Guttman ​a csörgőkígyó 5 csillagozás

Sipulusz: Guttman a csörgőkígyó

Amikor hosszú szünet után 1957-ben, Rákosi Viktor válogatott humoreszkjei Guttman a csörgőkígyó címen megjelentek, az olvasók ugyanazzal a jókedvvel nevettek képtelen ötletein, mint a hetven év előtti nagyszülők, akik először olvashatták ezeket a gondolatjátékokat.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1957
358 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Zsoldos Vera

Enciklopédia 22

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Most olvassa 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Sipulusz: Guttman a csörgőkígyó

A jó humor sosem évül el. Mit neki száz év! Érdekes, hogy a humorérzék milyen fontos tud lenni emberi viszonyainkban is. (Nekem mindenképpen.) Pl. első találkozásnál, ha valakinek hasonló a humora, akkor rögtön megvan a közös nevező, míg ha valakinél ez hiányzik, vagy másféle a beállítottsága, akkor egyből félreértések támadnak és kínos hallgatások/magyarázkodások következnek, és abból már soha nem is lesz érdemleges kapcsolat. Rákosi Viktort olvasva ugyanezt éreztem, mint bizonyos embereknél, hogy „na, ez pont olyan hülye, mint én!” Haha. Nekem három írása tetszett különösképpen: Nőm, aki hárfázik, az Élénk derültség a borban, és A zsiráf című. Az utóbbiban még pluszban magamra ismertem szegény zsiráfban is, akit csúful megszégyenítenek a neve miatt, és bár a gúnyolódás szíven találja, de még próbálja kimenteni magát, pláne, hogy plátói szerelme is jelen van a megalázó incidensnél –, persze, hiába. spoiler Az állatok egyébként mindig kiemelt helyet kapnak a történetekben, hiszen egér, macska, bivaly és oroszlán is feltűnik a humor forrásaként vagy éppen folyományaként.
Kicsit Karinthys, és rendkívül szórakoztató olvasmány volt.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

– Az élet egy hosszú haldoklás, melynek bizonyosan halál a vége…

302. oldal, A jóslat (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · haldoklás
Carmilla >!

Legtöbben férjhez mennek anélkül, hogy szerelmesek volnának, s mégtöbben szerelmesek, anélkül, hogy férjhez mennének.

13. oldal, Hoffmann meséi - Előszó (Magvető, 1957)

Carmilla >!

Én is csak olyan ember vagyok, mint többi írótársam, s a magam sikerei és tehetsége iránt teljes elismeréssel viseltetem.

346. oldal, Vége a nyaralásnak (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: író
Carmilla >!

Különös, ha az ember vendég, mennyivel jobb étvágya van.

133. oldal, Reggelizés egy ismeretlennel (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: étvágy
Carmilla >!

    Korán rájöttem arra, hogy az emberek szeretnek könyvet kérni kölcsön, de nem szeretik azt visszahozni.

222. oldal, A három ismeretlen (Magvető, 1957)

Carmilla >!

    Mikor a bor már otthon volt, a szállítólevélen a következő megjegyzést vettem észre:
A bor földerítése szükségesnek mutatkozik.
    Mi az ördög! Ez még eddig sohasem fordult elő. Hát a nyíri borok az idén szomorúbbak, mint máskor? Hogyan kell vajon a szomorú bort földeríteni? Nagy kérdés olyan ember előtt, aki inkább önmagát szokta a borral földeríteni.

83. oldal, Élénk derültség a borban (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: bor
Carmilla >!

Különös, hogy a szegény emberek mily kevéssé tisztelik egymást. Ha az ember azt akarja, hogy a szegény emberek tiszteljék – gazdagnak kell lennie.

199. oldal, Ismeretségem Dáriussal (Magvető, 1957)

Carmilla >!

    A feleségem egy éjjel igen kellemes álmomból ébresztett föl. Azt álmodtam, hogy nőtlen vagyok.

230. oldal, Az egérfogó (Magvető, 1957)

Carmilla >!

[…] Erre kölcsönkértük a háziúrék macskáját. Selyemszőrű, rózsaszín orrú, fehér bajuszú, finom, dekadens, szecesszionista macska volt, tejen hízott, ölbe szokott, szépen doromboló háziállat. Rögtön tisztában voltam vele, hogy talán kirántva uborkasalátával megenné az egeret, de nyersen aligha.

234. oldal, Az egérfogó (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: macska
Carmilla >!

– Rajongok az állatokért! – kiáltottam lelkesen. – Az emberekben mindig csalódunk, az állatokban soha!

252. oldal, Történet egy macskáról (Magvető, 1957)


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Egyperces novellák
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Gárdonyi Géza: Göre Gábor kalandjai
Karinthy Frigyes: Maud, a csodapók
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Karinthy Frigyes: Én és énke
Dolák-Saly Róbert – Szászi Móni: Boborján