Tercsi! (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

…őnagysága felsóhajtott:
     – Annyit ettem, mint egy madár.
    (Valószínűleg struccmadarat gondolt.)
     – Óh, ha nem szenvednék étvágytalanságban! – folytatá búsan, s bal vállamra hajtotta a fejét. (Azóta ferdén tartom a bal vállamat.)

38. oldal, Hoffmann meséi - VI. Az óriáshölgy (Magvető, 1957)

>!
Carmilla

     – Ön gyáva, mert megüt egy zsiráfot, akiről tudja, hogy az állatkert szigorú szabályai szerint nem párbajozhat.
     – Ön foltos nyakorján! – ordítám rekedt dühvel.
    A zsiráf összes fekete foltjai elsápadtak.
     – Mi… mi… micsoda? – hebegé.
     – Foltos nyakorján – kiáltám diadalittasan.
     – Foltos nyakorján – rebegte Terka –, ejnye, be csúnya név. Mit tesz az?
     – Az a zsiráfnak hivatalos magyar neve.

112. oldal, A zsiráf (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: zsiráf
>!
Carmilla 

(…) Nálunk egyáltalán nincs fizetés, hanem körülbelül félhivatalosan meg van állapítva, hogy ki-ki mennyit lophat. Csak az elnök kivétel. Ő annyit lophat, amennyit akar.

185. oldal, Az oroszlán (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: lopás

Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Dolák-Saly Róbert: Madáretető
Dolák-Saly Róbert – Szászi Móni: Boborján
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Janikovszky Éva: Ráadás
Gábor Andor: Szokj le róla!
Karinthy Frigyes: Nem nekem köszöntek