Nyakamban ​az élet 7 csillagozás

Sipkay Barna: Nyakamban az élet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ráolvashatjuk-e ​a mai fiatalság fejére az erkölcsi-szexuális gátlástalanságot, az érzelem nélküli életszemléletet, amikor a minden fiatalban meglevő, tiszta, szép érzéseket, furcsa módon megnyilatkozó lázadozásaikat önkritikátlan felháborodással, legjobb esetben sértődött közönnyel fogadjuk? „Nyakamban az élet!” – mondja majdnem sírva a regény főhőse – és miközben kétségbeesetten, zavartan menekül előle, az olvasók szeme előtt válik felnőtt emberré, de úgy, hogy az elveszett gyerekkori illúziókból – még az első nagy csalódás mellett is – megmenti azokat, amelyek erőt és hitet adnak számára a különbbé válás lehetőségeihez. A váratlan hirtelenséggel nemrég elhunyt, kitűnő író regénye mély intenzitással ábrázolja korunk fiatalságának rendkívül bonyolult, színes és – a dolgok felületét nézve – gyakran érthetetlenül irreális életfelfogását, de egyúttal félreérthetetlenül kifejezi mélységes hitét – sőt, megbecsülését – azok iránt a fiatalok iránt, akiknek az emberi és társadalmi etika… (tovább)

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Magvető, Budapest, 1968
304 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 11


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Sipkay Barna: Nyakamban az élet

Sipkay Barna 1968-ban megjelent regénye egy igazán olvasmányos, fordulatos mű, amiben egy kamaszfiú meséli el felnőtté válása történetét. Már az elején magával ragadott humora, remek stílusa, ahogy ezt a kanyarokkal spékelt életutat elénk tárta az író.
Korszaktól függetlenül mindenki szembesül azokkal a nehézségekkel és kihívásokkal, amikkel kénytelen szembenézni, mikor még diák és nyári munkát vállal, vagy már végzett diák és megkezdi GDP-gyarapító tevékenységét valahol.
Itt se történt másként, a fiút nyári munkára küldik szülei, míg ők elutaznak a tengerhez. Ez persze felháborító számára, s nemcsak a szokatlan élethelyzettel kell megküzdenie, hanem a sértődöttségét is feldolgoznia, így startolva a munkába, albérletbe. Nagyon tetszettek a belső monológjai, ahogy a tapasztalatait összegezte, kezdve a fura főbérlőjével, valamint Zsiga bácsival, aki mellé osztották, hogy tanulhasson tőle, valamint a tény, hogy mennyire hiányoznak haverjai, a galcsiból (ahogy ő emlegeti a galerit), s hogy milyen érzelmek kavarogtak benne az első szerelem megélésekor.
Bennem a diákkori olvasmányélményeimet idézte fel ez a könyv, igazi ifjúsági regény, a maga könnyed stílusával, humorával, ahogy a felnőtté válás nem könnyű, senki sem ért meg időszakát elevenítette fel benne a szerző. Érdekessége még az is, hogy a főszereplő névtelen marad, még családi neve is, ahogy a többi szereplőt is inkább keresztnevén, vagy becenevén szerepeltette Sipkay.
Néha számomra megtorpant a mű lendülete a kissé elnyújtott párbeszédek révén, ezért az egy csillag levonás, de ezt leszámítva, ez a regény is élvezetes olvasmányt jelentett, amiben egy számomra korábban ismeretlen szerző, Sipkay kiváló írói tehetségét ismerhettem meg.

elle>!
Sipkay Barna: Nyakamban az élet

Nem értem, miért nem örvend népszerűségnek ez a könyv, pedig szerintem abszolút megilletné egy nagy-nagy rajongótábor, mivel fantasztikus könyv. Mikor olvastam, egész végig magamat láttam a szereplő képében, illetve azt, hogy milyen leszek, mikor elkerülök egyetemre, egy másik városba, ahol senkit sem ismerek, és egyedül leszek a „nagyvilágban” a családom, a barátaim, és ismerősök nélkül. Egy új életem lesz új környezettel, új emberekkel, új érzésekkel, akárcsak a főszereplőnek. A főszereplő hülyeségeit az én hülyeségeimnek láttam, az érzései, gondolatai, mintha csak az enyémek lettek volna. Szinte olyan volt, mintha magamról olvastam volna…a jövőmről. Érdekes élmény volt.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, ha van rá lehetősége, olvassa el, biztos nem fogja megbánni!:)

Carmilla >!
Sipkay Barna: Nyakamban az élet

    Valóban meglepetés ez a könyv, és nem is nevezném kifejezetten ifjúsági regénynek, bár ez a címke szerepel rajta. Pedig a történet úgy indul, hogy akár az is lehetne: a frissen leérettségizett srácot elküldik egy hónap nyári munkára a dohánygyárba, egy ismeretlen városba. Szépen bedobják a mély vízbe, hiszen nem ismer ott senkit, albérletben kell laknia, és kemény fizikai munkára osztják be, holott egyébként egyetemre készül. Ám nem kell őt félteni, hamar feltalálja magát, és könnyen megy neki az ismerkedés is. Mi tagadás, én csak lestem, hogy hogy tapadnak rá a nők, de elhiszem, hogy van ilyen… spoiler Tetszett, hogy megismerjük a srác belső monológjait, meg az, ahogyan tereli a beszélgetéseket a felszínesség helyett valahogy mélyebb témák felé. Olyan fesztelen természetességgel feszegeti az élet értelmét, ahogy tényleg csak a tizenévesek tudják. Beviszik két csajhoz, az egyikről rögtön megállapítja magában, hogy alkoholista (és tényleg, egy üveg bor után bárkivel lefekszik), és ahelyett, hogy megdugná a másikat, olyan beszélgetés kerekedik közöttük, hogy csak lestem. Persze, később ő is hagyja magát sodortatni; berúg, hány, lefekszik ezzel-azzal (habár olykor kifejezetten undorítja a dolog) – pont mint a mai tízen- és huszonévesek. Na igen, mert bár a ’60-as években járunk, ahol Beatlest meg Illést hallgatnak a fiatalok, meg galeriznek (ami megfelel a mai bandázásnak, azaz voltaképp egy haveri kört jelent), de mégis ugyanazok az érzések és gondolatok foglalkoztatják őket, na meg ugyanazok a problémák jelentkeznek (nem kívánt terhesség, verekedés, továbbtanulási gondok, családon belüli erőszak stb.). El sem tudtam képzelni, hogy hová fog kilyukadni a történet. És az az igazság, hogy nem is tetszett, ahogy alakultak a dolgok. (Pedig, sajnos, elég jellegzetes, és létező jelenség!…) spoiler
    Remek gondolatébresztő a könyv, és akaratlanul is az árnyoldalait tárja föl az ún. felnőtté válásnak.

Bogoj>!
Sipkay Barna: Nyakamban az élet

Ez a Sipkay Barna tényleg tudott írni. A karakterei természetesek, nem mindig szimpatikusak, de legalább sosem cselekszenek úgy, ahogy egy normális ember nem tenné.Ezt már az előző könyvénél is megemlítettem, de itt is kénytelen vagyok. Az író alakjai annyira valóságosak, hogy szinte meg lehet ragadni őket.
A könyvei akár a jelenben is játszódhatnának, nehéz belegondolni, hogy az író idén 50 éve, hogy meghalt.
A történet végén meglepődtem, nem számítottam erre a fordulatra. Szívesen olvastam volna tovább, de a főszereplő életének ezen fejezete – úgy tűnik – lezárult.


Népszerű idézetek

elle>!

A barátság olyan, mint a mese, ha hiszünk benne, van.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
4 hozzászólás
Carmilla >!

    Rájöttem, hogy nekem alapjában semmi közöm az emberiséghez.

101. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

     – Az igazi szerelemhez két ember kell. Egy nem elég. Jobb, ha belátod.

300. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

     – Azt hiszed, eleinte én nem próbáltam magamnak ilyen képzelt világot teremteni? Minden ember megpróbál legalább egyszer az életében. Túl rideg, túl világos és túl kegyetlen a reális valóság. Az ember úgy érzi, mindenkinek helye van abban, csak pont neki nincs. Teng-leng, mint egy szál falevél tél előtt, s hiába nyúlkál, nincs másik kéz. Egy se.

53. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

Emberek! Ordított valami a lelkemben. Emberek! Hát ébredjetek fel! Idekint süt az a drága nap, igaz, hogy negyven fokkal, de a levegő friss, és a tenger kék valahol! Hát miért azt teszitek, amit muszáj, s miért nem azt, amit szeretnétek?

34. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

Nem igazság, hogy az ember ifjúkorában tele van vággyal, erővel, de semmije sincs, csak a fiatalsága. Inkább élne az ember, mondjuk, harmincöt, negyvenéves koráig, lenne mindene, amire vágyik. De nem! Mi csak készülünk, készülünk, már az óvodától kezdve, és egyszer csak kikészülünk. Néha egészen korán.

164. oldal (Magvető, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
Carmilla >!

És gondolj arra mindig, hogy a felnőttek éppolyan gyerekek, mint te, csak ráncos az arcuk.

180. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

Az emberek kapcsolatait nem a véletlenek, hanem a kölcsönös érzések és gondolatok döntik el.

214. oldal (Magvető, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: kapcsolat
Carmilla >!

Az ember legbelseje, ha belegondol, hát kicsit köpni való, nem?

217. oldal (Magvető, 1968)

Carmilla >!

    Szinte nyomorék az ember, ha magányos.

218. oldal (Magvető, 1968)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sepsi László: Ördögcsapás
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás
Fekete István: Őszi vásár
Romhányi József: Szamárfül
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Leiner Laura: Egyszer
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! VI.
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
Szakács Eszter: A nulladik zsebuniverzum