Optimisták 6 csillagozás

Sinkó Ervin: Optimisták Sinkó Ervin: Optimisták

A ​dolgok cselekvő részese beszél itt 1918–1919-ről. Könyve olvasható kordokumentumként is, hisz hiteles képet ad a történetekről. Sinkó majdnem mindig igaz történeteket sző a regénybe, de a művész teremtő erejével gyúrja azokat egyetlen nagy eseménysorrá. Megjeleníti a századelő fitatalságának világát, szellemi válaszútjait, majd szinte teljes képet rajzol a háború utáni Budapest társadalmi, politikai és eszmei színeiről. Pincérek, és politikusok, orvosok és házmesterek, munkások és utcalányok élő, forrongó Pestje ez, a háború megviselte nagyváros, ahol minden felbomlóban van, ahol minden lehetségesnek látszik, s ezért a maga módján mindenki a kibontakozás útját keresi. Ezt kutatja az a maroknyi kommunista is, aki tudja: a háborúval egy korszak zárult le, egy egész világ süllyedt el. Optimista ez a kis csoport, bizton hiszi az új korszak eljövetelét, a világforradalom győzelmét. S amikor a kommunisták 1919. márciusában hatalomra kerülnek, az új helyzet kettőzött erővel veti föl… (tovább)

>!
Noran Libro, Budapest, 2010
768 oldal · ISBN: 9789638857699
>!
Forum, Újvidék, 1985
972 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1979
834 oldal · ISBN: 9632708571

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

clive>!
Sinkó Ervin: Optimisták

A XX. századi magyar irodalom egyik remekműve. Ez a regény nagyon sokat segített nekem abban, hogy megértsem ezt a korszakot és az akkori fiatalok lelkivilágát. Az Optimisták az egyik legfilozofikusabb regény, amit valaha írtak. Ha egy egy francia vagy orosz művèsz/filozòfus írta volna meg, ma ott tartanák Camus, Sartre és Tolsztoj regényei mellett a világ irodalmárai. Az Optimisták egy több szinten működő regény: egyszerre olvashatjuk egy szabadkai fiatal fiú felnőtté válásaként, olvashatjuk történelmi regényként, sőt Sinkó Ervin filozófiájának szépirodalmi kidolgozásaként. Ráadásul a regény hitelességét adja, hogy egy olyan ember írta, aki testközelből figyelte meg a Tanácsköztársaság kikiáltását és bukását, dolgozott agitátorként, újságíróként, Lukács Györggyel filozofált, és még Kecskemét városparancsnokként is dolgozott.

Sinkó Ervin egy krisztiánus kommunista volt, aki Dosztijevszkij-felolvasással „büntette” a szovjetházra támadó ludovikásokat (így mentette meg az életüket), míg vidéken a Cserny-különítmény főbelövéssel torolta meg a hasonló fegyveres lázadásokat. Sinkó abba a világba vezet be minket, amiről nem mesél a sok vörös-terrorról írt történelmi tanulmánykötet. Nevezetesen arról, hogy a forradalmat nem pusztán a Moszkvából hazatért bolseviktanítványok akarták, hanem a csalódott veteránoktól kezdve, a gyári munkásokon át a lánglelkű művészekig rengetegen. A regény főhőse is pont ebbe a költő-, művész-, és filozófusközösségbe csöppen, akik úgy hisznek a kommunizmus világjobbító erejében, mint a hívő keresztények a megváltásban. A konfliktus, ami szinte felőrli a főhőst, hogy szabad-e gyilkolni az erőszakmentes világért? Szabad-e rosszat tenni a jóért? Ő arra a következtetésre jut, hogy nem, gyilkolni semmilyen körülmények között sem szabad. És mesél arról a honvédő háborúról, amit a vörös hadsereg folytatott a felvidék megtartásáért, és amibe önként jelentkeztek gyári munkások, filozófusok és mezítlábas parasztok.
Sinkó nem hallgatja el a bukás okait sem, ahogy mondjuk a Horthy-korszak után írt, pozitív irányban elfogult írások tették többségükben. Nem hallgatja el, hogy a parasztság nem kapta meg a korábban beígért földet, ezért nem volt vidéken erős bázisuk, és hogy a gyári munkások is visszaéltek a Tanácsköztársaság munkáspártiságával (voltak, akik konkrétan nem dolgoztak és söradagot követeltek). És hogy a Tanácsköztársaságot végül az a naivitás buktatta meg, hogy bízni akart az antant azon ígéretében, hogy ha visszahívja a győztes magyar sereget a Felvidékről, akkor a románokat visszaparancsolják a megállapított vonalak mögé. Kun Béla kivonta csapatait a Felvidékről, ami az utolsó szög volt a koporsóban. Az addig győztesen harcoló, talán Prágáig is elmenetelő sereg olyan sokkot kap a visszavonulás hírére, hogy mire a román frontra érkeznek már semmi sem érdekli őket. Természetesen az antant és a románok semmit sem tartottak be abból, amit ígértek, de nyertek egy teljesen demoralizált, szétesőben lévő magyar sereget. Sinkó a bukás okait szinte tűpontosan látta. Sinkó továbbá nem hallgatja el a terrort sem, amitől a főhőse rosszul van. A lelkiismereti válságát a főhősnek az okozza, hogy ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy háborús időkben nem lehet elkerülni a gyilkolást. Ez a feloldhatatlan ellentét a mű kulcskérdése.

A mű egyetlen nagyobb hibája az első egység túlírtsága, ami miatt sajnos az Optimisták nem egy könnyű olvasmány (és akkor még finoman fogalmaztam). Még a rátermett olvasóknak is beletörhet a bicskája.
A regény két fajsúlyos részre van osztva: elméleti részre és gyakorlatra. Emiatt a mű első fele kifejezetten nehéz olvasmány, sok elmélkedéssel és kevés cselekménnyel. De a történet második felében úgy elragadja az olvasót a történelem, hogy onnan már alig lehet letenni.

minczer>!
Sinkó Ervin: Optimisták

A könyv témája ritka és érdekes: 1918-19. Vártam, hogy az események elkezdődjenek.
150 oldal után feladtam. Többször elaludtam rajta. Nappal is.
Valaki írjon jót erről a könyvről, hogy újrakezdhessem.


Népszerű idézetek

paranoidandroid>!

Ez a történet az első világháború végével, voltaképpen az ezerkilencszáztizennyolcadik év október hónapja utolsó éjszakájával és az egykori Magyarországnak abban a százezernél is több lakost számláló alföldi fészkében kezdődik, melyet hivatalosan Szabadka szabad királyi városának neveztek. Az azonban nagyjában és egészében csak annyiban különbözött valami szürke, poros illetve sáros falutól, hogy olyan óriási falu nincs is a világon. S azonkívül még annyiban, hogy volt egy bankokkal, kirakatos boltokkal és cigányzenés, tükrös kávéházakkal igazi várost mímelő, aszfaltozott, egyébként szintén szemetes Kossuth utcája, no meg egy többemeletes, állítólagos új magyar nemzeti stílusban a század elején épült cifra városházája, égnek szökő tornyának csúcsán, mintha csak templom lett volna, kereszttel.

(első mondat)

Kodoma>!

– Nekünk, fanatikus optimistáknak – mondta aztán nyílt, meleg mosollyal –, egyikünknek sem a vidámság a jellemző tulajdonságunk. Legalábbis egyikünkön se látszik. Nem találja?

197. oldal

LNB>!

A borzalomnak szemei vannak, és a borzalomban virrasztó ember mindent képekben lát.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Emlékiratok a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából / A nagybácsi álma / Nyetocska Nyezvanova
Lipcsey Ildikó: Nemzedéksirató
Ujkéry Csaba: Sárguló levelek
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Kádas Mária: Kurgáni napló
Deáky András: Szemben az árral