Amikor hosszú szünet után 1957-ben, Rákosi Viktor válogatott humoreszkjei Guttman a csörgőkígyó címen megjelentek, az olvasók ugyanazzal a jókedvvel nevettek képtelen ötletein, mint a hetven év előtti nagyszülők, akik először olvashatták ezeket a gondolatjátékokat.
Guttman a csörgőkígyó 5 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Magvető
Enciklopédia 22
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
A jó humor sosem évül el. Mit neki száz év! Érdekes, hogy a humorérzék milyen fontos tud lenni emberi viszonyainkban is. (Nekem mindenképpen.) Pl. első találkozásnál, ha valakinek hasonló a humora, akkor rögtön megvan a közös nevező, míg ha valakinél ez hiányzik, vagy másféle a beállítottsága, akkor egyből félreértések támadnak és kínos hallgatások/magyarázkodások következnek, és abból már soha nem is lesz érdemleges kapcsolat. Rákosi Viktort olvasva ugyanezt éreztem, mint bizonyos embereknél, hogy „na, ez pont olyan hülye, mint én!” Haha. Nekem három írása tetszett különösképpen: Nőm, aki hárfázik, az Élénk derültség a borban, és A zsiráf című. Az utóbbiban még pluszban magamra ismertem szegény zsiráfban is, akit csúful megszégyenítenek a neve miatt, és bár a gúnyolódás szíven találja, de még próbálja kimenteni magát, pláne, hogy plátói szerelme is jelen van a megalázó incidensnél –, persze, hiába. spoiler Az állatok egyébként mindig kiemelt helyet kapnak a történetekben, hiszen egér, macska, bivaly és oroszlán is feltűnik a humor forrásaként vagy éppen folyományaként.
Kicsit Karinthys, és rendkívül szórakoztató olvasmány volt.
Népszerű idézetek
Mikor a bor már otthon volt, a szállítólevélen a következő megjegyzést vettem észre:
A bor földerítése szükségesnek mutatkozik.
Mi az ördög! Ez még eddig sohasem fordult elő. Hát a nyíri borok az idén szomorúbbak, mint máskor? Hogyan kell vajon a szomorú bort földeríteni? Nagy kérdés olyan ember előtt, aki inkább önmagát szokta a borral földeríteni.
83. oldal, Élénk derültség a borban (Magvető, 1957)
[…] Erre kölcsönkértük a háziúrék macskáját. Selyemszőrű, rózsaszín orrú, fehér bajuszú, finom, dekadens, szecesszionista macska volt, tejen hízott, ölbe szokott, szépen doromboló háziállat. Rögtön tisztában voltam vele, hogy talán kirántva uborkasalátával megenné az egeret, de nyersen aligha.
234. oldal, Az egérfogó (Magvető, 1957)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Örkény István: Egyperces novellák 93% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! 93% ·
Összehasonlítás - Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok 94% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: Ájlávjú 90% ·
Összehasonlítás - Janikovszky Éva: De szép ez az élet! 90% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Göre Gábor kalandjai ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók ·
Összehasonlítás - Efrájim Kishon: A zanyja krausz 89% ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Én és énke 89% ·
Összehasonlítás - Dolák-Saly Róbert – Szászi Móni: Boborján 89% ·
Összehasonlítás